Holnap: Második történet

Ez a vidék – mondják a helybéliek –, ilyen meg olyan hely. Ha ideszülettél, még megszökni sem tudsz előle. Veled utazik, elkísér bárhová is futsz, megtalál bárhol is rejtőzöl. Ott lapul a csomagod alján, amikor már kidobtad az összes ruhád, csak hogy legyen helye gyerekkorod realista világának fejedbe égett képeinek, amikor már elhitted, vége mindennek, … Olvass tovább

Tavasz, szerelem: Tizedik történet

Jaj, azok a márciusi ifjak… A tavasz kezdetét jelző szokásos kátyúdömpinget kerülgették a város dühödt autós polgárai. A kukás kocsi éles nyöszörgéssel kanyarodott a kertvárosi mellékutcából a főútra, újabb bosszúságot okozva az araszoló járműsornak. A sövények menti lángoló virágok e sajátos, mesterséges zajszimfóniára különös, hajlongó táncot lejtettek. Az a kis hópamacs csak nem akart elolvadni … Olvass tovább

Álomvilág: Kilencedik történet: A kis herceg

Szántó László: A kis herceg A liget egyik korhadt padján magányosan, csukott szemmel fekszem. Emlékek gyötörnek, régi emlékek. Aztán a hirtelen hóesésben fel-feltűnnek a pad szellemei, akik korábban, életükben megpihentek rajta. Egyikük kiválik az átlátszó tömegből, nagyon is élethű ábrázatot mutat. – Megváltoztál, fehér a hajad – állapítja meg a semmiből felbukkanó ifjú aranyhajú barátom. … Olvass tovább

Levéltánc: Második történet

Amikor Jutka átrágta magát a levéltár kincsesbányájának irathalmazán a családfája után kutatva, amelyiken a levelek valósággal táncot roptak, és távozni szándékozott a fénytelen, ablak nélküli szűk világból, a vén hivatalnok megállította egy pillanatra: − Csak egy perc, kis hölgy! A lány felvette fekete blézerét, melynek zsebéből a kis asztalra csusszant egy képeslap, éppen az öreg … Olvass tovább

Egyszer volt… Hetedik történet

Volt egyszer egy, az elődök által elherdált, egyre fogyó birodalmat irányító tömzsi kiskirály. Elérve a felnőttkor küszöbét, azonnal a „mindent nekem” magatartást tanúsította. Apját hosszas lejárató kampánnyal sikerült félreállítania, szegény egészen a főinkvizítor tisztségig „bukott”. Volt három fiúgyermeke és tízmillió rabszolgája, akik mind őt látták el, neki dolgoztak, még ha nem is tudtak róla. Ahogy … Olvass tovább

Álmok és valóságok: Első történet

A hatalmas tó haragos arcát öltötte magára, a felszín elvesztette tükörsimaságát, a horizont egybeolvadt a bíborszín hegyek zárta háttérrel. A fodrozódó hullámok bezúdultak a hajladozó parti nádszálak közé, kikergetve onnan a rémült récéket. A kikötő felé evező, vagy inkább menekülő Feri bácsi ízes káromkodások közepette, dideregve próbálta a csónakját biztonságba helyezni. A csobbanó kárászok figyelme … Olvass tovább

Életem naplójából: Tizenötödik történet

A tükör előtt állok. Teljes valómban. Vágatlanul. Pirinyó, láthatatlan lámpácskák húznak kristálycsíkot a végtelenbe, mint egy nyílegyenes sztráda az esti csúcsban. Ez lennék én? Apám jellegzetes mozdulatai köszönnek vissza. Csak valahogy minden más, nem valóságos. Azt hiszem, olyan vagyok, mint egy kéményseprő: a korom-hoz képest jól festek. Bármennyire is magas a labda, mégsem kérdezem meg, … Olvass tovább

Őszi levelek: Hatodik történet

A zsúfolt metropolisztól tisztes távolságban rejtőző települést és az azt körülölelő sűrű erdőséget buja, csiklandós cserjés választotta el. A pompás tavasz zöld ünnepélyessége már a régmúltba olvadt, mezei virágok virultak a vörösesbarna avar között, a kövek közé mélyen befurakodó, lomha patak völgyébe beszoruló illat idézte még a nyárelőt. A nagyobb puzzle-darabokra szabdalt, kiszáradt föld és … Olvass tovább

Tavaszi történet: Tizennegyedik történet

A kertemet alaposan megöntözte a tavaszi eső, az elhanyagolt gyep szépen zöldellt, a pasztellszínű, fodros szélű tulipánok, a tűzpiros muskátlik, a kirobbanó rózsák követelőzve hajladoztak a lemenő nap sápadt viaszfénye felé. A távoli horizonton ezüstfény villant, aztán irtózatos robaj hasított a fülembe, újabb vihar közeledett. Az egyik bokor alól valami furcsa, oda nem illő tarkaság … Olvass tovább

Életmorzsák: Ötödik történet

Ha már nosztalgiázol, akkor emlékezz például a fájdalomra! Mert az lehet olykor kellemes is. Azt jelenti, kibújtál önkéntesen elfoglalt sötét barlangodból, és felfedezheted végre, milyen is a világ. Mert az űr legtávolabbi zugából nézve a Föld nem nagyobb egy jelentéktelen porszemnél, nem beszélve a rajta élőkről. Egyedül hagytak üres gyászodban? Hunyd le hát két szemed, … Olvass tovább

A GYÓGYÍTÓ CSILLAG

A GYÓGYÍTÓ CSILLAG „csak azt lehet tagadni, ami létezik” Pilisszántó határában, a kőőrlő után található az a misztikus hely, ahol 2008. július havában az „Égi Atya” segítő csatornát nyitott meg mindazoknak, akik az Ő segítségével kívánják visszanyerni egészségüket. Csodálatos gyógyulások történtek és történnek azóta is azokkal, akik felkeresik ezt a helyet, vagy mentálisan használják és … Olvass tovább

Hulló levelek: Negyedik történet

Feri a reggeli csipák kitörlése után hiába leskelődött az ablakfüggöny mögül, az egyhangú, álmos városra valamiféle szenny ereszkedett, ködlepelbe burkolózott szégyenlősen. A közeli hegyek felől az örvénylő sűrű porfelhő a gyanútlan házak tetőcserepeit, az omladozó tornyokat is bevonta, lassan szétfolyt az utcákon, könyörtelenül rárakódott az autókra, a babakocsikra, a nyiladozó árvácskákra, a száradó ruhákra, a … Olvass tovább

Karantén történetek: Huszadik történet

Zsuzsa visszabújt az ágyba, nyitott szemmel merengett. Hiába volt szinte tapintható a csend, mégsem akart aludni. Csak gondolkodni… reggel még mennyire egyszerű volt minden: tudta, csak holnap érkezik angliai üzleti útjáról Zoli, borús férje, ami „engedélyt” adott számára a mai nap kellemes eltöltéséhez. Ám az orvosánál eltöltött néhány perc alaposan felkorbácsolta a lelkét: a doktor … Olvass tovább

Fény és árnyék: Negyedik történet

Kíváncsian, az ablakra tapasztott arccal nézem a komor felhőt a hegygerinc fölött: ahogy az égbolton csúszva lassan bekebelezi az ezüstös Hold sejtelmes karéját, az árny elnyeli a fényt, mint valami hatalmas mennyei bálna az ártatlan áldozatát. – Figyelj csak! – szólok a szobában tévéző páromnak, miközben a leheletemtől bepárásodik az üveg. – Szerinted hasonlít ez … Olvass tovább

Csend és vihar: Huszonnegyedik történet

Rita: Szia, vagyok egy kis ideig, ha van kedved beszélni itt a cseten Peti: Éjfélig? R: nem P: Miért kerülsz Magaddal ellentmondásba, amikor azt írod, h szenvedtél az éjfélig tartó chatek miatt? Hiszen folyamatosan azt mondod, h minden pillanatban a szépet, a jót lássuk, azt éljük át, ne a rosszat, erre csak az maradt meg … Olvass tovább

Éjszaka: Ötödik történet

„Az elmúlt napokban sokszor emlékeztem a régi szép időkre” – hallottam a minap egy jó barátomtól. A válasz kissé hosszú, épp mint reménybeli életünk: Akkor emlékezz például a fájdalomra! Mert az lehet jó is. Azt jelenti, kibújtál fénytelen barlangodból, és felfedezheted végre, milyen is a világ. Mert az űr legtávolabbi zugából nézve a Föld nem … Olvass tovább

Ilyen szép a világ: Tizenhatodik történet

Egész nap sétáltunk, megmásztunk dombokat, völgyeket, hidakat, tereket. A park közeledő látványa megsokszorozta kimerülő félben lévő erőnket; korhadt padján Kriszti, a mára kölcsönkapott tízéves forma kislány az ölembe hajtotta fejét; menten elaludt. Egyedül maradtam, őszinte csend vett körül… valamire vártam, egy megfogalmazhatatlan támaszra, egy biztató számításra. Hosszan elnézve ezt az élettől duzzadó leányt, porig sújtott … Olvass tovább

Pillanat: Ötödik történet

Minden utazásnak van legalább egy titkos célja, melyről az utazó maga mit sem sejt. Amikor átlépünk valaminek a határán, mintha minden pillanat szétválna: szomorkodunk a hátrahagyott dolgokon, mégis izgatottan várjuk, milyen újdonságok várnak ránk. Mert a nagy metamorfózisok is kis forrásokból erednek, amikor megtorpanunk és megkérdezzük, kik is vagyunk valójában. Ahhoz, hogy a dolgaink azonnal … Olvass tovább

Új nap: Első történet

– Megváltoztál, fehér a hajad – állapította meg a semmiből felbukkanó ifjú aranyhajú barátom. – Örülök, hogy újra látlak. Mit keresel itt Pesten? – Keresem a múltam. –De én úgy gondoltam, hogy… – kezdtem volna, de ő közbevágott: –A te elképzeléseid nem hasonlítanak arra a vén ingára, amit a király bolygóján láttam egy ódon kastély … Olvass tovább

Téli világ: Ötödik történet

Tárva az ablak, a nappali hőség narancsbőrének ráncait már a kora-éj simítja ki. Merengve nézem, amint az utolsó vonat ablakai tompa fénycsíkot húznak a csillagmező felé. Párom bosszús, már-már korholó hangja figyelmeztet a szobából: – Nem tudok a karodba omlani, mintha mi sem történt volna… Egy közeli ismerősömet megcsalta a pasija, mégis együtt maradtak, de … Olvass tovább