Telefonos felmérés

Az öregúr éppen akkor ült oda az íróasztalához, amikor megszólalt a telefonja. -Halló! Jó napot kívánok! Szabó Katalin vagyok a Könyváruháztól, ugye Hegyi Szilárddal beszélek? -Igen, én vagyok – dörmögte bele a telefonba az öregúr, kissé mérgesen, hogy vajon mit akarhatnak tőle. -Egy telefonos felmérést készítünk a hírlevelünk valamennyi címzettjével, ha van néhány perce, szeretném … Olvass tovább

Tollpihék: Tizenkilencedik történet

Mikor a nagynéném haldokolt, más rokon híján nekem telefonáltak a kórházból: -Az utolsó óráit éli a nagynénje. Ha el akar búcsúzni tőle, jöjjön be. Eddig fel sem merült bennem ez a gondolat, hogy el kellene búcsúznom tőle, de eszembe jutottak azok, akiktől nem adatott meg a lehetőség, hogy elbúcsúzzak: nagyanyám és apám. Ezért csak annyit … Olvass tovább

Elment egy jó barát

Lassan a végéhez közeledett a temetési szertartás. A falu lelkét, Kunigundát temették, és sokan eljöttek a búcsúztatására. A Hódos Ica nevezte néhány éve egyszer az öregasszonyt a falu lelkének, aztán valahogy elterjedt ez, és egy évbe sem telt, már mindig csak így emlegették őt. Nem gúnyolódva, inkább szeretetteljes kis mosolygással. Mintha Kunigundán múlott volna, hogy … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizenötödik történet

A szellőző zajára ébredtem fel. Nem volt harsány, fülsértő, csak éppen valamennyivel hangosabb a megszokottnál. Úgy látszik, hogy ma reggel dolgozott rajta a szerelő, és kicsit másképp állította be. A fiataloknak, azoknak, akik már itt születtek, valószínűleg fel sem tűnik. Az örök mesterséges fény és az örök mesterséges levegő. Beletellett jó néhány évbe, amíg a … Olvass tovább

Őszi levelek: Tizennyolcadik történet: Örökifjú őszi levelek

Nagy volt a hőség, bőven harminc fok felett lett volna a hőmérő higanyszála, ha lett volna hőmérőjük. De nem volt. A világnak ez az eldugott, mondhatnánk elrejtett kis sarka mentes maradt a civilizáció áldásaitól. Az öreg Jeremiás maga akarta, hogy így legyen. Öreg volt ő mindig, hiszen már jó néhány ezer esztendő eltelt azóta, hogy … Olvass tovább

Éjszaka: Tizenhatodik történet

Az Éj Királynőjének monológja Sötét és semmi voltak: én valék, Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj. S a világot szültem gyermekül. /Vörösmarty Mihály/ Nehéz lenne elmondanom úgy, hogy megértsétek, mit jelent az igazi sötét. Milyen az, amikor csak éjszaka van és semmi más. Át kell élnetek, mondhatnám, de hiába. Tudom, hogy ti ezt nem éltétek … Olvass tovább

Mégis szép az élet

Egy egyetemista naplójából Persze, hogy nagyon megörültem, mikor megkaptam ezt a féléves New-Zealand-i ösztöndíjat. Ugyan nemrég egy német komikus azon viccelődött, hogy az osztrákok jobban félnek a cápától, mint a síelés közbeni lábtöréstől, holott ez utóbbi lényegesen gyakoribb náluk, én úgy érzem, hogy nem tartozom azok közé, akik a cápáktól félnek. Nem is lenne jó, … Olvass tovább

A fazekas király

Mese nemcsak gyerekeknek Egyszer volt, hol nem volt, egy régesrégi kis országban történt, amit most elmesélek. Békésen húzódott meg a csöpp kis ország hatalmas birodalmak között, és egy király uralkodott az ország népén. Mikor a király meghalt, mindig a fia követte a trónon az uralkodásban, így volt ez időtlen idők óta. Amíg a király élt, … Olvass tovább

A pillanat: Tizenharmadik történet

Van olyan, hogy egyetlen pillanat válik döntővé egy ember életében? Van olyan, hogy egyetlen pillanat megváltoztat egy embert? Vagy úgy, hogy felszínre hoz valami rosszat vagy úgy, hogy felszínre hoz valami jót? Ritkán vannak ilyen pillanatok manapság. Talán gyakrabban történnek meg a léleknek ilyesfajta katarzisai olyankor, amikor felborul a világ szokott rendje: nagy háborúk vagy … Olvass tovább

A köpülő asszony látogatója

Március volt, még maradt bőségesen a tél hidegéből, de már hosszabbak lettek a napok, és rügyeztek a fák. Minden élő várta a tavaszt, a meleget, a napsütést, várták, hogy újrainduljon a természetben az élet, és mindenki, aki végigvegetálta a telet, kezdhessen újra erővel feltöltődni. A kis tanya magasan fenn volt a hegyekben, magányosan, még a … Olvass tovább

Új nap: Tizenkettedik történet

Új nap jó nap? Talán mindig reménykedünk ebben. Hogy az új valami jót hoz, valami szépet, valami jobban sikerülőt. De mi is az, hogy jó nap? Kívánjuk egymásnak, de mit kívánunk voltaképpen? -Adjon Isten, jó napot! – köszöntött rá a hegyi vándor a pásztorokra, mikor leért a csúcs melletti menedékházból az alpesi legelőhöz. -Fogadj\’ Isten … Olvass tovább

Egy különleges tanfolyam

Maga a helyszín is olyan volt, hogy komoly fáradságot jelentett odajutni. A tanfolyamot egy kolostorban tartották, amelyik mélyen eldugva bent volt a magas hegyek között, és semmilyen mai, modern eszközzel nem lehetett megközelíteni, nemcsak terepjáróval nem, de repülővel vagy helikopterrel sem. Vonattal el lehetett menni a hegyek lábához, és az ottani kis faluban lehetett bérelni … Olvass tovább

Téli világ: Tizenkettedik történet

A hegyek között a Felvidéken januárban mindig van hó, ritkán mondhatja egy vándor, hogy őt meglepetésként érte. Nem is mondott volna ilyet a szegény öreg drótostót, aki egy háromhetes vándorútja után igyekezett hazafelé. Nehezen ment már a járás, de még bírta valahogy, és bár az asszonya marasztalta, hogy ne menjen már , majd csak kihúzzák … Olvass tovább

Csalódás és remény

Csalódások és remények váltakozása az egész élet, gondolta magában Judy zuhanyozás közben. Kevésbé volt elkeseredve, mint előzetesen gondolta volna önmagáról, vagy bárki, aki ismerte, gondolta volna őróla, pedig csak alig 10 nap telt el azóta, hogy szakítottak a párjával. Az ő számára váratlan volt, nagyon szerelmesnek érezte magát és szépnek azt a közel két évet, … Olvass tovább

Új remény: Hetedik történet

A LifeClub konszern két fő tulajdonosa, Ed és Dam – az ő kezükben volt a különféle részcégek kötvényeinek több, mint 80 százaléka – egy rövid találkozóra jöttek össze december 23-án, a karácsonyt megelőző délután. Nemcsak a világcég tulajdonosai voltak, de egyben a menedzserei is, akik általában maguk között döntötték el a fontosabb meghozni való döntéseket, … Olvass tovább

KÖNYVAJÁNLÓ: Müller Márta: A mesekastély

MEGJELENT: Müller Márta: A mesekastély c. sci-fi novellás kötete 170 oldalon, puha borítóval. MEGRENDELHETŐ WEBÁRUHÁZUNKBAN: http://webaruhaz.holnapmagazin.hu/ és HAMAROSAN a Líra könyvesboltokban is! Az emberiséget régóta foglalkoztatja az a gondolat, hogy egyedül vagyunk-e a végtelen világegyetemben? Számtalan könyv, film foglalkozott már az elképzelhető változatokkal. A mesekastély című sci-fi kötet azonban egy kicsit más szemszögből mutatja be … Olvass tovább

Apró mozaikkockák, 2019.december, Bécs

Apró mozaikkockák, valami ilyesmi címmel jegyeztem fel magamnak néhány mostanában történt szomorú dolgot. Mint látlelet a korról? Vagy legalábbis egy látlelet része? Mik voltak ezek? N1. Egy szerencsétlen öregember, mezítlábas papucsban és szakadt nadrágban álldogált a minap a bank bejárati ajtaja mellett bent. Hajléktalan? Vagy a szervezett bandák által idehozott kiszolgáltatott koldus? Nem koldul. Valószínűleg … Olvass tovább

Tanítási óra 2319

2319-t írunk. Mondhatnám, hogy annyit mutat a naptár, de az nagyon régimódi kifejezés lenne, mert azok a 300 évvel ezelőtt divatos falinaptárak régen nincsenek már. Én magam is ritkaság vagyok, a 350 évemmel, nem azért, mintha nem lenne manapság lehetséges egy ilyen életkor, hanem azért, mert én még olyan régi típusú ember vagyok, akit anya … Olvass tovább

Karácsonyi történet: Hetedik történet

Anyó lakása nagyon picike volt, épp csak egy kis szobácska egy kis főzősarokkal, meg egy kis mosdó WC-vel. Nem meglepő így, hogy a karácsonyfája sem volt nagy, mindössze egy alig 25 centiméteres kis műkarácsonyfa, amit igazán nem tellett sok időbe feldíszíteni. Nem mintha nem lett volna ideje, rengeteg ideje volt, hiszen egyedül volt, és tudta, … Olvass tovább