Farkas Kitti VÁLASZT VÁRVA Mond, az ember mért ily gyarló ezen a világon? Miért tétova délibáb minden szava? Vajon tényleg kidőlt már az ős almafa? Miért süllyed gyalázatba, szégyenbe világom? Gyermekként néztem a nagyokat s hittem jót tesznek. Bíztam, hogy építenek egy szebb holnapot, Hogy legyen egy rózsás és tiszta holnapod. De sajnos felnőttem, így megláttam, merre … Olvass tovább
A SEMMIBE SZÓ NÉLKÜL Mert tudod oka van annak, hogyha éjjel A semmibe meredsz a múlt árnyaival, Ha dacolsz a képzelt vággyal s álmaival, És tartod hazug világodat vaskézzel. Okkal látod azt, ami átkos áhítat, Ami nem több, mint ódon néma kiáltás. Süketként hallod, mi zord örömkiáltás? Erőtlen szél, ami kidönti fáidat. Ott állsz és … Olvass tovább
Némaságba burkolódzva Hallani a semmit, amely igazat szól, S ecseteli érveit a bizalomról. Bőszen hinni, vallani, mi sohasem volt, Hogy álmaidat mindenkinek igazold. Ez önhittség? Ámítás? Inkább gyávaság. Eltűrni minden szégyent, hagyni, hogy fájjon, Csakhogy a nagyvilág téged megcsodáljon. Becsapva élni a délibábbal szendén, S harsogni boldogságod a halál csendjén. Meddig tudod még ezt csinálni? … Olvass tovább
Csupán egy percet kérek Csupán egyetlen percet kérek most tőled. Esküszöm elkergetem a rút felhőket. Hallgass meg kérlek s figyelj most szavaimra. Ügyelj jól alázatos tanácsaimra. Az élet nehéz, tudja ezt minden ember, Egy átúszhatatlan látszólag zord tenger. Mégis menj neki bártan s nézd mi történik. Csodát látsz majd a legelső nagy döntésig. Az út … Olvass tovább
Csak egy percet kérek Csupán egyetlen percet kérek most tőled. Esküszöm elkergetem a rút felhőket. Hallgass meg kérlek, s figyelj most szavaimra. Ügyelj jól alázatos tanácsaimra. Az élet nehéz, tudja ezt minden ember, Egy átúszhatatlan látszólag zord tenger. Mégis menj neki bátran, s nézd mi történik. Csodát látsz majd a legelső nagy döntésig. Az út … Olvass tovább
Napfényben úszó virágszál Fent magasan, hol az élet szinte meg sem terem, És túl a terjedelmes, háborgó tengereken Élt egy bátor kis virág összetört szekereken. Rendületlen ellenállt szélnek, égi csapásnak, Hű példája a legendásan megnyert csatáknak. Vad, csillogó fénye a végtelen éjszakáknak. Egyik éjjel a tomboló vihar csak nem csitult, S hogy a kis virág … Olvass tovább
Csukott szemmel a valót Csukott szemmel néztem a valót. Látni véltem a jóakarót. Követtem hát, hogy meglássam Őt. S elmondta nékem a jövendőt. Köszöntem én, s boldogan mentem, Hogy a démonokat szépítsem. Csapdába saját magam vittem. Hová vezettél hű tévhitem? Nappalom fényes éjre váltott. Mond meg, hogy lettem én a vádlott? Túl nagy volt bennem … Olvass tovább
A Pillanat Olykor semmiség, mely világot épít, Máskor rút való, mi nemzetet szédít. Néha ősi ellenségeket békít, Vagy éppen egy szent történetet készít. Olykor kimerevedett kép, mely bennünk él, Máskor többet ér bárminemű fegyvernél. Néha barátot s ellenséget felcserél, Vagy egy kegyvesztett elesettet felsegél. Leküzdhetetlen erőt ad, és tovább visz. Élményeket, s kimondatlan álmot őriz. … Olvass tovább
Új nap Nekem ez nem megy. Feladom. Vége. Legyen ez életem veresége. Nincsen már titkomnak fedezéke. Jöttél s győztél. Én pedig csak néztem. Hiba lenne tovább azt védenem, Mi számomra lett végső lételem. Ámor hibája, most őt vádolom. Nem érdekli, hogy kifogásolom. Most kell átlépni a gátlásokon. Kimondom hát, hogy mindenki hallja, Létem most önmagát … Olvass tovább