Kenéz István

Elmúlt egy karácsony Elmúlt egy Karácsony és a szívünk az ünnepi szeretettel szegényebbé vált Kapuit bezárta maga mögött az ó év, és minden mára csak emlékekké lett Újév köszöntött le ránk s ő vajon melyikünknek tényleg mit ígér? Most írt verseink alá egy hete januári dátum kerül, hogy jobbak lesznek-e majd később kiderül De mi … Olvass tovább

Angyal-szárnyon Angyal- szárnyon repülnek az évek így fogy lassan felettünk az élet, de egy újév mindig – új reményt ígér az ami elmúlt mind emlékké válik már több az emlék, és ami elmúlt ki tudja, mit hoz az elkövetkezendő, mert kevesebb lesz belőle, mint a rég, hogyha egyáltalán megadatik még az angyal-szárnyak mit hozhatnak még … Olvass tovább

Jó lenne már Jó lenne már, ha Karácsony volna Templomunkban az orgona szólna, Hangjára a szívem megtelne fénnyel A lelkem pedig a szeretet édességével Jézusunk jászolánál térdelhetnék újra Szám csendesen hálaimát szólna Fel a magasságba az Istenhez szólva, Hogy gyermekét elküldte megváltásunkra Azt is megköszönném, hogy ez évben segítettél Mellettem voltál, ha szükségem úgy kívánta, … Olvass tovább

Isten gyermek Isten gyermek megszülettél születésnapodat várjuk a világnak egyötödödén szent karácsony éjjelén Hogy ünnepeljük megváltónkat ki még, mint kisded Betlehemben jászolodban megnyugodva pihensz Mária szülőd ölén Anyja örvend kis fiának ki szeplőtlenül megfogant, mert így rendelte ezt az Isten, ki a magasságokban van Kis falutól – nagyvárosig templomaidban elmegyünk, hogy az ott váró Betlehemnél … Olvass tovább

Már nem fáj Már nem fáj, hogy gyermekkorom világa olyan szeretetlen, és keserű volt, hogy csak cselédnek tartottak anyám újdonsült családjába, ahol én voltam a legnagyobb mostoha fiú Már nem fáj, hogy annyiszor megalázott mostoha nevelőm – anyám meg kénytelen volt hagyni a másik fél-testvérek előtt Már nem fáj, hogy mindentől tiltottak, hogy mindig én … Olvass tovább

Tél eleji szél süvít… Tél eleji szél süvít már a fák közt Nincs, nehéz dolga a fákon alig van levél nagy seprőjével mindent odább tol, ami éppen az útjába kerül Szemeimből könnyeket csal ki, amerre csak járok, nem szeretem idő hisz rosszabb lett megint, – mint az ősz alig látok – mégis csak járok – … Olvass tovább

Mire jók az álmok? Így megöregedve mire jók az álmok, ha egyre kisebb a lehetőség, hogy meg történjen a valósulásuk De a napi gyötrelmeknél jobb, ha álmodunk, ami lehet ábránd, amiről úgy is tudjuk csak csalfa szivárvány Bezzeg régen sokat ért egy álom, ha nem volt túl merész egészen megtörtént, hogy beteljesedjen Hisz lépésenként egyre … Olvass tovább

Két kezedre Két kezedre rácsókolom életem több mint harminc éve élsz velem megértünk együtt jót, és rosszat mégsem volt az életünk rosszabb Ami velem történt mind neked köszönhetem hálátlan lennék, ha ezt most be nem ismerem, mert te sokat aggódtál mindig miattam, hiszen én sokszor kerültem nagy bajba Egyszer tudom, mind a ketten elmegyünk, de … Olvass tovább

Emlékezz ! Emlékezz őszi szerelem volt, és őrült igazi vágy, amikor egyszer csak, megláttuk egymást Ez már majdcsak száz éve volt, de soha el nem felejthető, mert akkor nekem Te voltál az első És én neked is úgy, akkor valaha rég, de most is szívembe él az a régi emlék, mint ahogy neked is kell, … Olvass tovább

Már fagyokkal… Már fagyokkal ébred fel az őszi reggel a fák fent összeborulnak a hajnali köddel így siratják lehulló leveleiket az avar lepte köddel Az ürömi patakban csak csordogál a víz – nem úgy mint esőben, amikor derékig is ér, – apropó kellene már a csapadék kiszáradt a föld, hervad a levél A völgyekbe lassan … Olvass tovább

Szeretem a ködöt Szeretem a ködöt mely a falunk fölé borul szeretem, ha az orromnál is alig látok csak túl alattam a platán fánkon imitt-amott egy-két levél lassan azt is leviszi majd az őszi harmat meg a szél Akármerre nézek sehol semmi nem látható csak a villanypóznán egy-két lámpás virul A ködnek is megvan a … Olvass tovább

Őszi lombtakaró, Az őszi lombtakaró bizony nem embernek való Jön, a szél lefújja rólad messzire röpíti el s te pőrén ott maradsz már nem takar be semmi, s mire észreveszed csak fázni fogsz nagyon Hidegek az éjszakák, és hideg, nedves lesz a levél hogyha takaródnak szánod szélvédett helyen legyél, mert ágyneműdben ilyen pompás színeket sohasem … Olvass tovább

Egyszerre kint és bent Már hűvösek az éjszakák s a hajnalok – lehullott lombok között ballagok nappalra még az aranyló nap kisüt, melengeti a felszálló éjködöt Hajnalokon már dér lepi be a tájat a fák között szürke ködök járnak, de eltűnnek mikorra a nap kisüt nyomukban a táj csuda fénybe öltözött Szeretem, hogy szobámban jó … Olvass tovább

C S I L L A G O K . . . Sötét éji estén, vagy korai hajnalon felnézek az égre és a csillagokat kutatom Velem együtt itt lent a földről ezt még sokan, mások is hasonlóan megteszik, de a szemek mögötti agyakban más és más gondolat keletkezik, Mert mást lát bennük egy asztronómus látcsövén … Olvass tovább

Mennyi minden… Mennyi szépség mennyi jóság van ezen a földön, és mennyien boldogok, de háborúk is dúlnak szerte széjjel, ahol az ember elhull szerte széjjel s talán még helyük sem marad millióknak nem jut még egy betevő falat éhen halnak főleg kisgyermek korukban a folyton éhezés miatt. Én Isten félő és hívő vagyok, de ilyenkor … Olvass tovább

Akarok e még ? Akarok e még, mint régebben olyan könnyen szerelembe esni, bár tudom ez nincs korhoz kötve, talán mégse illenék már bele az életembe Meg aztán ebbe a korban az ilyen csak plátói lehet, és mindig ketten kellenek hozzá, ami már csak ritka egy eset Ilyen korban már csak a lét határozza meg … Olvass tovább

Felnőttem… Felnőttem pedig alig volt gyerekkorom s most mégis itt vagyok pedig elvették tőlem akkoron fel lehet így nőni, kérdezem a lelkem megtépázott volt egész életemben, mert mindenben kisebbségi érzésem volt – míg mások a hónom alatt sétáltak el úgy éreztem mindig lenéznek nem volt önhitem, bizalmam magamban – ma már öreg vagyok, de ezt … Olvass tovább

Még ma is… Még ma is csak Téged szeretlek, és még élek szeretni is foglak harmincnégy év összeköt már veled nélküled én magammal mit is kezdjek olyan vagy Te nekem, mint a szemem fénye jó, hogy régen, akkor bejöttél az életembe, és azóta köztünk egyre fogyott csak a távol ha nem lennél, tudnám meg mennyire … Olvass tovább

Olyan lesz… Olyan lett a világunk ma, amilyenné tettük, és olyan lesz ez a föld amilyenné tesszük, ha teleszórtuk szeméttel az nem csak nekünk, de de utódinknak sem tetszik minden mirajtunk áll rakjunk rendet együtt minden talpalatnyi föld értéket képvisel, ne rakjuk tele sufnikkal, plédekkel, mert aki erre jár erre is ráfigyel ne mondják ránk, … Olvass tovább