Dávid László Még húszéves sem voltam, amikor egy reggel összecsomagoltam, fogtam a kofferemet és hazafelé indultam. Végleg magam mögött hagytam a kaszárnya fák között eltünedező épületét. Két hétig szabad voltam, akár a madár. Majd visszatértem dolgozni a régi munkahelyemre: az üzem hatalmas, rideg szerelőcsarnokába, a gépolajszagú csavarok, hideg fémek világába. Egyik este holtfáradtan érkeztem haza a második … Olvass tovább
Szülinapra könyvet kaptam, Amit sokszor elolvastam, Hisz úgy imádtam olvasni, Nem kellett nekem más semmi! Nem volt nagyon nagy ajándék, De fontosabb volt a szándék, Annál nagyobb boldogságom, Mikor bontottam csomagom. Előbb oldottam a masnit, Piros volt, ez mindig csábít, És fehér a csomagolás, Pedig nem jött a mikulás. Amikor a könyv kibukkant, Se én, … Olvass tovább
Mottó: „Az életnek megvannak a maga évszakai, és mindig eljön az elengedés évszaka. De van valami szép is ebben az időszakban, az elengedésben. A levelek mindig szépen, kecsesen hullanak alá a fáról.” (Benjamin Alire Sáenz amerikai költő, regényíró és gyermekkönyvíró) Ősz van. Egyike a legszebb évszakoknak. Vagy talán a legszebb évszak?! Ki-ki hogyan gondolja… Ősz … Olvass tovább
Előbb a levelek Nyáriak, erősek, Frissek és még zöldek, Ifjúak és szépek. Aztán a levelek Apránként őszülnek, Sárgulnak, ernyednek, Aranylók, öregek. Később a levelek Lassanként megfagynak, Még jobban gyengülnek, Barnák meg pirosak. Közben a levelek Zizegnek, sziszegnek Száradnak, görnyednek, Lesznek őszi levelek. Búcsúznak, lebegnek, Egyenként köszönnek, Lehullnak, leesnek, Avarként terülnek. És bár a levelek Sorvadnak, … Olvass tovább
Iskolába sokat jártam, Annyit, hogy végül meguntam, Tizenöt évet összesen, Iskolába, s egyetemre. De nem bánom, hogy eljártam, Mindennap az iskolába, És csak akkor hiányoztam, Mikor ritkán beteg voltam, És ha egyszer-kétszer lógtam! Megtanultam annyi mindent, Ábécét, számtant, nyelveket, Földrajzot, bioszt, fizikát, Vegytant, törcit, kézimunkát, Fényképezni és táncolni, A lányoknak udvarolni, Helyesírást, újságírást, Könyvelést, hittant, … Olvass tovább
Az ebédet nem szerettem, Ezért én nem nagyon ettem, Amit édesanyám főzött, Se levest, se másodikot. Iskolából hazamentem, Gázkályhán melegítettem, S ha nem ízlett, elöntöttem, S csak üres kenyeret ettem. Édesanyám rosszul főzött, Levest is, meg másodikot, Nagymamám volt a kedvencem, Mellette ő elbújhatott! De sajnos ezt meg nem tette, És a főztjét megetette Velem … Olvass tovább
Mottó: „Csíkmindszenti bíró kapujában Beesett a pejlovam a sárba, Gyertek, lányok, gyertek, S onnan felszedjétek, Csíkmindszenti bíró fiát El ne szeressétek.” (népdal) Éjjel négy órakor megébredtem, és vécézni mentem. Miután végeztem, kinéztem a fürdőszoba ablakán. A telihold tisztán ragyogott a szomszédos ház fölött, dél-nyugaton. Nosza, gondoltam magamban, olyan csodálatos, hogy ezt kihasználom. Visszamentem a szobába, … Olvass tovább
Mottó: „Erdő, erdő, erdő, Marosszéki kerek erdő, Madár lakik benne, Madár lakik, tizenkettő.” (marosszéki népdal) Nem emlékszem az első iskolanapomra. Csak annyit tudok, hogy 1974. szeptember 16-án mentem először iskolába (15-e vasárnapra esett), hatéves koromban szülővárosomban, Brassóban. Azt sem tudom, hogy édesanyám, keresztmamám, netán nagymamám kísért el. Talán ez már nem is fontos ötven év … Olvass tovább
Lefekvéshez készülődöm, Alfában* vagyok ágyamon, Oly jól esik ábrándoznom, Közben lábam masszíroznom. Elképzelem a jövendőm, Ilyen lesz a közeljövőm, Kettőezerhuszonnégyben, Hamarosan, nyáron-ősszel. Váratlanul, csodák között Találkozunk ma én meg Ő, Személyesen a falumban, Meglátogat otthonomban. Varázslatos, gyönyörű nő, Magyarul szépen beszél ő, Fiatalos, nekem való, Megölel és megcsókol, ó! Kíváncsi rám és megcsodál, Otthonomban le-föl … Olvass tovább
Mottó: „Végül minden jól alakul. A hogyant nem kell tudnod. Csak bízz abban, hogy így lesz!” (Karen Berg) Tegnap este vacsora után kutakodtam egy kicsit az interneten. Néhány éve kissé zavart, hogy megsérült az egyik fénykép, amelyet a legjobb kamaszkori barátom, Hrabak Tibor küldött nekem, s amelyen rajta volt a mexikói feleségével és a két … Olvass tovább
Mottó: „Tengerparton sétálgatok, Hullámokkal játszadozok, Süti arcom a meleg nap, A szél fújja barna hajam.” (saját alkotás) Üldögélek a vonaton. Figyelem az elsuhanó tájat. Kinézek jobbra az ablakon, messze előre, hogy a sebesen robogó gyorsvonat miatt ne fáradjon el a szemem a panorámától. Tegnap ilyenkor még bent dolgoztam a szerkesztőségben, amikor a főszerkesztőm magához hívatott, … Olvass tovább
Üldögélek patakparton, Lógatom a lábamat, Pihenek, nem gondolkodom, Lazítom a vállamat. Meleg nyár van és delelek, Nem csinálok egyebet, Lábam belelóg a vízbe, Mely lehűti testemet. Eltelt már egy hosszú év, hogy Nem pihentem eleget, Eltelik még egy jó óra, Amíg itt üldögélek. Tízóraim előveszem, Kibontom a csomagom, Jóízűen eszegetem Az imádott barackom. Hűsölök és … Olvass tovább
Pihenten ébredtem. Frissen ugrottam ki az ágyból, még az óra csörgése előtt. Kinéztem az ablakon. A nap nem látszott a vékony, szürke felhőtakaró mögül. Pedig már megébredt. Sőt! Föl is kelt. Éreztem erejét, jókedvét, sugárzását. Egy-kettőre felöltöztem. Kinyitottam az ablakot. Beengedtem a friss, reggeli levegőt. Ittam egy nagy pohár friss vizet. Csörögni kezdett az óra. … Olvass tovább
Mottó: „Ballag a Küküllő, meg-megállva baktat, szúnyogokat fogdos a kicsi halaknak.” (Kányádi Sándor: Nyár) Sok nyarat megéltem eddig. Összesen ötvenötöt. A mostani az ötvenhatodik. Voltak köztük jók, voltak köztük rosszak, voltak édes vegyesek, és voltak semmilyenek. A jó nyarakra emlékszem a legszívesebben, a rosszakra azért emlékezem, mert nincsen más választásom (bár próbálom ezeket elfelejteni, de … Olvass tovább
Így tanultam biciklizni, Egyensúlyozni és esni, Lassan és sebesen menni, Autókkal versenyezni?! Apukám két biciklit vett, Pirosat, háromnegyedeset, Magának és anyukámnak A külföldi Diamant*-ot. És kimentünk az utcára Apukámmal, kerékpárral, S amíg ő a bringát fogta, Fölültem rá pánikolva (Mármint a bringára…)! Mondta, hogy előre nézzek, S az ülésen helyezkedjek Kényelembe, és ne féljek, Nyomjam … Olvass tovább
Rövidnadrág, félcipő, Furcsa ez az „esküvő”, Hogy talál kettő együtt? Találtatom én, hát úgy! A félcipőm kényelmes, A lábamnak csak jót tesz, Nagy melegben rövidnadrág, Ez az igazi boldogság! Délután hazamegyek, Kipróbálok egyebet: Fehér zokni, sportcipő, Így jól illik a kettő, Melléjük rövidnadrág, Ez a nagy-nagy boldogság, Hip-hip-hurrá, nyár van hát, Ezért kell rövidnadrág! Dávid … Olvass tovább
Esik eső egyfolytában Három napja, meg nem állna, Záporozik, hull és csorog, Mintha öntenék dézsából. De nagyon meleg lesz a nyár, Kalászérlelő forróság, Dicsérjük májusi esőt, Minden csepp aranyat érő! Dávid László, Marosszentgyörgy, 2017. május 25.
Ragyognak az esőcseppek, A nagy felhőből leesnek, Aprón, lassan hulldogálnak, Mikor az eső megered. Ragyognak az esőcseppek, Nagyon gyorsan leperegnek, Ideér most a zivatar, A nagy és sötét fellegek. Ragyognak az esőcseppek, Ahogy lassan-lassan esnek, Aztán elvonul a zápor, És eltűnnek a fellegek. Ragyognak az esőcseppek, Az ereszről leperegnek, Dó, ré, mi, fá, szó, lá, … Olvass tovább
Megérkeztek a fecskék!!! Majd` sírva fakadtam örömömben, amikor megláttam… Keresik a fészküket, de nem találják. A tavaly ősszel leverték azokat, amikor meszelték a szomszédos épületet. Bízom benne, hogy a fecskék újat raknak a régiek helyébe. Én mind hívogatom, hogy térjenek ide vissza, telepedjenek újra le az eresz alá. Annyira szeretem a fecskéket is… Most nagyon … Olvass tovább
Szia kedves májusi eső! Örvendek, hogy jól vagy! És köszönöm, hogy eljöttél hozzám. Rég jártál nálam. 🙂 Tárt ajtóval vártalak. És legszebb virágommal a küszöbön. Egy kicsit viharos, haragos és hideg voltál, de nagyon örvendek, hogy itt jártál. Hogy bekukucskáltál az otthonomba, hogy meglocsoltad a virágomat, hogy lemostad az ajtómat… Hogy megpihentél nálam… Tapicskoltam veled … Olvass tovább