Szántó László

Összes megtekintés: 62 

Összes megtekintés: 62  „Az elmúlt napokban sokszor emlékeztem a régi szép időkre” – hallottam a minap egy jó barátomtól. A válasz kissé hosszú, épp mint reménybeli életünk: Akkor emlékezz például a fájdalomra! Mert az lehet jó is. Azt jelenti, kibújtál fénytelen barlangodból, és felfedezheted végre, milyen is a világ. Mert az űr legtávolabbi zugából nézve a … Olvass tovább

Összes megtekintés: 71 

Összes megtekintés: 71  Egész nap sétáltunk, megmásztunk dombokat, völgyeket, hidakat, tereket. A park közeledő látványa megsokszorozta kimerülő félben lévő erőnket; korhadt padján Kriszti, a mára kölcsönkapott tízéves forma kislány az ölembe hajtotta fejét; menten elaludt. Egyedül maradtam, őszinte csend vett körül… valamire vártam, egy megfogalmazhatatlan támaszra, egy biztató számításra. Hosszan elnézve ezt az élettől duzzadó leányt, … Olvass tovább

Összes megtekintés: 82 

Összes megtekintés: 82  Minden utazásnak van legalább egy titkos célja, melyről az utazó maga mit sem sejt. Amikor átlépünk valaminek a határán, mintha minden pillanat szétválna: szomorkodunk a hátrahagyott dolgokon, mégis izgatottan várjuk, milyen újdonságok várnak ránk. Mert a nagy metamorfózisok is kis forrásokból erednek, amikor megtorpanunk és megkérdezzük, kik is vagyunk valójában. Ahhoz, hogy a … Olvass tovább

Összes megtekintés: 103 

Összes megtekintés: 103  – Megváltoztál, fehér a hajad – állapította meg a semmiből felbukkanó ifjú aranyhajú barátom. – Örülök, hogy újra látlak. Mit keresel itt Pesten? – Keresem a múltam. –De én úgy gondoltam, hogy… – kezdtem volna, de ő közbevágott: –A te elképzeléseid nem hasonlítanak arra a vén ingára, amit a király bolygóján láttam egy … Olvass tovább

Összes megtekintés: 86 

Összes megtekintés: 86  Tárva az ablak, a nappali hőség narancsbőrének ráncait már a kora-éj simítja ki. Merengve nézem, amint az utolsó vonat ablakai tompa fénycsíkot húznak a csillagmező felé. Párom bosszús, már-már korholó hangja figyelmeztet a szobából: – Nem tudok a karodba omlani, mintha mi sem történt volna… Egy közeli ismerősömet megcsalta a pasija, mégis együtt … Olvass tovább

Összes megtekintés: 93 

Összes megtekintés: 93  Miután Timi csillogó ezüst fürtjeit elnyelték a tó fodros habjai, csakhamar kisimult a felszín, mintha mi sem történt volna. A fáknak, bogaraknak mindössze annyi tűnt fel, hogy még csak nem is kapálózott szegény leány az életéért. Ahogyan érkezett, úgy is távozott: védtelenül, nyom nélkül… Valahol a mélyben Tomi szemrehányóan nézett a csinos lányra: … Olvass tovább

Összes megtekintés: 84 

Összes megtekintés: 84  A hetedik napon még az Úr is megpihent, nemhogy én. Az utazásnál az első benyomás csakúgy, mint a szerelemben, meglehetősen fontos, de idejekorán ítéletet mondani a kerek egészről botorság lenne. Különösen igaz ez az első repülőútján az istenek szárnyak nélküli fiának. A gépen csak néhány csuhásdresszes járt-kelt. Szomszédom, egy indián kinézetű ficsúr bennem … Olvass tovább

Összes megtekintés: 175 

Összes megtekintés: 175  Táncoltunk… megragadtad a kezemet, vezettél. Te szembe fordítottál, én kinyújtottam mindkét karomat feléd, mintha el akarnék esni. Messze kellett nyúlnom, hogy elérjelek, mégis sikerült, persze azonmód magamhoz láncoltalak. Szerettem amikor a munkádból adódó kemény férfiból visszaváltoztál lágy, érzéssel teli valódi kedvessé. Mint máskor is, egészen közel jöttél hozzám, lázas érintésedre kinyílt a lelked, … Olvass tovább

Összes megtekintés: 168 

Összes megtekintés: 168  Aluljáró. Micsoda kettősség, mekkora kontraszt! Kikerülhetetlen annak, aki egy nagyvárosban mozog. Holott nem éppen szívderítő a látvány, az ember legszívesebben csukott szemmel evickélne a lenn élők és az ideiglenesen ott tartózkodók népes tábora előtt, ahol semmi sem marad láthatatlan. Rutinszerűen lépkedek a vérszegény paradicsomok, a harmatos tulipánok, a kínai ceruzaelemek árusainak sorfala között. … Olvass tovább

Összes megtekintés: 128 

Összes megtekintés: 128  Az ideiglenesen Budapesten tartózkodó csámpasárosi küldöttség ezen, a jellemében már kétségkívül hétvégi, bár még pénteki napon – tekintettel a fogadási csalásokból tartott délidői fogadást kiheverését – a családfagyár tejhatalmú, csalárd elnökéhez, Tohonyai Töhötömhöz volt hivatalos. A vezérkar a főépület magasföldszintjén berendezett gyanúsan házi jellegű kaszinónak tetsző teremben látta vendégül az ellenzéki látogatókat. A … Olvass tovább

Összes megtekintés: 158 

Összes megtekintés: 158  Én, Rosana, akit Thotmesz fáraó háremének legfényesebb ékköveként tartanak számon, és akit az őt követő Hatsepszut királynő szabad emberré tett, mert éles szemmel felfedezte bennem az erény fényét, amiért örök hálával tartozom neki, most menekülve távozom szeretett Nofru lányommal együtt Thébából, az uralkodó udvarából. Az utóbbi időben összesűrűsödtek az események körülöttem: túl sokat … Olvass tovább

Összes megtekintés: 175 

Összes megtekintés: 175  Egy kis fésülködés sok mindenre alkalmas. Ha már unja saját fancsali képét az ember, a tükör megmutatja a mögöttes valóságot: most épp szeretett gnóm kerti törpém les be vigyorogva a nyitott ablakon. Vajon mi a nyavalyát csinálhat ott kint egész nap? Örömében vagy kínjában nevetgél szélsőségesen széles szájával? E bolondos gondolat féktelen energiája … Olvass tovább

Összes megtekintés: 114 

Összes megtekintés: 114  Nyirkos mégis csípős nyaralás volt: egyszer csak lángra gyúlt a vízözön, elijesztve az árvíz szellemeit. A dombon a szél csillagparazsat szitált a földre. Zsibbadt a levegő. A völgykatlan népe pánikszerűen menekült ide fel, gyerekeik szőlőfürtökben lógtak a karokról, mint állatok tocsogtak a vízben. Mindenfelé újabb sebeket ejtett a zivatar. A félelem a lelkekbe … Olvass tovább

Összes megtekintés: 244 

Összes megtekintés: 244  Mogorva ábrázattal jött az Ősz. Szomorkás egy kissé: egyszerre nehéz megfelelnie mindenki várakozásának. Ugyan még simogat a nyárutó meghitt melege, de már elillant belőle a lelkes hevület. A Nap izzó sugarai parázsló aranypálcákká szelídülnek, késő délután hosszúra nyúlnak a város árnyai. Az erkölcsös idő még nem kényszeríti ránk a meleg kabátot, de talpunk … Olvass tovább

Összes megtekintés: 153 

Összes megtekintés: 153  Volt egyszer egy, az elődök által elherdált, fogyó birodalmat irányító tömzsi kiskirály. Elérve a felnőttkor küszöbét, azonnal a „mindent nekem” magatartást tanúsította, feltétlen hatalomra tört. Ám egyszer mégis csak eljött bukásának ideje. Legalábbis az ítélőszék jegyzőkönyve ezt támasztja alá: – Szóval, kitart azon képtelen állítása mellett, hogy ön egy uralkodó? – Igen. – … Olvass tovább

Összes megtekintés: 167 

Összes megtekintés: 167  Hogy az új évben mit is kellene leginkább tenni vagy nem tenni? Rózsaszín szemüvegben születni, felkelni, járni, becsinálni Mindent tanítva látni, hiányozni, szánva bánni, senkivel sem cserélni Randalírozni, körbe-körbe rohangálni, randizni, mással nem csinálni Mindig magasabbra vágyni, elszórtan piálni majd öklendezve felállni Ugyanabba a folyóba lépni, sehova sem jutni, kihunyó csillagban hinni Elbukni, … Olvass tovább

Összes megtekintés: 460 

Összes megtekintés: 460  Mindent elborít a tömör sötétség, meteorzápor ömlik ropogva, feketén hömpölyög a tenger heves hulláma, imbolyogva susognak a tűlevelű fenyők a nedves szélben. Égig érő hegycsúcsok recsegve törnek oszlopként a végtelen magasba. Íme, a születés, de ki mondhatja el, hogy milyen: az, aki őrködve figyel művére, elrejtve azt a sóvár tekintetek elől, vagy aki … Olvass tovább

Összes megtekintés: 341 

Összes megtekintés: 341  A forrásnál új élet fogan: pici barna lány oázik, Szája szegletén apró folt bújik, anyja kebelére vágyik, A barlang előtt bölcsőjét angyalok ringatják, beljebb egy kobold kajánul vihog, A kisded mintha értelemmel nézne a rejtelmes égre: fent vacognak a csillagok, Sápadt fényüknél égig érő fa sarjad, Levelein eres kezek aranyra ezüstöt raknak, Bagót … Olvass tovább

Összes megtekintés: 249 

Összes megtekintés: 249  A felek: apa és fia, miután egymás szemébe lövellték fensőbbségüket jelző villámaikat – hátratántorodtak. A lezúduló hajnal éppen kiolvasztotta a színeket a szürkeségből, a kősziklák résein pislákolt a fény. A Nap szegélye felbukkant a lágy horizonton, apránként lecsapott a tájra, mint egy óriási bronzgolyóbis, megpörkölte a domboldalt, sisteregve szaladt végig a mezőn, elkezdődhetett … Olvass tovább