Kondra Katalin Jöjjön el a Te országod Gyermekkoromban nagymamám gyakran így fohaszkodott: Szent István segíts… nem tudom mire gondolhatott. A fekete kenyérre? A nincsre? A falakon belüli suttogásra? Sejtem, az fájt neki, hogy veszélyben volt a magyarsága. Az igazi nagy fenyegetést ő szegény már meg sem érte, porhüvelyéből kiszabadulva sietett a szent király elébe elpanaszolni a sok … Olvass tovább
Eső után Ne nézz a napra, nem lehet csak emeld tekinteted az égre fel hajolj el a lábak elől nem vigyáz rád már senki sem. Magadé lettél, bármit megtehetsz. Ez a szabadság, amire vágytál ne könnyezz, ne várj új csodákra légy hát az aki lenni akartál. Eljött az idő, gondolj magadra feltáratlan kincs amit rejtesz … Olvass tovább
Bújócska Ha szeretnek süt a nap beborul, ha bántanak kiderül, ha mégis szép varázslatos lesz a kép lelkem húrján játszani mindenkinek nem lehet csak akkor lesz szép a dal ha kinyitom a szívem. Ha szeretnek, jó vagyok rossz leszek, ha bántanak kiderül, ha szeretek beborul, ha bántalak.
Neved nincs nem tudom hol vagy, mit gondolsz, mit csinálsz míg ígéddel táplálsz élek, ha reggel tükörbe nézek ragyogok, mint a nap. Este a csillagos ég alatt a szél zenél, mesélnek a fák. Nem számít merre vagy, mit csinálsz, míg ígéddel táplálsz én bővízű folyó leszek, partot mosok, éltetek. Köszönöm neked, hogy élhetek.
Egyszer minden végetér… Hiszem, hogy itt a földön minden véges, egyszer mindennek az ideje lejár de amíg élünk, mindig van új kezdet. Egyszer minden vihar kifullad, megáll. Amíg van eső, addig lesz szivárvány. Amíg van felhő, sütni fog a nap. Hiszem, hogy Aki sorsomat megírta, számomra egy csodát tartogat. Ez a hit éltet, visz tovább … Olvass tovább
Székelykeresztúr határában alkalmi fuvarra várakozik egy idős házaspár a vasárnap délelőtti izzó verőfényben. A mesebeli szépségű, lankákkal, erdőkkel övezett közeli Magyar-Andrásfalvára igyekeznek, a temetőbe sírt gondozni.* Az asszony gondolatai messze járnak, a férfi gondterhelten nézi a hegyoldalban éktelenkedő irtást. – Maholnap elfogy az erdő – szól, mintha csak magának mondaná. Tudja jól, hogy mire gondol … Olvass tovább
Szabadon Kinyílt az ajtó, nem zárom többé magam szürke homályba nekem fény kell! Életet adtál. Megyek amerre jársz, lábam alatt út van. Neked én kellek, a végén egyedül ne maradjál. A sorsom mint színes gombolyag gurul előttem, a fonál vége tenyeremen vonalak. A célt tudom, a világ régi ismerős az út nehéz rögös, már volt … Olvass tovább
Virág helyett … Édesanyám, mosolyod itt van a szívemben, a hangod néha megcsendül bennem, amikor tükörbe nézek, felfedezem néhány arcvonásod, ha nem is vagyok a kiköpött másod, tovább viszlek génjeimben. Elmentél, de itt vagy bennem. Vér vagyok véredből, hús a húsodból lélek a lelkedből, szó a szavaidból. Bölcsőm, forrásom voltál, öled volt a fészek, karjaidba … Olvass tovább
Ülök egy padon, körülöttem ezer színével tombol a tavasz. Az élet millió tarka virága ontja illatát, csordultig van a szívem. Anyák napján ülök a szürkére festett padon, a gyermekeim valahol messze felnőtt életüket élik. Anya a temetőben, kilencszáz kilóméterrel távol, még a sírjára sem vihetek virágot, nemhogy az asztalára. Mintha a szellő megértette volna gondolataimat, … Olvass tovább
Gondolataim vannak, és érzéseim is a jelennel kapcsolatosan, de szavaim alig, és nehezen állnak össze mert… Mindenki beszél, mindenki tud valamit, valami nagyobbat, igazabbat. Hát nehéz erre reagálni, de nem reagálni még nehezebb. Itthonmaradtam! Egy-két semmittevő nap után kínomban megint takarítani kezdtem. A tévében is azt mondják takarítani kell, fertőtleníteni. Pedig én már leszoktam róla … Olvass tovább
Az újrakezdés imája Madárdal, imbolygó hajnali fények… élek, Istenem milyen jó, hogy élek! A csend elém hozza a fájó emlékeket, beszélek, s Te hallgatod gyötrődésemet. Ismered gondolataim rejtett zugait, lecsendesíted háborgó lelkem hullámait. A tegnap árnyai után újraél a remény, ma is szükség van rám -üzened. Ne félj! Madárdal, áldott megszülető fények… élek, Istenem…és milyen … Olvass tovább
Mint derült égből a villámcsapás, olyan hirtelen jött minden. A kivilágított ablak olyan reménytelenül pislogott a sötét éjszakába, mint a nő, aki a hold kíváncsi tekintete elől behúzta a függönyt, mert szégyellte magányát. Kicsorbult élete még romosabbnak tűnt a négy fal közé bezárva. Szeretett tervezni, jó volt álmodozni, és most azt sem lehet tudni, mi … Olvass tovább
/nem csak kezet mosni…/ Most, hogy zárva vannak a templomok és nem tudok elmenni Isten házába, Ő JÖN EL HOZZÁM. Ilyenkor gyakran még pizsamában vagyok, és úgy beszélgetünk, mint ember az emberrel. Mivel gyakran váratlan pillanatokban érkezik, nem bánja, ha a kanapén fekve fogadom. Egyszer megkérdeztem nem illetlenség-e ez, erre azt válaszolta, – ha beteg … Olvass tovább
Ébredés után… Néha ébredés után jön a sötétség, néha nem csillapítható a kétség bár gyógyul a seb, a heg marad, néha késik a virradat… Bolyongsz a ködben, vak félhomályban, idebent szél zúg, odakint nyár van. Akárcsak benned, változik minden és nem jó senki, nincs ki segítsen. Egyedül hallod a süket csendet, vársz valamit: egy jelt, … Olvass tovább
Rendhagyó szerelmes vers Azért van minden mert beleszőttek az álmaimba, belecsendülsz az ébredésembe, ott állsz a tükör előtt s én magamban látlak. Hagynám futni a napokat veszni az álmokat, de hogy lehet? Amikor sírás fojtogat te rám nevetsz, ha megtorpanok viszel magaddal. Akármi van, nem hagysz magamra, egy perc nyugtom sincs tőled, kezeled az órát, … Olvass tovább
Az ember keresi a fényt a reggeli szürkületben, és az éj sötétjében. Keresi a meleget a fagyban, a társat a magányban. Az ember szüntelen keres valamit, amit már rég elveszített, vagy ott hagyott a múltban. -Mit vegyek neked karácsonyra- kérdezte Zsolt, egyik nap Sárától reggeli készülődés közben. Semmi különös nap volt, tél hó nélkül. A … Olvass tovább
Karácsony csodája Ó gyönyörűszép, titokzatos éj, Ó betlehemi kicsi gyermek! Mily nagy csodákra képes a te mosolyod. Megállítsz a rohanásban s ezer könnyemen át is rád csodálkozok. Nézd, nézd a világ egy pillanatra reád figyel, és ott is zengenek glóriát, hol máskor ki sem ejtik nevedet. Komoly, nagy férfiak fejet hajtanak, néhányan eléd roskadva szívük … Olvass tovább
Ilyenkor sokaknak eszébe jut, milyenek voltak a régi, gyermekkori karácsonyok. Szenteste, amikor a kis fát a gyermekeim feldíszítették és megállapítottuk, hogy nem a méret a lényeg, mert szebb lett, mint a tavalyi plafonig érő, eszembe jutott, gyermekkoromban nekünk mindig két karácsonyfánk volt. Ez a hagyomány mindaddig kitartott, míg volt a családban kisgyermek aki elhitte, hogy … Olvass tovább
A csend érintése Dermedt, hideg reggeleken arra gondolok, milyen szép, milyen egyszerű és sokatmondó a csend. Mennyi fény gyullad és árad belőle. Ha szavakkal akarnám leírni, nem lehetne olyannak, amilyen. A csendet érezni kell, elmerülni a csendben, hallgatni és érteni kell mert a lélek hangja csendül benne. Dermedt, hideg reggeleken arra gondolok, bárcsak mindig, mint … Olvass tovább
Kölcsönhatás Reggelente becsatolod a cipőmet, felkavarod a kávémban a cukrot, a fontos dolgokra helyettem is emlékszel és tükörnek ott a két szemed. Ahogy rám nézel, tekintetedbe olvadok, tüzes szikrák lobbanak bennem nem kérdezem, tudom: szeretsz. Reggelente begombolom az inget rajtad elkészítem a kávét kettőnknek, ami neked fontos, arra én is vigyázok, szemeimben megőrzöm arcod vonásait. … Olvass tovább