Szántó László

Zsuzsa visszabújt az ágyba, nyitott szemmel merengett. Hiába volt szinte tapintható a csend, mégsem akart aludni. Csak gondolkodni… reggel még mennyire egyszerű volt minden: tudta, csak holnap érkezik angliai üzleti útjáról Zoli, borús férje, ami „engedélyt” adott számára a mai nap kellemes eltöltéséhez. Ám az orvosánál eltöltött néhány perc alaposan felkorbácsolta a lelkét: a doktor … Olvass tovább

Kíváncsian, az ablakra tapasztott arccal nézem a komor felhőt a hegygerinc fölött: ahogy az égbolton csúszva lassan bekebelezi az ezüstös Hold sejtelmes karéját, az árny elnyeli a fényt, mint valami hatalmas mennyei bálna az ártatlan áldozatát. – Figyelj csak! – szólok a szobában tévéző páromnak, miközben a leheletemtől bepárásodik az üveg. – Szerinted hasonlít ez … Olvass tovább

Rita: Szia, vagyok egy kis ideig, ha van kedved beszélni itt a cseten Peti: Éjfélig? R: nem P: Miért kerülsz Magaddal ellentmondásba, amikor azt írod, h szenvedtél az éjfélig tartó chatek miatt? Hiszen folyamatosan azt mondod, h minden pillanatban a szépet, a jót lássuk, azt éljük át, ne a rosszat, erre csak az maradt meg … Olvass tovább

„Az elmúlt napokban sokszor emlékeztem a régi szép időkre” – hallottam a minap egy jó barátomtól. A válasz kissé hosszú, épp mint reménybeli életünk: Akkor emlékezz például a fájdalomra! Mert az lehet jó is. Azt jelenti, kibújtál fénytelen barlangodból, és felfedezheted végre, milyen is a világ. Mert az űr legtávolabbi zugából nézve a Föld nem … Olvass tovább

Egész nap sétáltunk, megmásztunk dombokat, völgyeket, hidakat, tereket. A park közeledő látványa megsokszorozta kimerülő félben lévő erőnket; korhadt padján Kriszti, a mára kölcsönkapott tízéves forma kislány az ölembe hajtotta fejét; menten elaludt. Egyedül maradtam, őszinte csend vett körül… valamire vártam, egy megfogalmazhatatlan támaszra, egy biztató számításra. Hosszan elnézve ezt az élettől duzzadó leányt, porig sújtott … Olvass tovább

Minden utazásnak van legalább egy titkos célja, melyről az utazó maga mit sem sejt. Amikor átlépünk valaminek a határán, mintha minden pillanat szétválna: szomorkodunk a hátrahagyott dolgokon, mégis izgatottan várjuk, milyen újdonságok várnak ránk. Mert a nagy metamorfózisok is kis forrásokból erednek, amikor megtorpanunk és megkérdezzük, kik is vagyunk valójában. Ahhoz, hogy a dolgaink azonnal … Olvass tovább

– Megváltoztál, fehér a hajad – állapította meg a semmiből felbukkanó ifjú aranyhajú barátom. – Örülök, hogy újra látlak. Mit keresel itt Pesten? – Keresem a múltam. –De én úgy gondoltam, hogy… – kezdtem volna, de ő közbevágott: –A te elképzeléseid nem hasonlítanak arra a vén ingára, amit a király bolygóján láttam egy ódon kastély … Olvass tovább

Tárva az ablak, a nappali hőség narancsbőrének ráncait már a kora-éj simítja ki. Merengve nézem, amint az utolsó vonat ablakai tompa fénycsíkot húznak a csillagmező felé. Párom bosszús, már-már korholó hangja figyelmeztet a szobából: – Nem tudok a karodba omlani, mintha mi sem történt volna… Egy közeli ismerősömet megcsalta a pasija, mégis együtt maradtak, de … Olvass tovább

Miután Timi csillogó ezüst fürtjeit elnyelték a tó fodros habjai, csakhamar kisimult a felszín, mintha mi sem történt volna. A fáknak, bogaraknak mindössze annyi tűnt fel, hogy még csak nem is kapálózott szegény leány az életéért. Ahogyan érkezett, úgy is távozott: védtelenül, nyom nélkül… Valahol a mélyben Tomi szemrehányóan nézett a csinos lányra: – Merre … Olvass tovább

A hetedik napon még az Úr is megpihent, nemhogy én. Az utazásnál az első benyomás csakúgy, mint a szerelemben, meglehetősen fontos, de idejekorán ítéletet mondani a kerek egészről botorság lenne. Különösen igaz ez az első repülőútján az istenek szárnyak nélküli fiának. A gépen csak néhány csuhásdresszes járt-kelt. Szomszédom, egy indián kinézetű ficsúr bennem vélte megtalálni … Olvass tovább

Táncoltunk… megragadtad a kezemet, vezettél. Te szembe fordítottál, én kinyújtottam mindkét karomat feléd, mintha el akarnék esni. Messze kellett nyúlnom, hogy elérjelek, mégis sikerült, persze azonmód magamhoz láncoltalak. Szerettem amikor a munkádból adódó kemény férfiból visszaváltoztál lágy, érzéssel teli valódi kedvessé. Mint máskor is, egészen közel jöttél hozzám, lázas érintésedre kinyílt a lelked, bemásztam hát, … Olvass tovább

Aluljáró. Micsoda kettősség, mekkora kontraszt! Kikerülhetetlen annak, aki egy nagyvárosban mozog. Holott nem éppen szívderítő a látvány, az ember legszívesebben csukott szemmel evickélne a lenn élők és az ideiglenesen ott tartózkodók népes tábora előtt, ahol semmi sem marad láthatatlan. Rutinszerűen lépkedek a vérszegény paradicsomok, a harmatos tulipánok, a kínai ceruzaelemek árusainak sorfala között. Most is … Olvass tovább

Az ideiglenesen Budapesten tartózkodó csámpasárosi küldöttség ezen, a jellemében már kétségkívül hétvégi, bár még pénteki napon – tekintettel a fogadási csalásokból tartott délidői fogadást kiheverését – a családfagyár tejhatalmú, csalárd elnökéhez, Tohonyai Töhötömhöz volt hivatalos. A vezérkar a főépület magasföldszintjén berendezett gyanúsan házi jellegű kaszinónak tetsző teremben látta vendégül az ellenzéki látogatókat. A főnök persze … Olvass tovább

Én, Rosana, akit Thotmesz fáraó háremének legfényesebb ékköveként tartanak számon, és akit az őt követő Hatsepszut királynő szabad emberré tett, mert éles szemmel felfedezte bennem az erény fényét, amiért örök hálával tartozom neki, most menekülve távozom szeretett Nofru lányommal együtt Thébából, az uralkodó udvarából. Az utóbbi időben összesűrűsödtek az események körülöttem: túl sokat tudtam és … Olvass tovább

Egy kis fésülködés sok mindenre alkalmas. Ha már unja saját fancsali képét az ember, a tükör megmutatja a mögöttes valóságot: most épp szeretett gnóm kerti törpém les be vigyorogva a nyitott ablakon. Vajon mi a nyavalyát csinálhat ott kint egész nap? Örömében vagy kínjában nevetgél szélsőségesen széles szájával? E bolondos gondolat féktelen energiája hirtelen beszippantott … Olvass tovább

Nyirkos mégis csípős nyaralás volt: egyszer csak lángra gyúlt a vízözön, elijesztve az árvíz szellemeit. A dombon a szél csillagparazsat szitált a földre. Zsibbadt a levegő. A völgykatlan népe pánikszerűen menekült ide fel, gyerekeik szőlőfürtökben lógtak a karokról, mint állatok tocsogtak a vízben. Mindenfelé újabb sebeket ejtett a zivatar. A félelem a lelkekbe mart, kigyógyították … Olvass tovább

Mogorva ábrázattal jött az Ősz. Szomorkás egy kissé: egyszerre nehéz megfelelnie mindenki várakozásának. Ugyan még simogat a nyárutó meghitt melege, de már elillant belőle a lelkes hevület. A Nap izzó sugarai parázsló aranypálcákká szelídülnek, késő délután hosszúra nyúlnak a város árnyai. Az erkölcsös idő még nem kényszeríti ránk a meleg kabátot, de talpunk alatt zizeg … Olvass tovább

Volt egyszer egy, az elődök által elherdált, fogyó birodalmat irányító tömzsi kiskirály. Elérve a felnőttkor küszöbét, azonnal a „mindent nekem” magatartást tanúsította, feltétlen hatalomra tört. Ám egyszer mégis csak eljött bukásának ideje. Legalábbis az ítélőszék jegyzőkönyve ezt támasztja alá: – Szóval, kitart azon képtelen állítása mellett, hogy ön egy uralkodó? – Igen. – És hol … Olvass tovább

Hogy az új évben mit is kellene leginkább tenni vagy nem tenni? Rózsaszín szemüvegben születni, felkelni, járni, becsinálni Mindent tanítva látni, hiányozni, szánva bánni, senkivel sem cserélni Randalírozni, körbe-körbe rohangálni, randizni, mással nem csinálni Mindig magasabbra vágyni, elszórtan piálni majd öklendezve felállni Ugyanabba a folyóba lépni, sehova sem jutni, kihunyó csillagban hinni Elbukni, kigúnyolni, a … Olvass tovább

Mindent elborít a tömör sötétség, meteorzápor ömlik ropogva, feketén hömpölyög a tenger heves hulláma, imbolyogva susognak a tűlevelű fenyők a nedves szélben. Égig érő hegycsúcsok recsegve törnek oszlopként a végtelen magasba. Íme, a születés, de ki mondhatja el, hogy milyen: az, aki őrködve figyel művére, elrejtve azt a sóvár tekintetek elől, vagy aki itt tengeti … Olvass tovább