Érzed?
Érzed? Él bennem tűz hit és lélek, szívem még nyughatatlan – De kezemet nyújtom ha kéred, számomra nincs bizonytalan! Mert elhalványulhatnak a fények, és minden oly boldogtalan – Ha ezernyi sebből is vérzek, ott leszek minduntalan…
Müller Róbert
Cím nélkül
Cím nélkül Nem tudok már sírni, sajnos nem tudok! Könnyáztatta nap, amely felém ragyog… Megrendült tévhitem: száll, száll, száll, úgy száll – a végtelenségig talán meg sem áll! Hol hibázhattam? – vaj’ hol volt a hiba Mely elvitt e fars útra: oda: ahova Talán bántottak és bántottam viszont! A miértre bizony, nincsen válaszom Rongy lettem! … Olvass tovább
Álmodj!
Álmodj! Olykor „heves” álarc mögött rejted titkaid… Ám külső nem rejtheti el, a valós álmaid. Szívből jövő mosolyod, őszinte szemed: önkéntelen kimutatja, mit is rejt szíved. Szeretetre vágysz, és szeretsz lázasan… Ha adsz: szívből teszed, őszintén boldogan. Mikor bántanak, álarcod felveszed… S talán néha sikerül fojtani könnyeidet. Mégis aki lát! – úgy mélyen, igazán: Láthatja … Olvass tovább
A sors szele
A sors szele Nem haltam meg még, semmiért soha. Nem volt válaszút, mely elvitt bárhova. Homlokon lehelt a sorsnak hűs szele, gyorsan tovaszállt s én nem szálltam vele. Volt ezernyi könny és lángtól izzó hév, mely sok-sok lelken át, bíz sok szívet elért. Időnként lesújtott az élet vas keze! Fájt s tán meggyötört, de nem … Olvass tovább
Megsebzett szív
Megsebzett szív Ó nem értem, nem érzem, sőt néha átkozom A sorsot mely hol ad, hol elvesz ám nagyon! Szikrázó hazugság vagy csendes báj temet Izzó tűz mardossa sebzett szívemet. Meglehet, s te tán nevetsz! Nevess boldogan, Nevess, hisz a bú csupán megöl és nem fogan! Balga kígyó-sors terem csak cserzett lelkeket Hittem!… S bíz … Olvass tovább
Érzed még?
Érzed még? Kétség ne gyötörje szíved: itt vagyok, s veled! Kusza lelkem tétova, de el sosem temet! Akkor és ott szól szívem, hol minden csendbe vész – hol irgalom nem létezik, és messze szállt az ész! Érzed még? – hisz jő a szó, s ki mondja érti tán Az ember néz, és elmereng: mit lát … Olvass tovább
Pure emotion
Pure emotion Szerelemben nem kell s talán nem is lehet: Lopni, kifacsarni a mély érzelmeket. Amit adhatunk, csak jön… úgy kifakad! Van, hogy nem is látjuk, mi jó s mit nem szabad. Hisz elvakít, megigéz, zsigerekig ég! Nem létezik más, elragad a hév! Hiszünk mindenben, mert minden-minden szép… Álmunk festette… Csodálatos e kép! Ha mégis … Olvass tovább
Válaszra várva
Válaszra várva Szólj rám!… Szavad, a mindenségbe vész… Rejtelmes talány, a kusza józanész. Nem kell itt a szó! Hisz oly bús… hasztalan! Lelkek ábrándja: bizony boldogtalan. Csak nézek: fájón, s ökölben két kezem Elveszthetem azt, miben még van hitem! Szívem szakad szét, s mondanám: Elég! Minden, mit hittem, ó’ minden porig ég… Kérdem én: Miért??? … Olvass tovább
„senkinek”
„senkinek” Nem ismerem. Érzem… hogy miért? – nem tudom! Ám belül, hogyha vérzem… ő ért, és én hagyom – Hogy épp’ szívemig érjen szavának késhegye, Bűvösen igézzen, szép lelkülete. Hisz ő, a „senki”! – látom… kiben vakon hiszek Lehet tőlem bárki! Kedves a szívemnek! Szemforgató sorsom, tán tévútra vihet De ő, a „senki”? Tudom, ő … Olvass tovább
Kinek inge…
Kinek inge… Fontos dolog: nem papolás Rímet ne kérj oly hevesen Nem mondja azt szent írás: ’mi nem tetszik az helytelen Ne kérj semmit sem fejvesztve, hisz mindenre van még idő… az írások becsmérlése, szép dolog, de ám veszendő! Lehet tudnál bölcsen szólni… Rímed nincs: hát e helyett, Minden versbe belekötni, Ez a Te fő … Olvass tovább
Örök érzés
Örök érzés Vérzik a szívem! Egy ócska rongydarab, mit félredobtak: hisz, értéktelen kacat! Nem selyem nem bársony, kusza gombolyag, az isten szőtte tán vagy száz pokolfajzat! Ki tudja: szóljon, mondjon igazat! A látszat sokszor csal, mint bármely kirakat. Hisz vérző szívem nem ócska rongy és kacat… Mit félre dobhattak! Érzése megmaradt. Müller Róbert
Túl mindenen
Túl mindenen Bizony, néha átfesti lelkemet a bánat, Keserűség égeti, mint egy szalmaszálat. Tennék! – mert mernék, de elhagyott hitem Emlék. Csak emlék, és mily lélektelen. Szívemből, rejtelmes moraj hangja szól, Lüktetése érdes… Fájdalmasan dalol. Mennék! – mert mernék! Át, túl mindenen Emlék. Mért emlék, s mért ily szívtelen! Szememben, ha érzel, szemed láthatod… Sír, … Olvass tovább
Remélhetek?
Remélhetek? Nem néznek rám istenek, Kémlelhetem a kék eget! Álmos képet festenek Látványukkal a fellegek. Két lábammal lépdelek: A földön tán! Vagy tévedek? Rá gondolni sem merek Hová jutok, ha „nem leszek”? Férgek rágják testemet? Vagy elvisznek a szellemek. Várhattok! Még nem megyek! Ha mégis, akkor nyertetek. Egyszer én is veszthetek, Ám bánni fogja lelketek! … Olvass tovább
Pénzért mindent
Szerzőtársak: Müller Róbert és Sheldon Pénzért mindent Pénzért a halál, pénzért az élet… Pénzért a jóság, pénzért a méreg… Pénzért a gyűlölet, pénzért a szerelem… Pénzért a boldogság, pénzért a gyötrelem… Fáj ha látod másnál a gazdagságot s a szívedben összetört cudar rút világot! Fáj ha a pénz ad másnak boldogságot eltemetve ezzel, minden tisztaságot… … Olvass tovább
Felismerés
Felismerés Ő lehet a fény nekem, sötét éjeken: meleget adó tűz hideg reggeleken gyógyító érintés, fájó sebhelyeken édes szelíd gondolat, keserű perceken… Ábrándomban él még, s mert él hát elhiszem: e szív nem csalfa remény, mert csak ő van nekem bizony furcsa néha, s bár fáj, elviselem hisz fájdalma a fájdalmam, szív a szívemben… Aztán … Olvass tovább
Csak egy pillanat.
Csak egy pillanat Miért fájhat így? Gyötör és kínoz, Miért lázadó, mi mindent feláldoz? Miért lobban lángra, s miért alszik el Miért van ha fáj, és akkor miért kell? Miért ily letisztult, miért szép és jó, Miért szolid bájos és olyan megható? Miért ellenállhatatlan, s miért gyönyörű Miért olykor édes hol meg keserű? Mert… …ha … Olvass tovább
Kárhozat.
Kárhozat Szétszabdalt szívemből patakként csorog: A vér, mi szenvedéstől s bánattól ragyog. Álszent, rejti fénye a múltnak szennyesét Hűen hitt reménye szór száz és száz regét. Miért így?! – hogy fájjon? Hisz szép volt egykoron… – Hogy csatabárdot ásson, de csak a hantokon! Mért kellett e harc vajon, s a sok-sok vérpatak? Hogy megnyugvást találjon … Olvass tovább
Mit sem ér.
Mit sem ér Szívünkben kísért még múltunk szava Szép reményt ígért, s most nem szól dala. Álmok törtek szét, és mennyi húr szakadt?! Rég elhitt mesék: hantjukban nyugszanak. Szavak helyett már, a sok-sok szem beszél Kisírt könnyük ár! – mit hömpölyget a szél. Hányszor indult el, s de sokszor mit sem ért, Csak néz az … Olvass tovább
Neked.
Neked szólhatsz gúnyosan nézhetsz bárhogyan lehetsz kőkemény s rossz minduntalan, gyötörhetsz kínozhatsz átkozhatsz ha kell de soha ne feledd, ne játssz a szívemmel mondhatsz szépeket míg néz rám két szemed lehetsz mindig jó, gyengéd és kedves szerethetsz ölelhetsz csókolhatsz ha kell de soha ne feledd, ne játssz a szívemmel mondd ha nem szeretsz, takard el … Olvass tovább
Miért kérted Őt?
Miért kérted Őt? Miért kérted Őt? Ó miért? – Mondd uram?! Reménytelen átkokba fordul minden szavam! Nem hittem benned. Bíz’ már nem is fogok! – hisz eltemetsz Te mindent, s én mindent átkozok! Sújtson kezed! – tán én, csak én vagyok! – ki ítéletedhez, már szólni nem tudok. Lehajtom fejem, s a könnyem úgy csorog… … Olvass tovább