Vérrel írott búcsú

Az országúton, a járdaszegélyen Sétálok veled a lehetetlenben Jobbunkon már tábort vert a hold, de Szívünk oldalán még perzsel a naplemente Az ég lángokban áll, a Nap fűti a máglyát S fülembe dúdolod a magány szimfóniáját Egymás sebeit gyógyítgatjuk csendben Fáradtan sétálva a száraz leveleken Mikor a lemenő nap megvilágítja Színes tornyait a katedrálisnak, Mely … Olvass tovább

Rabod vagyok

Menekülni próbáltam a gyilkos fogságból, Azt hittem, hogy végre szabad vagyok. Szaladni próbáltam nagy nekifutásból, De nehéz vasláncom visszatartott! Börtönöm lett a lelked mély gödre, Benne cellám az a kegyetlen nap, Mikor először néztél a szemembe, Mikor szívembe első tőröd szúrtad. Immár tele vagyok sajgó sebekkel, Melyek megállás nélkül véreznek. Már meg sem próbálom begyógyítani … Olvass tovább

Léten túli lét

Érzem a bőrömön – pont ahogy akartam Pókhálókon csillogó esőcseppek Méreggel átitatva – megadtam magam Salsa a cseresznyeízű édenben Szeretném, ha egyszer együtt is eláznánk Ha megbánás nélkül a viharban táncolnánk Szeretném, ha látnál onnan a magasból, A fellegek fölé épített váradból Csendben nézem, ahogy áznak a fenyvesek Eső a bőrömön, végig, a hajamon Érzem … Olvass tovább

Elmúlás

Fekszem egyedül vetetlen ágyamon És komor gyászruhámra nézek fel. Mellettem nyitott fényképalbum Tele fekete-fehér emlékekkel. A sziklás hegyek mögül már nem virrad a Nap; Vége a nyárnak, lehullott az első falevél. Eltűnt a nevetés, csak megjátszott öröm maradt, Mióta minket itthagyva örökre elmentél. Ó Istenem, milyen önző voltam, Könnyeimtől nem láttam könnyeid. Csukott szemmel, álmodozva … Olvass tovább