Leslie TothHALOTTAS ÁGYNÁL /egy haldokló baráthoz/ Testedre börtönt rácsoz most a kín, szívedre szelídülnek az álmok. Szemed súlyos, nehéz brokátjain kiszáradt vágyak szakítnak ráncot. Sajgó tested már csitítja égi rím, és szemed már túlvilági fényben ázott. Arcodon fakul már a földi szín, és kinyílnak rajta az angyalvirágok. Léted lassan túltörve határain elenyészik, mint vázában virágod. Torkod … Olvass tovább
A NAP ÉBREDÉSE /Gyermekvers/ Éhesen kelt fel a Nap reggel, Körülnézett álmos szemmel. Nézte, hogy mit is ehetne, Harapott habos fellegekbe. Étvágya nagy, jól nem lakott, Bekapott hát pár csillagot. Éhes gyomra mégis korgott, Nem hagyta annyiban a dolgot. Sanda szemmel Holdra nézett, Hitte azt a kiflijének. Száját nyitotta jó nagyra, Szegény Holdat, hamm – … Olvass tovább
KECSKE MESE ( gyermekvers ) Két kis kecske fenekedve, Szarvukat egymáshoz fenve Veszekednek újra, egyre, Hogy másikat földre vesse. Ketten ők most játszótársak, Verekednek, szaladgálnak, Szép zöld réten meg-megállnak, Friss zöld fűből lakomáznak.
FÉNYMANÓ (Szimán Martinnak) Itt a kedves fénymanó, küldte ôt a Hold anyó. Belopódzva ablakon csendben ágyadhoz oson, ezüst fénnyel betakar, megsúgja, hogy mit akar: Nyitni álom szelencét, álom porát szórni szét, dalt dúdolni — altatót, szemedre álmot hozót. ôrizni szép álmodat, míg a hajnal nem hasad. Aludj hát el csendesen, a sok játék is pihen. … Olvass tovább
LÓÁLOM /gyermekvers/ Kisteleki vásáron született egy lóálom. Fakó lovam szendereg, álmodik szép képeket. Álmában horkant, ügetett, versenyre hívta a szelet. Száját nem törte kemény zabla, szabadon futott — a szabadba. Kocsisa ostort ragadott, hátára egy nagyot csapott. Kisteleki vásáron így múlt el a lóálom.
A LUSTA KONDÁS /gyerekvers/ Árvalányhaj termő réten Disznókonda legelész. Kondása a nap hevében A subáján heverész. Ébredj kondás! Mert a konda A vetésben kóborol. Tengerit törve halomra Messze jár már valahol. A kondás most felriadva Pulit uszít mérgesen: Tereld őket! Arra, balra! Kiált reá ércesen. Hű pulija, jó kutyája Fut, hogy dolgát megtegye. Kicsi mesém … Olvass tovább
Böbe táncol (gyermekvers) Táncol Böbe. Nézz oda! Fején apró korona. Két karját is széttárja, Körbe libben szoknyája. Jobbra lép, meg balra lép, El nem véti semmiképp. Perdül-fordul mint motolla, Majdnem esik a sarokba. Táncol Böbe. Nézz oda! Nézi őt az óvoda.
BÖGRE VÉGZET (gyermekvers) Egyszer egy nyári napon Bögre állt az asztalon. Dölyfösen és peckesen, Piros-fehér pettyesen. Hitte azt, hogy a virág Néki ontja illatát. Gondolta, hogy ami szép Benne leli örömét, És azt hitte – szemtelen – Csúnya nézi irigyen. A pöttyeit nézegetve Ébredt reggel, aludt este. Nincs senki ki szebb lehetne, Szólt magában kényeskedve. … Olvass tovább
MEDVEBOCSOK Mélyén a nagy rengetegnek Medvebocsok verekednek. Brumma mordul fel az apjuk, A bundát tán ingyen kapjuk? Lesz majd rajta foltra-folt, A széle meg lesz csupa rojt. Irgum-burgum teremette Szólt rájuk az öreg medve. Inkább gyűjtsetek most mézet, Méhektől hozzatok lépet. A két kis bocs szégyenkezve Oldalgott a rengetegbe.
SZONETT A TÁVOL LEVŐKHÖZ Hazád csak egy van! Lakhatsz bár te máshol, az édes Hon téged mindég visszavár. Ha itt születtél Duna-Tisza tájon, lelked visszajár, mint költöző madár. Otthonod lehet bár idegen tájon, hol vígabb az élet, nagyobb a kenyér, szívedre ülnek az emlékek fájón, míg az álmod újra-újra visszatér. Folyók és rétek, hegyek magas … Olvass tovább
Fohász Áldd meg Uram a szenvedőket, adj kenyeret az éhezőknek, meleget adj a didergőknek, áldd meg Uram, áldd meg őket. Nyújts vigaszt a bánkódóknak, megnyugvást a haldoklóknak, biztatást adj itt maradóknak, hitelt a vigaszt adó szónak. Ruhát adj rongyos gyereknek, szeretetet kit nem szeretnek, békét adj a békétleneknek, Vigaszt a szegény embereknek.
EGY SÓHAJ Ej, ha újra gyermek lennék, Kergethetnék cifra lepkét. Szednék pipacsot, pipitért, A szél dúdolna kedvemért. Ej, ha újra ifjú lennék, Lányoknak virágot adnék. Lopnék érte csókokat, Nem kapna, aki nem ad. Ej, ha újra férfi lennék, Lányaimnak énekelnék. Írnék nékik verseket, Hogy őrizzen az emlékezet. Visszapergetni az éveket Jól tudom én, nem lehet. … Olvass tovább
KOLDUSDAL Rút, sakál időkre születtem, sorsom csak tépett húscafat. Ordas irigység üvölt felettem, és kapzsi önzés rontja álmomat. Honomban is hontalan lettem, vacsorám csak szikkadt kenyér. Nagyok kalácsát én nem ehettem, a húsnak íze nyelvemhez el nem ér. Rongyos ruhám sóvárogja foltját, cipőmnek talpa lyukasra kopott. Hajamat csak hűvös esők mossák, és takaróm az éjjeli … Olvass tovább
BORDAL Igyál, ha gyötör az élet, Egy pohár bor meg nem árt. Bánatod mond el szőlő levének, Ha lelkedre a bú rátalált. Igyál, ha szikrázó jó a kedved, Ha szívedet eltölti az öröm. Míg ajkaidra éltető nap-ízt csepegtet Borodnak mond, hogy „köszönöm!” Igyál, mert telve még a kelyhed. Bíbor színt ragyog a pohár. Igyál, ha … Olvass tovább
Emlékezés A tábortüzet ültük körbe, emlékszel még jó barát? Vers szellemét megidézve lestük egymásnak szavát. Szállt a rím ott és sorokba rendeződtek a szavak. Ötven év, vagy talán több is azóta már rég elszaladt. Hittük akkor – oh mi balgák – miénk lesz majd a jövő. Verseinket szép kötetben őrzi majd meg az idő. De … Olvass tovább
SZÁMVETÉS Mögöttem sorjáznak kisemmizett évek, meddő hónapok, verstelen napok. Mostohán bánt velem eddig az élet. Sok meg nem írt verssel én adós vagyok. Nehéz terhem hordozom magammal. Zsákomban számtalan elszállt gondolat. Időm egyre fogy, így minden nappal – pótolni azokat – oly kevés maradt. Sok év eltelt míg bennem a csend uralt. Megélhetés harca némította … Olvass tovább
ÖNARCKÉP Hol nevettem, hol meg sírtam, Verseim út porába írtam. Jött egy szél és port kavart. Vitte mind a régi dalt. Eltékozoltam sok évet. Hol gyötörtet, hol meg szépet, Felhőkbe írtam verseket. Elvitték mind a fellegek. Verseim írtam fel folyókra, Vizeknek habja elsodorta. Nem őrzi már az emlékezet, Uszály hordozza versemet. Verseim a napnak adtam, … Olvass tovább
NAGYANYÁM Sorsa az arcára ráncokat szántott. Rég emlékeimből őt idézem én. Nem bánta, csak élte a rossz világot, Halvány mosollyal mindig szép szemén. Öt lánya volt. Élete terhes súlyát Bearanyozta szép gyermeköröm. S ha volt, hát mindig feledte búját, Szemében nem látszott csillogni a könny. Háborúk vihara zúgott el felette. Rettegve, várva-lesve a híreket, imádkozni … Olvass tovább
ŐSZI DALOK Lelkemben születő őszi dalok hullanak papírra most előttem. Bennem most sok érzés kavarog. Vagyok még, de már-már elmenőben. Időtől fakított hajam ezüstjén nem csillan már meg napsugár. Holnapom sorsom felhőjére ülvén jelzi, hogy ideje volna menni már. Az elmúlást én soha nem féltem, mert születésnek törvénye a halál. Ha menni kell, hát megyek … Olvass tovább
TÉLAPÓ (gyermekvers) Miklós napján, csendes éjjel télapó szán csilingel. Versenyezve sebes széllel, a messzi égre száll ma fel. Rénszarvasok húzta szánja ajándékkal van tele. Munkája sok, mert Ôt várja a Földnek minden gyermeke. Ablakokban fénylô, tiszta gyermekcsizmák serege. Reménykedik Julcsi, Miska, hogy ajándékkal lesz tele. Télapó hát jár serényen, háztól házig fut a szán. A … Olvass tovább