Nagy Noémi

Képzeletben útra keltem, a szél hátán röpültem. Kósza felhőn megpihentem, csendben a világot szemléltem. Mennyi furcsa dolgot láttam! A szememnek hinni sem akartam. Irigységtől szenvedő embereket, kiknek a sok is mindig kevés lesz. Családokat kik romjaikban hevertek, csodaszép éveik mind-mind odalettek. Önmarcangolást, mely manapság nagy divat lett. A megfelelni akarás győzedelmeskedett. Odalent szüntelen pörögtek a … Olvass tovább

Tavasszal mindig könnyűnek érzem magam, kinyílok, mint virágok a szabadban. Hosszú téli álomból ébredek, mindent, ami rossz volt elfeledek. Tavasszal kíváncsian a jövőbe tekintek, a tavaszi szél elfújja a sötét felhőket. Odakint minden zöldül és színes lesz, fű, fa, virág s bokor ébredezni kezd. Tavasszal minden megújul köröttem, új céljaimat kíváncsian követem. A nap sugara … Olvass tovább

Amikor nem várt dolgokat gördít eléd az élet, teljesen megbénítva ezzel tested s lelked, amikor a történtekkel szemben a tehetetlenséget érzed, amikor a körülmények ellen semmit sem tehetsz, amikor már végképp nem érted a miérteket, s csak újabbnál újabb kérdések merülnek fel benned, akkor kell nagyon erősnek lenned! Egy szebb s boldogabb jövőben hinned. Pozitív … Olvass tovább

Egy napon végleg megszűnik földi létünk, itt hagyunk mindent és mindenkit, akit szerettünk. Egy napon emlék leszünk mindannyian, hiányunk fájó sebeket hagy szeretett családunkban. Egy napon senki sem fog már emlékezni ránk, mikor velünk lesznek ott fent gyermekeink, unokák és dédunokák. Egy napon csendben elfeled minket a világ! Nagy Noémi 2024.12.06.

Amikor két szerelmes szív lángra gyúl, a vágytól égve testük egymáshoz simul, Amikor két szerelmes tekintet minden szónál beszédesebb, Amikor minden ölelés magával ragad, édes csókra nyitja az ajkakat, Amikor a gyönyör sóhaja töri meg a csendet, midőn egymásba fonódik két lángoló test, Olyankor minden elcsendesedik, csak két szerelmes szív dobbanása hallatszik. Virágba borulnak odakinn … Olvass tovább

Távol vagy tőlem, mégis oly közel, nem láthatlak többé már téged, ám a lelked mindörökké átölel. Megfáradt tested már szótlan pihen, lelked szabadon szárnyal a mennyekben. Felnézek az égre s látom, hogy ragyogsz, tündöklő napfényben rám mosolyogsz. Csendes esőben lemosod arcomról könnyeim, míg e földön élek, szívemben őrzöm emlékeink. Távol vagy tőlem, mégis oly közel, … Olvass tovább

Hunyd be a szemed, tárd ki a szíved! Hallgasd a dallamot, mely megszólít téged! Tedd le most válladról picit a gondokat! Add át magad az érzésnek, hogy boldog vagy! Hagyd, hogy a zene simogassa lelkedet! Engedd, hogy lázba hozza testedet! Gyere táncolj, járjon lábad s kezed! Mosolyogj, csak élvezd az életed! Érezd, hogy boldogság járja … Olvass tovább

Kilenc hónapig testedből tápláltál, éreztem szívednek minden dobbanását. Mikor megszülettem, karjaidba zártál, millió csókjaiddal elhalmoztál. Mennyire vártam már, hogy lássalak, két karodban, hozzád bújhassak. Odafentről csakis téged választottalak, mily boldogság, hogy az édesanyám Te vagy! Ahogy cseperedtem, egyre okosabb lettem. Minden tudást, melyet tőled kaptam, mind-mind a tarisznyámba tettem. Mennyi sok mindenre megtanítottál! Felém mindig … Olvass tovább

A tered, melyet magadnak teremtesz épp akkora lesz, amekkorát gondolni mersz. Amikor magad egész kicsinek érzed, lényed gyufásskatulyába préseled. Mily sokszor segít ebben környezeted, elhiteti, hogy reménytelen helyzeted. S te gond nélkül mindezt el is hiszed, mert a biztosat semmire nem cseréled. Ám a jövődet csakis Te teremted, az útjaidat csak Te választod meg. S … Olvass tovább

De jó lenne újra a múltban lenni, szeretett kis falumba hazamenni. Nagyikám finom pogácsáját majszolni, kicsi zöld székemen ücsörögni. Csöpi kutyánk csaholására ébredni, szőlőlugasunk alatt hűsölni. Cseresznyefánk tetejébe mászni, pajtásaimmal újra játszani. Kiskertünk virágait megcsodálni, illatukat mélyen magamba szívni. Kispadon ülő öreg néniknek köszönni, poros utcánkban vidáman ricsajozni. Nyikorgó kiskapunkat kinyitni, majd vidáman iskolába menni. … Olvass tovább

Kilenc hónapig együtt dobbant szívetek, életed legszebb ajándéka gyermeked. Míg pici, karjait nyakad köré fűzi, lesz idő, mikor lelked ennek hiányát érzi. Ám ha megéli minden korszaka változását, ne félj, újra visszatér majd hozzád. Téged választott, mindenre tanítsd meg! Melletted biztonságban élhesse az életet. Kísérd el az úton, mely kihívással teli, engedd mindig szabadon szárnyalni! … Olvass tovább

Mikor földi életed megálmodod, majdan szüleid megválasztod, életfádnak veted el a magot. Egy emberöltőn át Te gondozod, nem mindegy, miként táplálod. Gyökereit jól meg kell erősíteni, hogy zord időkben is tudjon kapaszkodni. A törzsének is stabilnak kell lenni, nem dőlhet arra, amerre a szél kezd fújni. Lombkoronája a legszebb ékessége, különös figyelemmel tekints feléje. Érzéseid … Olvass tovább

Erdő mélyén csendre leltem, suttogó szél hangját követtem. Patak partján megpihentem, napfény csillant víztükrében. Fák lehulló színes leveleit néztem, utolsó közös táncukat a fényben. Vidáman keringőztek a szélben, majd mozdulatlan megpihentek a fűben. Figyeltem a ruhájukat levetett fákat, égig érő meztelen valóságukat. A fénylő kék eget, mely felettem ragyogott, egy bárányfelhőt, mely csalfán rám kacsintott. … Olvass tovább

Nézz bele a tükörbe, de ne csak úgy a semmibe! Jó mélyen a szemedbe! Akit látsz, ő vagy Te! Mondd csak, nagyon szereted? Vagy inkább mélyen megveted? Hagyod, hogy önmaga legyen? Vagy alkalmazkodni kénytelen? Adsz neki elég időt, hogy pihenjen? Hogy megfáradt lelke életre keljen? Számíthat rád minden helyzetben? Vagy magára hagyod védtelen? Mennyire nagyon … Olvass tovább

A felkelő nap üzen neked, mindenkor azt kéri tőled, vedd észre mindazt a szépet, mely téged körülvesz. Nem érti, hogy hová sietsz. Máris oda kell érned? Állj meg picit, csak figyelj! A pillanat csodáival töltődj fel! A madarak dallal köszöntenek, égi vándoraink is visszatérnek. A méhek vidáman döngicsélnek, virágzó fákban örömöd lelheted. A nap vidáman … Olvass tovább

Mennyek országában egy kicsi lélek érdeklődve a földre tekintett. Vajon milyen lehet odalent az élet? Amikor kéz a kézben jár test és a lélek. Arra gondolt, egy csodás anyát keres, akinek a legdrágább kincse majd ő lesz. Vágya, hogy útra keljen egyre erősebb lett. Az Úr elé állt s arra kérte őt: hadd menjen! ”Látom … Olvass tovább

Ha úgy érzed valami bántja lelkedet, színezd újra bátran az életed. Legyél festő, vedd kezedbe az ecsetet, mindennapjaidba vigyél színeket. Legyél madár, ki bátran a magasba száll, aki zuhanás helyett az egekben jár. Legyél te a legbátrabb vitéz, ki a gonosszal is szembenéz. Legyél újra vidám kisgyerek, hogy gondjaid picit elfeledd. Legyél álmodozó, sződd a … Olvass tovább

Kinek mi a rossz és kinek mi a jó, másokkal nem összehasonlítható. Mert ami nekem elég, az lehet neked kevés. Ami nekem a fény, az lehet neked a sötét. Ami nekem szerteszét, az lehet neked úgy szép. Ami nekem az élet, az lehet neked a végzet. Ami nekem csodaszép, az lehet neked pocsék. Ami nekem … Olvass tovább

Egyik reggel a festő arra ébredt, vajon hogyan festhetne meg egy teljes emberöltőnyi életet? Az ecsetet miközben a kezében fogta, azon tűnődött, melyik színt válassza? Először csak vidám, élénket keresett, gondolván, így festi le a pezsegő életet. A szerelmet, mely a szíveket lángra gyújtja, a napot is ezzel festi majd varázslatosra. Ám miközben a vásznat … Olvass tovább