@kovacserzsebet

Kovács Erzsébet Ilona – Egy levél boldog halála A Nap ma még jó melegen süt, De már sok szürke felhő az útjába került. Még mindig sok szép virágnak ad életet, S ezért még mindegyik szép reményeket dédelget. Szívük mélyén tudják: nem sokáig veszi őket körül ez a szeretet. De ameddig jól megy soruk és élhetnek, … Olvass tovább

Kovács Erzsébet Ilona – Tétova elmélkedés Azt nem tudom kinek írom ezt a verset, Azért, mert másoknak kedvére telhet, Vagy csupán önmagam szórakozására, Lehet csak firkálok szívem ritmusára. Mert olvasván és hallván mások verseit, Megérzem szívem heves késztetéseit, Mely arra buzdít engem nagyon erősen, Hogy lerakott tollam legyen újra kézben. És hogy sor sort, rím … Olvass tovább

Kovács Erzsébet Ilona – Esti fényfürdő Felhők bugyolálják pólyába az eget, De lilák, rózsaszínek a megszokott fehér helyett. A lemenő aranysugarak itt-ott rést vernek, S a felhőkből hosszan kitüremkednek. Bűvölten nézi a mező a színek vírtusát, S Pacsirta zengi a szabadság himnuszát. De lassan lefekszik a nap puha ágyába, S a dombok betakarják zöld dunyhába. … Olvass tovább

Kovács Erzsébet Ilona – Az Élet értelme Itt egy poros polc, ott egy maszatos csésze, Ki tudja már, mikor lett odatéve. Lerakott, elhagyott holmi, Azt hitte, fognak még hozzá nyúlni. Mindenen rajta van az élet nyoma, De nincs többet jövője, jelenje csak múltja. Képek a falon régi időkbe törnek utat, Titkok melyekről egyre kevesebb ember … Olvass tovább

Ha az életem egy tágas ház lenne, Alapjában Isten lelke volna benne. Kősziklára építeném s nem homokba, Hogy erősen tartsa magas hegynek orma. Kerti virágban számolnám a csodákat, Elpakolnám a világi celeculákat. Csodálnám mit Isten eddig nekem adott, S kitakarítanék minden piszkos sarkot. Ha életem kertjében néha ősz lenne, Add hogy a Te örömöd ott … Olvass tovább

Kovács Erzsébet Ilona – Gondolat-tó Gondolatban a tó közepén, Csónakban a vízzel keringőzvén, Hallgatom a muzsikát, Mit az éjszakai élet ád. A békák kórusban kuruttyolnak, S tavi rózsákon ugrándoznak. Képzelt tavam nyugodt vize, A gondolatim békés tükre. Ezüst hold mintázza fodrait, S csillagok díszítik cseppjeit. A nyugalom kissé alábbhágy, Ahogy egy kusza gondolat a vízbe … Olvass tovább

Kovács Erzsébet Ilona – …S a gyertya egy utolsót lobban… Remegve ég a kicsi gyertya, S remegő tánca már az utolsókat villantja. Egyre kisebb s kisebb már lángja, S hamarosan a pislákoló fényét füst váltja. De mielőtt fénye kiégne, Mereven nézek lobogó tüzébe. Pont úgy izzik, mint a remény szívemben, Mely bármily gyenge, nem fogyhat … Olvass tovább

A fák fölött gyengéd, őszi szellő lengedez, Iskolánkba kissé bús, mélázó hangulatot ereget. Elvegyül benne az a sok-sok érzelem, Amely most a végzősök szívén pihen. A teremben mindenki feszülten figyeli, Hogy az ünnepély kezdetét mikor veszi. Izgalom ül a diákok lelkén, s aggodalom, „Ének, vers, tánc, mi lesz, ha pont én elrontom?” „Csak egy ünnep” … Olvass tovább

Kitől származik az igazi szeretet? Ki az, ki feltétel nélkül szeret? -kérded. Szívem ajtaján szelíd, halk kopogás, Válaszul jön szeretetteljes suttogás. Így szól hozzám a csendnél is csöndesebben, Mire én legbelül hegyezem a fülem: Én olyan mélyen szerettelek téged, Elküldtem fiam, hogy eltörölje vétked. Skarlátszínűből szép hófehérré váltál, Leszakadt válladról a teher, mit hordtál. Alkotód … Olvass tovább

Fehér ház a vöröses sapkában, Annyi emléket őriz magában. Magas fák sora a védő öve, S virágok ezrei tarka dísze. Madárdalok teszik hangossá, Dombok teteje magassá. Színes felhők köszöntik a naplementét, S csillagok milliói a korai estét. A fák közt huncutul kergetőzik a szél, Ősszel táncolva hullik a sok levél. Télen a kopasz fák minden … Olvass tovább

Sárga feje, barna szeme, Egyszerű, derűs jelleme. Arcával a fényt követi, Fejét mindig magasba emeli. Mint amikor a nap bearanyozza az eget, Lényéből vidámságot úgy ereget. Ahogy a Napraforgó áll a réteken, Élhetnénk mi is oly elégedetten. A múltba gyakran visszanyúlunk, De máris jövőt akarunk. S a jelent tartjuk holdfogyatkozásba, Csak a jövő fényes napját … Olvass tovább

Mikor mindez történt velem Épp legjobb életem éltem, Tettem vettem. Tudtam ezt el nem feledem, Amit akkor átélt szívem Bennem Bennem. Már nem is számolom talán Hány évemben volt a magány Jelen Velem. Megtartott Isten tenyerén S tovább élt bennem a remény Gyenge Csendje. Karjába menekültem én, E forgó világ peremén Félve Kérve: Adj teljes … Olvass tovább

Már 17 évnyit ketyegett az óra, De nem volt nap, melyből hiányoztál volna. Mikor azt gondoltam, erőm elfogy, A te kezed hűségesen tartott. Egy fehér pitypang létem, Kinek elszáll egy magja minden évben. Mikor megfogantam, Istenem, Te már akkor ott voltál velem. Titkon fejlődtem, S te mosolyogva nézted, S közben az életem napjait tervezted. Mióta … Olvass tovább

Mit is mondhatnék, ki a példaképem? Kire legjobb felnéznem minden helyzetben? Egy popsztár vagy költő talán? Ugyan dehogy, inkább az édesanyám. Ki felnevelt szeretettel, Ki megtanított élni az élettel. Ő mindig kedves hozzám, s szerető, Feláldozó, fáradozó, családért élő. De ha még egy gondolatot adok ennek tán, Honnan lett ilyen jó az én édesanyám? E … Olvass tovább