Istennek így kellek

Istennek így kellek Belém kapaszkodik tavaszi délután, bejárom a város félreeső részét. Néhányan mennek az utca túloldalán, rejtenék kopottas életük egészét. Cipőkopogás közt sanda pillantások, belátom lassan, nincsenek véletlenek, mire leküzdöm a kínos távolságot, már nem kételkedek – Istennek így kellek. 2024.02. 12.

Nyílnak hamvas hóvirágok

Hajnal billen éghatáron, fénynek enged a jég-retesz, tél sóhaja vízzé olvad, fröccsent rám is a vén eresz. Felénk neszeznek a hársfák, mikor tél image hámlik, helyébe lép zsenge tavasz, belesüppedek bokáig. Pezsdítenek üde percek, reményteli suttogások – Mit látok a fák tövében? Nyílnak hamvas hóvirágok. 2024.02. 20.

Karácsony havában

Ragyogóbb az égbolt így karácsony havában, gyermekek szemében a vágyak nagyra nőnek, talán még hisznek az ünnepek varázsában, s lelküket megnyitják a szeretetidőnek. Mit adhat nekünk a hó födte tájak fénye? Ha távolba nézel, délceg hegytetők hívnak, isten közelében békesség terebélye – magasán csak viharlovagok pusztítanak. Fényárban kanyargó díszek, falvak, városok várják karácsonykor a család … Olvass tovább

Hó-mérő

Zubogyban szüntelen szakad a hó, zuhog, hermelin-fehéret ölt magára a föld, gyors sodrású csermely vize zizeg, zubog, fölé a szél köd-hidat feszít, úgy süvölt. Valós a hír, merthogy északon tél vadul, gőgös magasságú hegyeket bálványoz, remény hópelyheit szórja szét ravaszul, ragyogást a földnek ekként adományoz. 2023.11.28.

Zord az idő

Zord az idő Hajnal óta zuhog, az ősz zokog, valami nagy ramazúri lehet, ködén át a sötétség hunyorog, befeketítve a fellegeket. Kiterjedése a kedvemet szegi, hömpölyögve a falhoz löttyenek, feszült idegzetem reszelgeti a szél, rám fröcsög sáros döbbenet. Mocskos lével telnek meg az árkok, bugyborékolva fuldokol a Föld – Félek, pedig senkinek sem ártok, zord … Olvass tovább

Napok szédületében

Duzzog az utca, por lepi kedvét, nézed lankadó lézengők árnyát, fény taszigálja nappalok terhét, lüktető kétség liheg a járdán. Tikkasztó napon lanyhul a lépés, homlokodon a holnap barázdál, szándékok mentén lehet eltérés, gyérebb a léttér, mint amit várnál.

Nyári hangulat

Nyári hangulat Hátrál a sötét, az éghomály, hajnali égen vörös selyem, tűnik libbenő párauszály, kétes álmot rejt még a szemem. Redőny résein kíváncsi fény kukucskál, vizslat – ébren vagyok, homlokráncomon verskezdemény, távoli ihlet csak andalog. Levegő rezdül szellő nyomán, lomb alatt mókás árnyék matat, csak bámulom csöndes tétován, nem is találok rá szavakat. Bőrömön kúszik, … Olvass tovább

Az élet diadala

Mikor az égalját felfejti a hajnal, piheg öntudatlan létében a város, fasorok mozdulnak bozontos sóhajjal, táguló háttérben minden valóságos. Míg remény szirmain döngicsél új napom, lelkem átjárja, mint a virág illata, hitem, gondolatom túlnyúl a szavakon, minden pillanat az élet diadala. 2023.06.22.

Zápor után

Mentem az utca túlsó oldalán, mikor a zápor végre elcsitult, sorfák lombján pár csepp még kivirult, nagyra nyílt szemmel bámultak… talán. Csendben könnyezett a Városháza, falán az eső csíkokat hagyott, mint egy sárga plüss párna, hallgatott, talán mégiscsak felment a láza. Szellő suhant át a Kossuth téren, térköveken a nap filmje forgott, házak árnyéka összemosódott, … Olvass tovább

Április

Hóbortos hónap játékos, szeles, valami miatt mégis sikeres. Pitypang sereglik, útszélén sétál, aranymosolya, olykor megtréfál. Virágzó bokron áttetsző fátyol, kabátod lenge, alatta fázol. Zöldül a rét és selymes a határ, kedvét megleli, aki arra jár. Szemem hunyorog, incseleg a fény, lelkemben érzem, minden a helyén. Trilláz a rigó, messze száll dala, tavasz az élet friss … Olvass tovább

Tavaszi fényben

Korán ébredek a március fényében, szobám beragyogja a tavasz aranya, felpezsdíti szívem, éppen idejében, lelkesedek érte, jobban, mint valaha. Tán feledteti a múlt idő sötétjét – rügybimbóban élet és lendület lapul, mégis szerénységgel leplezi fölényét, mikor kincsét szórja, nem méri fukarul. Lágyan átsuhan az utca túl felére, mint libbenő szoknya selyemsuhogással, tapogatja, méri, az égig … Olvass tovább

Ráeszmélés

Pár napja kifehéredett a Szahara, hóháló alatt a sivatagi homok, belegabalyodik a világ zűrzavara, mélyül, roskadozik, miként a cipőnyomok. Reped, mozdul a föld, mint jeges rianás, hosszúra nyúlik a rémület évada. Morfondírozom, mit hozhat még a változás – tévedéseinkre ráeszmélünk valaha? 2023.02.10.

Januári tél

Mikor átszűrődik a hajnali égbolt, a csapnivaló tél távolból közelít, felhőtérbe merül a fakuló félhold, homályba ébredőkre rá se hederít. Bekukucskál ablakokon az utcafény, felizzik akár az égő cigaretták, paplanhajlatában lapul a késztetés, nyújtózkodom, mint az elgémberedett fák. Kint virítanak a pocsolya koponyák, szél bontja a város köddel szőtt peremét, házakra zúdítja a zápor tébolyát, … Olvass tovább

Boldog újévet!

Szilveszter kopogtat, az est beleszédül, koccints most pezsgővel vágyaid jeléül, délceg úr az éjjel ünnepi zakóban, sereghajtó napon vigadj hát valóban! Mikor körbeér a ráérős kattogás, kintről beárad a trombitaharsogás, hagyd, hogy a vidámság olykor legyezgessen, régen volt pillanat a tiéd lehessen! Szikrázó fénycsóvák az ég felé kúsznak, hamvadó szikrákkal óévtől búcsúznak. Legyen még nagylelkű … Olvass tovább

Karácsony felé

Most havat vár a táj, hömpölygő pelyhek özönét, földekre takarót, világnak mennyei zenét. Az ember, álmodik, és apró csodákra vágyik, ha szeretteivel lehet, semmi sem hiányzik. Hihetnénk, hogy a csodák lélek-fákon teremnek, mikor rátalálunk, bennünk tovább nemesednek. Szeretnénk adni valami különlegességet, hogy más is érezze szívékben a melegséget. Az igazi ünnep, mikor nem vagyunk egyedül, … Olvass tovább

Ágak végén ősz ered

Most ágak végén ősz ered, harmat a berkenyésre ül, fénylő bogyószem rám mered, megigéz észrevétlenül. Reményt fakaszt a pillanat, megadja napom ritmusát, körképet fűz a pirkadat, zengi az élet himnuszát. Mikor kibontja a teret az átszüremlő napsugár, megmutatja a hegyeket, harmatos réten táncot jár. Hangol az erdő, csivitel, szárnyát bontja a gondolat, nem pótolható semmivel, … Olvass tovább

Fájdalom csendje

Már az ősz színei dobognak, és a táj változásainak lüktetését érzem, magam sem értem, hogy a szívem miért fáj, mégis belesajdul a lelkem egészen. Síremlékek mentén búsan botorkálok, szellőként körbeleng a holtak sóhaja, földi létünk őrzik, nem a túlvilágot, átjár krizantémok kesernyés illata. Szeretteim nélkül ritkásabb az élet, fenyő koszorúkkal bástyázom a hitem, mécses lángja … Olvass tovább

Október

Kócos a szél, tekereg, földön avar hentereg, zilált eső szemereg, dió héja lepereg. Borzas idő csupa sár, kihűlt a nyár messze jár, sopánkodik az ember, didergős az október, 2022.10.03.