Sós Ádám

Észlelem a halványat, rideget,messzit,hideget, megragadtam, magamból ,belőled egy csillagot, amit a hold fénye még átölelt ott fent s eggyé forrasztót. Fehér volt, kerek, tépett, gyenge. Itt a szavak, értelmetlen zendülések, a véred feneketlen tengerén fuldokolnak. Miközben kikölti a táj a szabadságot. Közben szerelmes tekintetektől az élet megindul, megint ugyanott ugyanúgy, azzal akivel akarsz, vagy nem, … Olvass tovább

Felület Amikor a kezed megtudja markolni,akkor az a szorítás olyan igazi. Lehet sima vagy görcsös, öreg és fiatal, mind egy felületként formálódik a szemedben. Letisztult sóhajok jelzik vele vagy. Azt a készt kincsnek neveznéd, de nem mered még elnevezni, túl törékeny számodra, hogy neve legyen. Nem árul semmit a mosolya, nem árus ő neked! Ő … Olvass tovább

Véget Napom tekintette terül szét a bőrömön minden reggel, ilyenkor bámulom azt az ámulatot ami elfog engem. Persze romantika ez,de még is élem, érzem a bőrömön, csontomban, véremben. Magamnak a magány még mindig kincs. Írok, és közben leesem minden este a Hold-fénye alatt a bogarakat. Persze ismerős sorok ezek, már az ezredik költőtől, de a … Olvass tovább

Lélegzet Ahogyan a föld és a mindenség közé ékelődöt az ég, úgy állok az élet és halál között én. Bár néha a nap vadászó tekintette, kikergeti szívemből a félelmet Tétlenül bámulom magamat egy pocsolya arcában és ott elveszettül keresem,az elveszettségemet. Mint őrjítő dalok,úgy zengnek bennem a kérdések de választ nem kapok,így önmagamat, őrjítem Gyakran beszélek … Olvass tovább

Nem hiszek nektek ! Eső áztatja földemet, a cseppjei érként alakítják repedéseit, S cikáznak a világ gondjai alatt, közben már emlék csak a Magyar Paraszt. Ki érti ezt? Mert én ezt nem értem. Szent Koronánk villanását gyalázzák, szurkoló tömegek, Népuralmat skandálnak Mária országában. S hol vagytok, TI, kiket Isten áld, messziről jött hű lovas legények? … Olvass tovább

Átjárom Egy ajtó előtt állok, s töprengek megfogjam-e kilincsét, s lépjek, vagy álljak tovább, a fagyos világ közepén. Elfáradt tudatom, e kínlódásban, gyökerezik látni akarja azt, amit nem láthat, s hallani azt, amit nem hallhat. Vágyai börtönné kovácsolták, céljaim, ezért fázok idekint. Vajon egy más világ lehet odabent? Lehet a csillagok, fényét karolhatom át ott … Olvass tovább

A mélységben Minden lélegzetem, levegőért kiállt Hosszan tartó érzés ez itt a mélységben Kívülről eddig csak gondoltam, de belülről már emészti, a tudatom. Minden annyira véges, körülöttem. Szűk falai emésztik, tetteimet fel. Csak tétovaság az, ami jutott nekem. Hiába kiáltanak magasba szavaim, ha nem érhetek el oda soha sem . Minden lélegzetem, levegőért kiállt Hosszan … Olvass tovább

Feledés érzése Arcom fáradtan létezik most. Az eszem, célért kapkod. E vérző világ keblén így fekszem én. A létezés s halál közti határon állok, s ott hol meg szorul szívem, hol elernyed, hiányát keresve, mered végtelenségbe a tekintettem Egy ketrec rácsai mögül nézek ki. Lángcsóvaként hatol át a napfény rajta, s ott egy kicsit melegíti … Olvass tovább

Tavasznak A mocorgó falevelek mutatják jeleid, Amikor a szelek hozzák akaratod. S olyankor mikor a nap kezdi táplálni a léted, Egyből színes szirmok jelzik a réten a lényed. Káprázattal borítod el a szemeket. Így próbálsz, szereted varázsolni a szívekben. Célod az, hogy öleld meg az egyedüllétet, S mozgásra indíts az elveszett emberi lelket.

A puszta tengerében A messziségben mered könnyes tekintettem, miközben a zöld tengerben fekszem. Csokrokat formál a mezőn, a szél körülöttem, s közben eltévedt virágok, simogatják a lelkemet. Annyiféle inger követeli testem észrevételét, annyi csodálatos perc ez ott, a végtelenség keblén. Halk szavak suttognak, a fülem tölcsérébe , amelyek a megnyugvást üzenik,az elmémnek. Felhőtlen képet látok, … Olvass tovább

Egymás Egy szikra indítja el, a szükségesség okát. Utána egy mosoly mutatja,a léleknek a szavát. A kezek egymás láncszerű megfogása jelzi, hogy egymásért,élnek halnak. S egy csókkal ragasztják össze életüket. Évek hevében, szerelmesen élnek. Míg az élet még egy szikrájával, gyerekhez érnek. Életet adnak két életből-egynek. Óvják egymás lelkét mindentől. Még ha olykor meg is … Olvass tovább

Egy gondolat… Az üresség keblén,a szívem tátong míg a hitemet keresem, addig minden dobbanásával a lelkemet öli E világ lét formája,az agresszív kietlenség miben a vér olyan már mint a bor és test olyan mint az ostya minden boltba más más kapható S megvezettetve élnek milliók így keresik máshol azt ami értük létezik. . .

Menni Mostanság szenvedélyesen szoktalak nézni, mert ilyen vagyok. Reménnyel betakart Arcod, gyönyörködtet. A lelkembe a Te tekinteted belém les, s átkarolja bennem, minden hiányomat,igazán, Menni akarok, csak menni Veled messzire. Távol ez idegen versengő beteg világtól, a hideg száguldó vasak érces köhögéseitől, a beton rengeteg bús árnyékától. Menni akarok, csak menni Veled messzire. Csak Melletted … Olvass tovább

A Mostban ragadni Beleragadva állok a gondolat görcseimben. Árva lidérceim kísértenek már megint éjjel. S én meg csak bámulom a szoba plafonját idegenként. Miközben hangok zúgnak fel alá az elmém folyóján, csak az üres tekinteteket figyelem furcsán, valamiért most csak az üresség érdekel. A Fáradtság hívó szóját gyengének észlelem, A lelkemet most a maga ismerete … Olvass tovább

Vezeklésem 1 Elhalkult itt már a szó,nem segít már a tudat. Ösztönből kell élni csak az mutat Fröcsög a szívnek üteme vérzik mindene. Kétely borítja be a lelkek rendszerét. Élni most valóban nehéz. Álmok rabságából muszáj ébredni. Itt már a lábadat a lépés készteti. Az úttalan utaknak repedt kövein vezeklünk. Egy tál érzelemért,akár időt is … Olvass tovább

Egyedül Egy repedt szível állok. Csak bámulom a hazugságot. Menekülök a harag útjáról. Elfáradtam már lélegezni, a miérteket megkérdezni tőle. Fásult lelkem unja már ezt. Cserben hagytak a létemben, a kezdetemet megmérgeztek, ahonnan jöttem az lett az ellenfél. S én ki gőggel védtem a tűzhelyet most én fagyoskodok dideregve tőle.

Két világ között a lelkem Két világ közé szorult a lelkem. Az egyikbe hiszek a másikba élek, és köztük állva önmagammal szembenézek. S mint a sötét égen a fényükkel dobálózó csillagok, úgy szórja szemem is az áldozattá válás tudatát. Mélyre hatol ez a tekintet,mert a tükörképem. S míg másoknak ez dadogó szívet ad a testének, … Olvass tovább

Fáradt lelkem Fáradt lelkem már, dideregve várja az ajkaid. Elmenekült reménységem, mosolyogva néz téged. Leharcolt bátorságom, vérző testével rólad ábrándoz. Páratlan mosolyod, a szívembe minden fájdalmat elvarázsol. Gyötrődőt elmém, újból és újból beléd szeret, S mint éneklő madarak a tengerkék eget, úgy szeli át e meleg szerelmes érzés elveszett lelkemet. Gondolatom minden rejtet szelencéjében, csak … Olvass tovább

Egy elveszett Világban gy elveszett világban kínlódok, a fáradt érzelmeimmel. Gyönge, és levert, már bennem az idő érzete. Hogy tudjam mit és hol vesztek el ezzel. Elmémben, csak a küszködő kérdéseket észlelem, mikkel felelősségre vonnom az ő felelősségét! Hogy miért hagyott minket magunkra, e elveszett világban? Valamiben betegen fogunk élni, az ő hiányossága miatt. Romba … Olvass tovább

Vallomás Egy vallomást, szakít ki az elméből, a környezetem, mert azzá akar formálni, aki belül én nem lehetek. Egy betáblázott világban, egy töredék, egy gyárban, egy porszem, mi eltévedt, már az emberiségtől, s órabérért, él és öl, az egyének, sivatagában. A mélyben itt bennem bent, ez emészti, a lelkem részeit, hogy most már, mindenki rabként … Olvass tovább