Lehajtott fejjel

Összes megtekintés: 18 

Összes megtekintés: 18  Lehajtott fejjel A vers itt marad. Csak én, én múlok el… Mennybe vágynék, ha kapnék szárnyakat, de lehet, hogy maga az ördög visz el, ha bezárul a kéklő árnyalat. Álmodtam róla, hogy magával cipel. Úgy hitte, fázom, s jó, hogy rám akadt. Emlékszem, nem féltem. Az élet ilyen. Hamisak, igazak… hiszem, nem hiszem. … Olvass tovább

Kész szavak

Összes megtekintés: 43 

Összes megtekintés: 43  Kész szavak Még aprókat lép, nyomokat követ… Gyűjtöget. Formáz magának, nekem. Gyermeki bájjal szór hang-gyöngyöket játszva, futva, vagy épp lábujjhegyen. Magánhangzók ülnek bukfenceken. Lassan fűzve, szemezgetve készül, puszik közt egészül a nyelvtana. Tőle változik, valami szépül. A nevem, a korom legszebb szava, ahogyan megszólít: “Mama, mama!”

Üzenetváltás

Összes megtekintés: 14 

Összes megtekintés: 14  Üzenetváltás Üzenet vár az asztalon, pálcikafiú rajzlapon. Grafitszívében: “Szeretlek!” Szebbé tett nap, valaki vár! Másik felem, pálcikapár. Érzéssel ki is színezlek. Van még itt hely, írni muszáj, magányos a pálcikabáj, rajzolt kezeid keresnek. Pálcikalány a vázlaton, “Én is téged!” a válaszom. Tudjuk, hogy életre kelnek.

Csak úgy, ahogy volt…

Összes megtekintés: 74 

Összes megtekintés: 74  Csak úgy, ahogy volt… Mosolyról írni könnyekkel küzdve, napsütésről viharfelhők alatt. A hét színről szakadó esőben, gólyahírről holt terű mezőben, csobogásról, hol meder elapadt. Idillről, hol a hiány felszakadt. Az épről, ami éppen széthasadt. Lomb-árnyékról kiszáradt fák között. Tiszta, kék égről misztikus ködben. Nyíló virágról, hol sivár a föld. Madár daláról, hol nem … Olvass tovább

Tavasz az erdőn

Összes megtekintés: 47 

Összes megtekintés: 47  Tavasz az erdőn /Járvány idején/ Fél Az, ott… lassul a világ, míg idekint gyorsul, nyílik. Éled a föld, a vadvirág. Tavasz van! Messzire hírlik. Száraz, holt avarban illat, ibolyák kéklő mosolya. A szél most madárdalt ringat, bók kering, “Vár a nyoszolya!” Öltözik erdő, a cserjés, dúsul a lomb, erősödik. Boldog a zaj, a … Olvass tovább

Fohász a betegekért

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  Fohász a betegekért Istenem, ha hallod esdeklő fohászom, csendes “Miatyánkom” terjedő visszhang. Halld meg a kérésem, mint szívdobbanásom, ne nyomja el a síró lélekharang. Reményt és erőt adj! Esélyt a gyengéknek, kísérjen áldásod minden jótevőt! Segíts, jó Istenem, küzdő emberségnek, láss meg a világban minden szenvedőt. Segíts, jó Istenem, gyógyítsd a világod! Rémült … Olvass tovább

Eleven

Összes megtekintés: 71 

Összes megtekintés: 71  Eleven Begyógyult -e seb töviskoszorú alatt, begyógyult -e heg a bevert szegek nyomán? Szivárgó stigmák… hisz a bűn velünk maradt, naponta vétkezünk míg ámulunk csodán, mert megbocsáttatik… hát tovább létezünk. A bűnbánat elmondat száz meg száz imát, hiszen féljük, eljön a végítéletünk, jelenünk ír a jövőnek új bibliát… eleven a heg a bevert … Olvass tovább

Erdei út

Összes megtekintés: 49 

Összes megtekintés: 49  Erdei út Dér csipkéje szürke ágon, dermedtség ül szabadságon. Rám fagy, látom, hogy lélegzem, zaj vagyok a téli csendben. Reccsen az ág, ahogy lépek, moccan valami… az élet riad, rebben körülöttem… …hogy jöttem, félelem másnak, nyugtalanság e világnak. Őz bámul rám, már megszokott, a távolság egyre fogyott, bár túl közel ma sem enged. … Olvass tovább

Elmaradt történet

Összes megtekintés: 63 

Összes megtekintés: 63  Elmaradt történet Folyton válogatok… ez maradt örökül, látom, ahogyan toporgok apám körül… Fát vágott az erdőn, csak este jött haza. Látszott, hogy fáradt, de sosem volt panasza. Aprócska voltam, ki csüngött a nyakában, ajándéka lapult a táska aljában. Nem vásárfia, csak egyszerű valami, de mesélt róla, s én szerettem hallani. Egyszer elaludtam, nem … Olvass tovább

Nem gyerekjáték

Összes megtekintés: 79 

Összes megtekintés: 79  Nem gyerekjáték A véletlen hozott, játéknak látszik, lépések zaja a legelső táncig. Siettet valami, mert űz, kapkodok, valódi művet magamból alkotok. Sérülök, sebződöm, sebeket ejtek, nyerésre állok, majd mindent elvesztek. Kiszárad, elhal? Kell még, mert hiányzik, ha kell, hát ültetek, nekem virágzik. Nem nézem, hány pöttyös az elkapott labda, a pillanat enyém, a … Olvass tovább

Térj be hozzánk / Nógrád megye/

Összes megtekintés: 47 

Összes megtekintés: 47  Térj be hozzánk / Nógrád megye/ Zsákfaluk és híres falvak, palóc-íze van a dalnak. Nyílik ablak, kaput nyitunk, nógrádiak marasztalunk. Őrizgetett régen és ma. Tartson össze szívünk szava. Ne felejtsük, nekünk adták, kik elmentek, reánk hagyták. Hímzett öltés színvarázsa, juhászfokos faragása. Cseng az üllő, kovács üti, kenyérillat, szülénk süti. Térj be hozzánk! Vándor, … Olvass tovább

Szürke lüktetés

Összes megtekintés: 67 

Összes megtekintés: 67  Szürke lüktetés szürke adat, szürke rendszer, szürke útján szürke ember. Szürke jel a szürke ködben, lüktetés a szürke csöndben. Szürke élet, szürke dráma, keretek közt tarka álma. Szürke vászon, szürke ecset, bár festhetne újabb teret. Szívvel alkot, rím a lelke, egy vágyódó tarka lepke, akkor is, ha szürke ember színné válik egyszer-egyszer. Szürkén … Olvass tovább

Emlékezés

Összes megtekintés: 94 

Összes megtekintés: 94  A minap mikor vitt haza a fiam egy jó kis unokázós délután után, az út szélén egy kis cica stoppolt. Nagy ívben kerülte ki az autóval. – Szegényke. – mondta, de mosolygott. – Ha jövök visszafelé, elviszem, ha még itt lesz. Elgondolkoztam… Eszembe jutott az a nap… Kis nyüzsgős, eleven kisgyerek volt a … Olvass tovább

Valahol…

Összes megtekintés: 62 

Összes megtekintés: 62  Valahol… A tető megroskadt valaha régen, peregnek a szétmálló cserepek. Benéz az este a tátongó résen, hideg van már, látszik a lehelet. Ej, mozdulj, öreg, csinálj meleget! Eszébe jut, még van pár doboz kacat, mindenféle limlom, rongyos szövet. Meleget ad belőle néhány rakat. Újságok, szórólap, papírköteg, elég a mihaszna irattömeg. Matat a sötétben, … Olvass tovább

Őszvégi

Összes megtekintés: 48 

Összes megtekintés: 48  Őszvégi Lassan lehull szirom, levél. Meleg színe minden jussa. Itt vagyok, ha felejtenél! Mint mosoly jut minden zugba. Arany, rozsda, tarka szőnyeg imitt-amott fagyos, deres. Mezőknek az őszülőknek, dunyhát ígérnek fellegek. Süvít a szél. Őszidő van? Dideregnek vénasszonyok. Szépültek a hervadásban, majd egyenként mind elcsoszog.

Őszi vendégség

Összes megtekintés: 40 

Összes megtekintés: 40  Őszi vendégség Kopasz ágon őszapó ül, zajonganak cinegék. Tudják, az ősz menni készül, búcsúztatják zöldikék. Mátyásszajkó rikoltozik, ül az ágon, mint egy csősz. Kopasz ágon tollászkodik, figyeli egy szelíd őz. Van lakoma a fa alatt, lehullott a sok dió, ami széttört, kettéhasadt, madár vendég fogadó.

Gyermekmosoly mindig nyár

Összes megtekintés: 31 

Összes megtekintés: 31  Gyermekmosoly mindig nyár Keringőjét falevélnek kíséri a napsugár. Nevetésre elcseréllek, gyermekmosoly mindig nyár! Elkapni a táncolókat, csókot is kap egynéhány. Simul a szél pírt cirógat, megpihen a szemhéján. Nevet a nap, mint a gyerek, vidám lesz az egész táj, kacagnak a tarka színek, ősz van itt, és mégis nyár.

Telepátia

Összes megtekintés: 59 

Összes megtekintés: 59  A muskátlikat locsoltam, közben rád gondoltam. Letelt a műszakod, indulsz a pékhez, ;kenyér és zsömle; beszéltük meg reggel, s továbbszaladt a gondolatfonál. Hmmm… kenyérillat… mennyire szeretem… és a friss, ropogós, sós kiflit… Szinte érzem az ízét… miért is nem jutott eszembe előbb? Leszedtem az elhervadt szirmokat, elsárgult, száraz leveleket, majd üldögéltem még kicsit … Olvass tovább

Megfagyott imák

Összes megtekintés: 53 

Összes megtekintés: 53  Megfagyott imák Még mosolyogsz… félig élt élettel utolsó perceid megbecsülöd. Látlak elveszni… elnyel az a köd, ahol küzd egy gyengülő életjel. Igazodnék az érzékeny csendhez, hogy tőled elköszönjek, nincs erőm. Hulló könnyem nem segít szenvedőn, sem dermedő “Miért?”-em Istenhez. Lelkem ír, imát. Sírnak a betűk, fohászok csengése ajkamon fagy. Csak szívem üti, hangom … Olvass tovább

Rózsáid helyett… +

Összes megtekintés: 72 

Összes megtekintés: 72  Rózsáid helyett… + “Addig gyermek leszel, amíg élek…” Már nincs válasz… hiába kérdezem. Körbefutnak szavak, összeérnek. Már nem vagyok az ennyi évesen. Árvácskát nevelsz… virágtakarót, s emlékezést a rózsáid helyett. Rám hagytad… mint a mesélni valót. Tudom, anyám… már nem vagyok gyerek.