Kis György Álmodj szépeket! Hunyd le szemedet, kedvesem, gondtól nehezült tested fektetem. Ne aggódj. Gondodat viselem, pöttöm rezzenéseid árgusan figyelem. Csak aludj, álmodj szépeket! Csodálj idill tájakat, képeket, szép világot, erdőket, mezőket, szerelmes szívű, gondtalan felhőket. S valahányszor arcodat símítom, ábrándodban, törött lelked gyógyítom, letört mosolyodat, előcsalva szólítom, boldogságod csillagát útjára indítom. Csak aludj, álmodj szépeket! vigyázok … Olvass tovább
Istenem, halld meg könyörgésem, Legszakadtabb árva koldusként rogyok Már rég letűnt oltárod elébe. Nemtörődve pihennek a tarka freskók, Megannyi törött, régi szentképek. Nem a sugárzó glóriás angyalokhoz, szólok, Tehozzád, ki valál odafönt a mennyekben, S benne mindenben, az örök szelekben. Nem a legszentebb apostoli imádságot formálják Igazságot szomjazó száraz, repedt ajkaim, Hanem egy nemzet könyörgését … Olvass tovább
Éj van, vigadó zeneszó felcseng, Erős parfümök, kölnik szaga terjeng. A bálteremben táncoló párok hada kereng, Sokuk megizzadva, ropva egymással verseng. Vagyok én egyedül, társ nélkül, Eközben valaki parkett közepén megpördül… Látván őt, vérem örvendve megpezsdül. Most megtorpant, haját igazítja szerényül. Kecses, hajadon derekát szorosan átkarolják, S ő felkacag, miközben közelebb szorítják, Bársony puha orcáját … Olvass tovább
Hulló leveleink I. Illatukat ontják az orgonák színes trubadúrjai, Zöld köntösbe öltözve múlnak tavasznak napjai. Szépséges vad mezőkön sorakoznak pipacsok rőt seregei, Hűs szellőben ringatóznak burjánzó tölgyek levelei. Gerlicék turbékolva egymásnak igencsak hízelegnek, Oly kedves dalos madárkák szálldosva csivitelnek. Átjárja világnak lelkét az idill, béke, Formás felhőket fürkészve tekintek fel az égre. 2023.06.22.
Hányj fittyet a világra, Taposs nagyokat a virágra. Rabolj, hisz senki sem bánja, Kifosztott elesetteket, élő nem szánja. Uszíts, ahogy kedved szottyan, Egymást pörölik halomra ottan. Hosszú tőrrel, szúrd hátba társaid, Csak, hogy megélhesd átkozott vágyaid. Vesd el emberi mivoltod, Miközben hazaszeretet lángját oltod. Imádj mohón, minden félőrült ötletet, Mi alatt megannyi lélek törhetett. Öltözz … Olvass tovább
Messzi távolból, sáskák hada kereng, Földesúr, gazda, paraszt mostan mereng. Nagy veszélyben forog, múlik a termés, Éhes szájak áldozata a leendő vetés. Megérkezvén, kártevők lábukat megvetik, Békés, földi lakókat elkergetik. Vízözön módon mohón lakmároznak, elmosnak, Régi rendet felforgatva, feketén rabolnak. Legyőzötten csuklik össze a gazda, Lelegelt sírjába omlik bele a tanya. Pusztítva, tömött pofával távoznak, … Olvass tovább
Szivárvány Hirtelen fordult az idő esőzésre, Soha jobb, könyvek közti időzésre. Elmúltával kinézek a napsütésre, Szivárvány! Kapok fel az égre. Akárcsak az érett paradicsom: Piros, Vagy mint szűz rózsaszál, takaros. Picit lentebb, Narancsos kertbe bandokolva Telt narancsok egymás közé furakodva. Kívántos Citromsárga gyümölcs, kíváncsian ennénk. Savanya vala, legalább a miénk. Sok cudar, déli jót elkerülve … Olvass tovább
Katyvasz Éjjel kínzó lázálom gyötört, Megannyi őrült rab, megtört. Állatok vezettek pórázon embereket, Kiállításra vittek mindenféle szennyeket. Látván, itten unottan ácsorogva: Flörtöltek roppant színesek nyálcsorogva. Lengették biz nagy molinókat, Hirdettek vélük hatalmas haladókat. Amott meg, tüzeket gyújtanak, S melegségét érezve fújtatnak. Nini, gladiátor harcot vívnak Régjó testvérek egymásnak ugranak. Ideje lenne már felébredni, Sosem jó … Olvass tovább
Megállok a magos Vereckénél, A kapuinál, egy nemzet kezdeténél. S csontomig hatol a mesélő szél, Hallja, és érzi minden, minden ami él. Porzó pusztán vágtat végig díszes sereg, Diadalittas pompájuktól a szilaj föld remeg. Sztyeppei szemük előtt új hon képe lebeg, Harci díszben megindultak, táltosi dob pereg. Élükön Álmos, Árpád, fehér lován nyereg, Mögöttük megpakolt … Olvass tovább
Négy emberöltő óta dalol a fagyhalál, Csontunk velejébe furakodva fájón talál. A messze zúgó hóvihar már csak szitál, A vén kaszás dermedten, fehérbe burkolózva áll. Most is oly bőszült, sírva sípít a szél, Hallja fogcsikorgató rideg hangját aki él. Hiába takarod orcád oly rongyos kabátoddal, Nem hálhatsz szépkkel, csak halálokkal. Ne akard őket, nem meghallani, … Olvass tovább
Falfehér fogoly tárgyalására kullog, Lába alatt a világ kuszán imbolyog. Még látó szemi előtt, képek folynak össze, Reménytelenség. El van minden veszve. Leszegett fővel lép hófehér terembe, Mint csapdába esett vad, forog a verembe. Vaskos, fenyves ajtó csapódik mögötte, Romlott, rothadó élete pörög le előtte. Bosszantja valami, idegörlő ,lassú csendben, Élete bírája forralja vádját vele … Olvass tovább
Mint gyermek az anyja ölében, Úgy kuporodok le a fák tövében. S morfondírozok hűs lombok övében, Mit mondhatnék gyermeki lelkem nevében? Még mikor fiatal voltál, törékeny, Olykor-olykor bizonytalan, vagy engedékeny, Gondoltad volna, hogy nem leszel érzékeny? S, hogy gyermeked miatt nem lehetsz feledékeny? Tudtad valaha milyen lesz anyának lenni? Háztartást vezetni, kicsiny gyermeket nevelni? Az … Olvass tovább
A te lelked velem van, akármerre is menjek, Mert te mindig segítesz, hogy nyugalomra leljek. A te szíved velem van, és miértet adsz, hogy keljek, Mert a te szerelmed éltet, s nékem ez kell, hogy éljek. Az én lelkem veled van, és kísér, védelmez téged, Mert támaszom vagy, és mert csodálom a léted. Az én … Olvass tovább
Lennék én pihe, könnyed szellő, Mely napkeltekor mindig frissen eljő. S amint lassan elvénül a ballagó idő, Úgy pihen meg a virgonc szellő. Lennék én gondterhes, lomha felhő. Melyből szakadatlan hull alább az eső. Vagy lehetnék dús, zöldellő, hűs erdő, Mint egy, a puha talaj föle tornyosuló ernyő. Vagy lehetnék dalos mezei pacsirta, Ki a … Olvass tovább
Furcsa dolog az irodalom. Mint könyvet kezembe kapom, Fiatal, buzgó kíváncsisággal, olvasgatom. Mint éjszakai égboltot, fürkészem, Messzi csillagok rajzait keresem, Az üstökösöket csodálattal lesem. Látok kisárgult öreg képeket, Írókat, szerzőket, dalos költőket. S e nagy könyvbe írt neveket. Nem kicsiket, nagyokat, hatalmasokat, Oly bámulatos művészi ikonokat, Kiknek műveik díszítik e lapokat. Kacskaringós sorok születnek tollukon, … Olvass tovább
Fülembe már ódon dal rivall. Zene, mit csak hívői szív hall. Olyan ritmus, mi nem a máé, Hanem a megboldogult ősapáké. Lábam nem dobban csalóka ritmusra, Nem perdülök, táncolok holmi hamisra. Tenyerem részegesen nem ütöm tapsolva, Mert nincs mai nóta, mit kiáltsak harsogva. S nincs az ital, mit leküldjek torkomon, Mely virítson rózsásan orcámon, orromon. … Olvass tovább
Fülembe már ódon dal rivall. Zene, mit csak hívői szív hall. Olyan ritmus, mi nem a máé, Hanem a megboldogult ősapáké. Lábam nem dobban csalóka ritmusra, Nem perdülök, táncolok holmi hamisra. Tenyerem részegesen nem ütöm tapsolva, Mert nincs mai nóta, mit kiáltsak harsogva. S nincs az ital, mit leküldjek torkomon, Mely virítson rózsásan orcámon, orromon. … Olvass tovább
Megállok a hosszas, végtestelen Tisza gáton, Körültekintek, s kémlelek a messzi látóhatáron. Egyik oldalt, állnak sűrű erdők, mezők túl az árkon, A másik oldalt kacsák fürödnek a megáradt, tiszai lagúnákon. Csend honol, a szél hajamba kapva fújdolgál, Mellettem aprócska pillangó lebegve szálldogál. A gát tövében, ahol az erdők messzire nyúlnak, víz áll, S lassan ring … Olvass tovább
Késő, kora esti délután. Eljött a tavasz a tél után. Zöld levél csüng minden fán, Be szép ez a délután. Odébb lent, a virító réten, Kicsiny virág bújik éppen. A nap már lemenőben van az égen, Mikor volt minden ily békés, mint régen? Imitt-amott madár csicsereg, Kiálltva rúg labdát fiatal gyermeksereg. Egyik esik, másik bukik, … Olvass tovább
Magányos, kicsiny csemete növöget az erdőszélen, Friss hajtását igyekszik megartani az ellenszélben. Pajtása helyett, végestelen ellent lel sok gyomnövényben, Mindezek ellenére kitartóan növöget a késő nyári napsütésben. Nap, nap után fordul az idő hűvösre, őszre Egyre torzabb idők jönnek a csemétére… Mert vad indák gyűrűznek oly vékony törzsére, Felfutnak rajta orvul, s elzárják a fényességet … Olvass tovább