Gyermeki cserepeim 2.

Gyermeki cserepeim 2. (míg odaértem, tudd hát…) Magas fák szegélyezték az útnak két oldalát szántóföldek igazgatták járásunk vonalát – búzavirággal gazdag tájon pihent meg lelkünk s belénk égve vitte tovább befogadó szemünk. Tehozzád így érkeztem mindig, drága nagymamám ha napsugár perzselt és érett a búzakalász – mikor nyaranta végre kerékpárra pattantam és falunkat szélsebesen magam … Olvass tovább

Borulóban – Esőillat araszol

Borulóban Lefogták sok-kezét a napnak nem tudott meleget festeni megvámolták tűző sugarát sírva ébredt ránk-derengeni. Mogor felhők vámszedők lettek aranycsíkonként kérték pénzét késve fizetett aprót nekik ezért szorgosan védték fényét. Takarásból leste az erdőt félszemmel követett utakat tócsákat hagyott száradatlan és hűs-vízzel vetett kutakat. Feledett fázós nefelejcset paprika palántot, zöldséget kúszott az égen erőtlenül mint … Olvass tovább

Felhőn ülő bámulat – Örökkön valóság

Felhőn ülő bámulat elfújja a szellő csontjainknak porát finoman érinti a lebukott nap bársonyát halovány pírjával búcsúzik majd tőlünk így lesz ő továbbra, mindörökké őrünk – őrzi ami maradt, ami nem korhadó mit szem nem lát és kézzel nem fogható lebegünk majd együtt múltunk árnyaival sápadt-sárgán szállunk halál szárnyaival – elveszünk az égben, a láthatatlan … Olvass tovább

Ránkvaló

Ránkvaló Megálljatok egy szóra! szaladó napjaink futó pillantástok akadozik a mában – botlotok néhányat a torpanás nyomában majd felszegett fejjel őrlitek kudarcaink mivégre e jócskán felgyorsult élet-ritmus? századok vajúdtak fájdalmasan sokáig – forradalomból csatába jártak bokáig vajon ebből fogant az idegbeteg virtus? hiába válna ki az egyén a tömegből hogy majd ő mutatja a szép … Olvass tovább

Mederben kéne

Mederben kéne Oly sok ember hajszolja a tökélyt – a víz, amin jár, vadul fodrozó esztelenül keresi az ős-vért melyből válna vágyait foltozó. Ömlesztene magába hatalmat – sikert, szépséget és méltóságot fennkölten kiváltságos tartalmat teremtő maradandóságot. Pedig tökéletessé sosem lesz – éppen amiatt, mert különbözünk amit egyikőnknél a sors elvesz pótolja mással és belül növünk. … Olvass tovább

Ha lehetne…

Ha lehetne… Megérinteném az égbe tartó lelket, hogy mondja el nékünk azt, amit nem lehet. Megérinteném a távozó életet, hogy súgja fülünkbe, vajh’ mi ad értelmet. Megérinteném a szétporló csontokat, hogy mutasson hát felénk dicsőbb korokat. Megérinteném az utolsó sóhajtást, hogy engedjen meg még egyetlen főhajtást. Megérinteném a bánatnak palástját, hogy másik kelméből szövesse kabátját. … Olvass tovább

Ébredezve

Ébredezve szellő borzolja domb tetején a nyár kezdetét – fürge zápor locsolja közben kis házikóját a hazatért múltnak, ahol béke lengi körbe kimondott és kimondatlan szavaknak szent csendjét áramló gondolat váj medret a gondolatnak – ömlik egymáshoz az erőtől dagadó, sorát türelmesen kiváró mondat-patak, mint ahogy az eső cseppjei kicsi tócsákká csobbannak később majd ezekből … Olvass tovább

Etűdök: Krétapor – Hullámtánc

Etűdök Krétapor Azt mondod nincs szükség emlékekre – nélküle mivel táplálod lényed? merre folyik tovább piros véred? s hol talál kikötőt öntelt én-ed? Miként vallod majd, hogy: égtem érted! közben elhagysz mindent, ami éltet – lelsz-e nyugalmad, ha nincs már vérted? mely féltőn óvná jövendő léted. Mivel rajzolod meg jövőképed, ha a krétádat is porrá … Olvass tovább

Érzések kondérja

Érzések kondérja Tengernyi érzésnek egyetlen kondérja, testünk ad lakhelyet mindannak, mi szép-fájdalmas terhünk – amivel kavarjuk, a fakanál magunk lettünk… s küzdelmünk a lelkünkkel, hogy vesztünk-e vagy nyerünk, ezt bizony nem szabadna háborúként megélnünk. Hisz míg fiatalon rugalmasan hajlunk-kelünk, évek szálltával erősebb fűszerrel keverünk. Az ízekhez módjával, komótosan felérünk. Egyre érettebbé válunk a kornak ölében, … Olvass tovább

Életem múzsája

Életem múzsája Életem múzsája, szelíd-szép szerelmem jöjj ide énhozzám, fejedelmi napként veled élénkülve sikerül betelnem mosolyodból töltök reggeli italként. Hajadnak lágyságát kezemben hordozom minden egyes szálja kedvencemül védett sorsunknak kabátját selymével foltozom erős lesz és tartós, sohasem kivénhedt. Tekinteted szilaj és átütő szomját állják a szemeim öröm-alázattal égetése farag ki testemből szolgát így szobrodat bámulhatod … Olvass tovább

Furulyaszót hallok

Furulyaszót hallok furulyaszó hallik messzi távolban tengerkék felhő bucka sora mögött rég-volt kedves zenél égi sátorban hangja erősödvén könnyekkel szövött kérdezem magamtól földi jászolban miért nincs kapcsolat lelkeink között hol a fonál, mely kötözne mámorban hozzád, ki tőlem oly fentre költözött futnék repesőn ölelő karodba várom, egyre várom gyöngéd hívásod szódra szívem lehelném tavaszodba és … Olvass tovább

Madarak a fa alatt

Madarak a fa alatt (unokámmal) Napsugarak bukfenceznek selymes homlokodon a távoli lombok közé fészket rakott a nyár úgy ülünk itt ketten, csöndben, mint egy nagy és egy kis madár. Nagyot köszönt ide nekünk a hőség hírnöke szerényen levetkőzött tisztelettel fogadjuk ahogy nyílik meleg hava kabátunkat eldobhatjuk. Magas fának hűse frissítgeti nyugalmunkat kezemben tartalak én, mint … Olvass tovább

Békülékeny Hold – Békülékeny Hold (Ugyanaz máshogy)

Békülékeny Hold elszunnyadt már a nap amott a hegy mögött langy-meleg tavaszi köntösbe öltözött – itthagyta halovány bíborszín szalagját felteszi magára éj-tündér kalapját korhadt csónak pihen a türkizkék vizen árvult evezője csobban most irigyen – durcásan mustrálja a szürkülő estet ő bizony szeretne suhanni még egyet sápatag hold szemlél szerelmes párokat lesüti szemét, míg csókokat … Olvass tovább

Az Igaz, ami nem volt hamis (Meghasonlás)

Az Igaz, ami nem volt hamis (meghasonlás) Szeszélyesen kereste mindig a kalandot merészen kondította az élet-harangot – nincstelen semmiből értékeset faragott és másokat mindezért sohasem savazott. A korral súlytalan lépésekkel haladott imádta a levélből kibúvó harmatot – mosollyal köszöntötte a rongyos alakot kitárta bensőjét, mint többek az ablakot. Az elkezdett utakon lélekkel matatott akkor is, … Olvass tovább

Kihívás

Kihívás Egyszer majd megérted a rezgőn lepergő őszi falevek keserves kínját, mikor a nyugodt menedéktől válni jön idejük, s földbe tapossák biztos kötődésük. Egyszer majd megérted a nyári éjből kiszakadó csillagok fénylőn hulló búját, amint kilöki őket a végtelen éj-óceán és siklanak a halálba némán. Egyszer majd megérted a liliomok zenéjét, ahogy cseng és bong … Olvass tovább

Százszorszép éjszaka

SZÁZSZORSZÉP ÉJSZAKA Megfésülte fejemet a napsugár… finoman, lágyan túrt hosszú hajamba majd bemártotta fésűjét aranyba, közben pödrött kettőt a szél bajuszán. Felöltöztetett fényével az égbolt… türkizkék ruhát választott ki nekem telirakta áldott-kedvvel kis zsebem, szinte olyan voltam, mint egy ékszerbolt. Sokrétű fű-fodrot díszként körém vont… befektetett mély-zöld rétje ágyába smaragdok csillogtak nyoszolyámba’, és pirkadatkor elcsíptem … Olvass tovább