Jégbe zárt
Nem számolok lélegzetet, tudom, majd felélem mind. Az, hogy vagyok, szívből ered, ismétlődés itt kering. Hol fukar, hol sokat számol, rajtakap, ha játszanék, ha a balsors árnyként táncol, fény-palástot hordanék, gyermeki reményből szőttet, de rongylelkem viselem, a poklomba elszegődtet, jég-álmaim cipelem. Nincs rám idő… kiolvadás, jégzajlásban lét pereg. Ígéretek… bús visszhangzás, torlódnak, mint jéghegyek. Rémálmokból … Olvass tovább