Hiba a mátrixban
Végre megint zöld minden. A fák lombjai mindent betöltenek a világoskék ég alatt, s a nap is ragyogóan süt. Nem túl erősen, csak kellemesen. A szél nem fúj, biztosan alszik valahol. Kifelé sétálok az erdőből, aminek a szélére érve a fák egyre ritkábbak és ritkábbak, míg végül egy tisztásra érek, ahol egy poros út visz … Olvass tovább