Márkus Katalin A gyönyörű német juhász kutya költözködés miatt, feleslegessé vált gazdájának. Elaltatni sajnálta, ezért megpróbált új gazdit keresni számára. Nem kellett sokáig keresgélnie, mert a véletlen úgy hozta, hogy az egyik munkatársa, kutyát keresett idős bácsikájának. Rövid beszélgetés után megegyeztek. Ingyen elviheti a kutyát a bácsikájának, így mindenki jól jár. Pali bácsi, felesége halála óta egyedül … Olvass tovább
Régi történet Versben mesélem, igaz történetem, ha rá gondolok, könnybe lábad szemem. Többes számban írom, mert én is babáztam, drága jó Anyánkat mindig utánoztam. Apró gyermek voltam, mikor testvérem született, szegények voltunk, sok mindenre nem tellett. Babakocsink nem volt, csak álmodtunk róla, sóvárogva néztük, ha valaki tolta. A babával naponta sétálni indultunk, hogy meg ne … Olvass tovább
Soha nem késő Egy nap, két nap, három nap, a körforgás ugyan az. Reggel kapkodás, nappal munka, este, alig van időd családodra. Rövid kérdések, kapkodó válaszok, agyad már máshol jár, mire megkapod. Mosolyod elmarad, vagy nagyon ritka, nem is gondolsz rá, hogy valaki várja. Lelket melengető apró dicséretek, idejét sem tudod, mióta elvesztek… Szíved kalitkában, … Olvass tovább
Kormos az orrom Sokat fűtöttem a télen, kormos lett a kéményem, kéményseprő nem seper, fűteni még sokat kell. Magad uram, ha nincsen szolga, szállt a korom, mint a pelyva, bőven jutott az orromra, a fülembe, a hajamra. Kárpótolt a végeredmény, tükörpróbán a fénylő napfény.
Körforgás Forog a Föld körbe-körbe, mint ringlispíl a levegőbe. Tél után kirobbanó Tavasz, csendre, – madárdallal hajaz. Kalászt érlelő Nyár mögött, észrevétlen bújik őszi köd. Nézz a Napra, kerek Holdra, a ragyogó csillagokra… Örök körforgás ez kezdetektől fogva, egyedien szép minden évszak. Vétek lenne e rendet megbontani, ennél jobbat nem tudnánk alkotni.
Születtem tavaszban… Születtem tavaszban, növekedtem nyárban, napfelkeltét csodáltam, napnyugtakor kicsit fáztam. Ősszel sarat tapostam, télen hóban csúszkáltam, holdvilágnál ábrándoztam, csillagokhoz fohászkodtam. Temettem szülőt, férjet, fiút, a mélyből mindig volt kiút, erőmön felül kapaszkodtam, mára bizony elfáradtam. Így telt el sok nap, sok év, életem lassan végéhez ér. Lehet, búcsú nélkül távozok, talán csillag leszek s … Olvass tovább
Ünnepre hangolódva Szép zalai táj születésem helye, itt tanított Anyám imára, beszédre. Apámtól tanultam ősöket tisztelni, akik még tudtak hazánkért harcolni. Itt éltem ifjúkor szépségét, kudarcát, néha bizony fájt a keserű valóság. Itt botladoztam, majd felemelkedtem, Nemzeti dalunkat sokszor megkönnyeztem. Bármerre jártam szerte a világban, szülőhazámba mindig vissza vágytam.
Mari néni idegesen kémlelte az eget, mert a domboldal mögött kezdett sötétedni az égalja. Nem azért, mert esteledett, – vihar készülődött. Idős korára már kellő tapasztalattal rendelkezett ezen a téren. Ha a domb mögött összeálltak az esőfelhők, egy kis szél megtaszította őket, és már zuhogott is az özönvíz szerű eső. Gyorsan összeszedte kint száradó ruháit, … Olvass tovább
Pillanat varázsa… Pillanat varázsa megigéz, ha észre veszel körülötted mindent, mindent, – ami szép. Tavasszal a pattanó rügyek, a virágokra szálló méhek, a harmatcseppes rózsabimbók, a réten kergetőző pillangók, a bódító illatú orgonák, az ezer színű violák, a fészkét rakó kismadár, a haza térő fecskepár… Mind, mind, megérinti lelkedet, ha nyitott szemmel jársz, – és … Olvass tovább
Mielőtt elindult, megállt a nagy fali tükör előtt, és belenézett. Sírástól kicsit duzzadt, szomorú szemű önmagát látta aki megpróbál mosolyogni, de a mosolygás nem nagyon akar megmaradni arcán. Már hónapok óta, ritka vendég nála… Anna lassan fél éve, hogy hetente két délután a kórházban fekvő beteg gyerekekhez jár mesét olvasni. Barátnője említette neki ezt a … Olvass tovább
Sziklafal tövénél… Sziklafal tövénél gondolkodom, vajon sikerül a csúcsra feljutnom? Esélyem a nullával egyenlő, Meghátrálni? – rám nem jellemző! Erős akarat, no meg egy kis dac, gyorsan felhúzom bakancsaimat. Félúton majdnem feladom, nagyon erős a tériszonyom. De, én nála is erősebb vagyok, közben az Úrhoz fohászkodok. Kérésem meghallgatásra talált, gond nélkül araszolok tovább. Ég és … Olvass tovább
Verseny Magas torony alatt békák gyülekeznek, dülledt szemeikkel mind felfelé néznek. Jó lenne feljutni a torony csúcsára, s lenézni onnan, az egész világra. Versenyt hirdettek, ki jut fel a csúcsra, nagy ambícióval indultak az útra. Bízható szavakat sehonnan sem kaptak, egyenként a békák – feladták álmukat. Végül a versenyben, csak egy béka maradt, lassan, kitartóan, … Olvass tovább
Bizalom Emberek a folyó partján, ámulnak és bámulnak. Felettük a drótkötélen, egy biciklis gurulgat. Éljenezték, ünnepelték, mint egy hőst tisztelték. Örömében Ő így kiáltott, önként jelentkezőt várok! Kivel együtt gurulhatok, s fentről néznénk a zuhatagot. A parton néma csend lett, de senki sem jelentkezett. Csak egy bájos kisleány, szólalt meg vékony hangján, Én átgurulnék veled … Olvass tovább
Álmodtam a múltról Puszta közepében egy takaros tanya, körbe van kerítve, mind a négy oldala. Földes pitvarában kiscsibék futkosnak, piros fazekakban, muskátlik pompáznak. Konyhában a mamám, tyúkot főz ebédre, kamrában a papám, bort tölt egy iccével. Szívesen kínálják a ritka vendéget, ebéd végeztével, nótázgatunk egyet. Mire alkonyodik, mesével folytatják, idézik a múltat, – nekik még … Olvass tovább
Tavasz Hósipkás hegyek mögül, kacéran tekintget, bújócskázik a Nappal, s nyújtózik egyet. Szökdécselve jön, mint egy kisleány, libben a sok virág, tarka szoknyáján. Cirógatja a fákat, rügyek pattannak, fészküket javítják az énekes madarak. Bokrok alól integet tőzike, hóvirág, Virágvasárnapot várja, sok-sok barkaág.
A Nap sugarai már elbújtak az öreg templom tornya mögött, amikor a templom előtti téren helyére került az utolsó kovácsoltvas lámpaoszlop. A munkások elégedetten néztek végig a megújult lámpasoron, amely ezután méltó dísze lesz a kis térnek. A gyönyörűen megmunkált kovácsoltvas pihenőpadok és a lámpaoszlopok nagyszerű párost alkottak. Teljesen egyedivé varázsolták a nyírfákkal körbeültetett teret. … Olvass tovább
Anya születésnapja ( az első nélküle) Vittem szép virágokat, a kedvenceidet, siettem mint máskor, hogy felköszöntselek. Egy pillanatig hittem, örülsz, hogy megyek, reszkető kezeddel fogod a kezemet. – és nevetve mondod, – úgy örülök Neked! Álmomból ébredve szörnyű a valóság, indulok, kereslek, – vajon hol találok Rád? Kérdeztem a Napot, a fénylő csillagot, a csillag … Olvass tovább
Naplóm ( fekete lapjai ) Életem naplója egyre vastagabb lesz, színes tollal írták, lapjai színesek. Kettő lapja sötét, feketével írva, mikor jegyzetelték, – mentem volna sírba. Halál angyalai körülöttem szálltak, s egy pillanat alatt, gyorsan lecsaptak. Ördögi vigyorral lengették a kaszát, minden részvét nélkül, – ragadták a zsákmányt. Sírva könyörögtem, zokogva őrjöngtem, szemembe nevettek, – … Olvass tovább
Abban az évben korán beköszöntött a tél. Spórolni kellett a tüzelővel, ezért reggeltől estig a konyhában éltük mindennapi életünket. Konyhánk tágas volt, kényelmesen elfért benne öttagú családunk. Főzés, mosás, fürdés, tanulás, telente ezek a dolgok a konyhában történtek. A szobába csak éjjelre mentünk aludni. Hideg volt mint a farkasverem, de a jó vastag, libatollal tömött … Olvass tovább
Jó lenne Hideg házba, meleg kályha, sok-sok fával körbe rakva, eső ellen, nagy esernyő, ne áztasson el az eső, hideg szélben, vastag kendő, fejre, nyakra tekerhető, szövetkabát vállaimra, combomat is betakarja, erős csizma lábaimra, lucskos havat megtapossa, puha kesztyű kezeimre, csípős hideg ne érhesse, napszemüveg szemeimre, téli fénytől jól megvédje. Mennyi minden kéne még, sorolhatnám … Olvass tovább