A Vándor

Vándorbotja a sarokban, jó ideje nem használta. Egy kis faluba vonult vissza, régen a fél világot bejárta. Ám elege lett abból, amit látott, sajnálta az egész világot. Mindig csak adni és adni akart, látni a mosolyt a megtört arcokon, a reményt az égő poklon. Tenni egy jobb világért, az összefogásért. Felnyitni a csukott szemeket, elfelejteni … Olvass tovább

Mondd el!

Gyere, mondd el mi bánt! Hajtsd vállamra fejed, engedd, hogy átöleljelek. Hagyd, hogy könnyeid mossák arcodat, napról napra enyhítsék bánatodat. Ne gondold, hogy ablakodba többé nem süt be a nap, hogy ezentúl már minden csakis így marad. Gyere, mondd el mi nyomja lelkedet! Ki az, ki mély sebeket ejtett benned? Tegnap még szárnyalni láttalak, ma … Olvass tovább

Itt vagyok

Magukhoz szólítottak az angyalok, már a mennyországban vagyok. A testem többé nem láthatod, de a lelkem feletted ragyog. Ne szomorkodj! Hidd el, jó helyen vagyok. Minden nap angyalokkal szárnyalok. Itt már nem fáj semmi, könnyű szabadnak lenni. Egy másik világba költöztem, de örökre veled maradok! A napsütésben, a szél zúgásában, a virágok illatában, a zuhogó … Olvass tovább

Ajándék

Az élet egy ajándék, piros masnival körbefonva. De vajon mi van, mi lesz a képzeletbeli dobozban? Egy aprócska csecsemőt látok, bájos gyermeki arcot, élénk barna szemeket, tiszta őszinte tekintetet. Hallom kacagó hangját, látom felhőtlen boldogságát, szeretetvárát, benne csodálatos családját. Ámde mit rejt még a doboz? Egy megszeppent kisóvodást látok, ki félve, mégis érdeklődve illeszkedik be … Olvass tovább

Álom

Álmodtál egy világot magadnak, melybe életed szereplőit, a helyszíneket te adtad. Távol a világ zajától, a zsúfolt városi kavalkádtól. Palackba zártál minden rosszat, így lelked már szabadon szárnyalhat. Ott érzed otthon magad, édes mosolyod arcodon minden nap. Nincs sem kétség, sem bánat, sem félelem, sem kényszeredett jókedv. Sem kínos helyzet, mely repülni vágyó szárnyakat szeg. … Olvass tovább

Van kiért és van miért

Amikor az élet hálót fon köréd, mert célpontja lettél, Amikor feladja a leckét, hogy megoldást keressél, Amikor figyelned kell az útvesztőket nehogy eltévedjél, Amikor úgy érzed, hogy végleg elvesztél, Menj tovább! Mert van kiért és van miért. Amikor elhagyatottnak érzed magad, Az élet kertjében már csak gyomlálod a gazt. Fákat és virágokat réges-rég nem ültetsz, … Olvass tovább

Amíg lehet

Amíg lehet látogasd sűrűn a családi fészket, érezd minden szegletéből a feléd áradó szeretetet. Örülj, hogy beléphetsz ajtaján, hol rád szerető szív vár. Öleld magadhoz kik számodra fontosak, mert nem tudhatod, hogy lesz-e még holnap. Szívd magadba bölcs gondolataikat, melyek életed során hasznodra válnak. Menj minden hívó szóra, ne halaszd másnapra. Mert egyszer eljön az … Olvass tovább

Kincsem

Amikor megszülettél, a föld az éggel egybekelt, a nap a holddal táncra kelt, karom gyengéden átölelt, ajkam arcodra csókot lehelt. Amikor pici voltál, folyton hozzám bújtál. Mindig az én nyomomban jártál. Biztonságot adtam neked, s ha épp nem voltam veled, szomorú lett tekinteted. A legszebb ajándék vagy nekem, melyet az életben kaphatok. Mily boldoggá tesz … Olvass tovább

Emlékkép

Sokat gondolok gyermekéveimre… Mi maradt meg mára belőle? Az összes nagyszerű emléke. A poros utca, mely játszóterünket adta. A rét és mező illata, a titkos erdőnk, melyet róttunk naphosszat csatangolva. Az utcán ricsajozó hangos gyereksereg, akik estére fáradva elcsendesedtek. A csutkababák, melyet nagymamáink végtelen szeretettel készítettek. Az anyák napi színes virágcsokrok, a kis versikék, melyeket … Olvass tovább

Jobb így!

Az ajtó bezárult. Végleg! Akit szerettél, elment. Pedig voltál kedvéért vigasz, mikor kellett, bátorítottad. Tűz voltál, cserébe vizet kaptál. Édes csókjai után őrülten vágyódtál. Őszinte ölelést tőle? Sosem kaptál. Voltál kedvéért néma csend, hallgatag, véleményed magadban tartottad. Mikor látni kívánt ott voltál. S mikor te őt? Nem számított már. Milyen kár, hogy boldognak akkor láttad, … Olvass tovább

Menj tovább

Van az úgy, hogy sötét felhők gyűlnek össze feletted, bármerre mész előlük, folyton csak követnek. Futsz, menekülsz, hátrahagynád minden kínodat, de lábaid gyengék, összerogynak, lelked sem bírja már a súlyokat. Kiáltani szeretnél, de nincs ki meghallja! Magad maradtál, úgy érzed, egymagad. Ostoroz az érzés, vérzik a lelked, kitörni e béklyóból túl nehéz neked. Hogy keveredtél … Olvass tovább

Kérdezel – Felelek

Azt kérdezed tőlem, miért nevetsz olyan keveset? Nem tudom, hisz szerető családod van, akivel boldog lehetsz. Azt kérdezed tőlem, a szerelmet miért nem szenvedéllyel éled? Nem tudom, pedig kedvesed bearanyozza mindennapjaid neked. Azt kérdezed tőlem, munkádat miért nem szereted? Nem tudom, talán mindenben csak a szálkát keresed. Azt kérdezed tőlem, szabadság helyett miért bezártságot érzel? … Olvass tovább

Köszönet és Hála

Köszönöm, hogy minden hívó szóra jöttél, több száz kilométert értem megtettél. Mindig ott voltál velem, mikor sötét felhők takarták el a napot előlem. Erőt adtál, szüntelen biztattál, mert tudtad: a holnap új reményt ad. Megtanítottad nekem, hogy emberként viselkedjek az embertelenben. Más szavára ne adjak, csak a lelkiismeretemre hallgassak. Hogy a becsület erény, nem egy … Olvass tovább

Emlékek

Amikor nem bírják már kezeid a nehéz súlyokat, És lábaiddal nem taposod a fárasztó napokat, Amikor hajad színe barnából őszbe vált, Lelkedet majd emlékeid táplálják. Körbefonják öregedő szíved, Átölelnek, mint régen kicsiny gyermeked. Ragaszkodnak hozzád, el ne engedd őket! Mert egy életen át végig elkísérnek. Lesz olyan, melyet jó messzire fújnál, Lesz, melyet örökre megtartanál. … Olvass tovább

Időtlen idő

Rohan az időd, te pedig futsz utána. Nap-nap után kapkodod a fejed, pörgeted a mókuskereked. Hajszolod a semmit, amiről azt gondolod ad majd valamit. Néha, mintha elvesznél az élet sűrűjében. Sokszor nem tudod hová tart, merre vezet utad. A fogaskerekek hol erőltetve, hol vidáman egymásba kapaszkodva haladnak előre. De időnként nem árt lassítani, megállni, a … Olvass tovább

Kiválasztott

– Ő az! Nézd a körülötte lévő energiamezőt, milyen csodás színekben pompázik! Látod milyen őszinte a mosolya és a tekintete? Csupa szív és szeretet! – Látom. Szóval őt választottad mamádnak! Jól döntöttél. Várod már a találkozásotokat? – Igen, nagyon várom! – Amikor tudomást szerez majd érkezésedről, szárnyalni fog örömében. Olyan érzéseket fog átélni veled, amilyeneket … Olvass tovább

Küzdelem

Ajtónyikorgás törte meg a csendet. – Bejöhetek? – kérdezte bátortalanul egy hang – Jó ideje nem léphettem már be ide. – Igen. Miután engedélyt kapott a belépésre, halk, ámde gyors léptekkel odament ahhoz a helyhez, ahonnan megpillanthatta azt az égitestet, melyet mind közül a legjobban szeretett. – Már nagyon hiányzott a világűr ámulatba ejtő szépsége, … Olvass tovább

Kodi

Az ócska furgon lassan döcögve haladt az erdei úton egyre beljebb, az erdő mélyébe. Egy ötvenes, rossz kinézetű férfi vezette a járgányt. Kora hajnalban indult. Vezetés közben folyamatosan motyogott magában valamit és időnként hátra fordult. Az ébredező erdő békés volt, csak a sötét ég tekintett le rá vészjóslóan. Hamarosan eleredt az eső. – Már csak … Olvass tovább

Érzelmek fogságában

Eszter megállt az ajtó előtt. Bátortalanul bekopogott, miközben tengernyi emlékkép villant be gondolatába. Csupa szép és szívet melengető. – Otthon, édes otthon – gondolta. Boldog volt, hogy hosszú idő után újra átlépheti a családi fészek küszöbét. Édesanyja halála után néhány évig még hazajárt egyedül maradt édesapjához. De semmi sem volt már olyan, mint rég, mert … Olvass tovább

Hógömb

Rosszkedvűen, céltalanul, átfagyva bolyongtam a városban, amikor egy ismeretlen kis utcába tévedtem, mely alig volt hosszabb egy gondolatnál. Ennek ellenére három üzlettel is büszkélkedett. Egyiknek az ablakából halvány fények szűrődtek ki. A hidegtől elgémberedtek az ujjaim, az arcom fagyos volt, a szél a szemembe fújta a havat, az olvadt latyakos hóban félig elázott a cipőm. … Olvass tovább