Ég Veled

Megint megbocsátottam. Már tudom, Nem szabadott volna. Vártam, „Bárcsak minden Máshogyan folytatódna…”. Miért vagyok ilyen naiv? Miért nem hallgatok az észre, Mely továbblépésért esedez? Újra és újra engedek, Feledem a felejthetetlent, Szívembe zártalak, Az igazság azonban majd’ szétmar, Nem érdemled meg szeretetem. Gyermeki léted Éretlen természet, Kötődésünkben Nincsen keresztmetszet. Kizártál, Én pedig bezárom Szívem ajtaját … Olvass tovább

Te és Én

Hol volt, hol nem volt… Tán soha nem is volt, Talán csak hóbort volt… Tehát voltam Én, És voltál Te. Lényünk valószínűleg csak így létezett, Egymástól távol, külön sorban, Vagy mondhatnám úgy is, Hogy önállóan. Pedig Én éreztem… Éreztem, Hogy egyszer Lesz olyan, hogy „ketten”, S kettőnkről szól majd versem. Jelenléted tudatában Féltem, Pillantásod zavarában … Olvass tovább

Mit meg nem adnék…

Mit meg nem adnék, Hogy érezhessem végre A szellőt, Mely oly könnyedén Fut végig testem Minden egyes centijén. A napsugarat, Azt az éltető erőt, Melyre szükségem van, Mely gyengeségem felett Az ernyő. A szabadságot, Mely szárnyakat ad, Melyek nélkül Fogoly vagyok egy világban, Amely illúziókkal nyugtat. Az otthon melegét, Mely hívogat, Melynek közelsége Nyújthat csak … Olvass tovább

Szerelem a pokol kapujában

„A szerelem akkor jön, Amikor a legkevésbé számítasz rá”, Mondják. Nem hittem benne, Míg nem találtam Rád. „A pokol kapujában vár, Kezét nyújtja, fogadd el hát!”, Mondták. Nem tettem, Mert nem tehettem, Bánom már. És most fáj, Fáj, hogy nem vagy már, Hogy nem javíthatom ki rég elvétett hibám. Szívem szüntelen Érted kiállt, Mert Te … Olvass tovább

Velem haladsz

Nem szeretlek, Mégsem felejtelek… Nem tudlak, Tán nem is akarlak, Napjaim telnek, S Te is velem haladsz. Elengednélek, De miért tenném? Miért tépné ki az ember Hozzá tartozó részét? Tudom, Még ha szeretnéd sem Engedhetnélek közel, Vártam Rád, S Te távol maradtál tőlem. Nem szeretlek, Vagy csak nem akarlak, Az évek telnek, S Te is … Olvass tovább