Kõ-szabó Imre

Kő-Szabó Imre Főtt csülök Délután négy óra elmúlt, amikor Sipos Ferenc az irodában magához vette kis táskáját. Ebben voltak az iratai, pár cetli üres papír, hátha fel kell jegyezni valamit. Meg az íráshoz egy piros színű golyóstoll. A pénztárcáját mindig a nadrág jobb zsebébe hordta, balban pedig egy szépen, összehajtott zsebkendő lapult. Szemüvege, mert így … Olvass tovább

Kő-Szabó Imre: Fedora típusú kalap A kalap egy fejfedő, az időjárás szeszélyes mozzanatainak védelmére. Olyan költőt is megihletett, mint Kosztolányi Dezső. Az ő kalapja szerint: „voltam civilfej koronája, / én bús kalap, / koldus és gyászoló kalap.” Ebben a történetben Tordai Kázmér, mesterfodrász vall kedvenc kalapja történetéről. Tordai Kázmér, ez a negyvenéves fodrász, elhatározta, hogy … Olvass tovább

Kő-Szabó Imre: A kékszemű lány gépelni tanul A történet befejezésétől eltel vagy hat hónap. Zombák Zoltánt megkérdezte barátja, hogyan emlékszik vissza erre a történetre, amely akkoriban egy kis galibát okozott, ott a hivatalban, ahol dolgozott, így negyvenöt éves fejjel -Már hazafelé indultam, mikor nyílt az iroda ajtaja. Irén jött be, aki a szomszéd irodában dolgozott, … Olvass tovább

Kő-Szabó Imre: A kis fekete lány Ez a márciusi reggel is olyan volt, mint az idei többi reggel. Álmos, hideg és hangulattól megfosztott volt. Péter unta ezt az egyhangúságot. A munkába menet csak úgy lógott a villamoson, ahogy kapaszkodott, mint egy oda dobott ruhadarab a fogason. Ösztönösen blokkolt a portán, köszönt, vissza bólintott az ismert … Olvass tovább

Kő-Szabó Imre: Nagymama éléskamrája Jánost leküldte a felesége az ÁBC-be, hogy pár dolgot vásároljon. Ami kell azt felírta egy cetlire. -Nézd meg, hogy ezek közül mit lehet venni és mennyit. A cukor, a liszt és az étolaj érdekelne – hangsúlyozta Erzsi a felesége. Jánosnak erre a mondásra, mivel közel volt a nyolcvanhoz, eléggé rossz emlékek … Olvass tovább

Kő-Szabó Imre: Tojásos perpatvar Ebben a faluban Kovács Katónéni és Völgyi Piroska egy utcában laktak. Nem messze egymástól, csupán három ház választotta el őket. Kovács Katónéni már túl volt a hatvanon, Völgyi Piroska ezzel szemben olyan harmincas lehetett. Ha valaki találkozott vele és megnézte, egy véleménye lehetett csak, érett asszonyság, kicsattanó erővel. Mind a ketten … Olvass tovább

Tíz meg egy méhkaptár Ismert volt a városhoz közeli tanyákon Szalóki Sándor, kovácsmester neve. Ő patkolta a parasztok lovait, javította a szekerek ráfjait, meg ami éppen a kovácsmesterséghez tartozott. Egyik nap a Göböly hajtó útról Kovács Ferenc gazda állt meg a műhely elött. Mindkét lovának a hátsó patáiról hiányzott a patkó, legutóbbi szántásnál, valamilyen módon … Olvass tovább

Kő-Szabó Imre: Vécés Pisti Ez egy piac. Olyan piac, amilyen az ország több városában van, standokkal, elárusító helyekkel, szabad asztalokkal. A szélein üzletek, ahová be lehet menni, vásárolni, húsárut, kenyeret, virágot, mezőgazdasági eszközöket, savanyú káposztát. A sorban ezen a soron, pont a sarokban van egy nyilvános vécé, mellette jobbra egy kiskocsma, balra egy lángos sütő. … Olvass tovább

Kő-Szabó Imre: A vörös hajú lány (retro történet) A film „vége” feliratát, már nem várta meg a fiú. Kisietett a moziból, a bejárati térben, a következő előadásra többen várakoztak. Nem voltak sokan: Most már bánta is, hogy megnézte ezt a filmet, de nem tehetett mást. Korábban így döntött, ez már tény maradt számára, más semmi. … Olvass tovább

Az ajándékba kapott trikó Július derekán, hétköznapi meleg napsütésben, úgy félhárom körül Mocsári Péter nyugdíjas, belépett a Bözsi néni kocsmájába. Egyszerre többen is üdvözölték. -Vége a melónak? – kérdezte a göndörhajú Péter, a csapos. -Igen, vége! Mondta Mocsári Péter és közben kezet fogott a pultnál állókkal. Már megfigyelte, ha valaki bejön a kocsmába, az megáll … Olvass tovább

Rántott szelet Tavaszi vasárnap volt. Szépen sütött a nap, délelőtt tíz óra lehetett. Ezt onnan érzékelhette az ittlévő ember, hogy itt a falu végében, a zártkertek tövében, tisztán hallatszott a misére invitáló haragszó. Tamás a férj, Irén a feleség és Emma néni az anyós ezt az időt arra használta ki, hogy a hétvégi telken a … Olvass tovább

Strandszezon Fejfájással ébredt reggel Zarc Tamás. – A konyak, a fene egye meg! Sosem szerettem! – állapította meg a fiú. – Vermut meg konyak, szokatlan párosítás. Brrr… Megrázta a fejét és az jutott az eszébe: – Kutyaharapást a szőrivel! Elővette a vodkás üveget az ágy lábától. Jót húzott belőle. – Ez majd segít! Tízperc múlva … Olvass tovább

Ő egy fogas, ruhafogas, mégpedig álló és köznyelven, thonet fogas. A színe sötétbarna. Nem szereti ezt a színt, sohasem szerette. Amikor még az esztergapadra feltették azt az élettelen fát, melyből az álló részt faragták ki és nyiladozni kezdett értelme, már eldöntötte, milyen fogas akar lenni. Körülnézett és látta sorban a thonet fogasokat, volt közte szürke, … Olvass tovább

A kerékpár, melyet a köznyelv, becézve drót szamárnak is nevez, számomra mindig a csodálat tárgya volt. Nem tudtam megmagyarázni, még magamnak sem, hogyan lehet két keréken, egyensúlyozva haladni úgy, hogy nem esik el a kerekező. Gyerekkoromban, otthon apámnak volt egy férfi kerékpárja. A történetben szereplő két bicikli közül ez az első. Fekete színű váza, széles … Olvass tovább

Simon Lajos a megbeszélt időben az Emkébe ment. Leült, kávét rendelt. Izgatottan várt. A lány késett. Újságot kezdett olvasni, amikor Erika megérkezett. Már az ajtóban észre vette, amint nőies mozdulattal betolta az ajtót maga előtt és nagyon kecses léptekkel feléje tartott. Simon két éve nem látta a lányt, akivel akkor együtt dolgozott egy újpesti gyárban. … Olvass tovább

Ezen a keddi napon, ugyanúgy kelt fel a nap, mint általában szokott. Október végi, fáradt sugarait végig pásztázta a József utca, fakószűrke, négyemeletes házain, érintette a Bingó presszó kicsinyke teraszát is. Ott állt Tibai Zoltán nyugdíjas, ahogy szokott reggelente. Bal kezében pici bőr autóstáska. Az autókhoz soha sem volt köze, csak úgy akadt egyszer a … Olvass tovább

Az öreg, mert így hívta mindenki, már napok óta gyengélkedett. Nem evett, a szívére panaszkodott, de itt nem vette szavát komolyan senki. Hét éve, hogy ide került, ebbe a börtönbe, egy év előzetes után. Itt ő volt a 0460. számú elitélt. Tisztességes nevét nem tudta senki. Az újságban is csak úgy jelent meg: K. Ferenc. … Olvass tovább

Négy nap telt el. Nehezen indult el a fővárosból. Olyan volt, mint egy gránit oszlop. Nem lehetett kimozdítani. A város volt a minden, ott született. Most mégis ide ebbe a faluba költözött. Nem egyedül. A feleségével. Itt lakást kaptak, kétszobásat. Nem az övék volt, szolgálati. Családtagként jelentette be magát. Ott albérletben laktak. Itt most főbérlők. … Olvass tovább