Vízió
Különös ködfátyolba Burkolózott, E földi agonizáló táj, Hol instabillá vált a stabil is, S mint már annyiszor, Az évszázadok folyamán, Inog talaj a talpak alatt, Elnyűtt alapra épült Hajlék falak, Rég repedtek, Lomhán omladoznak, A megszámolhatatlan Gyötrelmes könnyesőtől, A rájuk vetett, Temérdek tehertől. Az ébenfekete felleg felett, A komor égboltozat, még járatlan Ösvényeit, eközben, Elszánt … Olvass tovább