Nagy Noémi

A tered, melyet magadnak teremtesz épp akkora lesz, amekkorát gondolni mersz. Amikor magad egész kicsinek érzed, lényed gyufásskatulyába préseled. Mily sokszor segít ebben környezeted, elhiteti, hogy reménytelen helyzeted. S te gond nélkül mindezt el is hiszed, mert a biztosat semmire nem cseréled. Ám a jövődet csakis Te teremted, az útjaidat csak Te választod meg. S … Olvass tovább

De jó lenne újra a múltban lenni, szeretett kis falumba hazamenni. Nagyikám finom pogácsáját majszolni, kicsi zöld székemen ücsörögni. Csöpi kutyánk csaholására ébredni, szőlőlugasunk alatt hűsölni. Cseresznyefánk tetejébe mászni, pajtásaimmal újra játszani. Kiskertünk virágait megcsodálni, illatukat mélyen magamba szívni. Kispadon ülő öreg néniknek köszönni, poros utcánkban vidáman ricsajozni. Nyikorgó kiskapunkat kinyitni, majd vidáman iskolába menni. … Olvass tovább

Kilenc hónapig együtt dobbant szívetek, életed legszebb ajándéka gyermeked. Míg pici, karjait nyakad köré fűzi, lesz idő, mikor lelked ennek hiányát érzi. Ám ha megéli minden korszaka változását, ne félj, újra visszatér majd hozzád. Téged választott, mindenre tanítsd meg! Melletted biztonságban élhesse az életet. Kísérd el az úton, mely kihívással teli, engedd mindig szabadon szárnyalni! … Olvass tovább

Mikor földi életed megálmodod, majdan szüleid megválasztod, életfádnak veted el a magot. Egy emberöltőn át Te gondozod, nem mindegy, miként táplálod. Gyökereit jól meg kell erősíteni, hogy zord időkben is tudjon kapaszkodni. A törzsének is stabilnak kell lenni, nem dőlhet arra, amerre a szél kezd fújni. Lombkoronája a legszebb ékessége, különös figyelemmel tekints feléje. Érzéseid … Olvass tovább

Erdő mélyén csendre leltem, suttogó szél hangját követtem. Patak partján megpihentem, napfény csillant víztükrében. Fák lehulló színes leveleit néztem, utolsó közös táncukat a fényben. Vidáman keringőztek a szélben, majd mozdulatlan megpihentek a fűben. Figyeltem a ruhájukat levetett fákat, égig érő meztelen valóságukat. A fénylő kék eget, mely felettem ragyogott, egy bárányfelhőt, mely csalfán rám kacsintott. … Olvass tovább

Nézz bele a tükörbe, de ne csak úgy a semmibe! Jó mélyen a szemedbe! Akit látsz, ő vagy Te! Mondd csak, nagyon szereted? Vagy inkább mélyen megveted? Hagyod, hogy önmaga legyen? Vagy alkalmazkodni kénytelen? Adsz neki elég időt, hogy pihenjen? Hogy megfáradt lelke életre keljen? Számíthat rád minden helyzetben? Vagy magára hagyod védtelen? Mennyire nagyon … Olvass tovább

A felkelő nap üzen neked, mindenkor azt kéri tőled, vedd észre mindazt a szépet, mely téged körülvesz. Nem érti, hogy hová sietsz. Máris oda kell érned? Állj meg picit, csak figyelj! A pillanat csodáival töltődj fel! A madarak dallal köszöntenek, égi vándoraink is visszatérnek. A méhek vidáman döngicsélnek, virágzó fákban örömöd lelheted. A nap vidáman … Olvass tovább

Mennyek országában egy kicsi lélek érdeklődve a földre tekintett. Vajon milyen lehet odalent az élet? Amikor kéz a kézben jár test és a lélek. Arra gondolt, egy csodás anyát keres, akinek a legdrágább kincse majd ő lesz. Vágya, hogy útra keljen egyre erősebb lett. Az Úr elé állt s arra kérte őt: hadd menjen! ”Látom … Olvass tovább

Ha úgy érzed valami bántja lelkedet, színezd újra bátran az életed. Legyél festő, vedd kezedbe az ecsetet, mindennapjaidba vigyél színeket. Legyél madár, ki bátran a magasba száll, aki zuhanás helyett az egekben jár. Legyél te a legbátrabb vitéz, ki a gonosszal is szembenéz. Legyél újra vidám kisgyerek, hogy gondjaid picit elfeledd. Legyél álmodozó, sződd a … Olvass tovább

Kinek mi a rossz és kinek mi a jó, másokkal nem összehasonlítható. Mert ami nekem elég, az lehet neked kevés. Ami nekem a fény, az lehet neked a sötét. Ami nekem szerteszét, az lehet neked úgy szép. Ami nekem az élet, az lehet neked a végzet. Ami nekem csodaszép, az lehet neked pocsék. Ami nekem … Olvass tovább

Egyik reggel a festő arra ébredt, vajon hogyan festhetne meg egy teljes emberöltőnyi életet? Az ecsetet miközben a kezében fogta, azon tűnődött, melyik színt válassza? Először csak vidám, élénket keresett, gondolván, így festi le a pezsegő életet. A szerelmet, mely a szíveket lángra gyújtja, a napot is ezzel festi majd varázslatosra. Ám miközben a vásznat … Olvass tovább

Reggel a felkelő nap sugara reményt ad egy új napra. A madárcsicsergés hangja kedvesen biztat egy vidám dalra. A lágy szellő, mely arcod simogatja, háborgó lelked is megnyugtatja. A csendesen szemerkélő eső arcodról a könnyeket lemossa. A szakadó eső, mely utadat állja, tested-lelked megtisztítja. A hirtelen feltámadt vihar kavargó érzéseid lecsitítja. A bárányfelhők sokszínű formája … Olvass tovább

Van az úgy, hogy a sok is kevés, sokszor még az elég sem elég! Van, hogy panasz hagyja el ajkadat, mert úgy érzed szerencsétlen vagy. Ám ha más batyuját fel kellene venned, s keresztjét cipelned, mondd, elbírná a lelked? Van az úgy, hogy a sok is kevés, sokszor még az elég sem elég! Nagy Noémi … Olvass tovább

A part mentén oly sok csónak, a végtelen tengerén ringatóznak. Vajon a sok között hol a tiéd? Melyikbe szállj? Nehogy elvétsd! Ha felismered, bejárhatod a végtelent, s még a szél is jó irányba repít téged. Bármilyen zúgó vihart túlélhetsz, mert csónakod biztosan megvéd téged. Ám ha rosszul döntesz, elnyel az ár, az élet viharaival küzdeni … Olvass tovább

Ha lehunyod szemed látod ifjú éned? A fiatal, vidám, zsenge lényed? A tündérmeséket amint elhitted, a terveid, ahogy izgatottan szőtted, a szerelmed, akiért repesett szíved, a kudarcaid, ahogy fájón megélted? A megannyi vidám napjaidat, a diákéveket melyek úgy elsuhantak, a titkon éjjel-nappal álmodót, s azt a makacs, folyton lázadót? Látod gondtalan gyermeki arcodat? Drága szüleid, … Olvass tovább

A múlt szele még mindig megsebez, mily fájó, hogy most is engeded. Ám e sebek visszahúznak téged, engedd el kérlek mindet végleg. Mert ha életed végéig cipeled, súlya megbetegíti tested-lelked. Tedd le a fájdalommal teli zsákot, vonzd magadhoz a boldogságot. Oly csodás e föld melyre születtél, rajta egy újabb csoda te lettél. Szárnyalj, röpülj míg … Olvass tovább

Ne várj a holnapra! Most cselekedj! Az álmaid most valósítsd meg! Ki tudja, mit hoz a holnap, lesz-e rá majdan alkalmad. Kell legyen egy most napod, melyben vágyaid megvalósítod. Ne kezdd egyből nagy dolgokkal, csupán kicsikkel, kézzelfoghatókkal. Kényeztesd magad! Mert megérdemled. Hisz mindennap mókuskereked pörgeted. Kellenek időnként a most napok, hogy könnyebbek legyenek a holnapok. … Olvass tovább

Sodor az ár. Hagyod, hogy sodorjon? Engeded, hogy csónakod zátonyra fusson? Az érzést néhányszor már átélted. Csak reméled, hogy elkerülheted. Amikor majd sorsod kezedbe veszed, s még tudatosabban éled az életed, ha majd a világ előtt megnyitod szíved, s a szeretet erejében mer hinni lelked, amikor majd a nehézségeket átértékeled, s a kisebbeket kihívásnak veszed, … Olvass tovább

Amikor egy szerelem véget ér, a szív megszakad, a lélek remél. Egy darabig közös volt utatok, egymásnak ajándéka voltatok. Egy időre létetek összefonódott, mily szerencse, hogy találkoztatok. Az élet útja kövekkel van kirakva, könnyedén átléptétek együtt haladva. Ám a közös kaland véget ért. De megmarad minden szép emlék. Engedjétek egymást szabadon szállni, kihívásokat, örömöket külön … Olvass tovább

Amikor felérsz majd a hegytetőre, s visszatekintesz onnan a völgybe, az utat, melyet bejártál látni fogod, s tudni, benned milyen nyomot hagyott. Minden lépésed, melyet megtettél, minden csalódásod, melyet átéltél, minden tetted, melyet véghezvittél, minden tévedésed, melyet elkövettél, minden kételyed, melynek nem hittél, minden boldogságod, melynek örültél, minden cselekedetet, mellyel segítettél, minden bűnöd, melyért bűnhődtél, … Olvass tovább