Emlékkép

Sokat gondolok gyermekéveimre… Mi maradt meg mára belőle? Az összes nagyszerű emléke. A poros utca, mely játszóterünket adta. A rét és mező illata, a titkos erdőnk, melyet róttunk naphosszat csatangolva. Az utcán ricsajozó hangos gyereksereg, akik estére fáradva elcsendesedtek. A csutkababák, melyet nagymamáink végtelen szeretettel készítettek. Az anyák napi színes virágcsokrok, a kis versikék, melyeket … Olvass tovább

Jobb így!

Az ajtó bezárult. Végleg! Akit szerettél, elment. Pedig voltál kedvéért vigasz, mikor kellett, bátorítottad. Tűz voltál, cserébe vizet kaptál. Édes csókjai után őrülten vágyódtál. Őszinte ölelést tőle? Sosem kaptál. Voltál kedvéért néma csend, hallgatag, véleményed magadban tartottad. Mikor látni kívánt ott voltál. S mikor te őt? Nem számított már. Milyen kár, hogy boldognak akkor láttad, … Olvass tovább

Menj tovább

Van az úgy, hogy sötét felhők gyűlnek össze feletted, bármerre mész előlük, folyton csak követnek. Futsz, menekülsz, hátrahagynád minden kínodat, de lábaid gyengék, összerogynak, lelked sem bírja már a súlyokat. Kiáltani szeretnél, de nincs ki meghallja! Magad maradtál, úgy érzed, egymagad. Ostoroz az érzés, vérzik a lelked, kitörni e béklyóból túl nehéz neked. Hogy keveredtél … Olvass tovább

Kérdezel – Felelek

Azt kérdezed tőlem, miért nevetsz olyan keveset? Nem tudom, hisz szerető családod van, akivel boldog lehetsz. Azt kérdezed tőlem, a szerelmet miért nem szenvedéllyel éled? Nem tudom, pedig kedvesed bearanyozza mindennapjaid neked. Azt kérdezed tőlem, munkádat miért nem szereted? Nem tudom, talán mindenben csak a szálkát keresed. Azt kérdezed tőlem, szabadság helyett miért bezártságot érzel? … Olvass tovább

Köszönet és Hála

Köszönöm, hogy minden hívó szóra jöttél, több száz kilométert értem megtettél. Mindig ott voltál velem, mikor sötét felhők takarták el a napot előlem. Erőt adtál, szüntelen biztattál, mert tudtad: a holnap új reményt ad. Megtanítottad nekem, hogy emberként viselkedjek az embertelenben. Más szavára ne adjak, csak a lelkiismeretemre hallgassak. Hogy a becsület erény, nem egy … Olvass tovább

Emlékek

Amikor nem bírják már kezeid a nehéz súlyokat, És lábaiddal nem taposod a fárasztó napokat, Amikor hajad színe barnából őszbe vált, Lelkedet majd emlékeid táplálják. Körbefonják öregedő szíved, Átölelnek, mint régen kicsiny gyermeked. Ragaszkodnak hozzád, el ne engedd őket! Mert egy életen át végig elkísérnek. Lesz olyan, melyet jó messzire fújnál, Lesz, melyet örökre megtartanál. … Olvass tovább

Időtlen idő

Rohan az időd, te pedig futsz utána. Nap-nap után kapkodod a fejed, pörgeted a mókuskereked. Hajszolod a semmit, amiről azt gondolod ad majd valamit. Néha, mintha elvesznél az élet sűrűjében. Sokszor nem tudod hová tart, merre vezet utad. A fogaskerekek hol erőltetve, hol vidáman egymásba kapaszkodva haladnak előre. De időnként nem árt lassítani, megállni, a … Olvass tovább

Kiválasztott

– Ő az! Nézd a körülötte lévő energiamezőt, milyen csodás színekben pompázik! Látod milyen őszinte a mosolya és a tekintete? Csupa szív és szeretet! – Látom. Szóval őt választottad mamádnak! Jól döntöttél. Várod már a találkozásotokat? – Igen, nagyon várom! – Amikor tudomást szerez majd érkezésedről, szárnyalni fog örömében. Olyan érzéseket fog átélni veled, amilyeneket … Olvass tovább

Küzdelem

Ajtónyikorgás törte meg a csendet. – Bejöhetek? – kérdezte bátortalanul egy hang – Jó ideje nem léphettem már be ide. – Igen. Miután engedélyt kapott a belépésre, halk, ámde gyors léptekkel odament ahhoz a helyhez, ahonnan megpillanthatta azt az égitestet, melyet mind közül a legjobban szeretett. – Már nagyon hiányzott a világűr ámulatba ejtő szépsége, … Olvass tovább

Kodi

Az ócska furgon lassan döcögve haladt az erdei úton egyre beljebb, az erdő mélyébe. Egy ötvenes, rossz kinézetű férfi vezette a járgányt. Kora hajnalban indult. Vezetés közben folyamatosan motyogott magában valamit és időnként hátra fordult. Az ébredező erdő békés volt, csak a sötét ég tekintett le rá vészjóslóan. Hamarosan eleredt az eső. – Már csak … Olvass tovább

Érzelmek fogságában

Eszter megállt az ajtó előtt. Bátortalanul bekopogott, miközben tengernyi emlékkép villant be gondolatába. Csupa szép és szívet melengető. – Otthon, édes otthon – gondolta. Boldog volt, hogy hosszú idő után újra átlépheti a családi fészek küszöbét. Édesanyja halála után néhány évig még hazajárt egyedül maradt édesapjához. De semmi sem volt már olyan, mint rég, mert … Olvass tovább

Hógömb

Rosszkedvűen, céltalanul, átfagyva bolyongtam a városban, amikor egy ismeretlen kis utcába tévedtem, mely alig volt hosszabb egy gondolatnál. Ennek ellenére három üzlettel is büszkélkedett. Egyiknek az ablakából halvány fények szűrődtek ki. A hidegtől elgémberedtek az ujjaim, az arcom fagyos volt, a szél a szemembe fújta a havat, az olvadt latyakos hóban félig elázott a cipőm. … Olvass tovább

Újrakezdés

Zoltán zaklatottan ébredt. Szíve hevesen dobogott. Hirtelen felült az ágyban. Levegő után kapkodott. – Jól van, semmi baj – próbálta megnyugtatni magát. Már egyre ritkábban gyötri visszatérő álma, ami arra a tragikus napra emlékezteti, mely régóta várt úszó világbajnoksága előtt egy hónappal történt. Motocross versenyző barátjával motorozni mentek, de azt nem gondolták, hogy azon a … Olvass tovább

Remény

A hajnali csípős hideg felébresztette a hiányos öltözetű férfit. Vékony takarója nem sokat segített helyzetén, továbbra is remegett. Amennyire csak tudott összekuporodott. – Lassan múlik a tél – gondolta, majd behunyta szemét és megpróbált újra elaludni. Fél éve az utca az otthona. A vak szerelem és egy meggondolatlan cselekedet okozta vesztét. Amikor haszonleső párja kisemmizte, … Olvass tovább

Utolsó nap

Az a májusi vasárnap épp úgy indult mint bármelyik. A felkelő nap sugarai beragyogták a szobát. Kellemes meleg volt odakint. A lelkem repdesett az örömtől. Már csak egy hét és újra hazautazom gyermekeimmel magunk mögött hagyva a város zaját. Hazamegyek, oda ahol ifjúságom legszebb éveit éltem meg. Szeretteimhez, akikkel nem találkozhattam minden nap. Szűk kis … Olvass tovább

Ölelés

Kata határtalan szeretettel nézte kiságyban alvó gyermekét. Közel tíz évet kellett várniuk férjével a gyermekáldásra. Ez idő alatt a lombikbébi programot is kipróbálták, de mindhiába. Amikor már az örökbefogadás lehetősége is felmerült, Kata édesanyja tragikus hirtelenséggel elhunyt. A sokkoló hír hallatán a fájdalom érzése lelke mélyéig hatolt. Úgy érezte kitéptek egy darabot a szívéből. Elvesztette, … Olvass tovább

Tánctér

A vekker az ágy melletti kis szekrényen hangos berregésbe kezdett. A férfi egy mozdulattal csendre utasította, majd aludt tovább. Gondolni sem akart a mai napra. Újabb hét kezdődik. Ám az óra nem nyugodott, mindenáron teljesíteni akarta rá bízott feladatát, így újra hangos csörgésbe fogott. – Jól van már, hallom! – mondta Zoltán kedvetlenül. Lassan felült … Olvass tovább

Napsugár

Egy ködös és hűvös hajnalon a város egyik bérházából fiatal nő lépett ki az utcára. Rémülten körbenézett és miután egy árva lelket sem látott, szorosan a fal mellé húzódva, sietve elindult. Kabátja alatt rejtegetett valamit, egyik karjával szorosan átölelte. Időnként lopva rápillantott, miközben ahogy csak tudta szedte lábait. A lámpák fénye halványan megvilágította az utcát. … Olvass tovább