Nagy Noémi

Van az úgy, hogy a sok is kevés, sokszor még az elég sem elég! Van, hogy panasz hagyja el ajkadat, mert úgy érzed szerencsétlen vagy. Ám ha más batyuját fel kellene venned, s keresztjét cipelned, mondd, elbírná a lelked? Van az úgy, hogy a sok is kevés, sokszor még az elég sem elég! Nagy Noémi … Olvass tovább

A part mentén oly sok csónak, a végtelen tengerén ringatóznak. Vajon a sok között hol a tiéd? Melyikbe szállj? Nehogy elvétsd! Ha felismered, bejárhatod a végtelent, s még a szél is jó irányba repít téged. Bármilyen zúgó vihart túlélhetsz, mert csónakod biztosan megvéd téged. Ám ha rosszul döntesz, elnyel az ár, az élet viharaival küzdeni … Olvass tovább

Ha lehunyod szemed látod ifjú éned? A fiatal, vidám, zsenge lényed? A tündérmeséket amint elhitted, a terveid, ahogy izgatottan szőtted, a szerelmed, akiért repesett szíved, a kudarcaid, ahogy fájón megélted? A megannyi vidám napjaidat, a diákéveket melyek úgy elsuhantak, a titkon éjjel-nappal álmodót, s azt a makacs, folyton lázadót? Látod gondtalan gyermeki arcodat? Drága szüleid, … Olvass tovább

A múlt szele még mindig megsebez, mily fájó, hogy most is engeded. Ám e sebek visszahúznak téged, engedd el kérlek mindet végleg. Mert ha életed végéig cipeled, súlya megbetegíti tested-lelked. Tedd le a fájdalommal teli zsákot, vonzd magadhoz a boldogságot. Oly csodás e föld melyre születtél, rajta egy újabb csoda te lettél. Szárnyalj, röpülj míg … Olvass tovább

Ne várj a holnapra! Most cselekedj! Az álmaid most valósítsd meg! Ki tudja, mit hoz a holnap, lesz-e rá majdan alkalmad. Kell legyen egy most napod, melyben vágyaid megvalósítod. Ne kezdd egyből nagy dolgokkal, csupán kicsikkel, kézzelfoghatókkal. Kényeztesd magad! Mert megérdemled. Hisz mindennap mókuskereked pörgeted. Kellenek időnként a most napok, hogy könnyebbek legyenek a holnapok. … Olvass tovább

Sodor az ár. Hagyod, hogy sodorjon? Engeded, hogy csónakod zátonyra fusson? Az érzést néhányszor már átélted. Csak reméled, hogy elkerülheted. Amikor majd sorsod kezedbe veszed, s még tudatosabban éled az életed, ha majd a világ előtt megnyitod szíved, s a szeretet erejében mer hinni lelked, amikor majd a nehézségeket átértékeled, s a kisebbeket kihívásnak veszed, … Olvass tovább

Amikor egy szerelem véget ér, a szív megszakad, a lélek remél. Egy darabig közös volt utatok, egymásnak ajándéka voltatok. Egy időre létetek összefonódott, mily szerencse, hogy találkoztatok. Az élet útja kövekkel van kirakva, könnyedén átléptétek együtt haladva. Ám a közös kaland véget ért. De megmarad minden szép emlék. Engedjétek egymást szabadon szállni, kihívásokat, örömöket külön … Olvass tovább

Amikor felérsz majd a hegytetőre, s visszatekintesz onnan a völgybe, az utat, melyet bejártál látni fogod, s tudni, benned milyen nyomot hagyott. Minden lépésed, melyet megtettél, minden csalódásod, melyet átéltél, minden tetted, melyet véghezvittél, minden tévedésed, melyet elkövettél, minden kételyed, melynek nem hittél, minden boldogságod, melynek örültél, minden cselekedetet, mellyel segítettél, minden bűnöd, melyért bűnhődtél, … Olvass tovább

Amikor béke van a lelkedben, boldogság a szívedben, s egészség a testedben. Szárnyalsz a végtelenen át, terved magasba, az egekbe hág. Nincs oly erő mely utadat állja, boldogan dobban szíved kalapácsa. Nem érzed magad burokba zárva, előtted a mindenség kapuja kitárva. Ám ha valaki vagy valami megzavarja, vészesen közelít feléd a hullámok hada. Amikor bizonytalan … Olvass tovább

Még mindig épp oly szépnek látsz, mint amikor először megpillantottál? Még érzed szívedben azt a dobbanást, mely lángra gyújtotta szerelmünk lángját? Még látod a tüzet a szememben? Kislányos bájam felvillan olykor előtted? Még szereted hallani kacagó hangomat, mely mosolyt csal arcodra, ha bánatos vagy? Még hiányzom neked, ha nem vagyok veled? S boldoggá tesz amikor … Olvass tovább

Midőn nesztelen leszáll  az éj, tested s lelked pihenni tér. Gondolataid elcsendesednek, lelked belső hangját hallod meg. A hold fénye beragyogja szobádat, az éj csendje  mély álomba ringat. Álommanó meglesi vágyaidat, az éj leple alatt egy filmet forgat. A valóságodból teljesen kiragad, eléd tárja minden kívánságodat. Miközben bejárod a világot, csendben szunnyad a város. S … Olvass tovább

Amikor úgy érzed: Szembe fúj a szél, minden vihar utolér, már a nap sem ragyog, a lelked is csak háborog. Amikor a szív bezár, ködbe vész a reménysugár, céljaid elfújja a kósza szél, az élet semmit nem ígér. Akkor csak a jóra figyelj, mélyülj a csendben el! Halld meg lelked hangját, szíved szeretett ritmusát! Szedd … Olvass tovább

A parkban nyílnak már a tavaszi virágok, megannyi madár hangja ébreszti a várost. Fentről a nap rád vidáman mosolyog, észre sem veszed, mókuskereked hajtod. Az utcák csendjét autók zaja töri meg, hamarosan fut, siet, nyüzsög a tömeg. Indul egy új nap, éppúgy, mint tegnap. Hálát ezért a napért vajon ma ki ad? Mert természetes, hogy … Olvass tovább

Négylábú kidobott, kóbor ebek, szilveszter éjjelén mit sem sejtenek. Petárdák hangja töri meg a csendet, közben önfeledten mulatnak a népek. Színes fények szerte az égen, hangosan dörögnek, rém ijesztően. Hűséges barátaink riadtak, félnek, otthonaikból is sokan elmenekülnek. Bogárka, Bogárka a vesztedbe rohansz, a kanyarban már sebesen robog a vonat. De ő csak fut, rohan, a … Olvass tovább

Újra havat fúj a szél, fülembe súgja: itt a tél. A hófödte táj látványa, mint a test s lélek harmóniája. Hallom a szellő hívószavát, követem, hogy lássam a csodát. A hófehér fátyollal fedett varázslatos természetet. Csendben nézem a tájat, a ruhájukat levetett fákat. A vakítóan csillogó havat, a besüppedt lábnyomokat. Hallgatom a némaság szavát. Az … Olvass tovább

A csend, mely néha körülvesz, sokszínű arcát mutatja meg neked. Mikor nyugodt, békés a csend, olyan mint a csodás természet. Lágyan ringat s magához ölel, újabb energiákkal tölt fel. Amikor várakozással teli a csend, azt fürkészed vajon most mi lesz? Adni fog, vagy épp valamit elvesz? Csak reménykedsz, hogy minden jó lesz. Mikor ijesztően néma … Olvass tovább

Fejedben számtalan gondolat, zakatol az agy, mint egy vonat. Terveid az egekbe szöknek, úgy érzed, megvalósítod mindet. Ám a lendület olykor szunnyadni kezd, kitűzött céljaid hamar elfeleded. Ha időd mindig másra fecséreled, az egész csak füstbe ment terv lesz. Amikor álmaid csíráját elveted, gondoznod kell, mint egy kiskertet. Nem elég csak várni a csodát, tenned … Olvass tovább

Lehunyom a szemem s arra gondolok, A Karácsonyt miképp várják az angyalok? Vajon ők is feldíszítik tündéri országuk? S épp oly izgatottak, mint mi vagyunk? Vajon tudják, mennyire hiányoznak nekünk? S hiányunk bennük is nagy űrt hagy odafönt? A szeretet ünnepén ugye eljönnek hozzánk, s velünk együtt gyújtanak gyertyát? Milliónyi csillag ragyog felettünk, Karácsony éjjelén … Olvass tovább

Tükörbe nézel s látod önmagad. Vonásaid, melyek megváltoztak a hosszú évek alatt. Ha tükröd beszélni tudna, visszatekintve a múltadba sok mindent elmondana. Hisz álltál már előtte kisírt szemmel, olykor kétségbeesett tekintettel. Volt mikor boldogan nézted, szemedben örömkönnyek gyűltek. Amikor szépnek láttad magad, túl gyakran meglátogattad. S mikor úgy érezted csúnya vagy, nem vezetett hozzá utad. … Olvass tovább

Sötét van, csak nézel, nyitva a szemed, de semmit nem észlel. Valami gyötri lelked, csendben háborog, nem enged élned. Szorít, vergődik a tested, fojtogat, burokba zár, felemészti léted. Lassan oszlik a sötét, utat tör a fény, nyit a világra elméd. Gyenge lábad erőre kap, kezded látni utadat, indulsz remegve, jót remélve. Óvatosan lépkedsz előre, kapukat … Olvass tovább