Fogadalom: Harmadik történet

Anikó a konyhában táncolva kevergette a rántást, miközben hangosan énekelt. Kedvenc dala ment a rádióban és lábai ilyenkor külön életet éltek. Fél füllel hallotta, hogy csapódik a bejáratnál a szúnyoghálós ajtó. • Csatlakozhatok? – ölelte át derekát tíz éves húga Nina. • Tudod, bármikor! – csókolta meg a kislány feje búbját. Nevetve, énekelve ugráltak néhány … Olvass tovább

Hó-Ember: Tizenharmadik történet

Fanni éppen az iskolába sietett. Volt egy szakmája, de úgy gondolta, hogy le is érettségizik. Munka mellett nem volt könnyű a tanulás, de tudta, hogy ez karrierjében is előrelépés lehet. Most egy multicégnél dolgozott pénztárosként. Ám minden álma az volt, hogy gyógymasszőrként dolgozzon. Ennek az álomnak a beteljesüléséhez volt az első lépcsőfok az érettségi megszerzése. … Olvass tovább

Ébredés: Huszadik történet

Éva lustán nyújtózkodott az ágyban. Éppen akkor szólalt meg az ébresztő óra. Bár nem kellett iskolába mennie, ma is ugyan abban az időben kelt. Szeretett nagymamája látogatta meg. Halk neszezés hallatszott a konyhából. Megérezte a szokásos reggeli illatokat. • Nagyikám! – a lány szeretettel ölelte át az idős asszony derekát. • Felébresztettek? Igyekeztem csendben dolgozni. … Olvass tovább

Egy gyermek kesergése

Úgy szeretnék egyszer arra hazamenni, béke van a házban, nem kiabál senki! Bent a jó melegben duruzsol a kályha, nem ülünk kabátban a hideg szobában. Szeretnék jóllakni egyszer életemben, nem korgó gyomorral feküdni le este. Megtudni, milyen íze a rántott húsnak, nemcsak azt enni, amit mások meghagynak. Egy héten többször lenne hús az asztalra, nem … Olvass tovább

Tollpihék: Huszonharmadik történet: Karácsony

Zsuzsa idegesen toporgott a folyosón. Kilencre volt időpontja, már tíz óra is elmúlt és az orvos még sehol. Megígérte kislányának, hogy gyorsan visszamegy hozzá. Ahogyan visszaemlékezett annak sápadt, megtört arcára könny futotta be a szemét. Egy anyának nincs annál nagyobb fájdalom, mint szenvedni látni gyermekét. Végre befutott az orvos. • Sajnálom, hogy várnia kellett, de … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizenhatodik történet: Válaszút

Ági mérgelődve nyomta ki az ébresztőt a telefonon. Gyűlölt korán kelni. A mellette alvó férjére nézett. – De jó neki, aludhat ameddig akar! – gondolta magában. Lajossal 20 éve voltak házasok. Nem volt eget verő nagy szerelem az övék, legalábbis Ági részéről. Ő, csupán menekülni akart otthonról. Nem akarta tovább hallgatni a részeges apja üvöltését. … Olvass tovább

Csend és Vihar

Csend és Vihar A szobámban ülök, csak nézek ki az ablakon, a felkelő nap fénye megcsillan a harmaton. Most még csend van, nem hallatszik a nagy város zaja, egy ember ül a padon, neki már nincs otthona. Hosszasan nézem, vajon hogyan jutott idáig, van még családja, vagy egyedül élt mostanáig? Tehet-e róla, hogy így tengeti … Olvass tovább

Őszi levelek: Huszadik történet

Bea az erdőben sétált. Mivel a város szélén lakott, szinte a természetben élt. Ha kilépett a kapun pár méter megtétele után már az árnyas fák között találta magát. Szinte rituálévá vált, hogy minden este sétált legalább egy fél órát. Egészen el tudta felejteni a mindennapi gondokat. A természet hangjai teljesen ki tudták kapcsolni a problémákat … Olvass tovább

A medve és a nyúl

A medve és a nyúl Létezik egy erdő, mesebeli, kerek, éldegélt ott együtt sok-sok állatgyerek. Volt köztük egy medve, úgy hívták, hogy Barna, a többiek félték, mert nagy volt a hangja. Mindenkinek diktált, nem volt ellenvetés, kedvenc időtöltése a verekedés. Nem is mert már senki szembeszállni vele, hogyha mérges volt, villámot szórt a szeme. Érkezett … Olvass tovább

Egy nyári nap: Kilencedik történet

Nyár volt. Széna illatú, perzselő sugarú nyár. Emma akkor végezte el a 8. osztályt. Gyűlölte az általános iskolát. Társai sokat csúfolták alakja miatt. Mi tagadás volt rajta súlyfelesleg, ám ez nem lehetne ok a gúnyolódásra. Ám a gyerekek már csak ilyenek. Ha valaki kilógott a sorból ilyen, vagy olyan ok miatt, azt egyből célba vették. … Olvass tovább

Éjszaka: Huszadik történet

Erzsi a lányához igyekezett, mint mindig az év ezen napján. A virágcsokrot újra rendezgette, majd letette az asztalra. – Biztosan örülni fog neki, hiszen ez a kedvenc virága! – gondolta magában. Eszébe jutott a két évvel ezelőtti éjszaka. Az első házassága nem sikerült, sokáig egyedül nevelte lányát. Rengeteget kellett dolgoznia, hogy eltartsa magukat. Sajnos kevesebb … Olvass tovább

Éjszaka

Éjszaka Éjszaka van újra és kerül az álom, így hát hallgatom a kinti halk hangokat. Fejem mozdulatlan pihen a párnámon, a szomszéd kutyája most is éppen ugat. Eszembe jut midőn, még gyermekként vártam felnőhessek végre, legyek magam ura. Legyen családom, egy saját kicsi házam benne egy önfejű macska és egy kutya. Nem vágytam én sohasem … Olvass tovább

Ilyen szép a világ

Ilyen szép a világ Mondd az éhezőnek, szép ez a világ, nem látja meg, ha kinyílik a virág. Mondd a gyermeknek, kit anyja elhagyott nem hiszi, hogy a nap rá is ragyogott. Kit bánat ért, nem látja meg a szépet, gondolatában halál vágya égett. Nem látja sosem szépnek a világot, ki sosem ismert szerető családot. … Olvass tovább

Ilyen szép a világ: Tizenegyedik történet: A szavak hatalma

Zita az újságot lapozgatta, mikor hirtelen megakadt a szeme az egyik gyászhirdetésen. Milyen régen kereste a képen látható idős hölgyet! A kedves, mosolygós arc ugyanaz, mint ami azon a bizonyos nyári napon rátekintett a villamoson. Alig egy éve történt. Kemény időszakon ment keresztül abban az időben. Állását elvesztette, az élete szerelme pedig aznap hagyta el. … Olvass tovább

Elkésett találkozás

Elkésett találkozás A sors vagy véletlen hozott össze minket? Bármelyik is volt, jól összezavart mindent. Fellobbant a tűz, és megperzselt a lángja, de mindketten tudtuk, nem lesz folytatása. Nem vagyok független, neked is van párod. Nem tehetünk tönkre két boldog családot. Nem történt semmi, mit szégyellnünk kellene, de nehezen nézünk a másik szemébe. Pár órányi … Olvass tovább

Pillanat: Tizenötödik történet: Bulgáriai nyár

1984 nyara volt. Az iskolám nyaralást szervezett Bulgáriába. Nagyon szerettem volna elmenni, de azt is tudtam, ez elég nagy kiadás lenne a szüleimnek. Persze eddig is minden kívánságunkat teljesítették, ami ésszerű határok közt mozgott. Ezt mégis féltem előadni. Mikor hétvégére hazamentem, félve említettem meg anyámnak. – Anyu, most van egy lehetőség. Bulgáriába lehet menni nyaralni. … Olvass tovább

Te vagy

Te vagy Olyan voltál nekem, mint a szomjazónak a víz kinek torkán végig csorog, hogy enyhüljön a kín. Vagy, mint éhezőnek az utolsó falat kenyér, ki tudja, hogy csak pár nap és lehet, hogy már nem él. Vagy olyan, mint földművesnek a hűs nyári szellő, ki retteg, hogy elúszik az esőt hozó felhő. Mint növényeknek … Olvass tovább

Csillagok alatt

Csillagok alatt Ragyognak a csillagok, pont, ahogy akkor tették. Eszembe jut illatod mintha most is ott lennék. Feküdtünk a fűben ám csak hallgattunk a csendben te voltál ott a párnám egy lélek voltunk két testben. Azután a jövőnket tervezgettük ott halkan, talán ezt az emléket majd elfelejtem lassan. Ugyanis a sors végül messze sodort el … Olvass tovább

Elmúlás

Elmúlás Elszálltak a napok, évek tovatűntek, mint egy álom. Én meg csak azon tűnődöm hová lettél ifjúságom? Mintha nem régen lett volna, hogy az iskolába mentem. Bizony be kell azt ismerjem, először nem volt kedvencem. Később bizony megszerettem főleg a könyvek illatát, rabjuk lettem én örökre átéltem velük sok csodát. Évek múlva megismertem oly sok … Olvass tovább