Borzas hajnalon
Borzas hajnalon Semmibe süllyedt sóhajok nesze, párnámon pihen álom hangszere, porlik az éj, fény fogja üstökét, gránittá szürkül vakító sötét. Homályban térdel távoli lankás, hátára hágni csak egy pillantás, pilláim mögül lustán pislogok, eltűnnek közben fáradt csillagok. Borzasan fordul felém a hajnal, bíborló arcán széles mosollyal, lemossa harmat tegnap sötétjét, magasba tartja jelenem tétjét. Bőrömre … Olvass tovább