Amikor még magzat voltam

Amikor még magzat voltam Anyukámnak hasijában, Nem akartam én meghalni, Káros főzetet meginni. Mert azt mondták akkor neki, Petrezselymet meg kell főzni, Attól tudok visszamenni, És nem fogok megszületni. De már akkor nyakas voltam, Édesapámtól tanultam, Hogyan nem kell szót fogadni, A világgal jól kitolni. De nem így járt az én bátyám, Egy évvel korábban … Olvass tovább

A versike

Mottó: „Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya. Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad. Hol ember már nem segíthet, a Te erőd nem törik meg. Hő imáit gyermekidnek nem, Te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy. Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya.” (Mária ima) – Édesanyám! … Olvass tovább

A lovag: Tizedik történet: A lovag…

Lala nyugodtan biciklizik hazafelé. Az útnak kétharmadát visszafelé is megtette már. Kirándult egy nagyot a mai csodálatos szombaton. Az éjszaka friss májusi zápor hullott, fölfrissítette a levegőt. Ma reggeli után pedig a középkorú férfi nekivágott Szovátának, hogy kipróbálja a két hete vásárolt új kerékpárját: a cseh gyártmányú kék 28-as Koliken túra biciklit. Rég nem karikázott … Olvass tovább

A lovag…

Mottó: “– Miről lehet felismerni a vidám motorost? – Nem tudom. Miről? – Muslicák vannak a fogai között.” (vicc) Hegyre föl és völgyre le motorozik Lalika, Ötvenéves elmúlt már ő és Jawa motorja, Fekete az ülése, fekete az oldala, Köhög, fújtat és prüszköl, mint egy öreg paripa. Zörög, majdnem szétesik a rozoga motorja, Rozinánte a … Olvass tovább

Gyermeknapra 2.

Süt a nap és száll a lufi, Tarka-barka gyermekruci, Pancsolnak a lányok, fiúk Gyermeknapi hancur-partin. Roller gurul, labda pattan, Jaj, de jó, ha bicikli van! Bújócskáznak, fogócskáznak, Ugrálnak és táncot járnak. Csoki, fagyi, sok édesség, Cukorka, süti, törökméz, Gyümölcs, hűsítő, ajándék, Szeretet, finom szörp, játék. Görkorizik a sok gyermek, Felhőtlenül kacag, nevet, Száll a jókedv … Olvass tovább

Jó reggelt, Kedvesem!

Mottó: „Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt! Ölelj át, a világ épphogy életre kelt! Az aki szép, az reggel is szép, amikor ébred, még ha össze is gyűrte az ágy, alakul még az igazi kép, nézni szeretném a színek, meg a fény hogyan fonnak Rád ma új ruhát!” (Charlie: Az légy, aki vagy) … Olvass tovább

Karantén történetek: Tizedik történet: Karantén történetek…

A történet szereplőinek a nevét megváltoztattam, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve. Már jó kilenc éve, hogy itt dolgozom. Majdnem az egész napomat itt töltöm. Hétköznapokat, hétvégéket, ünnepnapokat… Hogy ne kelljen állandóan hazamennem, majd visszajönnöm, inkább ideköltöztem egy idő után. Így nekem könnyebb. Nem töltöm el fölöslegesen az időmet az úton, nem stresszelem … Olvass tovább

Új világ…

Vége van a járványnak, Az oltások elfogytak, Az emberek boldogak, Új világ van formálóban. Rég otthonról dolgozunk, Munkahelyre nem járunk, Jó fizetést is kapunk, Új világ van formálóban. Űrbe újra indulunk, A Marst meglátogatjuk, Ott életet alkotunk, Új világ van formálóban. Dávid László, Marosszentgyörgy, 2021. május 29.

Májusfa

Májusfa, te csodálatos, A nyírfához hasonlatos, Meghódítottad szívemet, Kápráztatod a szememet. Piros, sárga, zöld és tarka, Kék, akár az égnek boltja, Sokszínű vagy, mint a május, Szalagos és varázslatos. Te vagy szerelmem jelképe, Szerelmesek reménysége, Hozd el nekem most a Párom, Megtaláljam, kire vágyom! Köszönöm! És hálás vagyok! Dávid László, Marosszentgyörgy, 2015. május 3.

Volt egyszer…

Volt egyszer egy nagy szerelem, Mi jött közbe, ma sem értem, “Kopik-vásik, kerül-másik” Cseng fülemben harminc éve. Volt egyszer egy nagy szerelem, Oly édes volt, úgy szerettem, Békességben elengedem, Jöjjön másik, jöjjön nekem! Volt egyszer egy nagy szerelem, Angyaloknak elmesélem, Csodaszép volt, mint egy álom, Szép a vége, szép a párom! Dávid László, Marosszentgyörgy, 2017. … Olvass tovább

Nagy úr a szükség

Nyugodtan ettem a krumplitokányt. A villával ide-oda rakosgattam a kockára vágott gumót, akár a jó gazda a szalmakötegeket a tarlón. Hirtelen éles, türelmetlen csöngetés zavart föl mélázásomból. – Mi a szösz, csak nem ég a ház? – kérdeztem félhangosan bosszankodva, amiért a nyílászáró túloldalán valakinek igencsak rátapadt az ujja a csengő gombjára. – Nyitom már … Olvass tovább

Volt egyszer: Tizenhetedik történet: Volt egyszer…?

Mottó: „Kelj fel a párnádról, szép ibolyavirág, Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ. Megöntözlek téged az ég harmatjával, Teljen a tarisznyám szép piros tojással.” (Aranyosszéki locsolóvers, Aranyosszentmihály) Volt egyszer, hol nem volt, ezelőtt vagy harminc évvel, sőt, talán negyvennel is, volt egy csodálatos hagyomány. A húsvéti locsolás, locsolkodás. Én akkoriban kisgyermek, majd kamaszodó … Olvass tovább

Melegecske kint a nap

Nem kell kesztyű, nem kell sál, Elmarad a sapka már, Megérkezett a tavasz, A kikelet itt van hát. Ha nem süt mindig a Nap, Melegecske kint a nap, Virágzik az ibolya, Rügyezik az orgona. Bégetnek a bárányok, Fütyörésznek a rigók, Csipognak a kiscsibék, Döngicsélnek méhecskék. Dávid László, Marosszentgyörgy, 2016. március 31.

A fodrásznál (Avagy miről fecsegnek a férfiak, illetve a nők maguk között)

Bohózat három felvonásban A történet szereplői kitaláltak, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve. Szereplők: Fecsegő Ferenc, borbély- és fodrászmester Ismerős Imre, ügyfél, vendég Fecsegő Ferencné Irma, a borbély felesége, női fodrász Kedves Katalin, ügyfél, vendég A színpadra állítás eszközei: Színpadtér: tetszőleges, körülbelül 30 négyzetméter Díszletek, díszletelemek: a színpad jobb-, illetve baloldalán: egy-egy fodrász … Olvass tovább

Találkozások: Tizenhetedik történet

Mottó: Van a találkozás… amit nem vársz. Ami váratlan… Vagyis… mégsem az… Mert vártad, csak talán nem az eszeddel, nem a tudatoddal, de legbelül érezted, hogy egy napon megtörténik. A találkozás… önmagaddal… egy másik emberben… Félelmetes és lenyűgöző ez a találkozás… Mert bár együtt élsz az érzéssel, lassan talán megszokottá válik, talán már nem is … Olvass tovább

Találkozások!

Nagymamámat fölkerestem Amikor Brassóba mentem, Évek óta nem beszéltem, Nem láttam és nem öleltem. Nagymamám nagyon örvendett, Hogy engemet megölelhet, Simogathat, dédelgethet, Mint amikor vele éltem. Úgy örvendtem, mint egy gyermek, Mint aki nemrég született, S néhanapján hazatéved Oda, hol gyermekként élhet! * * * Szerelmemet megismertem, Mert én udvarolni mentem Busszal, gyalog és vonattal … Olvass tovább

Meditálok 1.

Kényelmesen helyezkedem, Lehunyom a két szép szemem, Fölfordítom tenyeremet, Lazítok, elcsöndesedek. A zene szépen, halkan szól, A testemmel itt maradok, Lelkemmel elvándorolok, Szellememhez látogatok. Megnézem az angyalokat, Mit csinálnak, hogyan vannak, Legyek türelemmel, mondják, Ölemben már a boldogság. Hálásan köszönöm nekik, Hogy ezt megint megígérik, Vigasztalnak, elkísérnek, Mennyei Atyámhoz visznek. Egy Istenem, jó Istenem, Hálásan … Olvass tovább

Tükörben: Tizenegyedik történet

Minden reggel a fürdőszobában hideg vízzel mosakodom. Majd alaposan megtörülközöm. Nem szoktam fésülködni: egyrészt mert rövid a frizurám, másrészt mert nekem elég, ha ujjaimmal végiggereblyézem a hajamat. Aztán megnézem magamat a tükörben. Ötvenkét és fél évesen nagyon jól nézek ki. Sötétbarna–őszes, dús és sima a hajam, barna és csillogó a szemem, arányos az orrom, pirospozsgás … Olvass tovább

Tükörben!

Nézelődöm a tükörben, Megcsodálom magam benne, Nem alatta, nem fölötte, Régóta, hogy látszom benne! Látom magam a tükörben, Csodálom a lelkem benne, A testem és a szellemem, Tükörképem látszik benne! Nézlek Téged a tükörben, Mégis magam látom benne, Te vagy az én Iker Lelkem, Az életem, a szerelmem! Látlak Téged a tükörben, Mégis magam nézem … Olvass tovább

Ödi bogaras

Ödi rendes gyerek. Túl a 30-on és tele vidámsággal. Van két remek testvére, egy kedves felesége, egy nagyszerű kislánya és egy nagyszerű kisfia. Érti a viccet, imádja a sört és egy kicsit bogaras… Annyira, hogy szinte elválaszthatatlan a Volkswagen bogarától. Ödynek keresztelte azt is. Bár a bogár sokáig kissé szívbeteg volt – baj volt a … Olvass tovább