A kő… ?

Összes megtekintés: 243 

Összes megtekintés: 243  A kő… ? /Egy kedves ismerős története alapján/ Mosolyogva nézte ajándékát, mi egyszerű volt, sima és kerek, ott lapult meleg tenyerében… – Vajon ez a kő, mitől becses? – Esténként mielőtt elalszol, ne feledd, vedd kicsit kezedbe, kívánd azt, ami először, elsőként jut az eszedbe.- Kedvesen bolondos ötlet, mókásan furcsa vásárfia, talán mert … Olvass tovább

Láttam…

Összes megtekintés: 382 

Összes megtekintés: 382  Láttam… Láttam születést édes mosolyokat, könnyes arcokat, lázas reszketést… Láttam épülő sorsot, cseperedő jövőt, megfáradt erőt, elakadt mozdulatot. Láttam kínzó bánatot, keserű ítélkezést, gyógyító érintést, őszinte barátságot. Láttam szerelmet, meghitt ölelést, fájó befejezést, ismételt lendületet Láttam hiszékenységet, buzgó önámítást, józan gondolkodást, áramló őrületet. Láttam jó szándékot, segítő kezeket, megértő lelkeket, eldobott bűntudatot. Láttam … Olvass tovább

Imába foglalt ölelés

Összes megtekintés: 280 

Összes megtekintés: 280  Imába foglalt ölelés Hívogató, lobbanó fények, csendes léptek a sírok között, édes-búsan sír az őszi szél, a temető fájón túlöltözött. A gyász, az emlékezés napja, mit a szeretet könnyel ötvözött. milliónyi virágszirommal, melyet fájó harmattal öntözött… A gyászruhát öltő gondolatok, a szívekben hozott mély érzés, a hant fölött emlékezés zokog, száll az imába … Olvass tovább

Szeretet

Összes megtekintés: 368 

Összes megtekintés: 368  Szeretet Szeretet? Egyfajta napfény, ami szíved mélyére lát. Ami sosem ítélkezik, előtte nincsenek hibák. Ami néha jobban kell, mint egy falatnyi kenyér, Lehetsz te vagyontalan, ha tiéd, kincseket ér. Veled tart a pokolba, s az édent is ismeri, nem mindig lát tisztán, de jó szándék vezeti. Nem tanítják sehol sem szeretni hogyan, miért. … Olvass tovább

Magányűző

Összes megtekintés: 295 

Összes megtekintés: 295  Magányűző Még védőburkot alkot, körötted a fájdalom, a magány méltósága büszkén ül válladon. Szabadulnál tőle, de hűsége páratlan, kárörvendőn nézi, feladod fáradtan. Kőszívéhez láncol, övé vagy, észre sem veszed, Megszokottan tűrőd, a kapott bilincseket. Csábít a nap fénye, érzed, hogy menni kéne, de megadón legyintesz: az élet cselszövése… Ölelő karok húznak, szinte cibálnak … Olvass tovább

EGY GYERMEK SZEMÉNEK

Összes megtekintés: 282 

Összes megtekintés: 282  EGY GYERMEK SZEMÉNEK Egy gyermek szemének, mindig nevetnie kéne.. életét tőlünk kapta, nem esdekelt érte.., Hogy vágyott -e ide? Csak beleszületett. A helyet mi adtuk, nem ő kéredzkedett. Egy gyermek szemének, mindig nevetnie kéne.. ha boldog, elégedett, visszaragyog a fénye. Az arcára van írva, szinte minden érzése, az ő kicsi lelkének sóhaja, rezdülése… … Olvass tovább

Mesélő szarkalábak

Összes megtekintés: 297 

Összes megtekintés: 297  Mesélő szarkalábak Lassan felmorzsolódnak tetteim, szavaimat komótosan őrli a kor. Sugárzó frissesség, üde fiatalság, csak lelkemben csapong virradatkor. A tükörből visszaköszön az ezüst, bár tündöklése már-már erőszakos, a ragaszkodó, még apró szarkalábak térképén, napról napra újabb vázlatok. A mester dolgozik, kíváncsian nézem, szólnék, de csöndre int alkotóereje. Minden apró vonása jól tervezett, s … Olvass tovább