Drótposta oda, meg ide

Az E-mailok Amerika (Benton, Arkansas állam) és Szekszárd (Magyarország kö-zött) másfél éve cikáznak, kisebb nagyobb megszakításokkal. A családban Zoli az apa, aki 58 éves, kamion sofőr. Két fia van, Sanyi 29 éves, Pisti 26 éves. Anyjuk Zsu-zsi 50 éves, egy pékségben dolgozik, termék felíró, de csak nappal van elfoglaltsága. A két srác, apjuk szigorú ösztönzésére, … Olvass tovább

Pótvizsga orosz nyelvből

Nem titok, Baján jártam, illetve Mezőkovácsházáról átkerülve, folytattam a gimná-ziumot és ott érettségiztem 1956-ban. Ez az időszak a múlt század ötvenes éveinek bizarr és kissé félelmes időszakában zajlott. Apám, aki a vasút szolgálatában kötelez-te el magát, még 1942-ben orosházi kovács mesterségét a Csorvási útról, MÁV pá-lyamesterségre váltotta át. Ennek a váltásnak többoldalú magyarázata is van. … Olvass tovább

A fogas

Ő egy fogas, ruhafogas, mégpedig álló és köznyelven, thonet fogas. A színe sötétbarna. Nem szereti ezt a színt, sohasem szerette. Amikor még az esztergapadra feltették azt az élettelen fát, melyből az álló részt faragták ki és nyiladozni kezdett értelme, már eldöntötte, milyen fogas akar lenni. Körülnézett és látta sorban a thonet fogasokat, volt közte szürke, … Olvass tovább

A két bicikli

A kerékpár, melyet a köznyelv, becézve drót szamárnak is nevez, számomra mindig a csodálat tárgya volt. Nem tudtam megmagyarázni, még magamnak sem, hogyan lehet két keréken, egyensúlyozva haladni úgy, hogy nem esik el a kerekező. Gyerekkoromban, otthon apámnak volt egy férfi kerékpárja. A történetben szereplő két bicikli közül ez az első. Fekete színű váza, széles … Olvass tovább

Találkozások: Huszonharmadik történet: Találkozás

Simon Lajos a megbeszélt időben az Emkébe ment. Leült, kávét rendelt. Izgatottan várt. A lány késett. Újságot kezdett olvasni, amikor Erika megérkezett. Már az ajtóban észre vette, amint nőies mozdulattal betolta az ajtót maga előtt és nagyon kecses léptekkel feléje tartott. Simon két éve nem látta a lányt, akivel akkor együtt dolgozott egy újpesti gyárban. … Olvass tovább

A mozdony füstjét még ma is érzi

Ezen a keddi napon, ugyanúgy kelt fel a nap, mint általában szokott. Október végi, fáradt sugarait végig pásztázta a József utca, fakószűrke, négyemeletes házain, érintette a Bingó presszó kicsinyke teraszát is. Ott állt Tibai Zoltán nyugdíjas, ahogy szokott reggelente. Bal kezében pici bőr autóstáska. Az autókhoz soha sem volt köze, csak úgy akadt egyszer a … Olvass tovább

Fény és árnyék: Harmadik történet (A koszorú)

Az öreg, mert így hívta mindenki, már napok óta gyengélkedett. Nem evett, a szívére panaszkodott, de itt nem vette szavát komolyan senki. Hét éve, hogy ide került, ebbe a börtönbe, egy év előzetes után. Itt ő volt a 0460. számú elitélt. Tisztességes nevét nem tudta senki. Az újságban is csak úgy jelent meg: K. Ferenc. … Olvass tovább

A megélt változás

Négy nap telt el. Nehezen indult el a fővárosból. Olyan volt, mint egy gránit oszlop. Nem lehetett kimozdítani. A város volt a minden, ott született. Most mégis ide ebbe a faluba költözött. Nem egyedül. A feleségével. Itt lakást kaptak, kétszobásat. Nem az övék volt, szolgálati. Családtagként jelentette be magát. Ott albérletben laktak. Itt most főbérlők. … Olvass tovább

Hópehelytánc: Huszadik történet: Elszánt visszatérés

A kéttonnás Csepel, nagy billenéssel fordult be a főútról. A rakomány össze koccant a platón. Nem használt ez az új bútornak, meg esett ez a kegyetlen decemberi hó is. Itt fenn az útelágazásnál még a szél is jobban vert. Csatai Mihálynak, ennek a harmincéves srácnak, arcába vágta a hideg havat, ahogy ott ült fenn, feltűrt … Olvass tovább

A nagy fekete bőrönd

A tárgyak sokszor mennyire hozzá nőnek az emberhez, hogy elszabadulni tőlük, nagyon nehéz, vagy éppen lehetetlen. Így voltam én egy nagy fekete, fából készült bőrönddel. Úgy kezdődött, hogy apám a vasútnál dolgozott, volt mindenféle szakember, többek között asztalos is. Kórban közeledtem az abban az időben „divatos” ténylegesen kötelező, katonai szolgálathoz. A bevonuló fiataloknak úgynevezett katonaládával … Olvass tovább

Csend és vihar: Huszonharmadik történet: Kiállt az erkélyre

Ott állt az erkélyen, várta Zsolt érkezését. Ilyenkor szokott, otthonról, hat előtt tíz perccel a buszhoz sietni. Minden reggel ment a munkába, egy szomszéd városba. Még nem laktak együtt. Beáta kitekintett az utca felé. Zsolt késett vagy három percet. Mikor abba a vonalba ért, hogy láthatóvá vált, Beáta befelé, a szoba felé integetett. Mintha csalna … Olvass tovább

Feljegyzések a kockás füzetbe

Két testvér, Sanyi és Gyuri vidékről Pestre költöztek, albérletbe. Gyuri az idősebb, 26 éves, Sanyi két évvel fiatalabb. Ő a postán dolgozik, a csomag szállítóknál. Gyuri gyári melós, egy elektromos targoncával a készárus dobozokat szállítja a műhelyből a raktárba. Az albérlet egy szoba a folyósó végén, kicsi, alig fér el benne a két heverő, fűtés … Olvass tovább

Őszi levelek: Tizenhatodik történet: A svájcisapkás

-Elágazás következik! Leszálló van? – kérdezte a buszkalauz az első ülésről visszafordulva. -Igen! – válaszolta Szilágyi Péter és felállt. A sofőr felgyújtotta a villanyt a buszban. A kocsi lassan fékezett, majd nagy rántással megállt. Leszállt, becsapta az ajtót. Az autóbusz motorjának hangja egyre távolodott, majd teljesen elveszett az esti csendben. Szilágyi, ez a harminc éves … Olvass tovább

Mire emlékszik a diák?

Amikor betöltöttem a hetvenedik életévemet, a család ünnepi ebéddel kívánta megünnepelni ezt a jeles napot. Szóval én a hetvennel hetvenkedtem. Némi számolást csináltam és megkérdeztem magamtól. – Mire emlékszel öregem? Ebéd közben elgondolkodtam, ez a hetven év, sok vagy kevés? Mire volt elegendő, meg aztán mi minden történt ez idő alatt velem? A világról nem … Olvass tovább

A vasúti bakter

Tóth József a nyolcadik osztály elvégzése után, azon töprengett, mit csináljon, merre menjen. Érezte, a tanulásból elege lett. – Minek üldögéljek egy padban? Mikor jobb dolgokat is tehetek. – mondta önmagának, meg Kovács Zoltán barátjának. -Igazad van! A suliból elég volt! Most mást kell csinálni! – jelentette ki igazodásként. -De mit? – tette fel a … Olvass tovább

A tarka kis malac

Zsuzsika, öt éves volt, amikor a szüleivel elmentek a vásárba. Emlékszik, pont születés napját ünnepelték. Most, nagymama korában eszébe jutott az a kis disznos történet, amely úgy zajlott le, hogy apja megígérte: -Veszek neked egy malacot, mégpedig olyan, amelyet te választasz! Örült ennek, mert az állatokat nagyon szerette, tudta ezt Tacskó kutya, meg a Cirmi … Olvass tovább

Falusi virtus és a pálinka

Ha a barátok összejönnek, és a pálinkáról esik szó, nem beszélve, ha közben isszák is, mindig Tóth Sanyival esett történetet mesélik el. Talán azért, hogy derüljenek rajta vagy azért, okuljon belőle, aki hallja. Ez úgy történt, hogy az a bizonyos Tóth Sanyi, aki az eset idején negyvenötödik évét taposta, szolgálati útra kellett utaznia Rétivány községből, … Olvass tovább

A festmény

Piroska egyedül ült a szobában. Kávét ivott és kibámult az ablakon. Szegeden a Tisza távoli részét látta, ahogy a folyó elhagyja a várost. Így a fotelben ülve, csak a folyó Újszegedi, túlsó partja vonzotta tekintetet, amelyet magas fák szegélyezték. Kezdődő őszi idő volt, a nap eléggé fáradtan sütött. Péter már négy napja elment, azt mondta … Olvass tovább

Villanyoltás után

Mind a ketten, Tomori Sándor és az asszony, Tüskés Pálné Borika, ott dolgoztak a gyárban. Sándor, aki huszonkét éves volt és minden nőben valami vonzót talált, Borit is megnézte. Nem szégyen az ilyesmi, ebben a korban. Hiszen nyiladozó, kibontakozó időszak volt mindkettőjük számára, igaz Bori már harminckét éves volt. Napközben Tomori Sándor úgy intézte dolgait, … Olvass tovább

Lehettem volna vegyészmérnök

A buszt választotta, ezzel kényelmesen utazhat Váctól Pestig. Csak ült és gondolatok nélkül szemlélte a szeme előtt elfutó tájat. Az út jobb oldalán, távolban a Visegrádi hegyek ívelt vonulata zárta a teljes panorámát. Balról, néhányszor az út, érintette a Szobi vasútvonalat, melyen sárgás, zöld, egybefüggő szerelvények futottak. Járt már erre korábban, nem volt ismeretlen a … Olvass tovább