Dávid László Váratlanul úgy megnőttem, Sovány, magas kamasz lettem, Tornaórát nem szerettem, Összeakadt lábam, kezem. S bár nem szerettem tornászni, De nekiálltam sportolni, A közeli sportterembe Elmentem testépíteni.* Amikor a klubba értem, Az öltözőbe bementem, Hiába volt nyitva ablak, Mégis majd` elhánytam magam, Oly izzadságszag fogadott, Kifordultam nyitott ajtón, S miután kint átöltöztem, Ruhám, cipőm bent letettem. … Olvass tovább
Nemrég voltam odahaza Brassóban, látogatóba a szüleimnél: édesanyámnál, (nevelő) apukámnál, Hajni húgomnál, meg a többi rokonomnál. Szomorú esemény késztetett a hazautazásra: keresztapámnak az elhalálozása és a temetése. Három hónappal az egykori felesége, keresztmamámnak az elhunyta és a temetése után… Mégis szívesen, lelkesen és szeretettel mentem, habár kevésbé mutattam ki mindezt mások előtt. Nem azért, hogy … Olvass tovább
Cserélgetem múzsáimat, Tíz év alatt éppen hármat, Hogy ez sok, vagy hogy ez kevés, Erről nem szól elbeszélés. Szeretem a múzsáimat, Szépséges angyalaimat, Megihletnek, segítenek, Nagyon hálás vagyok érte. Múzsáimat miért cserélem? Ezt a dolgot én sem értem, Majd egy kívülálló, lehet, Megmagyarázza ezt nekem. Pannácska, na meg Édeske, Mindkettő még élő személy, Csakis a … Olvass tovább
Mottó: Úgy örvendek, otthon vagyok, Elmondani nem is tudom, Jóistenem, megköszönöm, Végtelenül hálás vagyok. Végre, végre, otthon vagyok! (saját alkotás, részlet) Mindig jól éreztem magam otthon. Amennyire csak vissza tudok emlékezni gyermekkoromra, az otthon jelentette számomra a családi fészket, a meleget, a biztonságot. Úgy érzem, hogy már magzat koromban is jól megvoltam édesanyámnak a hasikájában. … Olvass tovább
Mottó: „Múzsám, te szőke bombanő, te, Puszild meg, ó, a homlokom! Így kérik mind a Múzsa nénit a költők, mert ő súgja nékik Az összes rímet, ötletet, Mit aztán versbe költenek.” (Varró Dániel költő, műfordító) Életem során a múzsáim általában élő személyek (lányok, nők, menyecskék, asszonyok) voltak. Míg óvodába jártam és nagyszüleimnél laktam, akkor a … Olvass tovább
Nem mertem felvételizni, Nem volt bennem elég mersz, Nehéz lesz – mondta mindenki, Válaszoltam: – Nem ismersz! Vizsga nélkül bejutottam, Épp csak beiratkoztam, Mert nem informatikára mentem, Lakatosnak készültem. Sok új embert megismertem, Fiút, leányt egyaránt, Barátságokat kötöttem, Volt köztük lány meg legény. H:Tibi és E. Ibolya Lettek a barátaim, Sakkoztam és udvaroltam, S nem … Olvass tovább
Mottó: „Közeledik az év egyik legerősebb napja… augusztus 8. Lehet, hogy csak egy dátum a naptárban. De a Lélek naptárában ez nem egy egyszerű nap. Ez egy kapu. Egy belső fordulópont. Egy fényfolyosó, amin keresztül valami átjön, vagy inkább: valami végre átlátszik rajtad. Mert mindig is ott volt benned.” (Enigma) Három év telt el az … Olvass tovább
A száraz, nagyon meleg nyárnak köszönhetően ebben az évben hamarabb megérett a gabona, a gyümölcs, a zöldség. De nemcsak hogy korábban megérettek a termények, hanem korábban is befejeződött a betakarítás hála a kitartó, szép időnek. Az már más lapra tartozik, hogy például a szőlőszemek nagy része megszáradt, megaszalódott a szárán… Kukoricából és búzából nagyon szép … Olvass tovább
Nyolcadikosok lettünk, Műhelyórára mentünk, Lányok kézimunkázni, Fiúk meg rádiózni. Jött a fizikatanárunk, Elektronikát tanuljunk, Csengőt, rádiót csináljunk, Mert jól szórakozni fogunk. Ment is minden rendesen, Dolgozgattunk csöndesen, Rajzolgattunk ügyesen, Tanulgattunk vészesen. Mire eltelt a tanév Csináltunk mindenfélét, Csengőt, rádiót, tévét, Mikrofont is kétfélét. Nagyon-nagyon meleg volt, Untam már a sok melót, Seprést és takarítást, Na, … Olvass tovább
Hála a nagy melegnek És a csodás időnek Begyűjtöttük a termést, Bár nem lett sok, csak kevés. Készülünk nagy örvendve A Termés Ünnepére, Mindnyájan az emberek Eljönnek a főtérre. Felnőttek és gyermekek, Férfiak és nők lesznek, Falustársak, vendégek Szép ruhába öltözve. Összegyűl a ligetbe Sok-sok ember egyszerre, Ahol a fák mindegyre Hullatják leveleket. Gyűl az … Olvass tovább
Már két éve tevékenykedtem azon a munkahelyemen, és az eltelt évben, 2007-ben értem el a legfőbb szakmai sikereimet. Egy állami érdekeltségű, külföldi tőkéjű biztosító társaságnál dolgoztam főállásban. Az irodavezetőnek és a titkárnőnek köszönhetően alaposan kitanultam a szakma minden fortélyát. Ennek köszönhetően egész évben kötöttem három életbiztosítást, tizenkét lakásbiztosítást, mintegy száz egészségügyi biztosítást és legalább százötven-kétszáz … Olvass tovább
Mottó: „Merj szeretni. A szüntelen önvédelmedet fel kell adni. Le kell vetni a páncélodat, és ami alatta van, mindent – egészen a bőrödig. Aki szeret, bizonyos értelemben védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni. Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy visszaélnek velünk. Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor. És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban csak erős ember … Olvass tovább
Beteg lett a tanárnőnk, Egy hetet, talán kettőt, Nem jött az iskolába És nem tartott órákat. Ezért lyukas óránk volt, És előbb az osztályban, Majd pedig az udvaron Tébláboltunk mindnyájan. Aztán úgy beszéltük meg, A moziban jó film megy, Elmegyünk és megnézzük, Oroszról mi „ellógtunk”. A fiúk mind elmentünk, És a filmet megnéztük, A lányok … Olvass tovább
Vonat megy, vonat jön, Utazom hegyen-völgyön, Brassóba rokonokhoz, És régi barátokhoz. Öt nap szinte elrepült, Jöttem-mentem mindenütt, Hazafelé indultam, Vonatra már fölszálltam. Mellém egy szőke nő ült, Csodálatos, gyönyörű, Magas és fiatalos, Élénk, vidám, mosolygós. Kíváncsian figyeltem, Izgett-mozgott és tett-vett, Remek a frizurája, Élénk a zöld ruhája. Hajszálai őszülnek, Szeme szép, élénk szürke, Piros, egészséges … Olvass tovább
Lucsi volt első barátom, Gyermekkori jó pajtásom, Román volt, de nem számít, A lényegen nem másít. Ott lakott a szomszédban, Vele sokat játszottam, Autóztam, szaladtam, Tricikliztem, szánkóztam. A kertben, az udvaron, Az utcán, domboldalon, Garázsoknál, homokban, És a közeli parkban. Megharagudott egyszer, Mert tőle nem kérdeztem, Kellenek-e autóim, Vagy más fiú elviheti. És nem sokkal … Olvass tovább
Ezerkilencszázkilencvenkettő nyarán nagy ufóinvázió volt Szeged környékén, egyfolytában írták az újságok, hányan látták az azonosítatlan repülő jelenséget. Egy kiskatonát az ideggyógyászatra utaltak be emiatt, gondolva, hogy elmebeteg, pedig nem volt az. Az akkor történtekről az egyik szemtanúval, a szegedi Gombos Józseffel beszélgettem, aki átmenetileg Székelyudvarhelyen tartózkodott. – Egyik alkalommal Budapestről tértem hazafelé – mesélte Gombos … Olvass tovább
Mottó: „Ha barátaid vannak, az olyan, mint a varázslat (…). Amikor megosztasz valami jót egy baráttal, az olyan, mintha te magad is nyernél vele. Amikor pedig valami baj ér, már attól is jobbra fordul minden, ha elmeséled egy barátodnak, még akkor is, ha a barátod esetleg nem tudja megoldani a gondodat.” (James Norbury angol író) … Olvass tovább
Iskolában verekedtem, Udvaron a nagyszünetben: Egyik osztálytársam, Áron, Lelökött a gerendáról. Nosza, én sem voltam ám rest, Fölugrottam, s nekiestem, És végül addig püföltem, Míg nagy sírva befejeztem. Iskolában nagyszünetben, Tornaszeren következtem, De nem volt türelmes Áron, S lelökött a gerendáról. Na, de én sem hagytam magam, Fölkeltem, s nekiugrottam, És elkezdtem verekedni, Jobbról, balról … Olvass tovább
Tavasz volt, március vége, amikor hétfőn délelőtt, miközben bevásároltam a marosvásárhelyi nagy zöldségpiacon, megerőltettem magamat. Egész nap esős idő volt, én meg siettem, hogy lehetőleg ne ázzak meg. Bár vittem magammal esőernyőt, nem szívesen húztam föl, hogy védekezzem az eső ellen, mert vásárlás közben nem szeretem állandóan nyitni-csukni az ernyőt, annak függvényében, ahogyan kilépek az … Olvass tovább
Mottó: „Étvágyat kaphatsz, de enni csak otthon fogsz!” Normális gyermekkorom volt. Legalábbis nyolc éves koromig, amíg a nagyszüleim neveltek. Velük, náluk boldog, kiegyensúlyozott, szeretetteljes voltam. Aztán, amikor – kénytelen-kelletlen – a szüleimhez kellett költöznöm, megváltozott bennem valami. Olyan szigorú évek és nevelés következett, amelyek beillettek volna akár katonaságnak is! Talán ennek a szigorúságnak a következményeként … Olvass tovább