Csillagkeletkezés
Hangtalan ordít, kinek belsője megszakadt, a térben vákuumként összeroppan; csillaggá lesz, fényes ponttá — fehéren izzó világtalan, aki a távolból árván, jámboran szemléli a Megközelíthetetlent.
Hangtalan ordít, kinek belsője megszakadt, a térben vákuumként összeroppan; csillaggá lesz, fényes ponttá — fehéren izzó világtalan, aki a távolból árván, jámboran szemléli a Megközelíthetetlent.
Tükörben keresve hasonmását Átesik szeme fehérjén — Beláthatatlan következmények A jelen-nem-lévő tátong torzóján Hullámok ringnak A víz mélyén Visszatekint önmagára Pupillája fénye megfakult Valaki álmában zokog — Szemhéjával takarja be A fagyos szürkeséget.
Hazudtam / anyámnak / hogy ne fájjon / Mondtam / nem leszek öngyilkos / Ígértem / bíztam / biztattam: Ne félj / ne félts / elmúlik / Elhagyom / a gondolatot / Elmossa a víz / elúszik az árral / Csak azt nem tudtam / hogy A gondolat / már belém nőtt / Részem lett … Olvass tovább
Egy görcsös / meggyötört / Megtört fatörzs / hever Az út szélén / mint egy Magzat / melyet / az Anyaméh kivetett magából / Építik / az utat / A munkások kitúrták / Most csak hever / lelenc Módra / várja az enyészetet.
Éjközépi ima Szám magányos és kihűlt, Szívem meleg-reszketeg. Egy érintésre vágyom végig A gerincem mentén; Egy nyugodt, hosszas, Érzéki érintésre, Egy forró leheletre, mely Csupasz melleim öleli körbe. A másik jelenlétének tapasztalására A hajadon éjben. Egy másik Pőre testre, vérrel telve, hozzám Feszülve. Pusztán valaki ottlétére. Magára a gondolatra, hogy nem Vagyok önmagamban — az … Olvass tovább
Bizonyára okot adtam rá. Hogy mi? Ja, a mai öltözékem? Lássuk csak, vegyük leltárba: Szürke, szövet kosztümnadrág takarta alsó fertályam, Világos, finomesésű kendő volt a nyakamba lapozva, Hajam kontyba felfogva, Hm, talán a csili-vili bizsu a fülemben, Az lehetett, Vagy, a kihúzott cicaszemek. Előttem van, ahogy a Nyugati aluljárójában zakatolok a mozgólépcsőn, Meg-megrándul alattam, Emelkedem, … Olvass tovább
Kívánósság Az étkezőasztalnál ülök délidőben egymagam. Elönt a forró hév, amint a hűvös kanál találkozik az ajkammal. Ízek, szagok, textúrák iránti vágy, ahogy a falat barack csúszik le a torkomon; egy csepp nedv megfolyt a szám sarkán. Rekkenő hőség. Nyár van. Szemeszterzárás közepe. Tarkómon verejték üt ki. A szünidő pont oly hívogató s elérhetetlen, mint … Olvass tovább
Halál volt az utcánkban. A hét elején történt, esőverte nyugtalanságban. Anyám állt a balomon, szomszédasszonyom a jobbomon, a járdaszegélyre húzódva beszéltük ki mindenkori frusztrációinkat. A párhuzamos utcában lakó hölgy suhant el mellettünk sebes léptekkel; hárman egymásnak köszöntek, biccentéssel magam is köszöntöttem. S sietett tovább. Sokáig beszéltünk még, talán egy óra hosszát is elütöttünk így; ki-ki … Olvass tovább
Mert felnőttnek lenni jó Kislányként azt gondoltam, majd ha felnőtt leszek, fogmosás helyett, kakaót szürcsölve, éjfélig önfeledten babázhatok. Tévedtem. Hisz fogmosás után, ágyban, pohár borral kezemben sajtot majszolgatok, s pirkadatig regényeket, verseket, filozófiát forgatok.
Mísz merengő Ültél-e már a Duna partján elveszetten, Nesztelenül egy szál cigarettával a kezedben, Bánatosan vizslatva az éjféli fényeket, Miközben a fagyos víz csapkodta térdedet, S vágyakozva nézted a hollószín eget, Mielőtt a hullámokba oltanád testedet? Kiivott sörösdobozokból állítva sereget, Halkan idézvén csillagképeket, s szenteket, Megtorpanván a visszafordíthatatlan Folyományától, mi követné tettedet, Imára nyílik reszkető … Olvass tovább
Árván múlik az ifjúság Kürt és harsona zendül, riadó, összeomló Harangok és sziréna szól, Ilyen érzettel vert fel a megszokott reggeli vekker Mély, meleg, puha álmomból. Csoszog a papucs, nyávog a macska, már éhes, Ide a kávét, fél liter kell, mire valami feléleszt. Meredten dermedek a gőzölgő ital felett, elveszek Ébenszín, kavargó rejtelmeiben. Nincs idő … Olvass tovább
Efemer ágytárs Test a testhez úgy simul, mint az éjjeli pezsgő buborékjai a pohár falának. Heves izgalom pattan, feszül a hideg márvány- pultnak csupasz mellkasom, padlón heverő neműk, és nemek majd zihálva ernyednek a fekete paplanon. Tükörszemedben csillog meztelen alakom, édes csókokkal tekerem körbe homlokod. Megálmodtál s valóra váltam. Valósra vágytam: csak emléked őrzöm védtelen, … Olvass tovább
P. A. mint fixa idea Ilyesfajta robusztus delejes erő alatt munkássága felé vonzódva kényszeres posztulátum: Ő a világ közepe.
Ha randevúra vinnél Cukrászdába hívj meg. Ártatlanul leeszem Magam; másszor Vanília fagylaltot Lassan, Ízlelve, Élvezve Majszolom, S ha a tölcséren Végigfolyna, Mélyen Szemedbe Nézve Nyalnám Fel.
Szeretem az emeletről leszaladva a nappalin át a mosott ruhák illatát a konyhában megülő forró pirítós s olvadt vaj szagát mezei egér neszét ahogy az ereszen szalad át ekkor érzem igazán milyen csendes is a magány.
Egy üres szék. Bámulom már hosszas percek óta. Tegnap még azon ültél, pont velem szemben. Azóta párnája rég kihűlt, őrzöm ücsörgő alakod emlékeimben. Egy mosatlan, foltos csésze. Oldalán megfolyt a kávé. Tegnap még kezeid között gőzölgött, azóta vigyázom, hátha még iszol belőle. A könyvespolc előtt merengek órákat. Látom ahogy az egyik kötet felé nyúlsz s … Olvass tovább
A márvány csempe Halottak napja volt. Már tizenöt éve annak, hogy eltemettük apámat. Évek teltek el azóta, hogy utoljára az alsógödi református templom altemplomában jártam. Még a templom közelébe sem mentem, képtelen voltam rá. Már a puszta gondolattól, hogy annak az épületnek a hatalmas, kétszárnyas faragott faajtaja alatt átlépjek, fagyos didergés járt át. Meseszép napunk … Olvass tovább
Képzeletben minden nap levelet írok Neked. Levelet, amiben elmesélem örömöm, bánatom; hogy odapörkölt a kávé, hogy hóangyalt készítettem a kertben, hogy a gyertyafényes vacsorám egyedül ettem, hogy melyik könyv lett az új kedvencem, hogy a tejszínt véletlen vajjá köpültem, hogy ma én is marcipánt ettem, s azt is, hogy hiányodba majd’ beleszakad a szívem. Levelet … Olvass tovább
Rég áhított szeretőmnek, az Elmúlásnak Sivár, holt üresség sikolt lelkemben, szédülve boltik meg benne a zord éjszaka. A kavargó semmi között néhol feltűnik pár kihűlt érzelemfoszlány: Ez voltam én egykor, egy részem mi elmúlt vala. Vacogó fogakkal kuporgok, ajkamon nyál csordul, szemen üregesen fürkészi a sötétséget. Görcsösen ragadom meg fonalát a sikamló kétségbeesésnek. Reszketőn zuhanok … Olvass tovább