Hamu
Hamu Tegnap adtál tüzet, forrót Ma oltottál szívet, lángot Nem kértem a lángot ízzon Mégis hamu lett, hogy fájjon
Hamu Tegnap adtál tüzet, forrót Ma oltottál szívet, lángot Nem kértem a lángot ízzon Mégis hamu lett, hogy fájjon
Koncz Zsuzsa: Ha én rózsa volnék dalára …….. március 15-e tiszteletére írtam egy másik szöveget. Szeretném, ha valaki felénekelné. A HM tagok között biztossan van sok jó hangú énekes is, talán sikerül a tervem. Idáig három verseskötetem jelent meg, azokat díjként felajánlom. Közreműködésedet kérném ebben a témában, melyet előre is köszönök. a zenei rész megtalálható … Olvass tovább
A „Fájdalom” üzenete Búslakodik a fájdalom Tudom – nem szerettek pedig én vállalom magam! Sokszor félelem szorítja torkom, szaladnék – de tudom itt kell maradnom! Figyelek Jelt adok Nem futhatok el, mint a kóbor fény a házfalon Hidd el! – tudok vigyázni rád Kacagj! Nevesd csak ki az Élet fájdalmát, mint egykoron – téged – … Olvass tovább
Szeretlek Szerelem Szeretlek Szerelem! Fonj glóriát! Tombolj! Légy őrült! – bűvös némaság Tébolyult elme nem gondolkodik Száguld, s vágya szenvedélyre csábít Kereslek éj – nappali fényében Azúrkék ég és folyó vizében Kereslek a Sors sodró árjában Hangjegyek repülő dallamában Mond! Imám eljutott hozzád? Csendben Vagy remegő viharöleléssel? Sötét az est. Részegült fényt látok Ó! Fagyos … Olvass tovább
Meghasonlás Hegyet mászol. Magasat. Kapaszkodol – de egy kődarab aláhull Nézel fel, a csúcs még távol Nézel le, a föld már távol Démoni erők táncolnak A két „part” között a hídon remegve állsz Állsz Lábakkal Neked van Nekem nincs Belső, kozmiszi rakétám beindítom Elképzelem az utat Igen, az utat. Fel Kezemmel hasítom a levegőt, sikere … Olvass tovább
A „Fájdalom” üzenete Búslakodik a fájdalom Tudom – nem szerettek pedig én vállalom magam! Sokszor félelem szorítja torkom, szaladnék – de tudom itt kell maradnom! Figyelek Jelt adok Nem futhatok el, mint a kóbor fény a házfalon Hidd el! – tudok vigyázni rád Kacagj! Nevesd csak ki az Élet fájdalmát, mint egykoron – téged – … Olvass tovább
Gondolataim Rólad (Hazám) Nekem szép vagy! – akkor is Ha ostorok csapásától sebhelyessé lészen orcád Ha csillogó szemeidet könnyeid fátyla járja át Nekem szép vagy! – akkor is, ha Tüzes, kipirult orcádon a lázrózsát borogatják A csapzott, kócos hajadról veríték gallyát szaggatják Veled vagyok! – ha A homlokod barázdáit fájdalmas gondok szelik át Délceg, büszke … Olvass tovább
Kóbor dallam Kóbor dallamot hordoz a szél, melybe a hosszú út során szalma, s törek is keveredett Vigyázok e kóbor dallamra, mert múltam egésze, itt-ott töredéke: Életem Dallamok hangjegyeiből fészket építek- puhát, meleget, jó erőset, hogy ne legyen soha árva fészek Szeretetmosollyal bélelem, Nap és Hold világítja- az lesz mécsese S míg álmodom a szellő … Olvass tovább
A magány kertjében Megbotlott vágyad nyomában rekedt hangos felém loholt, és egy sarokra mutatott a torzképű gondolatod Látod? Ott a helyed! Távol a vacogó fényű világ! Itt vihar nem ér, szél sem fúj és nincs reszkető dobbanás eltörött szavai hamis, érzéki táncot lejtettek s őrült hangját csitították a megveszett szenvedélynek borzongó világ kertjében keserű fürtök … Olvass tovább
Szeretet-falat Hűs, zöldellő pázsitok között a forró álmok játékosan szaladgáltak Kezem nyújtom- Érinteném az álmot éhes kíváncsisággal, de suttogó léte – édes bizsergést hagyva- gyorsan elszállt Kócos múltja szédülő vágta – mégis – nyugodtan integet a felhők zsámolyán Huncut kacsintás Tudat és lélek felszabadult dorombolása Kezét nyújtja, és láss csodát! Az érintés hatalma… A forró … Olvass tovább
Karácsonyi fények Karácsony Szeretet ünnep Távolból hallik a templomi ének Nyugalom, csend, békesség Hópehelykabát alatt sírdogál egy kisveréb Siratja sorsát és barátját, a fenyőfát Egy perc! – jönnek és kivágják ! Elindulok Lépteim csillagfények kísérik Megsimogatom a fenyőt Kezemre hull egy megfagyott könnycsepp Tőlem nem kell félnetek! Tűleveletek büszkén emeljétek! Megkönnyebbült sóhaj, Forró kézfogás a … Olvass tovább
Az utolsó akkord (Liszt Ferenc emlékére) Brokátfüggöny redőin cikáz a nap És erejét megfeszítve tör utat Bársony-illatú, fáradt dermedt arcán Megáll és mélyen hallgat a pillanat Lázas, néma csend döbbenés-fájdalma Belehasított az éj palástjába Düh villámlását belekomponálta A hangjegyek ÉLET s HALÁL harcába Ájult dallam-rapszódiák figyelnek És várják a következő akkordot A csodált kéz vezette … Olvass tovább
Hajad érinteném… Hajnali csillagtáncot járó bozonttá lett hajad Nézem színét, szélfútta doromboló, megtört fényét Érinteném, megsimogatnám, de vörös zuhataga gyilkosként mered rám Hulláma tajtékzik az őrült szélben, eltévedt a vágy tengerében Hódításra indul a gyönyör romjain – egyedül, árván Egy érintés csupán – kócos-lelke robban, s megnyugvást talál Mészáros Ildikó
Vándorló világ A föld forog tarisznyával hátamon topogok szabad vagyok elindulok vándorutamon meddig jutok? lában, netán lelkem megy végig az úton? porában otthagyom lábnyomon? A föld forog – én maradok zsebemben térkép aluszik vezet felébredve megmutatja a földet, az eget vaj’ melyik jelenti az Életet? vándorol a világ utat keresve és csak forog, forog körbe … Olvass tovább
SÓHAJ Vastüdő sóhaja füstöt ereget Kormos lett az ég alja Nincs kegyelem Fekete lélegzete könyörtelen Elsötétít mindent: A Napot, a Földet Szorítása nem enged, de egy pici parázs öntudata ébredezni, izzani kezd Lángra kap valaha a Vastüdő érzéketlen katlana? Mészáros Ildikó
Lépteim A védtelen csend (észveszejtőn) roppanva ropog lábam alatt – a semmi létből nagyot harap egy pillanat … eltűnik a ködtakaró alatt figyelek … a koppanó csók akarat-neszét hallgatom rejtély zugai szótlan némasággal titkot árulnak Harangzúgás kóbor-álma felébredt elindul … megkeresni léptem-igazát Sikoly-remény várja Mészáros Ildikó
Augusztusi csillagok Sötét az éj a csillagok ragyognak Nézem őket, vajon mit mondanak? Mit üzennek nékem, fáradt vándornak? Oly jó volna titkukat megfejteni, válaszukat érteni, de ők csak mosolyognak Értem én!- így hívnak! Köztük hét csillag fényesebben ragyog – ez a göncölszekér – világítják az utat, jelzik – szállj felénk! Lehajtom az égi leplet, s … Olvass tovább
Holnapok tükrében Holnapok tükrében – talán – a tegnap is szép lesz virágeső – tócsa közepén, szeretet – gyűlölet helyén Mondd! Ugye így lesz? Jó lenne elbújni a Holnapban – s mint gondtalan kisgyerek – játszani a homokban A Holnaptól a Ma csupán egy éjszaka – utazol – s a percek szekerén a Holnap tükrében … Olvass tovább
Elhagytak Elfojtott dühök, indulatok és jajok (kik nálam vertetek tanyát) Vörösen izzó megtört fénnyel a perzselő éjben hová futtok? Nem kértem- nálam pihenjetek, kérés nélkül foglaltátok el szívem Kemény, edzett legények voltatok! – de lélektelenül vívtatok „Méltóság” !?- nem ismerte ajkatok A „Sors” hiába figyelmeztetett, – nem hallgattátok meg Visíthattok most már szabadon, és zsibbadó … Olvass tovább
Gondolatok A gondolataim porba hullottak eső áztatta szél cibálta nap égette idő marta emberek taposták gépek gázolták Kerestem – nem leltem Gondolataim! Hová bújtatok? Térdre borulva, kezem kulcsolva kérem: Maradjatok! Gondolataim! Ne sírjatok! tépetten ázva, fázva betegen, öregen, nyomorékon (is) az enyémek vagytok! Poros szívetekbe friss harmatot penget gitárom Hajnal-pír remény-dala (ugye látjátok?) kottát rajzol … Olvass tovább