Holnap. – Tél jön…

Összes megtekintés: 590 

Összes megtekintés: 590  Holnap Holnap megfogom kezed elolvasom, amit nekem írtál lélekben ott vagyok veled az vagy ma, aki mindig voltál. Holnap ott leszek veled test nélkül bár, a világhálón de soha nem lélektelen neked adva magam bármi áron. Holnap mindent elmesélsz s én hallgatlak néma rezdüléssel gondolataid fényével kísérsz eggyé válunk képzelt öleléssel. Holnap talán … Olvass tovább

Sodródás.

Összes megtekintés: 672 

Összes megtekintés: 672  Sodródás Rohanok, mert rohan az idő. Nem várok, mert engem sem várnak. Elbeszélek, mert mellébeszélnek Prédája vagyok a sötét magánynak. Kiveti rám hálóját az éj. Nem alszom, mert mások sem pihennek. Dübörgő kőfalak közt nincs Hová menekülnék, a hangok követnek. A reggel még olyan messze van, Derengő fényben táncolnak a színek. A nagy … Olvass tovább

Korrupció

Összes megtekintés: 775 

Összes megtekintés: 775  Béla bá’ szerette a börtönt, a koszt is jobb volt, mint hajdan az asszony főztje. Ha azon a napon nem kapják el rablás közben, most hajléktalanul tengethetné utolsó éveit. Nemrég felújították a börtönt, komfortosabbá tették a cellákat, még színes tévét is került némelyikbe, ráadásul Béla bá’ valamilyen fertőzés miatt külön szobát kapott orvosi … Olvass tovább

Otthon.

Összes megtekintés: 606 

Összes megtekintés: 606  Otthon Mint anya ölén nyugvó gyermeket, Ölel körül égbenyúló hegyeivel, Arcom simogatja, ha könnyem folyik Letörli fáról hulló zsenge levelivel. Erdei gazdagok, kristály tiszta forrásai Mint édes tej az anya kebleiben olyan, És oly bőséggel árad kiapadhatatlanul, Mint a talajt tápláló bővizű folyam. Lankás tájakon kanyarog az út Hazafelé, hisz otthonom itt minden. … Olvass tovább

Elhagyatva.

Összes megtekintés: 506 

Összes megtekintés: 506  Elhagyatva Fázom, senki nem ölel Csak a láz gyötör, csapzott Testemből érzem lassan Elfogy az élet. Nem akarok mást csak Elragadni mindent, ahogy Engem a halál elragad, S elmenni végleg. Magam voltam, vagyok Kinek fájna nem létem, hisz Por voltam, hamu lettem. Még maradnék Ha akarnád, ha lennél Megragadnál és könyörögnél Az vetne … Olvass tovább

Évszakok harca.

Összes megtekintés: 749 

Összes megtekintés: 749  Évszakok harca Fogát csikorgatja a tél, mert fél, Hogy elűzi dermedt homályát Megtöri hatalmát a fény, Mintha megadta volna magát Az élet, úgy merül el fáradt teste A világnak, az utcán csak Hóemberek járnak s kevélyen Füstölögnek a kémények. Csak álmodják a halált, Minden élő magában küzd Ki gyertyával tartja ébren A nyárt, … Olvass tovább

Szabadon

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  A sas ott kuporgott egy irdatlan sziklatömbön a parkban. Barátságosan szemlélte a kíváncsian bámészkodó tömeget. — Ez meg, hogy került ide? – kérdezte valaki elképedve. — Napok óta itt gubbaszt, elrepülhetne, de nem akar – lépett közelebb egy idős férfi. Valaha jobb napokat látott kalapjában apró húscafatokat tartott, amit a sas szempillantás alatt,mohón … Olvass tovább

Látomás.

Összes megtekintés: 576 

Összes megtekintés: 576  Látomás Szól egy nap az Úr Szent István királynak Volna-e hű fiam valamilyen vágyad? Volna Uram egyetlen kérése szívemnek, Engedd látnom újra országom s a népem. Az Úr szomorúan nézett Szent Istvánra Hagyta, hogy meglegyen az ő kívánsága És mikor lenézett sötétséget látott, Aztán megpillantott egy apró világot. Oh Uram! Így fentről oly … Olvass tovább

Vagyok. – Verseny.

Összes megtekintés: 537 

Összes megtekintés: 537  Vagyok Ez vagyok: Szélnek játéka Fénynek árnyéka Csepp a tengerben Tűz a hidegben. Magyar vagyok: Népem maradéka Hunok ivadéka Hang a lelkekben Vér az erekben Menedék vagyok: Vándorok hajléka Új világ ablaka Út a jövőbe Remény a szívekbe Ember vagyok: Másoknak játéka Önmagam árnyéka Erekben hűtlen vér Ki végül hazatér. Verseny Csiga Csaba, … Olvass tovább

Homok a parton.

Összes megtekintés: 591 

Összes megtekintés: 591  Homok a parton Melyben elporladt lábnyomok Mint végtelen nyarak üledéke Ott maradt. Bennünk emlékek, arról mi elmúlt Ami tán nem volt, csak vágy S az a pillanat, Amikor éltünk. Büszkén, fiatal Sirályként szárnyalva keringtünk A víz felett. Most lenyomatai a múló időnek Mind. S a tenni akarás itt Kárba veszett. A homok kiszárad, … Olvass tovább

Az ember.

Összes megtekintés: 762 

Összes megtekintés: 762  Az ember Az mondja, mocskos az élet, Aki nem hordott tiszta ruhát, Pedig kimoshatta volna, De minek gyötörje magát. Az mondja, nincsenek színek Aki sötét napszemüveg mögül Csak nézi, nem éli az életet, Hogy kitűnjön mások közül. Az mondja, te beálltál a sorba, Aki mindig a sor elejére áll, Tekintet nélkül másokra, És … Olvass tovább

Álmok

Összes megtekintés: 781 

Összes megtekintés: 781  A fákról már hulltak a levelek, a levegő is hűvösebb lett. Árnika a küszöbön ülve álmodozott. Ha egy hét múlva megjön Kálmán és hozza a pénzt, akkor télire lesz új cipő. A cipő elég lesz, mert a csizma drága. A múlt télen még új cipő sem volt, és fázott a lába a kilyukadt … Olvass tovább

Róka mese.

Összes megtekintés: 563 

Összes megtekintés: 563  Róka mese Róka támadt a kutyára, Ki a tyúkokra vigyázva Őrködött az ól körül, S a rókának nem örül, Már a szagától ideges, Orra friss nyomokat keres. Iramodott is utána, de A koma épp azt várta. Az ól mögé kanyarodva, Háta mögé lopakodva Rárontott a szegény ebre S egyik lábát megsebezte. Majd hírtelen … Olvass tovább

Könnyek. – Nevetés.

Összes megtekintés: 644 

Összes megtekintés: 644  Könnyek Hullnak, mint fáról a levél Súlytalanul, s elnehezül Mégis az ember szíve, És hullnak kíméletlenül. Hullnak, mint hó eső után Fehérre fagyott gyöngyként S felmelegítik a rideg Közönyt odaadással, önként. Hullnak, mint forró vízcsepp S a harag, nyomában elpárolog, Enyhet adó fuvallatként minden Könnycseppben ott vagyok. Nevetés Áttetszően tiszta Csillogás, Mélyből feltörő … Olvass tovább

Enyészet. – Néha…

Összes megtekintés: 688 

Összes megtekintés: 688  Enyészet Árnyék a mosoly. A falon pókhálós A kép. Elhagyott tűzhely Melege kialudt Rég. Nem vár senkit Az idő, csendben Elaludt. Asztalon a terítő, Mit valakik óvtak, Megfakult. Elmegy az élet, Ki tudja hová Halad. Mögötte egy sors Elfeledve, árván Marad. Nem kíváncsi Senki, ki volt Valaha. Néma marad Örökre, csengő Szava. Kinek … Olvass tovább

Különös szerelem

Összes megtekintés: 845 

Összes megtekintés: 845  A tavasz úgy jött el újra, mintha nem történt volna semmi. A nap ragyogása megfakult, a zöldülő lombok színe sem volt oly élénk, mint azon a tavaszon, mikor először találkoztak. Még emlékezett arra, hogy sírt a vonaton, ahogy az elrobogott vele a kacagó tavaszban. Sírt. Mert meglehet, hogy nem látja őt soha többé. … Olvass tovább

Emlékek a nyárról.

Összes megtekintés: 887 

Összes megtekintés: 887  Emlékek a nyárról Ültünk a parton. Körülöttünk csend, Fölöttünk nagy kék Nyugalom, S mozdulatlan Zöld hegyek. Az a nyár bennem él: Nem múlik el soha. Emléke olyan, Mint kőbe vésett jelzés. Mint belénk oltott Ösztönös megérzés. Veled voltam. Ott kezdődött minden S tart ma is Szunnyadó vulkán Kitörésben. Megremeg testem, Feszülten vár. Mi … Olvass tovább

Gyilkos sugarak.

Összes megtekintés: 686 

Összes megtekintés: 686  A rádió ontotta a híreket; ítéletidő, veszélyes sugarak, járványok és egyéb rémhírek, mintha valami távoli bolygó életkörülményeit taglalnák. — Milyen jó, hogy itt minden rendben van. – sóhajtott fel megkönnyebbülve Eliza. Aztán jött a nyár, sivatagot idéző hősége, tornádószerű viharai kissé megingatták biztonságérzetét. A világ távoli tájain megtörtént katasztrófák beárnyékolták mindennapjait. Egy évvel … Olvass tovább

Hagyj élni!

Összes megtekintés: 647 

Összes megtekintés: 647  Hagyj élni! Nekem elég egy tenyérnyi hely Mindentől távol, szabadon. A csend nem riaszt, sőt élvezem, Ha nem lovagolnak a szavakon. Elfogadtam, hogy vannak szabályok, De fölösleges a sok kavar, Ha nem vájkálnak az életemben Ez engem, cseppet sem zavar. Ki tudja helyettem azt, Hogy mi jó nekem, mit akarok? Ami másnak jó … Olvass tovább

Amikor lehullnak a csillagok…

Összes megtekintés: 798 

Összes megtekintés: 798  A hold már átszőtte ezüst fényével a fák lombkoronáit. Lágy esti szellő játszadozott az illatos virágtakarón megcsiklandozva a lány izgalomtól kipirult arcát, de benne, a lelke legmélyén nem csitult mégsem a nyugtalanság. – Megígérte, hogy eljön. Szüntelenül őt várja. Ha mozdul valami, a szíve hevesen dobban, még reménykedik, bár órák múltak el – … Olvass tovább