Kuzma Julianna

Honvágy Lelkem rothadó fa odvából búsan bámulok kifelé, keresem mit úgy szerettem a vörösen izzó naplementét. Vágyom magamba szívni a selymes fű friss illatát, csokorba szedni a végtelen mező minden kinyílt virágát. Olykor úgy fáj a múlt melynek rozsdás kapuját zörgetem, várom hogy nyíljon az ajtó beengedjen régmúlt életem. Olykor túl sok az új mégis … Olvass tovább

Őszi séta Könnyezve búcsút int a nyár halad a vén idő , botjával csendesen kopog az ősz rozsdás ajtaja előtt. Apró cseppek hullanak fűre és fára, sötét bánat telepedett az egész tájra. Sápadt , beteg a nap melege nincsen , irigy felhő arca fényét szürkére festette . Elhajított kifli csücskén veréb had veszekszik ég könnyének … Olvass tovább

Nem mondtam el Nem tudhatod… sosem mondtam neked szemed izzó parazsát mennyire szeretem. Ott ragyog benne a szerelem csillaga mely szürke életem beragyogja. Zöld tengere füröszti arcom vágyról dalol minden pillantásod. Rám nézel…, s minden sejtemből üvölt a nő szerelmet könyörgő…, s kínáló vad szerető. Forró ajkad apró lángot csókol rám lobogó tűz leszek becéző … Olvass tovább

Titkok és álmok Az éj szülte álmokat a hajnal elrabolja csak egy gyűrött párna mesél róla. Szívbe költözött érzés mi kísér míg élsz, titkodról soha senkinek nem mesélsz . Fáj a valóság, de álomban nem élhetsz engedj utamra , ha szeretsz megértesz . Diktál az ész nélküle mire mész ..? nem élhet a test önálló … Olvass tovább

Akkor Mikor örömmel vártál rám , mikor szemeddel csodáltál, mikor ajkad suttogott minden szó kedves volt . Mikor szemeddel öleltél , szavakkal becéztél , s bőrömön éreztem mindent mit éreztél . Mikor lelkembe karcoltad hogy élsz és értem vagy , mikor hittem neked hogy szeretni így lehet , halott testem akkor életre keltetted. Köszönöm ezt … Olvass tovább

Álomból ébredés Mint szappanbuborék… szétpattant az álom, s már érzem… tudom a valóságot látom. Nem arra születtem hogy az élet kényeztessen, minden földi jóban a lelkem füröszthessem. Mint elárvult vadvirág fák és bokrok alján, könnyezve vágyom én a nap meleg sugarát. Körmeim elkoptak hideg kőbe marva, míg élni igyekeztem csúszva , kapaszkodva. Sebét nyalogató megsebzett … Olvass tovább

Pont Sorsom könyvében gyűlnek a mondatok, s a mondat végén ott a pont. Egy pont… mely épp annyit mond… amennyit a mondat magába hord. Minden betű egy csepp vér belőlem minden szó kérdőjellé rajzolódik előttem. Miért? Hogyan? Miért pont én? kiáltom némán a csillagos ég felé. Választ most ők sem ragyognak nekem, örök rejtély titok … Olvass tovább

Talán Talán te is szerettél úgy ahogy én, vártad a viszonzást hogy elindul feléd . Talán neked is fájt a reménytelenség, talán voltál hajótörött az érzelmek tengerén. Talán volt ki próbált menteni, de te más kezét kérted segíteni. Talán éreztél fájdalmat mélyen a szívedben, voltál magányos könnyekkel küszködve. Talán van remény mi nincs temetve, talán … Olvass tovább

Nem kell Nem kell nekem a szó mi hamis, barátság mely sosem volt az, nevetés mely nem szívből fakad, szánalom mely megaláz erőltetett társalgás. Nem kell semmi mi nem őszinte nem lépek több verembe. Lehet ostobának látszom, nem baj azt se bánom, gyötörjön naponta fájdalom, csak igaz szavakból fakadjon. Jobb őszinte könnyet nyelni, mint hazug … Olvass tovább

Utam Kanyargós út mit a sors rajzolt nekem, nincs választásom azon lépkedem. Néha vissza nézek utam benőtte a múlt, van mit sajnálok, van mi jó hogy elmúlt. Volt napfényes virággal borított, volt gyerek kacajtól hangos. Volt sötét fénytelen, gyásszal lepett. Volt boldogtalan, pora könnyel keveredett. Nézek a jövőbe, utam végtelen. Ki tudja ívei mit hoznak … Olvass tovább

Hullócsillag Ezernyi ragyogó égi tünemény, közülük egy, tündöklőn szállt felém. Ezer egy éj ritka varázsa, hozzád szállt szívem titkos óhajtása. Égi csoda, mit csak egyszer láttam én, féltőn őrzöm szívem rejtekén. Nem kérdem honnan jöttél, s fényed hol nyelte el a végtelen, nekem ragyogtál azon a magányos éjjelen. Ég felé szálló röpke sóhajtás, csendben elsuttogott … Olvass tovább

Csak egy marék hamu Van hogy az embert elhagyja a józan ész , s nem látja hogy az élet fekete, vagy fehér. Színeket lát szivárvány hidat, tarka rétet min a boldogság átszalad. Nem tűnik fel, hogy mit lát csak illúzió látni akarja, hinni, mert a szívnek jó. Úgy jár-kel álmai között mint szabadon szálló madár, … Olvass tovább

Szívemmel mondom el Hogy mondjam el, ha szemedbe nézek elfogy a szó,hallgatok, Hogy mondjam el, ha nem szeretsz, nincs is élet, megfagyok. Hogy mondjam el, tested melegétől felmelegszem én is, hogy mondjam el, kezed érintése felröppent az égig. Hogy mondjam el, vágyam lávája égeti testemet, hogy mondjam el, ha nem ölelsz, porrá éget eltemet. Hogy … Olvass tovább

Vagyok Vagyok ! lélegzem ,szuszogok de többé nem gondolkodom. Nem számít mit hoz a holnap , borús lesz, vagy ragyog a vén nap , Vagyok mert van kit megnyugtat létem, de fáj neki érdektelenségem. Gyermekem ! e percben mást nem adhatok csak hogy élek ,és itt vagyok. Ha volt is bennem kérdés a válasz már … Olvass tovább

Mit ér a nő? Mit ér a nő ha nincs mellette férfi ? kit szerethet és viszont szereti . Mit ér a nő lelkében a lágy muzsika ? ha nincs férfi ki megszólaltassa . Mit ér a nő testében a lobogó vágy ? ha nincs férfi ki csillapíthatná . Mit ér a nő ajkán nyíló … Olvass tovább