Váry Renáta -Milyen csendes most minden…- mondta, s szinte hallatszott a hangján a fájdalom. – Vajon egyszer kilépünk ebből az árnyékból, és vissza térhetünk a régi életünkhöz?- Ahogy feltette ezt a kérdést, a szemében láttam megcsillani a reményt, és feladatomnak éreztem, hogy ez meg is maradjon. -Abban biztos vagyok, hogy bármi történjen is, itt leszünk egymásnak és … Olvass tovább
Csak a Napnak első sugara csillant meg az ablak üvegeken. Szinte még álmodott a város de Ő mégis útnak indult, a néma hajnalban. Talán a csendet a kis patak csobogása, vagy esetleg néhány madár csicsergése törte meg. Feledni akart, ugyanakkor emlékezni is, hiszen a múlt oly sok fájdalommal, és mégis szép emlékekkel indította útnak. Nem … Olvass tovább
Változnak az évszakok Az ablakon át nézve S minden egyes falevél Lassan át vált őszbe A Nap sem úgy ragyog S lassan megjönnek a záporok Egy fába vésett emlék Nevünk őrzi még A régi kopott pad Még mindig ott áll rég A kimondott szavak Eltűnnek a széllel A szerelmed, mit örzök Mélyen bent a szívben … Olvass tovább
Az idő múlandó, akár csak az élet, Mégis az emlékek, örökké élnek. Mint a nyári zápor, mi eljött hirtelen, Jött, s ment is tovább sebesen. Megcsillant a Nap első sugara, Belül az érzés nem múlt el soha. Letűnt idők régi romjait örzi e táj, Mégis itt vagyok hol a madár se jár. Kopott padok, s … Olvass tovább
Az idő múlandó, akár csak az élet, Mégis az emlékek, örökké élnek. Mint a nyári zápor, mi eljött hirtelen, Jött, s ment is tovább sebesen. Megcsillant a Nap első sugara, Belül az érzés nem múlt el soha. Letűnt idők régi romjait örzi e táj, Mégis itt vagyok hol a madár se jár. Kopott padok, s … Olvass tovább
Néha a tettek beszélnek szavak helyett, S nem mindig érted hol a helyed. Megismerni a másikat mégis öröm, S bár lehet lejár utolsó köröm, Nem adható addig fel, Míg a szív egy társat lel. Legyen akár talány, vagy egy válasz, Neked kell tudni, hogy kinél lelsz támaszt. Van aki kutat, s csak a figyelemre vár, … Olvass tovább
Érzelmi harcok Szerethet-e a lélek, ha az nem szabad? S érezhet-e a szív, ha már azon egy lakat? Harcot vív az ész, hogy melyik a jó irány, Feledhetem-e Őt ki mindig vigyázz rám? A szó elszáll, a tettek maradnak, S hogy mit rejt a lélek, örök titok maradhat. Bezárul a könyv, a tinta is fakul … Olvass tovább
Múlhatatlan őszi szerelem Változnak az évszakok Az ablakon át nézve S minden egyes falevél Lassan át vált őszbe A Nap sem úgy ragyog S lassan megjönnek a záporok Egy fába vésett emlék Nevünk őrzi még A régi kopott pad Még mindig ott áll rég A kimondott szavak Eltűnnek a széllel A szerelmed, mit örzök Mélyen … Olvass tovább
Rejtély Egy Angyal, kinek letépték a szárnyait, Mosolyogni nem tud, S elrejtette vágyait. Siratja az álmait, a jövőképe sötét, Te légy az, ki a gonosztól megvéd. Fogd a kezem, S ne engedd el soha, Melletted érzem, nem lehet több hiba. Mi a titok nyitja? Nem tudhatja senki, Hogy a szívem nálad, hogyan kötött ki. Véletlen? … Olvass tovább
Melletted A torokban dobogó szív, fájhat-e annyira, Hogy a könny tengert, teljesen fel issza?. Mond mit érzel, mikor a lelkemhez beszélsz?, Jöttél Te, S már a bánat sem emészt. Lennél a támaszom? Ha néha úgy érzem feladom, Lennél-e menedék? Hisz Te vagy az ki megvéd. Rád bíznám életem, csak el ne engedd kezem, Vannak hibáim, … Olvass tovább
"Úgy tartják, hogyha rendelkezel múzsával, akkor boldog a lelked"- Hallottam egyszer valahol, s azóta ez jár a fejembe. Számtalan verset megírtam céltalanul, úgy hogy nem láttam még értelmét. Ez a mondat változtatta meg életem, és azon dolgoztam, hogy találjak egy múzsát. Megtaláljam azt a személyt kiről ódákat zenghetek majd, s Róla szólna minden versem. Hónapokat, … Olvass tovább
Rögös út Minden csak álom, mit oly égen hittem Szólni nem tudok, hisz megtörtek itt bent Elhittem, a világ mindig szürke Csak egy apró mosoly, s a fű átvált zöldre Zenével fülemben, indultam utamon Lesz majd valaki, s rám lel az oltalom Mindenki álarc mögött, de mond mennyit ér?! Hisz a lélek tükre, a szemünkben … Olvass tovább
Más világ Mért elítélendő, ha valaki szabad?! Mért kell bántani, ha más stílusa akad?! Nem tömeg ember, s felvállalja magát Mégsem kürtöli világgá, létező összes baját Farkas törvények vannak, ha taposol tisztelnek Akik csak ártanak, csak ők léteznek Ha valaki segít, egyből lenézik „Mért nem lépsz át rajta?” Folyton csak ezt kérdik A látszat néha … Olvass tovább
Angyal Szabad szárnyakon, repültem melletted, A boldog perceket, nincs okom felednem. Szólj hozzám, s érzem hogy élek, Ne engedd el soha, kezem kérlek. Te lettél az Angyal, kint nekem szánt az Ég, Mért pont Te? Ma sem értem még. Akár egy álom, mégis ez a valóság, Ha álmodom, az csak rólunk szól már.
Rejtélyes lélek Egy titokzatos szempár, mégis oly beszédes, S vajon mit rejt a lelke? Ez még kérdéses. Véletlen? Vagy tán a sors fintora, Megnyílt a lepel alatt, s elvitt oda. Oda, hol tán még nem járt senki, Madarak repültek, nem fájt semmi. Mosolygott, s mintha elmúlt volna a világ, Megállt az idő, az óra nem … Olvass tovább
Álom az álomban. Elsőre furának hangozhat, mégis oly közelinek és lehetségesnek hangzik. Akkor jöttem csak rá, mi is ez valójában, mikor rossz álmok gyötörtek én pedig megpróbáltam irányítani valahogy. Na de ez mégsem volt elég. Nem elég csak cselekedni, hiszen tudatosan kell tenni mindent. Mindazonáltal, hogy megtanultam irányítani az álmaimat, képes voltam közben más álom … Olvass tovább
Csak a Napnak első sugara csillant meg az ablak üvegeken. Szinte még álmodott a város de Ő mégis útnak indult, a néma hajnalban. Talán a csendet a kis patak csobogása, vagy esetleg néhány madár csicsergése törte meg. Feledni akart, ugyanakkor emlékezni is, hiszen a múlt oly sok fájdalommal, és mégis szép emlékekkel indította útnak. Nem … Olvass tovább
Gyermeki szív. Egy kislány, kinek letörték szárnyait, El fojtották, gyerekkori álmait. El játszotta vágyait, Elképzelte a szivárványt, A megkopott rajzokon, Nem látszik a magány. Felnőtt a kislány, Saját sorsát írja, S nem tudja, Mi is az élet célja. Haladni az úton, Mely olykor szürke, Bár a színek, Ott lapulnak a sötétben. Egy önfeledt mosoly, Egy … Olvass tovább
Új szerelem Lehunytam szemem, hogy mindent lássak, Kósza kis gondolat, mit nem adnék másnak. Elveszett az idő, mikor szemeidbe néztem, Nem szóltunk, csak feküdtünk ketten kéz a kézben. Mit ér a szó, ha a tett végül erősebb? Hiába fájt, nem maradt már belül seb. Tiszta az érzés, tagadni nem érné meg, S hogy megbántam-e? Elmondom, … Olvass tovább
Lehet-e? Lehet-e a szívnek ketrecet adni? Lehet-e leláncolni vágyait? Lehet-e szebb holnap, ha a Nap többé már nem kél? Lehet-e vége a szerelmes szónak? Lehet-e jege a fodros arcú tónak? Lehet-e vége a szerelmes szónak? Nem lesz már sötét? Lehet-e játszani felhőtlen életet? S lehet-e feladni a gyermeki álmot? Lehet-e oly hosszú az élet, hogy … Olvass tovább