Nekrológ

Tükörben keresve hasonmását Átesik szeme fehérjén — Beláthatatlan következmények A jelen-nem-lévő tátong torzóján Hullámok ringnak A víz mélyén Visszatekint önmagára Pupillája fénye megfakult Valaki álmában zokog — Szemhéjával takarja be A fagyos szürkeséget.

Margóra vésve

Hazudtam / anyámnak / hogy ne fájjon / Mondtam / nem leszek öngyilkos / Ígértem / bíztam / biztattam: Ne félj / ne félts / elmúlik / Elhagyom / a gondolatot / Elmossa a víz / elúszik az árral / Csak azt nem tudtam / hogy A gondolat / már belém nőtt / Részem lett … Olvass tovább

De-konstrukció

Egy görcsös / meggyötört / Megtört fatörzs / hever Az út szélén / mint egy Magzat / melyet / az Anyaméh kivetett magából / Építik / az utat / A munkások kitúrták / Most csak hever / lelenc Módra / várja az enyészetet.

Éjközépi ima

Éjközépi ima Szám magányos és kihűlt, Szívem meleg-reszketeg. Egy érintésre vágyom végig A gerincem mentén; Egy nyugodt, hosszas, Érzéki érintésre, Egy forró leheletre, mely Csupasz melleim öleli körbe. A másik jelenlétének tapasztalására A hajadon éjben. Egy másik Pőre testre, vérrel telve, hozzám Feszülve. Pusztán valaki ottlétére. Magára a gondolatra, hogy nem Vagyok önmagamban — az … Olvass tovább

Incidens

Bizonyára okot adtam rá. Hogy mi? Ja, a mai öltözékem? Lássuk csak, vegyük leltárba: Szürke, szövet kosztümnadrág takarta alsó fertályam, Világos, finomesésű kendő volt a nyakamba lapozva, Hajam kontyba felfogva, Hm, talán a csili-vili bizsu a fülemben, Az lehetett, Vagy, a kihúzott cicaszemek. Előttem van, ahogy a Nyugati aluljárójában zakatolok a mozgólépcsőn, Meg-megrándul alattam, Emelkedem, … Olvass tovább

Életem naplójából: Tizenegyedik történet: Kívánósság

Kívánósság Az étkezőasztalnál ülök délidőben egymagam. Elönt a forró hév, amint a hűvös kanál találkozik az ajkammal. Ízek, szagok, textúrák iránti vágy, ahogy a falat barack csúszik le a torkomon; egy csepp nedv megfolyt a szám sarkán. Rekkenő hőség. Nyár van. Szemeszterzárás közepe. Tarkómon verejték üt ki. A szünidő pont oly hívogató s elérhetetlen, mint … Olvass tovább

Halál volt az utcánkban

Halál volt az utcánkban. A hét elején történt, esőverte nyugtalanságban. Anyám állt a balomon, szomszédasszonyom a jobbomon, a járdaszegélyre húzódva beszéltük ki mindenkori frusztrációinkat. A párhuzamos utcában lakó hölgy suhant el mellettünk sebes léptekkel; hárman egymásnak köszöntek, biccentéssel magam is köszöntöttem. S sietett tovább. Sokáig beszéltünk még, talán egy óra hosszát is elütöttünk így; ki-ki … Olvass tovább

Mert felnőttnek lenni jó

Mert felnőttnek lenni jó Kislányként azt gondoltam, majd ha felnőtt leszek, fogmosás helyett, kakaót szürcsölve, éjfélig önfeledten babázhatok. Tévedtem. Hisz fogmosás után, ágyban, pohár borral kezemben sajtot majszolgatok, s pirkadatig regényeket, verseket, filozófiát forgatok.

Mísz merengő

Mísz merengő Ültél-e már a Duna partján elveszetten, Nesztelenül egy szál cigarettával a kezedben, Bánatosan vizslatva az éjféli fényeket, Miközben a fagyos víz csapkodta térdedet, S vágyakozva nézted a hollószín eget, Mielőtt a hullámokba oltanád testedet? Kiivott sörösdobozokból állítva sereget, Halkan idézvén csillagképeket, s szenteket, Megtorpanván a visszafordíthatatlan Folyományától, mi követné tettedet, Imára nyílik reszkető … Olvass tovább

Árván múlik az ifjúság

Árván múlik az ifjúság Kürt és harsona zendül, riadó, összeomló Harangok és sziréna szól, Ilyen érzettel vert fel a megszokott reggeli vekker Mély, meleg, puha álmomból. Csoszog a papucs, nyávog a macska, már éhes, Ide a kávét, fél liter kell, mire valami feléleszt. Meredten dermedek a gőzölgő ital felett, elveszek Ébenszín, kavargó rejtelmeiben. Nincs idő … Olvass tovább

Efemer ágytárs

Efemer ágytárs Test a testhez úgy simul, mint az éjjeli pezsgő buborékjai a pohár falának. Heves izgalom pattan, feszül a hideg márvány- pultnak csupasz mellkasom, padlón heverő neműk, és nemek majd zihálva ernyednek a fekete paplanon. Tükörszemedben csillog meztelen alakom, édes csókokkal tekerem körbe homlokod. Megálmodtál s valóra váltam. Valósra vágytam: csak emléked őrzöm védtelen, … Olvass tovább

Elsuhanva

Szeretem az emeletről leszaladva a nappalin át a mosott ruhák illatát a konyhában megülő forró pirítós s olvadt vaj szagát mezei egér neszét ahogy az ereszen szalad át ekkor érzem igazán milyen csendes is a magány.

Kávéscsésze

Egy üres szék. Bámulom már hosszas percek óta. Tegnap még azon ültél, pont velem szemben. Azóta párnája rég kihűlt, őrzöm ücsörgő alakod emlékeimben. Egy mosatlan, foltos csésze. Oldalán megfolyt a kávé. Tegnap még kezeid között gőzölgött, azóta vigyázom, hátha még iszol belőle. A könyvespolc előtt merengek órákat. Látom ahogy az egyik kötet felé nyúlsz s … Olvass tovább

A márvány csempe

A márvány csempe Halottak napja volt. Már tizenöt éve annak, hogy eltemettük apámat. Évek teltek el azóta, hogy utoljára az alsógödi református templom altemplomában jártam. Még a templom közelébe sem mentem, képtelen voltam rá. Már a puszta gondolattól, hogy annak az épületnek a hatalmas, kétszárnyas faragott faajtaja alatt átlépjek, fagyos didergés járt át. Meseszép napunk … Olvass tovább

Levelet írok Neked

Képzeletben minden nap levelet írok Neked. Levelet, amiben elmesélem örömöm, bánatom; hogy odapörkölt a kávé, hogy hóangyalt készítettem a kertben, hogy a gyertyafényes vacsorám egyedül ettem, hogy melyik könyv lett az új kedvencem, hogy a tejszínt véletlen vajjá köpültem, hogy ma én is marcipánt ettem, s azt is, hogy hiányodba majd’ beleszakad a szívem. Levelet … Olvass tovább

Rég áhított szeretőmnek, az Elmúlásnak

Rég áhított szeretőmnek, az Elmúlásnak Sivár, holt üresség sikolt lelkemben, szédülve boltik meg benne a zord éjszaka. A kavargó semmi között néhol feltűnik pár kihűlt érzelemfoszlány: Ez voltam én egykor, egy részem mi elmúlt vala. Vacogó fogakkal kuporgok, ajkamon nyál csordul, szemen üregesen fürkészi a sötétséget. Görcsösen ragadom meg fonalát a sikamló kétségbeesésnek. Reszketőn zuhanok … Olvass tovább