Hazaszeretet

Összes megtekintés: 102 

Összes megtekintés: 102  kósza pór apóka zár, boltja nyitja csukva már. Indulatba indul újra, még megállva nézi, vár. Zúg eső, a földre sár, vén fején kalapja vár. Élte száz világot ér jó szívén harcol a vér. S kényszeríti félhomály, szóra szólna béna száj “hű hazának adjon át hogyha hívna néma táj”. Elkeríti tört homály sugára napnak … Olvass tovább

Varjuckó költözik/ Részlet. 4.

Összes megtekintés: 122 

Összes megtekintés: 122  Ahogy dobozomból kiemeltek, egy hatalmas udvaron találtam magam. Csinos kis emberfészek állt az udvar elején. Még előrébb rácsok zárták el az utat a kinti népség elől. A fészekhez hét lépcső vezetett fel egy kis terasz felé, ahonnan már a fészek bejárata látszott. Hátrébb pedig fű, és virágok és cserjék, és néhány fa integetett. … Olvass tovább

A desszert

Összes megtekintés: 308 

Összes megtekintés: 308  A desszert A pap feküdt fehér kórházi ágyán körötte négyen is súlyos betegek. Igen, ő is feküdt sokáig kábán, most nővérkét várt, kit nagyon szeretett. Hozatott desszertet, a kis nővérkének, ki karjába kötötte az infúziót, hisz névnapja van ma, annak ünnepére köszöntené a kedves, jó, szép Ildikót. Fekszik az ágyán imába bújva, áldást … Olvass tovább

A vágy vonatán

Összes megtekintés: 150 

Összes megtekintés: 150  Képtelen vagyok másra gondolni, pedig utaznom kell. Mindjárt beáll a vonat. Az emberek egymás után kapaszkodnak fel, fáradtan lerogynak. Van hely. Én is leülök egy őszülő férfival szemben. Mellette nő van, szép, fiatal, csillogó szemű. Nem érdekel. Csak az én vágyam izgat.  Lehunyom a szemem. Most nem foglalkoztatnak az ablakon át elsuhanó hegyek, … Olvass tovább

Varjuckó költözik/ Részlet. 3.

Összes megtekintés: 118 

Összes megtekintés: 118  Egy napfényes reggelen, amikor már mindenütt csak a telepakolt dobozok gyülekeztek, elkezdődött. Elkezdődött a költözésnek becézett cipekedés. Láttam, ahogy előredőltem ládikámból, hogy apa, akit Hercegnő Kutyának hív, vonszolja a szekrényt. Közben meg beszélt. – Ott fogd, Hercegnőm! Te ne emeljed, csak fogjad. – Nyikorogva sírtak a bútorok lábai, ahogy húzták, tolták őket az … Olvass tovább

Varjuckó költözik/ Részlet. 2.

Összes megtekintés: 120 

Összes megtekintés: 120  Kicsit hátrébb húzódtam ülőfámon. A végén még engem is becsomagolnak az egyik kartondobozba. A másikba meg talán Puli kerül, s aztán kuporoghatunk, ki tudja, meddig a dobozok mélységes gyomrában. De egyelőre nem rajtunk volt a sor. Felettébb izgalmasnak találtam a nagy rakat dobozépítményt. El is határoztam, hogy amint egyedül hagynak majd Pulival, szépen … Olvass tovább

Varjuckó költözik/ Részlet. 1.

Összes megtekintés: 161 

Összes megtekintés: 161  A tavasz számtalan apró örömöt rejteget. Aprót és hatalmasat is annak, aki látja. Én próbáltam látni. Álltam az ablakban, én, Varjuckó, a sérült kis lógó szárnyammal, és bámultam kifelé. A fák rügyezve bontogatták életre virágaikat, a bokrok zöld lombja kismadarakat rejtve csücsült az ablak előtt. A kicsi fekete tollú, és sárga csőrű madarak … Olvass tovább

Fájdalom

Összes megtekintés: 374 

Összes megtekintés: 374  Fájdalom Fájdalmas Isten ki fent a kereszten hagytad meghalni egyetlen fiad. Minden igén átvonaglik fennen gyilkos, örök hatalmas, ki vagy. Értünk tetted, fordítanak kábán csuhába bújt ájtatos papok. S félünk téged pojácaként gyáván; a miénkkel ne, ne tedd ezt! Nehogy! De kell neked a kínunk, az áldozat, bárány nélkül hívunk s kárhozat mi … Olvass tovább

Hungarikum

Összes megtekintés: 175 

Összes megtekintés: 175  Hungarikum Ludas lett az ország háza ez már itt az Únió. Privatizált beosztásban nagybőgő húz rút duót. Táncra fordul minden süket, ha hallják a perdülőt. Indulhat a csárdás szentem! Szabad madár szárnya rebben János-József párba´ ketten; indulhat az esküvő! Pannon puma libává lett, zeng a gordon hegedűn: Nesztek, itt van libamájas, megfizethetetlenül! Veres … Olvass tovább

Fél/elem

Összes megtekintés: 299 

Összes megtekintés: 299  Fél/elem Mint hű kutya, gazda nélkül élek. Véreb mi tűz-ugat szava vén vérez. Lélek: árva szép szivárvány szélen. Kézen járt körök, szerény remény képed. Léted mint te önmagad felém is kétes. Félem.

Nem a tiéd 20. Befejező

Összes megtekintés: 267 

Összes megtekintés: 267  A nyarat szintén a nagyszülőknél töltötte és kiderült végre, hogy anya Bélával él együtt Rákoshegyen. Sőt, mi több, hozzá is ment feleségül. Ezt pont Bélától tudta meg Dorka, ugyanis Béla megjelent még a szünet elején és közölte a tényeket. Papa és mama bólogattak, mert Dorka még így is nehezen hitte el a hallottakat. … Olvass tovább

Nem a tiéd 19

Összes megtekintés: 178 

Összes megtekintés: 178  A tanórák keserűsége sokáig kísértette Dorkát. Számára ismeretlen volt eddig, hogy óra alatt a padok tetején rohangáljon bárki is, vagy akkora lármában tanár megmaradhatna, mint amit megtapasztalt az intézet iskolájában. Talán két tantárgyat ha le bírt adni tanár egy napon rendesen, bár ez is viszonylagos volt. Dorka sokkal előrébb tartott a tananyagban, mint … Olvass tovább

Gyertyaláng

Összes megtekintés: 185 

Összes megtekintés: 185  Gyertyaláng Hol pislákol, hol fellobog, fénye megérint. Gyászt hoz feléd vagy ünnep ér fénye feléd int. Díszít holtat lángja zordabb fénye reményt ír. Emlék foltja… esték múltja… fénye elillan.

Egy régi sztori

Összes megtekintés: 279 

Összes megtekintés: 279  Karácsonykor történt, amikor a legnehezebb feladat jó munkarendet és beosztást nyerni, és a legmegterhelőbb az ünnep hangulatát leküzdve beteget ápolni. Kolléganőmmel reggel hattól kezdtük a műszakot, ami este tízig tartott. Ötvennégy komoly beteg, illetve friss-műtétes betegünk volt, plusz hat őrzős került az osztályra, mivel az ünnepek alatt az intenzív kórtermünket gazdasági és hygiénés … Olvass tovább

Nem a tiéd 18.

Összes megtekintés: 166 

Összes megtekintés: 166  Gyorsan telt a nyár. Veronkáékhoz átígérte őt nagyanyja, hát átment a Vasút utcába. Három unokabátyja volt ott és persze Veronka, apja nővére, aki győzködni próbálta: legyen az ő lányuk. Lesz külön szobája, tanulhat akármeddig és majd ők férjhez is adják, ha eljön az ideje. Pista bátya is csak biztatta, Veronka férje, hogy jöjjön, … Olvass tovább

A halottlátó 5.

Összes megtekintés: 76 

Összes megtekintés: 76  Vince a város széli csavargókat próbálta összeszedni, hogy a menhelyen kaphassanak kis meleg levest legalább és rongyaikat tisztára cserélhessék. Akadt bizony háborús rokkant, vagy öreg, kinek háza összeborult valami irdatlan viharban és magára maradva lett hontalan. Voltak átutazók, kik nem kértek segedelmet és maradók, kikkel naponta találkozhatott, ha kilépett a kolostor kapuján. Az … Olvass tovább

Trianonról akkor és az óta

Összes megtekintés: 266 

Összes megtekintés: 266  Trianonról akkor és az óta Nincs hová hátrálni már, mindent elvettetek, mit hőn szerettünk. Kezünk, lábunk vágva nézünk farkasszemet. Eltolva hű testvéreinktől. Erkölcstelen hamis vezetés, rút rágalom és érdekek mi vezetett. Világhatalmi vágy, kapzsiság, paraziták. Államok felett uralkodás a vágyatok ti álnokok. Háborút adtatok, mi tart még, és kabbalát. Hat millió ártatlan halott. … Olvass tovább

A halottlátó 4.

Összes megtekintés: 153 

Összes megtekintés: 153  Végiglépkedett a köveken, fejét lehajtva, csak a feszített Krisztus mellett elhaladva vetette a keresztet magára. Látta, a kápolna üres, a kolostorból, szent ének hangja szűrődött át, egészen a lelkéig hatolva. Nem, most nem akart imába mélyedni mégsem. Négy hónap alatt átélte már Isten igéinek hatását önmagára. Ismerte mosolyát és bár senkinek nem említette, … Olvass tovább

A halottlátó 3.

Összes megtekintés: 252 

Összes megtekintés: 252  Kora reggeli imájuk végeztével intézte minden szerzetes a maga dolgát, ügye szerint. A Ferencesek iskolákban oktattak, menhelyeken támogattak és koldusokat segítettek. Ki itt, ki ott. A bent maradók, a kolostor napi ügyeit rendezték egységbe. A benti munkák után Vince elindult kis csomagba kötött batyujával a város széli családhoz. Cukrot, lisztet vitt nekik és … Olvass tovább

Nem a tiéd 17.

Összes megtekintés: 136 

Összes megtekintés: 136  Benyitottak az egy emeletes régi, ódon ház kapuján, lépkedtek a megkopott lépcsőkön és mire felértek a lengőfolyosóra, Dorka a kitárt karú nagymamáját látta. Hozzábújt és nem értette miért sír a mama, miközben ő annyira nagyon örül, hogy itt lehet. – Gyertek be! – szólt az öreg, kinyitva a konyhaajtót, majd becsukva mögöttük, leült … Olvass tovább