Kis falum

Lankás dombok zöldellő ölén, házfalak ormán játszik a fény. Harang kondul, ébred a csend, kis falum most újból üzent. Hol szülőd adott szent életet, ott van a lelked, ott a helyed. Hol átjár mindent a föld illata, hol először mondtad ki “Mama”. Gyermek lelked bent a fákban, minden útszéli virágban. Az égiek rád ott vigyáznak, … Olvass tovább

A nyolcadik csoda

Egy csendes nyári délután itt ülök gondolataim közt tűnődve, egy nagy fa törzsének dőlve, és révedek végtelen messzeségbe, míg simogatnak lágy déli szelek. A selymes zöld pázsit íriszembe oltja andalító mézes mámorát, de szép és szeretnivaló is e világ. Árnyék simul hol száguld a képzelet, a zöld fű ölén rám tapad a csend. Csak a … Olvass tovább

Rohanó évszakok

Tavaszidéző volt az április, fények cikáztak a fák között, és porosan csoszogva jött a nyár, mely távol még, de mégis oly közel, és már éreztem ahogy szúr a fehér forró vakító homok, és selymes fátyolként megült a macskakövek kopott ráncain. A karóra delet ütött pulzusomon, és éreztem amint az idő, barázdát sző cserzett arcomon. A … Olvass tovább

Hiszek

Hiszek a mindig kimondhatóban, a fenséges és magasztos jóban. Hiszek az álmodozó önmagamban, a két kézzel megfoghatóban. Hiszek a sokszor tévedő világban, a mindig megbocsátó mában. Hiszek a holnapi változásban, minden kis apró csodában. Hiszek a szétáradó fényben, a valahol mindig útra kelőben. Hiszek az alkotó, emberi erőben, a milliárdnyi megszülető létben. Hiszek a mennyben … Olvass tovább

Júdás csókja

A szeretet vérző árva koldusára, ki milliószor egykor átöleltetett, most koromfekete felhők gyülnek, s festik be mérgükkel a kék eget. A Júdások nyálas szégyen csókja, hoz pusztulást mennyei erénynek. Mi tanúi vagyunk, arcunkon pírral, ez áruló komor idők rettenetének. Ma már bátorság kell a becsülethez, az igaz barát már mind elveszett. Kutatjuk utunk az ősi … Olvass tovább

Újjászületés (Tavasz)

Még hidegen fénylik a füstszínű reggel, még hószagú harmaton siklik a Nap. De érzem szívemben a rügy fakadását, amint lelkem tüzével megsimogat. Még hallom a tegnapot mélybe halódni, még utolsót zendül télfejedelem. De illatruháját már föl készül venni, hogy átvegye jussát egy új szerelem. Még hallom a kertben az éj susogását, még csábít a tegnap, … Olvass tovább

A semmi gyermeke

Az embert egykor Isten tette naggyá, s vált meztelen porontyból királlyá. Majd világok büszke hódítója lett, adott hitet, gyújtott lelkekben nagy tüzet. Karjával, mely egykor ölelésre termett, bitófát ácsolt a neki hitetleneknek. Tett szabaddá, majd kedve szerint rabbá, űzött milliókat szerte a világgá. Épített templomot, hogy hirdesse a hitet, és nevében ölt asszonyt s gyermeket. … Olvass tovább

Hétköznapi kínok

Hétköznapi kínok és ünnepi esték. Emelj a magasba, hogy bajom ne essék. Éltem mind a mának, nem számított a holnap. Úgy öleltél, hogy fájt már, könnyeim lehulltak… Hittem a mesében, csak fordítva hallgasd. Itt nem a mamát ették, hanem nagymama a farkast. Elszálltak az évek, elmúltak az álmok. Kortalan lelkemből kihunytak a lángok. Hervadt virágokból … Olvass tovább

Az “öreg”

A halál az úton ballagott, köpenye szinte a földet érte. Munkája lesz majd legott, legalábbis ezt remélte. Éj vagy nap nem számított, ő csak ment és ment előre. Vállán a szerszám ott virított, az ő igaz büszkesége. Kucorgó csendben, égi zajban, hol az utak összeérnek. Békében vagy háborúban tennie kell mind avégett. Öreg keze nem … Olvass tovább

Vándor

Vándor, ki erre jársz, tedd le hát a terhed, pihenj meg nálam, azt nem kell cipelned. Mesélj már magadról, hol s merre jártál? Őrizted-e hited, ha ezerszer csalódtál? Talált-e a szerelem benned méltó társat? Öleltél-e asszonyt, ha már megcsodáltad? Voltak-e barátok, kik téged támogattak? Tudom, sokat adtál, néked, mondd csak, adtak? Fájdalmad az úton enyhítette … Olvass tovább

Kereslek

Kereslek az öreg tölgy hűvös árnyai alatt, hol magunkhoz öleltük a forró délutánt. Ott éreztem először azt a finom illatodat, s ragyogtál kéklő íriszembe reménysugárt. S midőn elvesztem ott öled melegében, magunkénak tudtuk a szerelmes nyarat, Elmerültünk a fénynek ózontengerében, és végtelenné forrt a millió megélt pillanat. Kereslek a poros útnak minden porszemében, a lenyugvó … Olvass tovább

Lélekvászon

Lelked fehér vásznára festenék zöld mezőt nagy, tűzpiros virággal, nádirigót fénylő, arany szalmaszállal. Kék, tekergő folyót csoda-szép halakkal, és teleírnám vásznad szerelmes szavakkal. Sárgán fénylő utat végtelen reménnyel, hogy ott vársz valahol csillogó szemekkel. Festenék egy házat, benne kis szobával, ablak alatt csendes, kis szerelmes ággyal. Tüzes paripát, ki nagy örömmel táncol, a selymes mező … Olvass tovább

Kereslek

Kereslek az öreg tölgy hűvös árnyai alatt, hol magunkhoz öleltük a forró délutánt. Ott éreztem először azt a finom illatodat, s ragyogtál kéklő íriszembe reménysugárt. S midőn elvesztem ott öled melegében, magunkénak tudtuk a szerelmes nyarat, Elmerültünk a fénynek ózontengerében, és végtelenné forrt a millió megélt pillanat. Kereslek a poros útnak minden porszemében, a lenyugvó … Olvass tovább

Alkonyat

Egy kényelmes fotelban hátradőlve nézem, amint lassan lemegy a Nap. Ülök a teraszon, előttem a végtelen, mögöttem a múltam már hallgatag. A Napkorong még biccent egy nagyot, aztán eltűnik a messzi horizont mögött. Ami elmúlt, az már mindig úgy marad, valami innét már régen elköltözött. Csendes az este, égből pottyan az éj, szellő borzolja megfakult … Olvass tovább

Nőnap

Lányok vagytok vagy odaadó, jó anyák, méhetekből született e megsebzett világ. Vagytok mézédes, csintalan szeretők, álmokból feltámadó, angyalarcú Nők. Vagytok démonokként mindig lázadó, anyaként küzdő, sosem megalkuvó. Vagytok felkelő Napban éltet adó fény, reménytelenségben a hiányzó remény. Tüzet szítotok, hol alvóban a parázs, szemetekben a feltámadó lélekvarázs. Elvesztek, ha épp úgy látja kedvetek, de adtok … Olvass tovább

Porszem a mindenség egén

Doromboló, csendes volt az este, midőn a bambuló, sápadt holdvilág a lombok mögött a fényét kereste, és kerek arcára font ezüst koronát. Egy ijedt lidérc fürdött a patakban, szeretve nézte a víztükrén önmagát. A parton a színét vesztett avarlepedő betakarta lassan mind ez éji csodát. Fürkészve nézett a fenséges tejút, óvón kacsintott milliárd szemével, s … Olvass tovább

Az álom

Kora reggel ébredtem. A nap besütött az ablakon a függöny áttetsző lágy redőin keresztül. Kora őszi reggel volt. Olyan se nyár se ősz. Jólesőn ringatott a langyos levegő amint beosont a résnyire nyitott ablakon. Az utcánban valahol a távolból egyre hangosabb lárma és zsivaly közeledett. Emberi nevetések, felnőtt és gyerek vegyesen. Majd megszólalt egy hangszoró. … Olvass tovább

Szerelem 2050

Fémkaromban ölellek vágyón, szüntelen, processzorom most oly forró és heves bitjeim szerelmes áramlatában, betáplált agyam most összegez. A kettes számrendszer rendre dolgozik halkan, hogy ne hallja meg senki sem. Édesem, te most mért is vagy itt, ez lenne az a híres nagy szerelem? Akkor tiéd vagyok, ölelj csak megint, csókot adhatok, míg az aksim bírja. … Olvass tovább