Foszlott ima

meghalt szavak temetője betűgyommal telenőve – nem jön el a feltámadás – nincs fényesség huncut varázs – szó-váz csörren néma éjben látom magam … együtt porlunk … velük éltem … csontjaimban magunk érzem – régi beszéd halott hiba – avult világ foszlott ima (2023. január)

Szemlélekváltás

Kellene egy új szemüveg. Ideje volna cserélnem. A mostanival sehogy sem sikerül máshogy néznem. (Lencsém elavult, a világ elfajult.) Nehéz ez már nekem. Próbálgatom, válogatok. Keresem a megfelelőt. A tudatom selejtez. Legtöbbjével az a baj, hogy: nem illik a fejemhez. Teljesen más a mérete és a kép, amit mutat… számomra idegen. (Bambulok ridegen hiteltelen hitemen.) … Olvass tovább

Törött Vurstli

(Mutatvány-ó-sok) Üvölt a Hold, torka szakad… Álmaidból nyakon ragad – Azt kiáltja: ember! ember! Ne aludjál, gyorsan kelj fel! Sikít a Nap, reked sugár… Ez a Világ élni utál – Halni szeret, megborulni… ócska, csonka, törött Vurstli. A Körhinta lánca szakadt, láthatod, no, ne is tagadd – Bár beleülsz, mintha lenne védőszentek lelke benne. Vattacukor-bódé … Olvass tovább

Rövidke szerelem

Őszi-levél zivatar… Feladójuk mit akar? Talán velük üzeni: Lőn kedvetek szüreti. Hiába a napsütés… Fényfolyóba merülés… Nem számít a fű zöldje… Kék pillangók kűr-röpte… Októbernek közepén a nyárlány csak szökevény – Őszfiúnak lett rabja… néhány csókos szűk napra. (2022.10.13.)

Éjszakai csibebuli

Fenyő mögé bújt el a Hold, csak az udvara látszik – csillagcsibék körülötte, hát…tyúkanyósat játszik. Mesél nekik, óvja őket, ez a fények csodája – szikrázik az éji égbolt… kicsi Dorka csodálja. (2021. július)

Házi Napmézes

(Panni születésnapjára) Rázza, rázza aranyhaját… földre hull a sok-sok karát. Földre, fára, lány szemére, pilláján pihen meg fénye. Naphajszálak táncot járnak, (Sárgán izzó sugárvásznak.) olyan, mint egy égkatlan réz …nézd… összefonom, s mézfonat-kész. Viszem, tűzöm szép hajadba. (Még szebb legyen ezen napra.) Köszöntelek, szívem telve… lánykám lettél, megszületve. (2021.07.07.)

Engedet

Állt még ott egy hajó… az is tovaúszott. Halkabb lett a móló, nem annyira zsúfolt. Sirály-röppenések tördelték a csendet, éjente hallgattam a dobbanást benned. Itt maradtunk ketten a madarak között, mellőlünk az élet hullámokban szökött. Moha-ette kőtömb zöldell már a vízben, hogy a szürkeségen némileg szépítsen. ….. S belegázolok most a jéghideg tóba, (felettem hangosan … Olvass tovább

Ha most…

Ha most láthatnálak, néma lenne ajkam; csak néznélek hosszan, magamba roskadtan – záporként hullana…hullana a könnyem… hamis kalárisban te voltál a gyöngyszem. Ha most láthatnálak, úgy megölelnélek; hihetnél nyugodtan esetlen gyengének – nem bánnám, nem biz én, csak arra figyelnék… valóság maradjál, ne fájdalmas emlék. (2021. július)

Márciusi estén

Márciusi estén Új Tavaszom ébred, nyújtózkodni hagyom. (Adománya nekem igen becses vagyon.) Növekvő hajtások pattintják a földet – ébresztő, ébresztő, mutassatok többet! Álomból, kómából Nap ecsetje költ fel. Megfesti a Kertet sárgával és zölddel. Aprócska bogarak csatasorban járnak. A rózsatöveknél fürge árny vadászgat. Ugrál erre-arra, boldogan szaladgál… Bohókásan szökken mindegyik falatnál, majd (elunva mindezt) felpattan … Olvass tovább

Levél(r)ügyek

Levél(r)ügyek Pattanak a rügyek, repülnek az álmok… április, ha csoszog, ugyan mit is vártok? virágzóbb életet, nyugalmas időket… ebből a káoszból még bármi kinőhet. Kusza a világunk, bonyolult tételek… feladták a leckét, a fejünk szédeleg – Migráns ide-oda, csúcs a politika… levelét elnökünk épp a minap írta. Figyelmeztet benne (ahogy eddig tette), nehogy tévelyegjen ez … Olvass tovább

Rebbenések

Rebbenések Pillangó szárnyai rebbennek a széllel, csapodár álmaim köröttem keringnek – makrancos szellőlány ámulva tekintget… biztosan nem számolt efféle veszéllyel. ….. Agyamban lángvörös palettákon járva lüktető vérerek dús partján ballagok – rikoltva ropják benn huzatos dallamok, száz pille táncol a szürkeállományba'. Csitítni szeretném tüstént a mulatást: “ébredni, ébredni, hess innen mindenki “ röpdöső képzelgés a … Olvass tovább

Messzi-mami

Messzi-mami Én vagyok a Messzi-mami, kocsim röpít hozzád, ami: suhan velem dombok között, s látom az ősz… átöltözött. Felvette a meleg ruhát, fehér bundát, csudi-puhát, jóllakottan gömbölyödött, jégcsapokkal lámpán bökött. Visszafelé (ahogy megyek) már nincsenek hófellegek – leolvadt a tél ködmöne… figyelem: a tavasz jön-e. Na, de nem ám, csalafinta, szélvédőmön eső-minta – szakad, zuhog, … Olvass tovább

Egyszerű ebéd

Egyszerű ebéd Oly kevés már, amit ehetnék… nyugalomból egy kis szeletkét – csend is jöhet, sokan nem kérik, én örömmel rágom pár hétig. Megértésből törhetnek bőven, az érzelmek lassan szűnőben, s ölelésből szintén nagyobbat… azaz mégse, lelkem rászokhat. Oly kevés már, amit szeretnék… hogy az asztalt nehogy leszedjék – maradjon ott minden, mit kértem, várjanak … Olvass tovább

Lefelé visz az út

Lefelé visz az út Már azt mondta, az új ruha nem éri meg, és így volt a cipővel, táskával, bánattal. Megtette a régi, az elnyűtt, az ismert. Amihez szokva volt, mint az öreg eperfához a kiskert. Már azt mondta, jó ez így, jó az úgy, ne legyen másképp; bánt a fény, bánt a hang, változni … Olvass tovább

Szelíd Százszorszépek

Szelíd Százszorszépek Napsugár simogatott finom-puhán… gyöngéden túrt bele hosszú hajamba, majd bemártotta fésűjét aranyba és pödrött kicsit a szellő bajuszán. Felöltöztetett fényével az Égbolt… türkizkék ruhát választott ki nekem, tele-rakta áldott szavakkal zsebem, s emlékeztetett: a Tavasz mily rég volt. Sokrétű fűfodrot díszként körém vont… ráfektetett hamvas-zöld rét-ágyára (smaragdok csillogtak e nyoszolyába') és pirkadatkor elcsíptem … Olvass tovább

Dorka dolga

Dorka dolga Fújjuk el a napot, no, fújjuk el, Kincsem, kopog kinn az este, keze a kilincsen – aludni kéne már, álmos a takaró… ásítozós csücske kicsinykét zavaró. Kihűlt fürdővízben úszkálnak a kacsák, (műanyag tollakkal csápoló társaság) feledd őket mára, hadd száradjon csőrük, holnap újból ringhat kedvedre bölcsőjük. Amott – a sarokban – brummogó kismaci, … Olvass tovább

Évszakváltó

Évszakváltó Falevél-köntösét összehúzza magán… toronyiránt szalad (amit be is érhet) – cipője talpára rátapadt ökörnyál lengedez utána, tudva: levitézlett. ….. Altató-adagból duplán jut a Napnak… így az elsápadva, felhőpriccsen szundít – fel-felriad olykor, a szél nekifeszül, s megrázza sugarát, ébredésre buzdít. Náthásak a kertek, tüsszögnek a rétek, minden hajnal fázik, az est keze dermedt – … Olvass tovább

Álomkották

Álomkották Dallamjárat fut itt bennem utasokkal telve, (nahát, miket meg nem él az éjszakai elme?) énekelnek emlék-lányok, fiúk hasonlóképp, zsongó ágyam szellemlábán tempót toporgó nép. Maradandón nem boldogít, hajnalra fáradok, (talán bizony üresjárat nincs is már nálatok?) örülök, ha felkerestek mondjuk, úgy… évente, és egyszerre kevesebben, maximum négyesbe'. ….. Hessintettem ébredéskor látomásom tova, de nyomata … Olvass tovább

Naphajszálon

Naphajszálon Vértelen szívem szenvedi hiányod, kamrája kulcsa érfantomok foglya – lajtorján mennék fel hozzád az égbe, hogy légi fényed bensőm beragyogja. Halandók vagyunk, tanít'ák Istenek… de kell-e hinnem szavakat a hamun? A végzet szele talpam alatt fúj ma, s megkövült évek porján tipor sarum. Bársonyzsinórt vet lábam elé az éj, kúszom fel-felé(d) tejsűrű fellegben – … Olvass tovább