Ballagási ajándék

Marci már nagyon várta, hogy vége legyen a tanévnek. Olyan nyögvenyelősen járt a falu általános iskolájába, mióta sikeresen felvételizett a közeli város egyik középiskolájába. A ballagás napjára azonban izgatottan készült. Ahogy illik, meghívta nagyszüleit, keresztszüleit, nagynéniket, nagybácsikat. Titokban remélte, hogy kisebb-nagyobb pénz összegeket fog tőlük ajándékba kapni. Merészebb álmaiban már azt is eltervezte, hogy mire … Olvass tovább

Áldott kenyér

Áldott kenyér Meleg délidőben megpihen a madár, déli harangszó, messze-messze száll. Nagyanyám ebédre várja a családot, finom az étel, melyet Isten is megáldott. Hűvös szobában rövid a maradás, gabona kévék várják a kazlazást. Cséplés idejében, peregnek a szemek, zsákokba töltik az aranyló életet. Malomban őrlik, teknőbe dagasztják, forró kemencében, jól megizzasztják. Szépen megmosdatják hűvös kút … Olvass tovább

Bűvölet

Bűvölet Sötét nézőtéren csillogó szemek, lent a porondon bohócok nevettek. Zsonglőrök dobálták buzogányukat, míg egykerekű biciklin körbe karikáztak. Vágtató lovak, játékos kutyák, tekintélyt parancsoló, hatalmas elefánt. Fent a magasban ügyes akrobaták, dobpergésre indult a légies mutatvány. Szájtátva néztük a kígyóbűvölőt, irigykedve a fess műlovarnőt. Gyermekként elbűvölt ez a különös világ, sokáig emlegettük, – de nem … Olvass tovább

Aranyszínű lépes méz

Aranyszínű lépes méz Kint az akácosban, zümmögő méhrajok közt, óvatosan sétálgatok mézpörgetés idején. Görbelábú asztalon, aranyszínű lépes mézen – mely kóstolásra vár, csillogtatja sugarait, a délutáni napsugár. Finom csemegémmel méhekkel osztozom, vigyáznom kell, mert irigyek nagyon. Ajkamon a méz ízével, orromban az illatával, szénaboglya árnyékába egy kicsit leheveredem, e földi mennyországban, hamar lecsukódik szemem. Méz … Olvass tovább

A pórul járt virágok ( unoka mesék 4. )

Egy meleg nyári nap délutánján, a kiskertben nyíló virágok nagyon unatkoztak. Unalmukban kitalálták, hogy szépségversenyt rendeznek. Titokban az összes virág tudni vélte magáról, hogy ő a legszebb. Így gondolta a bársonyosan tündöklő vörös rózsa, a harcias, egyenesderekú kardvirág, a hófehér margaréta, a bódító illatú piros szegfű, és a büszkén magasra növő dália. Mivel egymás között … Olvass tovább

Megérte?

Megérte? Magas fal mögött illat száll fölfele, kényes orra rögvest megtelik vele. Néz jobbra, néz balra, vajon milyen hús sül, melynek ily pompás az illatja? Gondolatát tett követi, létráját szuszogva cipeli. Falnak támasztva felmászik rajta, színes vadszőlők között leselkedik túlra. Sokat nem láthat, füst csípi a szemét, telíti az orrát, hatalmasat tüsszent, s veszti egyensúlyát. … Olvass tovább

Strandoltunk

Tikkasztó melegben, egy hatalmas kőrisfa árnyékában hűsölünk az egyik balatoni strandon. Hamarosan egy háromtagú család érkezik mellénk. Apa, anya, kiskamasz fiukkal. Lecuccolnak. Apuka lábpumpával először a kék gumimatracba pumpálja szorgalmasan a levegőt. A felfújt matracot a fiú kiviszi a vízpartra, leteszi a fűre és ott hagyja. Vissza jön egy hatalmas, sárga, kacsa alakú úszógumiért, amibe … Olvass tovább

Nyári szél

Nyári szél Meleg nyári szél arcom simogatja, láthatatlan csókkal homlokom borítja. Ráncaim simulnak, szemeim nevetnek, kellemes bódultság – melytől remegek. Finom illatfelhőjével lágyan átölel, majd egy fuvallattal tőlem elröppen. Pillanatig hittem, itt vagy mellettem, – de nem, csak a szél játszott velem.

Vihar a tónál

Vihar a tónál Hirtelen jött viharban földig hajolnak a fák, tajtékos hullámok a partot csapkodják. Nádas madarai riadtan figyelnek, villámlást, ég zengést, nagyon nem szeretnek. Kikötött csónakkal hullámok játszanak, hangos reccsenéssel kötele elszakad. Táncoltatja a víz, pörgeti, forgatja, ropogó hangjait gazdája nem hallja. Elvonult a vihar, csónak darabokban, stégen kormorán ül némán, mozdulatlan.

Vihar készülődik

Vihar készülődik Szűrt napsütésben, könnyű fátyolba burkolózott fenséges hegyünk, a Badacsony. Tajtékos hullámaival, déli partját ostromolja gyönyörű tavunk, a Balaton. Magányos szélvitorlás, sorsát kísértve küzd széllel, hullámhegyekkel, – könnyű prédának ígérkezik. Hattyú család apraja-nagyja, békés nyugalomban utazik a hullámokon, viharjelző szapora villogása sem készteti őket gyorsabb úszásra, míg kint a parton, sietve indulnak hazafelé a … Olvass tovább

Szőlőskertben

Szőlőskertben Tüzes a napkorong fenn az égen, tikkasztó meleg, lent a szőlőben. Virágzó fürtök fűszeres aromája, méhek százait ide csalogatja. Fájdalmas csípésük nem szívlelem, szőlővesszőket óvatosan terelgetem. Munka után öröm a pihenés, vén diófa alatt jólesik az ebéd. Piros cseresznye lóg a fülemen, míg szalonnámat szeletelgetem. Kenyeret kockázok hagyma karikával, bort is kortyolgatok, – de, … Olvass tovább

Pünkösdvasárnapok

Valamikor a nyolcvanas évek elején, pünkösdvasárnap reggelén a két barát, Jóska és Imre, az erdőre indult dolgozni. Mindketten az erdészetnél dolgoztak a favágó brigádban. A kerületi erdész megengedte nekik, hogy összefűrészeljék a vihar döntötte kiszáradt fákat, és jelképes összeg befizetése után majd haza szállíthatják. Örültek a lehetőségnek, mert így a téli tüzelőre kevesebb pénzt kell … Olvass tovább

Otthon nélkül

Végre hajnalodik, már azt hittem soha nem ér véget ez az éjszaka. Egész éjjel esett az eső, teljesen átáztam, minden porcikámat átjárta a hideg. Este még úgy volt, hogy egy híd alatt kényelmesen elhelyezkedve jó nagyot alszok, reggel pedig pihenten nézek elébe egy új napnak. Sajnos nem így történt. Pechemre erre tévedtek a sorstársaim, akik … Olvass tovább

Filemon és a fecskék igaz története

Tél vége felé szinte naponta hallottam a híradásokban, hogy nagyon kevés fecske fog hazatérni a hosszú útról. Én is aggódni kezdtem, mert tavaly ősszel több fészekből repültek el a madárkáink. Kettő csoportban mentek el. Az első költés már szeptember első napjaiban elrepült, a második jó két héttel később. Április elején még üresen porosodtak a pókhálós … Olvass tovább

Séta az esőben

Séta az esőben Csepergő esőben, esernyő alá bújva, kedvetlenül taposom a sáros utat, hogy megtörjem egyhangú sétámat, egy víztócsában meglesem arcomat. Esőcsepptől fodrozódó vízben, eltorzult arc néz vissza rám, hullámzó száj, lapos orr, megnyúlt fülek, megijednék ha nem tudnám, kivel szemezek. Arcomra mosolyt csal a furcsa látvány, jó nagyot nevetek a víztócsa tréfáján, sétámat folytatom, … Olvass tovább

Gyermeknapi emlékeim

Gyermeknapi emlékeim Fehér masni, rakott szoknya, lakkcipő, szabályosan megkötött, kék vagy piros nyakkendő. Így indultunk gyermeknapra hajdanán, s gyülekeztünk iskolánknak udvarán. Sorakozó, csapatgyűlés, kisdobos és úttörő avatás, utána elkezdődhetett a vidám, gyermeknapi játszadozás. Harmonika zenéjére táncoltunk, ha megszomjaztunk, bambit is ihattunk. Finom citromfagyit nyaltunk, – egy forintért, boldogan viháncoltunk, ugráltunk, napestig. Estefelé véget ért a … Olvass tovább

Árny suhan…

Árny suhan… Árny suhan a ködben, alatta göröngy nem simul, még nem tudja hová tart, de siet céltalanul. Köpenye lepelként lobog, fején méretes csukja, szándéka sötét, mint az éjszaka. Zeneszót hallva, megáll a ház előtt, villogó szemek, gyors mozdulat, s az ajtó betört. Idilli a kép mi elé tárul, tükör előtti szőnyegen, a lány kecsesen … Olvass tovább

A szarvasbika titka ( unoka mesék 3. )

Egyszer volt, és még most is meg van az a hatalmas erdő, melyben sok-sok állattal együtt, békességben élt egy gyönyörű szarvasbika, aki büszkén viselte fején csodálatos agancsait. Tisztelettel nézett rá az erdőben élő állat sereg, de nem csak azért mert Ő volt az erdő legöregebb lakója. Olyan titok tudója volt, amit soha senkivel nem osztott … Olvass tovább

Cél előtt

Cél előtt Rövid bemelegítés, s kezdődik a verseny, csábító jutalomért, sok-sok ember verseng. Lihegve, izzadva törtet az élre, álmában sem gondolná, – bukás lesz a vége. Feszített célszalag már szeme előtt lebeg, pár perc a győzelem, s vele a serleg. Sorsa könyvében, most nincs írva győzelem, helyette fájdalom, könnyes szem. Egy csatorna fedél okozta a … Olvass tovább