Jelmezbál: Tizenkettedik történet

Jelmezbál A minap a fotós dobozban kutakodtam, és kezembe akadt egy kép. Minden évben megfogadom, hogy rendbe teszem, szortírozom a fotográfiákat, de valahogy mindig van fontosabb teendő. Így a megsárgult, akár fél évszázadnál is öregebb képek között, ott színesednek a mai kor fényképfelvételei is. Ez a bizonyos kép, az előbbi kategóriába tartozott. Első ránézésre 1930 … Olvass tovább

Hajnal: Tizenkettedik történet

Bolondos szelecske kavargott a bodzarügyek között. A lány nehézkesen mozgott. Nagy terhe húzta magával. Már nem sok volt hátra, a kis jövevény érkezéséig. Tétován araszolt, az olcsó fejfák között. Kezében egy virágba borult barackfa ágat tartott. Megállt egy hant előtt. Hajdú András, állt a feliraton. Alatta apró betűkkel: „Istent félte, Isten ítélje!” Beszúrta a gallyat … Olvass tovább

Álom-világ: Tizedik történet

Hanne végre elaludt. Fejét puha vánkosra ejtette. Pehelykönnyű takarója alatt, édes álmot szőtt. Anyját látta, ki emlőjéből etette, majd bölcsőben ringatta, és oly’ szépen dalolt altatót neki, hogy angyalok szálltak alá az égből. A pajta tetején ülve hallgatták csengő énekét. Hanne pedig álmában újra elaludt. Aztán apját látta. Kemény munka után, a kút fa vödréből … Olvass tovább

Őszi levelek: Hetedik történet

Rükvercbe kapcsolta a terepjárót. A négykerék hajtás játszi könnyedséggel birkózott meg a saras talajjal. Leállította a kocsit. Freddie Mercury, a motorral együtt hallgatott el. Szeretett Queent hallgatni vezetés közben. Főleg a Greatest hits második lemezét. Éppen a „The miracle” energiái szakadtak félbe. Kiszállt a kocsiból. Hátra ment, és kinyitotta a csomagtartót. Zajra lett figyelmes, de … Olvass tovább

Csúcson: Nyolcadik történet

Sötétzöld ezerkettes zsiguli fékezett a tanácsháza előtt. Rajnai kiszállt. Végignézett a Béke úton, amin most porfelhőt kavart a bolondos májusi szél. Gyerek korában ezt az utcát még Széles utcának hívták. Az egyik oldalon nem voltak házak, csak a nagy puszta. Most csupa modern épület állt azon az oldalon. A tanácsháza is ezek közé tartozott. Büszkén … Olvass tovább

Lámpaláz – Nyolcadik történet

– Már ne haragudjon, de nem tudom megállni, hogy ne szóljam le. Miért tartja ferdén? Látta ezt valahol? – Igen, ha éppen tudni akarja láttam egy filmben. – Egy filmben…? Gratulálok! Ha ilyen ferdén fogja, abból semmi jó nem származik. Fogja csak egyenesen! És az isten szerelmére. Markolja meg két kézzel! – Szerintem jobb lenne, … Olvass tovább

Váróterem – Harmadik történet

Amikor estefelé megcsörren a mobilom, és ismeretlen szám van a kijelzőn, mindig reménykedem, hogy a lányom az. Várni szoktam legalább négy-öt csörgést, legyen módja meggondolni magát. – Haló, jó estét! Kovács Vilmost keresem. – szólt bele egy kellemes férfihang, ahogy fogadtam a hívást. – Én vagyok. – Márkus András vagyok, a lánya férje. Libabőrös lettem. … Olvass tovább

Mit akarok

Mit akarok Én már Nem akarok érzelmet játszani. Játssza az, Ki a másiknál, Jobbnak akar látszani. Én már Nem akarok feltétel nélkül jó lenni. Ki hisz még a hálában, Annak kell Másokkal jót tenni. Én már Nem akarok beállni a sorba. Hogy megfeleljek A rendszernek, S úgy legyek egyforma. Rajtam Már nem fog, a sok … Olvass tovább

Az én hősöm -Első történet

HŐS (melléknév) Bátran helytálló (személy), aki (főleg harcban) a rá leselkedő veszélyek ellenére kitart, és akit tisztelnek, mert bátor vagy nemes cselekedeteket tett. HŐS (főnév) Bátor személy, aki kitartásával, eredményeivel másoknak is példát mutat, és akit tisztelnek, mert bátor vagy nemes cselekedeteket tett. Az én hősöm nem ilyen volt. Engem ugyan megmentett, de nem a … Olvass tovább

Megsárgult lapok – Negyedik történet

Gombóccal a torkában ment fel a keskeny lépcsőn. Óvatosan lépkedett, fokról-fokra. Már nem rohant úgy, mint annak idején. Hányszor, de hányszor szóltak rá anyáék, lassabban, mert leesik. Rátette a kezét a kilincsre, és egy sóhaj után benyitott. Ahogy az ajtó megnyikordult, a bal szeméből egy könnycsepp gördült végig az arcán. A nyikorgás… „Kérem”. Keze fejével … Olvass tovább

Kard és szerelem – TIZENEGYEDIK TÖRTÉNET

Az író hosszasan tanulmányozta a címet, pedig a cím rövid volt. A három szót Ő vetette papírra, mert az a számítógépén érkezett, elektronikus levélben a kiadótól. „Kard és szerelem” Mit lehet erről írni? Kérdezte magától. Szemei előtt kosztümös lovagregények peregtek. Reneszánsz ruhakölteményeikben, hősüket epedve váró hercegkisasszonyok álldogáltak erkélyeiken, míg szívük választottja, ádáz csatát vívott a … Olvass tovább