Kovács Luca Maja Összes megtekintés: 34
Összes megtekintés: 34 A fekete Nissan döcögve igyekezett haladni az erdei ösvényen. Az eső, mintha dézsából öntötték volna, úgy zúdult le az égből, egy merő pocsolyává változtatva a földutat. A fák recsegtek-ropogtak, a szél elsöprő ereje épp-hogy csak nem fogott ki rajtuk. A sötétség fojtogató volt, semmit nem lehetett látni. – Miért?! Miért kellett neked éjnek … Olvass tovább
Összes megtekintés: 37
Összes megtekintés: 37 Busznak lenni nem egy hálás feladat. Az utasok modortalanok, lábaikat folyton a székekre pakolják, bepiszkítva üléseimet. Az oldalaimra mindenféle firkálmányokat készítenek, és akkor még a trágár szövegeket meg sem említettem. A sofőr sem illedelmesebb, állandóan noszogat, menjek gyorsabban. Pedig ő is tudja, erre képtelen vagyok. Bezzeg, mikor még kisbusz voltam, akkor kedvesebben bántak … Olvass tovább
Összes megtekintés: 36
Összes megtekintés: 36 Már kiskorunkban is ragaszkodunk hozzá, hogy saját akaratunk szerint cselekedjünk. Amikor az óvodás gyerkőcnek muszáj otthon maradnia, akkor hisztériázik, mondván, ő biztos, nem fog. Ellenben, ha a szülő óvodába szándékozik küldeni a kölyköt, akkor azon az állásponton van, hogy ő márpedig nem megy sehova. Vajon miért alakult ki az, hogy minduntalan az ellentétét … Olvass tovább
Összes megtekintés: 8
Összes megtekintés: 8 Az életünk rövid, gyorsan elrepül, Fejünkbe számtalan szépséges emlék kerül. Hogyha életünk filmjét végig néznénk, Hamarosan a következő részt is kérnénk. De csak egyetlen dobásunk van nekünk, Bármilyen jóságosak és kedvesek leszünk. Könyöröghetnénk egy újabb esélyért, Mint szegények egy árva falatért, kenyérért. De inkább törődjünk bele sorsunkba, Élvezzük ki ránk váró, jogos jussunkat. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 9
Összes megtekintés: 9 Azt hiszem, mostanában értettem meg, mit érez a kalickába zárt kismadár. Vagy a ketrecben raboskodó állat. Esetleg a hal, az akváriumban. Ezt az érzést képtelenség szavakba önteni. Olyan, mintha a lényem egy része kiszakadni vágyna a testemből. Folyton szabadulni akar. Megszegni a szabályokat, és ismét szabadnak lenni. Szívem mélyén ezt szeretném. A lelkem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 18
Összes megtekintés: 18 A sötétség fojtogató. A testem, mintha máshol lenne, de mégis oly életszerűnek tűnik minden. A levegő egyre nehezebben jut el hozzám, úgy érzem, hamarosan megfulladok. Tapogatózni kezdek, hátha kiútra lelek, de mintha a semmiben lebegnék, kezeim hiába kutatnak, szilárd dolgot nem érintenek. Most ébredek rá, életemben először tapasztalom a néma csendet. Érzékszerveim kiélesednek, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 3
Összes megtekintés: 3 Pánikban az egész világ, Kisvírusból nagyot csinál. Veszélyben az emberiség, Vírusunk sok embert kísért. Európában berobban, Sok ország majd’ összeroppan. Ahol ezzel nem késtek el, Új dolgokat rendelnek el. Magyarok is jól megszívják, Kapnak ők is szigorítást. Ennek sokan nem örülnek, Elején ellenszegülnek. Néhány szabály tényleg szörnyű, Ez most senkinek sem könnyű. Mégis … Olvass tovább
Összes megtekintés: 10
Összes megtekintés: 10 Az eső, mintha dézsából öntötték volna, úgy zúdult a fekete Nissan szélvédőjére. A fák recsegtek-ropogtak, a szél igencsak megviselte lombkoronájukat. A poros földútból merő tócsa lett, a kocsi így még nehezebben tudott haladni a sárban. A sötétség szinte fojtogató volt, semmit nem lehetett látni. Az egyetlen világosság az autó halványan pislákoló lámpáiból származott. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 12
Összes megtekintés: 12 A fenyők kísérteties árnyékot vetettek a tündöklő víztükörre. A telihold fénye megvilágította a tó valószerűtlenül nyugodt és sima felületét. Egy lélek sem tartózkodott a tisztáson, mindenhol némaság honolt. Az állatok is harmóniába kerültek a természettel, még az éjjel tevékenykedő fülesbaglyok is visszahúzódtak odújuk biztonságába. Az őzek a növények takarásában leltek menedékre, és onnan … Olvass tovább