Kondra Katalin Összes megtekintés: 590
Összes megtekintés: 590 Holnap Holnap megfogom kezed elolvasom, amit nekem írtál lélekben ott vagyok veled az vagy ma, aki mindig voltál. Holnap ott leszek veled test nélkül bár, a világhálón de soha nem lélektelen neked adva magam bármi áron. Holnap mindent elmesélsz s én hallgatlak néma rezdüléssel gondolataid fényével kísérsz eggyé válunk képzelt öleléssel. Holnap talán … Olvass tovább
Összes megtekintés: 672
Összes megtekintés: 672 Sodródás Rohanok, mert rohan az idő. Nem várok, mert engem sem várnak. Elbeszélek, mert mellébeszélnek Prédája vagyok a sötét magánynak. Kiveti rám hálóját az éj. Nem alszom, mert mások sem pihennek. Dübörgő kőfalak közt nincs Hová menekülnék, a hangok követnek. A reggel még olyan messze van, Derengő fényben táncolnak a színek. A nagy … Olvass tovább
Összes megtekintés: 775
Összes megtekintés: 775 Béla bá’ szerette a börtönt, a koszt is jobb volt, mint hajdan az asszony főztje. Ha azon a napon nem kapják el rablás közben, most hajléktalanul tengethetné utolsó éveit. Nemrég felújították a börtönt, komfortosabbá tették a cellákat, még színes tévét is került némelyikbe, ráadásul Béla bá’ valamilyen fertőzés miatt külön szobát kapott orvosi … Olvass tovább
Összes megtekintés: 606
Összes megtekintés: 606 Otthon Mint anya ölén nyugvó gyermeket, Ölel körül égbenyúló hegyeivel, Arcom simogatja, ha könnyem folyik Letörli fáról hulló zsenge levelivel. Erdei gazdagok, kristály tiszta forrásai Mint édes tej az anya kebleiben olyan, És oly bőséggel árad kiapadhatatlanul, Mint a talajt tápláló bővizű folyam. Lankás tájakon kanyarog az út Hazafelé, hisz otthonom itt minden. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 506
Összes megtekintés: 506 Elhagyatva Fázom, senki nem ölel Csak a láz gyötör, csapzott Testemből érzem lassan Elfogy az élet. Nem akarok mást csak Elragadni mindent, ahogy Engem a halál elragad, S elmenni végleg. Magam voltam, vagyok Kinek fájna nem létem, hisz Por voltam, hamu lettem. Még maradnék Ha akarnád, ha lennél Megragadnál és könyörögnél Az vetne … Olvass tovább
Összes megtekintés: 749
Összes megtekintés: 749 Évszakok harca Fogát csikorgatja a tél, mert fél, Hogy elűzi dermedt homályát Megtöri hatalmát a fény, Mintha megadta volna magát Az élet, úgy merül el fáradt teste A világnak, az utcán csak Hóemberek járnak s kevélyen Füstölögnek a kémények. Csak álmodják a halált, Minden élő magában küzd Ki gyertyával tartja ébren A nyárt, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 42
Összes megtekintés: 42 A sas ott kuporgott egy irdatlan sziklatömbön a parkban. Barátságosan szemlélte a kíváncsian bámészkodó tömeget. — Ez meg, hogy került ide? – kérdezte valaki elképedve. — Napok óta itt gubbaszt, elrepülhetne, de nem akar – lépett közelebb egy idős férfi. Valaha jobb napokat látott kalapjában apró húscafatokat tartott, amit a sas szempillantás alatt,mohón … Olvass tovább
Összes megtekintés: 576
Összes megtekintés: 576 Látomás Szól egy nap az Úr Szent István királynak Volna-e hű fiam valamilyen vágyad? Volna Uram egyetlen kérése szívemnek, Engedd látnom újra országom s a népem. Az Úr szomorúan nézett Szent Istvánra Hagyta, hogy meglegyen az ő kívánsága És mikor lenézett sötétséget látott, Aztán megpillantott egy apró világot. Oh Uram! Így fentről oly … Olvass tovább
Összes megtekintés: 537
Összes megtekintés: 537 Vagyok Ez vagyok: Szélnek játéka Fénynek árnyéka Csepp a tengerben Tűz a hidegben. Magyar vagyok: Népem maradéka Hunok ivadéka Hang a lelkekben Vér az erekben Menedék vagyok: Vándorok hajléka Új világ ablaka Út a jövőbe Remény a szívekbe Ember vagyok: Másoknak játéka Önmagam árnyéka Erekben hűtlen vér Ki végül hazatér. Verseny Csiga Csaba, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 591
Összes megtekintés: 591 Homok a parton Melyben elporladt lábnyomok Mint végtelen nyarak üledéke Ott maradt. Bennünk emlékek, arról mi elmúlt Ami tán nem volt, csak vágy S az a pillanat, Amikor éltünk. Büszkén, fiatal Sirályként szárnyalva keringtünk A víz felett. Most lenyomatai a múló időnek Mind. S a tenni akarás itt Kárba veszett. A homok kiszárad, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 762
Összes megtekintés: 762 Az ember Az mondja, mocskos az élet, Aki nem hordott tiszta ruhát, Pedig kimoshatta volna, De minek gyötörje magát. Az mondja, nincsenek színek Aki sötét napszemüveg mögül Csak nézi, nem éli az életet, Hogy kitűnjön mások közül. Az mondja, te beálltál a sorba, Aki mindig a sor elejére áll, Tekintet nélkül másokra, És … Olvass tovább
Összes megtekintés: 781
Összes megtekintés: 781 A fákról már hulltak a levelek, a levegő is hűvösebb lett. Árnika a küszöbön ülve álmodozott. Ha egy hét múlva megjön Kálmán és hozza a pénzt, akkor télire lesz új cipő. A cipő elég lesz, mert a csizma drága. A múlt télen még új cipő sem volt, és fázott a lába a kilyukadt … Olvass tovább
Összes megtekintés: 563
Összes megtekintés: 563 Róka mese Róka támadt a kutyára, Ki a tyúkokra vigyázva Őrködött az ól körül, S a rókának nem örül, Már a szagától ideges, Orra friss nyomokat keres. Iramodott is utána, de A koma épp azt várta. Az ól mögé kanyarodva, Háta mögé lopakodva Rárontott a szegény ebre S egyik lábát megsebezte. Majd hírtelen … Olvass tovább
Összes megtekintés: 644
Összes megtekintés: 644 Könnyek Hullnak, mint fáról a levél Súlytalanul, s elnehezül Mégis az ember szíve, És hullnak kíméletlenül. Hullnak, mint hó eső után Fehérre fagyott gyöngyként S felmelegítik a rideg Közönyt odaadással, önként. Hullnak, mint forró vízcsepp S a harag, nyomában elpárolog, Enyhet adó fuvallatként minden Könnycseppben ott vagyok. Nevetés Áttetszően tiszta Csillogás, Mélyből feltörő … Olvass tovább
Összes megtekintés: 688
Összes megtekintés: 688 Enyészet Árnyék a mosoly. A falon pókhálós A kép. Elhagyott tűzhely Melege kialudt Rég. Nem vár senkit Az idő, csendben Elaludt. Asztalon a terítő, Mit valakik óvtak, Megfakult. Elmegy az élet, Ki tudja hová Halad. Mögötte egy sors Elfeledve, árván Marad. Nem kíváncsi Senki, ki volt Valaha. Néma marad Örökre, csengő Szava. Kinek … Olvass tovább
Összes megtekintés: 845
Összes megtekintés: 845 A tavasz úgy jött el újra, mintha nem történt volna semmi. A nap ragyogása megfakult, a zöldülő lombok színe sem volt oly élénk, mint azon a tavaszon, mikor először találkoztak. Még emlékezett arra, hogy sírt a vonaton, ahogy az elrobogott vele a kacagó tavaszban. Sírt. Mert meglehet, hogy nem látja őt soha többé. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 887
Összes megtekintés: 887 Emlékek a nyárról Ültünk a parton. Körülöttünk csend, Fölöttünk nagy kék Nyugalom, S mozdulatlan Zöld hegyek. Az a nyár bennem él: Nem múlik el soha. Emléke olyan, Mint kőbe vésett jelzés. Mint belénk oltott Ösztönös megérzés. Veled voltam. Ott kezdődött minden S tart ma is Szunnyadó vulkán Kitörésben. Megremeg testem, Feszülten vár. Mi … Olvass tovább
Összes megtekintés: 686
Összes megtekintés: 686 A rádió ontotta a híreket; ítéletidő, veszélyes sugarak, járványok és egyéb rémhírek, mintha valami távoli bolygó életkörülményeit taglalnák. — Milyen jó, hogy itt minden rendben van. – sóhajtott fel megkönnyebbülve Eliza. Aztán jött a nyár, sivatagot idéző hősége, tornádószerű viharai kissé megingatták biztonságérzetét. A világ távoli tájain megtörtént katasztrófák beárnyékolták mindennapjait. Egy évvel … Olvass tovább
Összes megtekintés: 647
Összes megtekintés: 647 Hagyj élni! Nekem elég egy tenyérnyi hely Mindentől távol, szabadon. A csend nem riaszt, sőt élvezem, Ha nem lovagolnak a szavakon. Elfogadtam, hogy vannak szabályok, De fölösleges a sok kavar, Ha nem vájkálnak az életemben Ez engem, cseppet sem zavar. Ki tudja helyettem azt, Hogy mi jó nekem, mit akarok? Ami másnak jó … Olvass tovább
Összes megtekintés: 798
Összes megtekintés: 798 A hold már átszőtte ezüst fényével a fák lombkoronáit. Lágy esti szellő játszadozott az illatos virágtakarón megcsiklandozva a lány izgalomtól kipirult arcát, de benne, a lelke legmélyén nem csitult mégsem a nyugtalanság. – Megígérte, hogy eljön. Szüntelenül őt várja. Ha mozdul valami, a szíve hevesen dobban, még reménykedik, bár órák múltak el – … Olvass tovább