Kondra Katalin Azért kereslek… Tegnap olyan csend volt, mintha kihalt volna a város, pedig minden olyan volt, mint máskor nyüzsgött, jött- ment a nép hegyekben és te ott voltál a tömegben ettől lett olyan nagy a csend. Nem hallottam mást, csak a szívedet dobogni, jöttél felém… Minden eltűnt, csak mi álltunk ketten pőrén, rendületlenül a szörnyű nagy … Olvass tovább
Amit lehet Amit lehet, én próbálom azt megjavítani. Mindig valamin munkálkodok, merev s konok vagyok – mondják. Engem nehéz megállítani, s ha párbajozik velem az élet, a fejemre mért ütésektől védem csak magam a szívemet nem óvhatom, nincs hatalmam fölötte, mert a szív szabad szimplán megszakad, ha úgy dönt elég. Van ki úgy szeret, hogy … Olvass tovább
Neked Adni akarok valami neked, ami csak a tiéd, amiről mindig tudod ott vagyok veled ha sodor az ár, süvít a szél s egy magányos szikla a menedék. Voltam így, tudom milyen, keltem át sivatagon, hegyen. Jártam völgyben is sötétben, csillagtalan éjszakában, egyszer te gyújtottál mécsest nekem, azóta világosság van, s én ezt a lángot … Olvass tovább
Ha azt mondanád ;szeretlek;, neked azt is elhinném, pedig egyáltalán nem vagyok szerethető, mert egy gomba vagyok, a mérgező fajtából. Te bagoly vagy, a bagoly nem szereti a gombát, és mégis, valamiért egymásra találtunk. Figyelj csak! Úgy döntöttem, …ha te leszel a szél, akkor én szeretni fogom a szelet, akár tavaszi, édes, akár dacos őszi … Olvass tovább
Hogy mondjam el? Hogy mondjam el milyen fontos vagy nekem, ha elfordítod arcodat. Néznék szemedbe, hogy érezd nem légből kapott szavak, nem üres semmit mondás amit adok. Nyúlnék kezed után, ellököd pedig én ember vagyok. Ember a sok között, aki meglát, kinek számít a ragyogásod, és nem hagy cserben akkor sem, ha te magadat sötétnek … Olvass tovább
Bagoly egy terebélyes tölgyfán lakott, Gomba pedig a fa alatt, mégsem vették észre egymást, mígnem egy éjszakai viharban Bagoly tollai úgy megáztak, hogy nem tudott felrepülni a fára, így aztán betelepedett Gomba kalapja alá. -Szervusz – szólította meg. -Szervusz – nézett rá Gomba. – Látom épp elférsz. -Nem bánod? -Cseppet sem. Egy ideig el voltak … Olvass tovább
Úgy érzem időnként, mintha eltévedtem volna egy piacon, ahol rengeteg mindent lehet kapni. Egyik standon például szabadságot árulnak. – Mennyi? – kérdem az eladót. – Ingyen van – mondja. – Nem hiszem! – válaszolom. – Ingyen nem adnak semmit. – Ó, dehogynem! – nevet rám. – Látom, van benned öntudat. No, azt hajítsd el magadtól … Olvass tovább
Lenke nem szerette az idős embereket, akik állandóan mesélni akartak neki. Nem volt rájuk ideje, mindig rohant. Egyik nap nem ébredt időbe, ezért futva érkezett a buszmegállóba, mégpedig olyan lendülettel, hogy alig tudott megállni. – Vajon elment a tizenhetes? – tűnődött félhangosan. – Nem tudom -nézett rá bizonytalanul az egyetlen várakozó. – Ön melyikre buszra … Olvass tovább
Az óra először élesen csörgött, majd zörögött, aztán éktelen csattanás követte és némi hörgés, mert Gondos Lajos lecsapta egy kispárnával, majd kelletlenül kikecmergett az ágyból. Felemelte a földre vert vekkert, meghallgatta, hogy lélegzik-e, azután visszarakta a helyére. Erősen hajlott rá, hogy visszabújjon az ágyba, ám ekkor felüvöltött a sziréna. Gondos Lajos ettől hirtelen életre támadt, … Olvass tovább
Edit születésekor üstökös jelent meg a házuk fölött, mely nappali fénnyel árasztotta el a sűrű éjszakát. – Ez égi jel! – mondták a falubeliek. A kislány anyja belehalt a szülésbe, s mivel az apa kiléte bizonytalan volt, Editet a nagyanyja nevelte fel. Amikor tizennyolc éves lett, az öregasszony elvitte őt Rikához, a táltos asszonyhoz, megtudni … Olvass tovább
Gyermeknap után Mindannyian voltunk gyermekek, azt gondoljuk most a gyermekkorról, hogy akkor voltunk a legboldogabbak. Pedig sok fájdalmas emlék maradt bennünk, amit jó mélyre eltemettünk és felnőttként ha elakadunk, ha megfeneklik a csónakunk, nem is sejtjük mért történik minden, a gyermekkor titkos rejtekében ott rejlik a válasz. Az öregedés megszépíti a múltat, a fájó emlékek … Olvass tovább
Valóság vagy álom? Tegnap oly természetes volt, a zöldülő tavasz, a rügyfakasztó langyos déli szél, hogy észre sem vettem, dalolnak a madarak, és minden milyen boldog, ami él. Mondták, az idő változik, bár átsuhantak rajtam a szavak, nem lettek bennem gondolattá, hogy felkészüljek, mit hoz a virradat. Aztán, míg aludtam, vihar tarolt a tájon, reggelre … Olvass tovább
Hiszek, mert tudom… Tudom, hogy az élet ajándék, a jóság ingyenes, a lélek szabad. Látni a tavaszt még nehéz, de hiszem, hogy virágot fakaszt, és tűzet gyújt az emberek szívében, hogy szeretni tudják egymást újra. Hiszek, mert tudom, hogy a keresztút nem a halál, hanem az élet útja. 2018. március 30
EGY TÉLI NAP Reggelre minden hófehér lett, elővettük a szánkót, úgy szeretjük a havazást, mint a porcukros fánkot. Induljunk hát a hóesésben havat lapátolni, kár lenne ilyen szép időben ágyban lustálkodni! A kismacska is csodálkozik, ilyet még sosem látott, kapkod a hópelyhek után, bundája vizesre ázott. Az öreg kutya bizonytalan, belelépjen a hóba? Megért már … Olvass tovább
A legszebb ajándék Bontogatom a csomagom, az első réteg alatt bámuló nagy szemek, aprócska kezek, édes mosolyok rejlenek. Felbátorodva bontom tovább csupaszív kedves kis csomagom, ölelő karok nyújtóznak felém, puszik záporoznak az arcomon s én gyönyörködve veszem karomba, milyen drága, milyen szépséges és az enyém. Ahogy tovább bontom, nőni kezd a csomag és egy királylány/fi … Olvass tovább
Hajnali gondolatok Enyém a hajnal simogató csendje mikor még puhán elpihen az álom a meséről álmodó gyermekszempillákon, és enyém az első lépés e hűvös reggelen. Az első kávét egyedül iszom, nem szöszmötöl itt senki míg a gondolataimmal találkozom. Szeretem a reggel üde némaságát, halkan pirkad a nap a sötét ég alatt, lágy szellő bársonya lengedez … Olvass tovább
Amikor a kapu nyikorogni kezdett, a vénasszony már fordult is ki az ajtón elrendezni az ügyet. – Meghoztuk az öreget, hova tegyük? – kérdezte a fiatalember megszokott közönnyel. – Vigyék csak a nyári konyhába. Ott jó helye lesz, amíg kijózanodik – válaszolta a vénasszony. Így ment már jó ideje. Az öreg Korhely Péter módszeresen leitta, … Olvass tovább
Matyi képén már rég nem volt bőr, ugyanis csak így tudott újra meg újra tükörbe nézni. Naponta kuncsorgott pofátlanul kölcsönért, pedig tudta nem fogja megadni. Miből adná? Fél éve nincs munkája, se pénze. Amit innen-onnan kapott, odaadta az asszonynak, az asszony a gyereknek. Végtére így is jól éltek. A család úgy hitte, hogy a deszkagyárból … Olvass tovább
Bocsáss meg! (Ima) Uram, kivágod a nem termő fát és ledöntöd a bálványokat, de mért nem fogod be a szám, mikor rád szórom szitkomat? Újra elülteted a szőlővesszőt, mindig adsz egy új esélyt. Pedig én magam elől is futva menekülök egyre feléd. Ha eléd kéne most állnom, félnék, de nem igaz haragod miatt. Bűneimtől sebzetten … Olvass tovább
Isten hozott! Ma széllel bélelt a Február, holnap reggel már messze jár. Március űzd el a telet, hozzál hó helyett meleget, árnyékra fényt, rügyet a fákra, nevess bele a napsugárba. Szél szelídüljön, fű kizöldüljön, Isten hozott, szép Március!