Dávid László Ebéd után lefektettek, Pocakomat pihentessem, Finom volt a leves, zöldség, Sült husika, krumplipüré. Kiságyamba beletettek, Kék pokrócba betekertek, Ne fázzam a hűs szobában, Legyen pihentető álmom. Próbáltam is elaludni, Eszembe jutott valami, És olyan izgatott lettem, Forgolódtam, nem pihentem. Pokrócomat én lerúgtam, Mert elaludni nem tudtam, Azon nyomban föl is álltam, A rácsos kis ágyikómban. … Olvass tovább
Gyakran panaszkodnak a mentők és a tűzoltók, hogy holmi telefonbetyárok, utcagyerekek zavarják munkájukban, játszadoznak a nyilvános készülékekkel, tartják foglaltan a forróvonalakat, amelyeknek a segítségével bizony életet is lehetne menteni. A mozinál akadt tennivalóm a minap. Előbb telefonálni akartam, de a filmszínház közelében lévő fülke éppen foglalt volt, mikor odaértem. Egy fiatal tárcsázott, majd beszélgetett valakivel; … Olvass tovább
Mottó: „Tavaszi szél vizet áraszt, Virágom, virágom, Minden madár társat választ, Virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, Virágom, virágom, Te engemet, én tégedet, Virágom, virágom.” (Tavaszi szél, népdal) Ha most elmennék, elmehetnék Marosludasra, bizonyára sírnék, amikor meglátnám a várost. Örömömben vagy bánatomban. Feltörnének belőlem az emlékek. Hogy milyennek látom a várost 33 év elteltével? … Olvass tovább
Oly szépen sütött a nap, Kiengedtek, játszódjak, Feladták a spílhóznit*, Trikót, szandált és zoknit. Majd fogtam a vödröcskét, Lapátot és gereblyét, A szitát és formákat, Mentem, építsek várat. Kiléptem a lakásból, Le a lépcsőn a házból, Ki az ajtón, udvarra, Majd a garázshoz hátra. Addig mentem, mendegéltem, Míg a homokhoz elértem, Aztán ott letelepedtem, És … Olvass tovább
Egyszer aztán ásítoztam, Üldögélést mert meguntam, Ágyban fekvés, álldogálás: Nincs valamilyen más állás? Biztos, a dolgom nem tudtam, Mert otthonról elindultam, Ágy szélében csimpaszkodtam, A szőnyegen meglódultam. Lépegettem is néhányat, Négyet-ötöt, kettőt-hármat, Ágyamat eleresztettem, Rögtön tapsikolni kezdtem. Egyet jobbal, egyet ballal, Előre a két lábammal, Azt sem tudtam, úgy örvendtem, Ily ügyesen hol a helyem. … Olvass tovább
Mottó: „Debrecenbe kéne menni. Pulykakakast kéne venni. (…) Én eszem a zúzát-máját, csókolom a babám száját.” (gyermekdal, részlet) Nem emlékszem pontosan, hogyan ismertem meg nagymamámat. Azt a varázslatosat! Édesanyámnak az édesanyját. Nem emlékszem pontosan, mikor tudatosult bennem. Amikor néha visszatekintek a gyermekkoromra, mindig az jut eszembe elsősorban, hogy nagymamám csodálatos háziasszony volt. Remekül tudott sütni-főzni. … Olvass tovább
Ezerkilencszázkilencvenhárom nyarán kezdődött. A Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban válogattam a magyar nyelvű könyvek között csak úgy, találomra. Megakadt a tekintetem dr. Domján László Agykontroll-sikerek című könyvén. Levettem a polcról, beleolvastam a közepébe, és megtetszett. Majd a következő könyv is, az Agykontroll Silva módszerével, José Silvától és Philip Mielétől. Mindkettőt kikölcsönöztem, hazavittem, és szerre elolvastam. Brbrbrbrbrbrbrbrbr… Most … Olvass tovább
Reggel van, de mély a homály, Köd takarja el a fákat, Nem zajong ember, se állat, Nem mozognak még az árnyak. Halld, hogy onnan az utcából, Gyümölcsfáknak ágairól Megszólal egy sárga rigó, Jókedvében fuvolázó. És ahogy a rigó fütyül, Egyre szebben, hangosabban, Feltámad egy apró szellő, Természetet felébresztő. Lassan felszáll már a köd is, Megjelenik … Olvass tovább
Később egyéveske lettem, Beszélgetni én is kezdtem, Hol gagyogtam, hol gügyögtem, Mindenkivel elcsevegtem. Nagymamámmal, nagytatámmal, Rokonokkal, anyukámmal, Meg a szomszéd kisfiúval, Madarakkal és cicákkal. Kacagtam, ha jó kedvem volt, De sírtam, hogy ha elromlott, Ettem, ittam és aludtam, Néha cumisüvegből is szoptam. Jópofa kis gyermek voltam, Pelenkába pottyantottam, Kerek és pufók volt arcom, Gömbölyű, kövér … Olvass tovább
Az utolsó busszal érkezel. Vidáman szállsz le róla. De nagyon fáradtan. Rá van írva az arcodra. A mozdulataidra. Nem csoda, hisz másfél napig utaztál. A nyakamba ugrasz. Megcsókolsz. Hosszan, mohón csüngesz ajkamon. Mint aki soha többé nem akar leszállni róla. Boldog vagy! Én is boldog vagyok! A csomagjaid egy-kettőre átpakoljuk egy taxiba. És máris irány … Olvass tovább
Brassóban nőttem föl, és éltem 22 éves koromig, amíg megnősültem. Az élet úgy hozta, hogy 8 éves koromig a nagyszüleim neveltek. Minden évben volt egy időszak, amelyet nagyon vártam. A nappalok megrövidültek, az éjszakák lehűltek. A fecskék, a gólyák elköltöztek, a gyermekek óvodába, iskolába kezdtek járni. Minden reggel és minden délben kiálltam az utca szélére, … Olvass tovább
Alacsonyan száll a gép, tátott szájjal nézek, Súrolja a tetejét magas épületnek. Integet a pilóta, jókedve van, játszik, És a fehér fogsora szájából kilátszik. Mellette ül a postás, vállán a táskája, Legyezgeti önmagát, kezében sapkája. Nyomja is a pilóta tövig a pedálját, A repülő elsuhan, mintha nem is látnám. Majd megfordul, visszajön, nem magasan szálldos, … Olvass tovább
Lógatom az orromat, A kórházból „kidobtak”, Sajnos ma kell mennem haza, Mert vége kivizsgálásnak. Pedig olyan jó volt itt, Gondom nem volt, szemernyi, Főztek, takarítottak, szolgáltak, Gyógyítottak és szurkáltak. Ettem, aludtam, olvastam, Mosakodtam, verset írtam, Betegeknek segítettem, Nagyokat velük nevettem. És lementem az udvarra, Egy szép, varázslatos parkba, Madarakkal beszélgettem, Őket morzsával etettem. Mikor kedvem … Olvass tovább
Aztán egyszer megszülettem, Elindultam az életben, Nem otthon, hanem kórházban, Anyukámmal egy nagy ágyban. Végül amikor kibújtam, Köldökzsinórt visszakaptam, Taslit adtak fenekemre, És fölsírtam örömömben. Egészséges baba voltam, Három kiló hatvan deka, Ötvennégy centi a hosszam, Biztos tudom, mert ott voltam. Verőfényes éjszaka volt, Láttam a sok-sok csillagot, Keddi napnak éjszakáján Háromnegyed három táján! Dávid … Olvass tovább
Mottó: „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van.” (260. ének 1.) A folyosón álldogálok. Nemrég érkeztem, és várom a szolgálatos orvost, mert ma délelőtt beutaltak a szívkórházba. Nemsokára délután négy óra. A fali hirdetőtáblát nézegetem. Ezen minden fontos információ megtalálható a betegeknek és látogatóiknak. Többek között a kórházi lelkészek neve, telefonszáma: az ortodoxé, a … Olvass tovább
(A lánynak, aki újra lángra lobbantotta szívemben a szerelmet.) Hűvös nyári éjszaka volt. A buli javában zajlott a kertben, a medence vize hidegen hullámzott a fényorgona villogásában. Jócskán elmúlt már éjfél, amikor barátommal elhatároztuk, hogy hazaindulunk. A ház előtt két lánnyal futottunk össze: éppen akkor érkeztek a mulatságra. Emese megszólította kissé pityókos haveromat, aki a … Olvass tovább
Amikor még magzat voltam Anyukámnak hasijában, Nem akartam én meghalni, Káros főzetet meginni. Mert azt mondták akkor neki, Petrezselymet meg kell főzni, Attól tudok visszamenni, És nem fogok megszületni. De már akkor nyakas voltam, Édesapámtól tanultam, Hogyan nem kell szót fogadni, A világgal jól kitolni. De nem így járt az én bátyám, Egy évvel korábban … Olvass tovább
Mottó: „Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya. Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad. Hol ember már nem segíthet, a Te erőd nem törik meg. Hő imáit gyermekidnek nem, Te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy. Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya.” (Mária ima) – Édesanyám! … Olvass tovább
Lala nyugodtan biciklizik hazafelé. Az útnak kétharmadát visszafelé is megtette már. Kirándult egy nagyot a mai csodálatos szombaton. Az éjszaka friss májusi zápor hullott, fölfrissítette a levegőt. Ma reggeli után pedig a középkorú férfi nekivágott Szovátának, hogy kipróbálja a két hete vásárolt új kerékpárját: a cseh gyártmányú kék 28-as Koliken túra biciklit. Rég nem karikázott … Olvass tovább
Mottó: “– Miről lehet felismerni a vidám motorost? – Nem tudom. Miről? – Muslicák vannak a fogai között.” (vicc) Hegyre föl és völgyre le motorozik Lalika, Ötvenéves elmúlt már ő és Jawa motorja, Fekete az ülése, fekete az oldala, Köhög, fújtat és prüszköl, mint egy öreg paripa. Zörög, majdnem szétesik a rozoga motorja, Rozinánte a … Olvass tovább