Márkus Katalin Csiga és a hangyák ( verses unoka mese ) Egy lapulevél alatt éldegélt a csiga, nem volt ruhája, nem volt kalapja. Mivel nem volt lába, cipőt sem hordott, gondtalanul élt, míg más dolgozott! Meleg napsugárral süttette a hátát, néha megfordult, – akkor meg a hasát. Ha megéhezett, füvet eszegetett, majd ivott rá egy korty forrásvizet. Enyhe … Olvass tovább
Új év reggelén Felkelő nap sugarában hunyorog a lámpafény, szilveszteri buli után szeméttelep lett a tér. Szakadt trombiták, kiégett petárda hüvelyek, takarítók készülődnek, felveszik mellényüket. Lábukon kalucsni, kezükben seprő, körülöttük a szeméthegy egyre nő. Takarítóautó keféi, bőszen forognak, sietnek felmosni, holnap, munkanap!
Mindennap elolvasta a friss megyei lapot. Más újságot nem járatott, így bőven jutott ideje elejétől a végéig végig olvasni az újságot. Megtalált benne mindent, a friss hírektől a konzerv cikkekig, az apróhirdetésektől a gyászjelentésig. A sport oldal kevésbé érdekelte, de azért a tájékozódás kedvéért bele-bele olvasott. Egyedül a házasság hirdetéseket hagyta ki. Ha valaki kérdezte … Olvass tovább
Ünnepre várva József és Mária úton vannak, háromkirályok is indulnak, útjukat fényes csillag kíséri – nagy esemény készülődik. Sokan várják születését, még többen az elvesztését, de a jó emberek összefogtak, megmentették Jézusunkat… Eltelt már kétezer év, évente ünnepeljük jövetelét. Házunk tisztára súrolva, testünk ünneplőbe bújva, bűneink feloldozást nyertek, s lelkünk tiszta – mint a gyermek. … Olvass tovább
Csend helyett… Fűszeres illatok, sült kolbászok, hatalmas tömeg örvénylik, kavarog. Giccstől a mívesig, minden kapható. Miért kell mind ez? – fel nem fogható. Advent idején, csend helyett utcazaj, füldugasz a fülbe, ha elmélkedni akarsz. ( Egy játék megadott szavaira írtam )
Kora tavasszal láttam őket utoljára. Egyik nap még bőségesen jóllaktak, sőt egy kevés finomság még a földre is került. Igaz, az sem veszett kárba, a potyalesőknek jól jött. Másnap hiába vártam őket kedvenc reggelijükkel, senki sem jött, és nem jöttek sem ebédre, sem uzsonnára. Na, jól van, – gondoltam magamban, úgy látszik véget ért a tél, … Olvass tovább
A papírdoboz már lassan egy éve, a kamrában álló szekrény tetején porosodott. Belsejében, a selyempapírba gondosan elcsomagolt üvegdíszek aludták hosszú álmukat, de szenteste délutánján már zizegett a sok selyempapír, ahogy nyújtózkodtak, mocorogtak. Elsőnek a kicsi aranyozott szélű csengő hallatta hangját. Addig izgett-mozgott, míg halkan megkondult. Először egy kicsit rekedt volt a hangja, ami pár kondítás … Olvass tovább
Nagymama köténye(i) Kenyér dagasztáskor, hófehér kötényt kötött, míg a szitát forgatta, lisztfelhők szálltak a magasba. Kék derekast viselt, ha kertben dolgozott, sarkát felkötötte, úgy szedte bele a babot. Ünneplő kötényét a fekete selymest, frissen vasalta, majd imádságos könyvvel kezében, ballagott a templomba.
Fájdalom Darabokra törik életed, ha elveszíted gyönyörű gyermeked. Céltalan nappalok, álmatlan éjszakák, minden porcikádat fájdalom járja át. Nem érdekel a jelen, a múltba kapaszkodsz, szeretnéd hinni, hogy újra láthatod. Így telnek a napok, a hetek, a hónapok, testeden a ruha, nem feszes, – lobog! Keresztutadat naponta megjárod, sírjára halmozol, virágra, virágot. Kérve könyörögsz, sírva imádkozol, … Olvass tovább
Sok-sok évvel ezelőtt a család kapott egy kiskutyát. Hogy melyik kutya fajtához tartozott, – senki sem tudta. Fekete hosszú szőre volt, csak a szemei fölött világított egy-egy kicsi fehér szőrpamacs. Testi felépítése a német juhász kutyáéra hasonlított, amúgy meg egy utcai keverék fiú kutyus volt. Hamarosan a gyerekek kedvence lett és a Buksi nevet kapta kis … Olvass tovább
Minden gyerek életében elérkezik az idő, hogy megérett az iskolába járásra. Velem is ez történt, pedig én nem vártam az iskola kezdést, sőt… Lehet, éppen ezért emlékezem rá ilyen pontosan. Nyár elején, Anya annak rendje-módja szerint beíratott az iskolába. Nagyon meg voltam szeppenve, de kedvesen vigasztalt, még sok idő van őszig. Itt van a nyár, … Olvass tovább
Szüret idején Szőlő várja garmadába, préselődjék leve, – kádba. Boroshordó már kimosva, csöbör, tölcsér, mind befogva s, zúdul a must a hordókba. Estére már nagy a derültség, óbort kortyolgatott a segítség. Mire befejezik a szüretet, nótázásba torkol az est. Cigány helyett MP3, szól a zene a hegyháton. Aki bírja, táncra perdül, aki nem, az … Olvass tovább
Marci már nagyon várta, hogy vége legyen a tanévnek. Olyan nyögvenyelősen járt a falu általános iskolájába, mióta sikeresen felvételizett a közeli város egyik középiskolájába. A ballagás napjára azonban izgatottan készült. Ahogy illik, meghívta nagyszüleit, keresztszüleit, nagynéniket, nagybácsikat. Titokban remélte, hogy kisebb-nagyobb pénz összegeket fog tőlük ajándékba kapni. Merészebb álmaiban már azt is eltervezte, hogy mire … Olvass tovább
Áldott kenyér Meleg délidőben megpihen a madár, déli harangszó, messze-messze száll. Nagyanyám ebédre várja a családot, finom az étel, melyet Isten is megáldott. Hűvös szobában rövid a maradás, gabona kévék várják a kazlazást. Cséplés idejében, peregnek a szemek, zsákokba töltik az aranyló életet. Malomban őrlik, teknőbe dagasztják, forró kemencében, jól megizzasztják. Szépen megmosdatják hűvös kút … Olvass tovább
Bűvölet Sötét nézőtéren csillogó szemek, lent a porondon bohócok nevettek. Zsonglőrök dobálták buzogányukat, míg egykerekű biciklin körbe karikáztak. Vágtató lovak, játékos kutyák, tekintélyt parancsoló, hatalmas elefánt. Fent a magasban ügyes akrobaták, dobpergésre indult a légies mutatvány. Szájtátva néztük a kígyóbűvölőt, irigykedve a fess műlovarnőt. Gyermekként elbűvölt ez a különös világ, sokáig emlegettük, – de nem … Olvass tovább
Aranyszínű lépes méz Kint az akácosban, zümmögő méhrajok közt, óvatosan sétálgatok mézpörgetés idején. Görbelábú asztalon, aranyszínű lépes mézen – mely kóstolásra vár, csillogtatja sugarait, a délutáni napsugár. Finom csemegémmel méhekkel osztozom, vigyáznom kell, mert irigyek nagyon. Ajkamon a méz ízével, orromban az illatával, szénaboglya árnyékába egy kicsit leheveredem, e földi mennyországban, hamar lecsukódik szemem. Méz … Olvass tovább
Egy meleg nyári nap délutánján, a kiskertben nyíló virágok nagyon unatkoztak. Unalmukban kitalálták, hogy szépségversenyt rendeznek. Titokban az összes virág tudni vélte magáról, hogy ő a legszebb. Így gondolta a bársonyosan tündöklő vörös rózsa, a harcias, egyenesderekú kardvirág, a hófehér margaréta, a bódító illatú piros szegfű, és a büszkén magasra növő dália. Mivel egymás között … Olvass tovább
Megérte? Magas fal mögött illat száll fölfele, kényes orra rögvest megtelik vele. Néz jobbra, néz balra, vajon milyen hús sül, melynek ily pompás az illatja? Gondolatát tett követi, létráját szuszogva cipeli. Falnak támasztva felmászik rajta, színes vadszőlők között leselkedik túlra. Sokat nem láthat, füst csípi a szemét, telíti az orrát, hatalmasat tüsszent, s veszti egyensúlyát. … Olvass tovább
Tikkasztó melegben, egy hatalmas kőrisfa árnyékában hűsölünk az egyik balatoni strandon. Hamarosan egy háromtagú család érkezik mellénk. Apa, anya, kiskamasz fiukkal. Lecuccolnak. Apuka lábpumpával először a kék gumimatracba pumpálja szorgalmasan a levegőt. A felfújt matracot a fiú kiviszi a vízpartra, leteszi a fűre és ott hagyja. Vissza jön egy hatalmas, sárga, kacsa alakú úszógumiért, amibe … Olvass tovább
Nyári szél Meleg nyári szél arcom simogatja, láthatatlan csókkal homlokom borítja. Ráncaim simulnak, szemeim nevetnek, kellemes bódultság – melytől remegek. Finom illatfelhőjével lágyan átölel, majd egy fuvallattal tőlem elröppen. Pillanatig hittem, itt vagy mellettem, – de nem, csak a szél játszott velem.