Egyszer csak csöndben élsz…

𝕷’𝖔𝖘𝖈𝖚𝖗𝖎𝖙𝖆̀ 𝖓𝖔𝖓 𝖊̀ 𝖒𝖆𝖎 𝖔𝖘𝖈𝖚𝖗𝖎𝖙𝖆̀ 𝖈𝖎𝖊𝖈𝖆 𝖕𝖊𝖗𝖈𝖍𝖊́ 𝖑𝖊 𝖘𝖙𝖊𝖑𝖑𝖊 Egyszer csak csöndben élsz, meglátod! Ha lépni még tudsz, magadra öltöd régi, viseltes világod, majd elballagsz valahova tova, hol nem ér utol civilizációnk ezernyi mocska… Már nem nézel szembe semmilyen rendszerrel, árral, titkon ejtett fénylő könnycsepp sugárral, hiszen kínlódtál Te is megannyi zárral. Vagy csak a … Olvass tovább

Körfolyosó

Isten alászállt az egekből, s egyenesen az életben kötött ki, a létezésben. Persze, ezt nem tudhatta, mert azt gondolta, az angyalok kara meg az absztinensek, jóságosak, patyolatlelkűek hada az a létezés. Meg azt is hitte, hiszen mindenható vala, hogy az emberi lélek csupa jóság, s a földön nem létezik a gonoszság, s az unalom sem, … Olvass tovább

Az önmegsemmisítés balladája, amelyben magister Francois mielőbbi haláltáncáért könyörög

Az önmegsemmisítés balladája, amelyben magister Francois mielőbbi haláltáncáért könyörög Hallod Uram, hármat szólott a madár, Lajstromba szedni bűneim nincs idő. Lassan omladozik minden kártyavár. A hazugságok átka loncsos felhő. Lábad mosom, légy hozzám kegyelmes! Emberronccsá lettem volt szelíd gyermek. Uram, szemeid fordítsd minden holtra, Mentsd lelkét azoknak is, kik vétkesek, Hisz bennük is él kísértés … Olvass tovább

Akit az angyalok küldtek

A sarki kiskocsma ajtaján egy ápolatlan férfi tért be. Farmerszerelése a régi motorosokéihoz hasonlított és még a bőrszerkó divatba jövetele előtti időkre emlékeztetett. Furcsa azt állítani, hogy koszos volt, de mégsem a tisztaság illata lengte körül. Mindenéből ömlött a bagószag. Az inge határozottan vasalatlan, s pecsétes volt. A sötét sarokba ült le, mert bántotta szemeit … Olvass tovább

Kiszínezve

… azt az önfeledt időt kellene idehozva megtalálni, amilyen kacagós volt. A szomszédok kalákában építkeznek, s egy régi pléhteknőben meszet oltok vigyázva, mert fröccsen… Hófehér álom kerül majd a habarcsba, és porcukros teraszról ábrándozik a kőpor, de tisztán látom a házat milyenné lesz majd. Otthonnak fogjuk nevezni, hiszen benne élünk mi, gyerekek, s a szüleink … Olvass tovább

Theónak

Csak most volt huszonöt, s már temetni kell. A mosolya elveszett. Most lett volna huszonhat, egy életen át siratni kell. Szemei ragyogása elveszett. Nem lesz soha huszonhét, de emlékezni kell. Teljes valója elveszett, mert egy baktérium pókhálójában csapdába esett. * Ami maradt a sors torzója csupán: síri csönd és virágfohász. Nem éri már el senki, … Olvass tovább

AutoBiográfia

Egyetlen hangodra színházat építenék, de szavaimba vág a szike, szavaimba vág a szike… És megalvad minden rím, mert immár te vagy az öröklét, az Egyetlen családi kötelék… * Ha itt lennél mégis, teátrumotépítnék neked, hogy ne szaladgálj egyik színháztól a másikig, legyen sajátod a tér, s az idő, és ne halj meg! Falain felhő volna … Olvass tovább