Kõ-szabó Imre

A kéttonnás Csepel, nagy billenéssel fordult be a főútról. A rakomány össze koccant a platón. Nem használt ez az új bútornak, meg esett ez a kegyetlen decemberi hó is. Itt fenn az útelágazásnál még a szél is jobban vert. Csatai Mihálynak, ennek a harmincéves srácnak, arcába vágta a hideg havat, ahogy ott ült fenn, feltűrt … Olvass tovább

A tárgyak sokszor mennyire hozzá nőnek az emberhez, hogy elszabadulni tőlük, nagyon nehéz, vagy éppen lehetetlen. Így voltam én egy nagy fekete, fából készült bőrönddel. Úgy kezdődött, hogy apám a vasútnál dolgozott, volt mindenféle szakember, többek között asztalos is. Kórban közeledtem az abban az időben „divatos” ténylegesen kötelező, katonai szolgálathoz. A bevonuló fiataloknak úgynevezett katonaládával … Olvass tovább

Ott állt az erkélyen, várta Zsolt érkezését. Ilyenkor szokott, otthonról, hat előtt tíz perccel a buszhoz sietni. Minden reggel ment a munkába, egy szomszéd városba. Még nem laktak együtt. Beáta kitekintett az utca felé. Zsolt késett vagy három percet. Mikor abba a vonalba ért, hogy láthatóvá vált, Beáta befelé, a szoba felé integetett. Mintha csalna … Olvass tovább

Két testvér, Sanyi és Gyuri vidékről Pestre költöztek, albérletbe. Gyuri az idősebb, 26 éves, Sanyi két évvel fiatalabb. Ő a postán dolgozik, a csomag szállítóknál. Gyuri gyári melós, egy elektromos targoncával a készárus dobozokat szállítja a műhelyből a raktárba. Az albérlet egy szoba a folyósó végén, kicsi, alig fér el benne a két heverő, fűtés … Olvass tovább

-Elágazás következik! Leszálló van? – kérdezte a buszkalauz az első ülésről visszafordulva. -Igen! – válaszolta Szilágyi Péter és felállt. A sofőr felgyújtotta a villanyt a buszban. A kocsi lassan fékezett, majd nagy rántással megállt. Leszállt, becsapta az ajtót. Az autóbusz motorjának hangja egyre távolodott, majd teljesen elveszett az esti csendben. Szilágyi, ez a harminc éves … Olvass tovább

Amikor betöltöttem a hetvenedik életévemet, a család ünnepi ebéddel kívánta megünnepelni ezt a jeles napot. Szóval én a hetvennel hetvenkedtem. Némi számolást csináltam és megkérdeztem magamtól. – Mire emlékszel öregem? Ebéd közben elgondolkodtam, ez a hetven év, sok vagy kevés? Mire volt elegendő, meg aztán mi minden történt ez idő alatt velem? A világról nem … Olvass tovább

Tóth József a nyolcadik osztály elvégzése után, azon töprengett, mit csináljon, merre menjen. Érezte, a tanulásból elege lett. – Minek üldögéljek egy padban? Mikor jobb dolgokat is tehetek. – mondta önmagának, meg Kovács Zoltán barátjának. -Igazad van! A suliból elég volt! Most mást kell csinálni! – jelentette ki igazodásként. -De mit? – tette fel a … Olvass tovább

Zsuzsika, öt éves volt, amikor a szüleivel elmentek a vásárba. Emlékszik, pont születés napját ünnepelték. Most, nagymama korában eszébe jutott az a kis disznos történet, amely úgy zajlott le, hogy apja megígérte: -Veszek neked egy malacot, mégpedig olyan, amelyet te választasz! Örült ennek, mert az állatokat nagyon szerette, tudta ezt Tacskó kutya, meg a Cirmi … Olvass tovább

Ha a barátok összejönnek, és a pálinkáról esik szó, nem beszélve, ha közben isszák is, mindig Tóth Sanyival esett történetet mesélik el. Talán azért, hogy derüljenek rajta vagy azért, okuljon belőle, aki hallja. Ez úgy történt, hogy az a bizonyos Tóth Sanyi, aki az eset idején negyvenötödik évét taposta, szolgálati útra kellett utaznia Rétivány községből, … Olvass tovább

Piroska egyedül ült a szobában. Kávét ivott és kibámult az ablakon. Szegeden a Tisza távoli részét látta, ahogy a folyó elhagyja a várost. Így a fotelben ülve, csak a folyó Újszegedi, túlsó partja vonzotta tekintetet, amelyet magas fák szegélyezték. Kezdődő őszi idő volt, a nap eléggé fáradtan sütött. Péter már négy napja elment, azt mondta … Olvass tovább

Mind a ketten, Tomori Sándor és az asszony, Tüskés Pálné Borika, ott dolgoztak a gyárban. Sándor, aki huszonkét éves volt és minden nőben valami vonzót talált, Borit is megnézte. Nem szégyen az ilyesmi, ebben a korban. Hiszen nyiladozó, kibontakozó időszak volt mindkettőjük számára, igaz Bori már harminckét éves volt. Napközben Tomori Sándor úgy intézte dolgait, … Olvass tovább

A buszt választotta, ezzel kényelmesen utazhat Váctól Pestig. Csak ült és gondolatok nélkül szemlélte a szeme előtt elfutó tájat. Az út jobb oldalán, távolban a Visegrádi hegyek ívelt vonulata zárta a teljes panorámát. Balról, néhányszor az út, érintette a Szobi vasútvonalat, melyen sárgás, zöld, egybefüggő szerelvények futottak. Járt már erre korábban, nem volt ismeretlen a … Olvass tovább

Tóth Jánosnak, nyolcvan évesen, Pestről Kunágotára kellett utaznia, örökségi ügyekből kifolyólag. A nagynénje hívta levélben, ideje lenne a megmaradt örökséget, kettőjük között szétosztani. Levelezéssel ezt nem lehet megoldani. Számítógépes e-mail levelezéshez, ebben a korban már nem ülnek oda a fránya masinához. A nagynéninek még mobil telefonja sincs. A szomszéd asszony ajánlotta neki, de ő ezzel … Olvass tovább

Temesi Feri ott állt az aluljáróban a Blahán. Csak úgy állt, nézelődött. Egy éve jött Pestre, mert vidéken megállt az élet. Huszonegy évesen csak lődörgött otthon. Még jó, hogy a fater nem szólt, olyan erélyesen , csináljon már valamit. Az öreg maszek volt. Lakatos és bádogos szakmát űzte. Néha megkérte fiát, segítsen neki. Ez legtöbbször, … Olvass tovább

Tibi ott ült a Budai úti kiskocsma bejárat melletti kis asztalánál. Úgy foglalt helyet, általában reggel hatóra körül, hogy a bejárattal szemben ült. Így legalább látta, hogy ki jön be egy felesre, fröccsre vagy éppen sörre, mert a pult is kézre volt tőle, csak félre fordította a fejét és mindjárt látta, ki mit kért. Mindenki … Olvass tovább

Törökék egy kelet-alföldi kis faluban laktak. A zene a családban nem kapott nagy hangsúlyt. Volt már rádiójuk az ötvenes években. Szólt is, szinte egész nap, de senki sem figyelt nagyon, mi hangzik el belőle. Török Péter, a család nagyobbik gyermeke, ebben az időben járt az általános iskola nyolcadik osztályába. Tőle már nem volt idegen a … Olvass tovább

Már nagyobb volt Kasparek Kázmér, olyan húsz évhez közeli, amikor biztosan tudta, hogy ő író akar lenni. Írta is szorgalmasan kis epizód történeteit. Ezt mártogatós tollal, papírra vetette. A kézírása akkor még nem volt olyan kiírt, olvasható. Sokszor még ő maga sem tudta kibogozni, ha később, pár hét múlva vissza akarta olvasni. Tudta, hogy így … Olvass tovább

A pályázati felhívást az após hozta munkahelyéről. Mutatta a lányának, Piroskának, nézzék meg a férjével, mert lakást is ajánlanak. Zöldi Sándor a férj, aki eléggé későn nősült, két évvel ezelőtt, huszonnyolc éves korában, felesége Piroska pedig huszonöt éves volt, amikor kimondta Sanyinak az igent. Nekivágtak az életnek, a nehézségek ebben a korban nem is számítottak. … Olvass tovább

Az öreg temetőőr A haláleset, mindig tragikus. Tragikus bárkit érint, ez alól nincs kivétel. Talán ez az egyetlen esemény, amelyre sem belépőt, sem kilépőt nem lehet váltani. Ezt még eddig, nem tudták árucikké minősíteni, (ha csak nem egy megrendelt gyilkosságról, vagy ilyen szándékról van esetleg szó). Ez egyformán érinti a szegényt, a gazdagot. A kiváltság … Olvass tovább

A két öreg, Maca néni és Feribá’, már több mint tizenöt éve nyugdíjasok. Ketten vannak a lakásban, egyetlen lányuk férjhez ment. Mégsem férnek el. Maca néni szerint az öreg mindig útjában van, sehol nem fér el tőle, sem a konyhában, sem a szobában. – Mert örökké csak totyorogsz itt! – mondta neheztelve. Az öreg szerint, … Olvass tovább