Fekete macska

Fekete macska, Mára fogalommá vált, Féltékenyek-e Vajon a fehér, szürke s A vörösszőrű cicák? Fekete macska, Irányt váltanak sokan, Mikor meglátnak Keresztbe menni maguk Előtt az útjaikon. Fekete macska, Parfüm lett, elcsábító Illat, kit csap be Jobban, ki ezt használja Vagy akit elbódítgat. Fekete macska, Egy hétig fejtetted a Rejtvényt, nő vagy más Cetlin az … Olvass tovább

Az elvesztett anyanyelv

A 21-dik század közepe felé közeledve az Egyesült Államok már kezdett belenyugodni a „világ vezető állama“ szerepének az elvesztésébe. Sok minden átalakult az életben és az emberek tudatában egyaránt, vagy pontosabban az újonnan felnövekvő generációt már egészen másmilyen gondok és problémák foglalkoztatták, mint az egy generációval előttük levőket. A társadalmi olló nagyon megnyílt a szegények … Olvass tovább

Hó-Ember: Nyolcadik történet: A hóember

A hóember már három napja álldogált magányosan a játszótér szélén. Keményen hideg éjszakák voltak, és napközben sem emelkedett nulla fok fölé a hőmérő higanyszála, így alig-alig járt arrafelé valaki. A gyerekek bent voltak a meleg szobákban, és talán akadt köztük egy-kettő, akik képzeletben kint jártak a hóembernél, és rajzoltak egy hóembert. De a többség nem … Olvass tovább

Kié a felelősség

Rengeteg munkám volt aznap délután, örültem, hogy a férjem vállalta, hogy bár ma én lennék a soros, elhozza ő a gyerekeket az iskolából és az óvodából. Igazán nem lehetett rá egy szavam sem, sokat segített, jól felosztottuk egymás közt az otthoni elvégzendőket, hogy egyikünk munkája se és a gyerekek se lássák kárát. Három óra körül … Olvass tovább

Telefonos felmérés

Az öregúr éppen akkor ült oda az íróasztalához, amikor megszólalt a telefonja. -Halló! Jó napot kívánok! Szabó Katalin vagyok a Könyváruháztól, ugye Hegyi Szilárddal beszélek? -Igen, én vagyok – dörmögte bele a telefonba az öregúr, kissé mérgesen, hogy vajon mit akarhatnak tőle. -Egy telefonos felmérést készítünk a hírlevelünk valamennyi címzettjével, ha van néhány perce, szeretném … Olvass tovább

Tollpihék: Tizenkilencedik történet

Mikor a nagynéném haldokolt, más rokon híján nekem telefonáltak a kórházból: -Az utolsó óráit éli a nagynénje. Ha el akar búcsúzni tőle, jöjjön be. Eddig fel sem merült bennem ez a gondolat, hogy el kellene búcsúznom tőle, de eszembe jutottak azok, akiktől nem adatott meg a lehetőség, hogy elbúcsúzzak: nagyanyám és apám. Ezért csak annyit … Olvass tovább

Elment egy jó barát

Lassan a végéhez közeledett a temetési szertartás. A falu lelkét, Kunigundát temették, és sokan eljöttek a búcsúztatására. A Hódos Ica nevezte néhány éve egyszer az öregasszonyt a falu lelkének, aztán valahogy elterjedt ez, és egy évbe sem telt, már mindig csak így emlegették őt. Nem gúnyolódva, inkább szeretetteljes kis mosolygással. Mintha Kunigundán múlott volna, hogy … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizenötödik történet

A szellőző zajára ébredtem fel. Nem volt harsány, fülsértő, csak éppen valamennyivel hangosabb a megszokottnál. Úgy látszik, hogy ma reggel dolgozott rajta a szerelő, és kicsit másképp állította be. A fiataloknak, azoknak, akik már itt születtek, valószínűleg fel sem tűnik. Az örök mesterséges fény és az örök mesterséges levegő. Beletellett jó néhány évbe, amíg a … Olvass tovább

Őszi levelek: Tizennyolcadik történet: Örökifjú őszi levelek

Nagy volt a hőség, bőven harminc fok felett lett volna a hőmérő higanyszála, ha lett volna hőmérőjük. De nem volt. A világnak ez az eldugott, mondhatnánk elrejtett kis sarka mentes maradt a civilizáció áldásaitól. Az öreg Jeremiás maga akarta, hogy így legyen. Öreg volt ő mindig, hiszen már jó néhány ezer esztendő eltelt azóta, hogy … Olvass tovább

Éjszaka: Tizenhatodik történet

Az Éj Királynőjének monológja Sötét és semmi voltak: én valék, Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj. S a világot szültem gyermekül. /Vörösmarty Mihály/ Nehéz lenne elmondanom úgy, hogy megértsétek, mit jelent az igazi sötét. Milyen az, amikor csak éjszaka van és semmi más. Át kell élnetek, mondhatnám, de hiába. Tudom, hogy ti ezt nem éltétek … Olvass tovább

Mégis szép az élet

Egy egyetemista naplójából Persze, hogy nagyon megörültem, mikor megkaptam ezt a féléves New-Zealand-i ösztöndíjat. Ugyan nemrég egy német komikus azon viccelődött, hogy az osztrákok jobban félnek a cápától, mint a síelés közbeni lábtöréstől, holott ez utóbbi lényegesen gyakoribb náluk, én úgy érzem, hogy nem tartozom azok közé, akik a cápáktól félnek. Nem is lenne jó, … Olvass tovább

A fazekas király

Mese nemcsak gyerekeknek Egyszer volt, hol nem volt, egy régesrégi kis országban történt, amit most elmesélek. Békésen húzódott meg a csöpp kis ország hatalmas birodalmak között, és egy király uralkodott az ország népén. Mikor a király meghalt, mindig a fia követte a trónon az uralkodásban, így volt ez időtlen idők óta. Amíg a király élt, … Olvass tovább

A pillanat: Tizenharmadik történet

Van olyan, hogy egyetlen pillanat válik döntővé egy ember életében? Van olyan, hogy egyetlen pillanat megváltoztat egy embert? Vagy úgy, hogy felszínre hoz valami rosszat vagy úgy, hogy felszínre hoz valami jót? Ritkán vannak ilyen pillanatok manapság. Talán gyakrabban történnek meg a léleknek ilyesfajta katarzisai olyankor, amikor felborul a világ szokott rendje: nagy háborúk vagy … Olvass tovább

A köpülő asszony látogatója

Március volt, még maradt bőségesen a tél hidegéből, de már hosszabbak lettek a napok, és rügyeztek a fák. Minden élő várta a tavaszt, a meleget, a napsütést, várták, hogy újrainduljon a természetben az élet, és mindenki, aki végigvegetálta a telet, kezdhessen újra erővel feltöltődni. A kis tanya magasan fenn volt a hegyekben, magányosan, még a … Olvass tovább

Új nap: Tizenkettedik történet

Új nap jó nap? Talán mindig reménykedünk ebben. Hogy az új valami jót hoz, valami szépet, valami jobban sikerülőt. De mi is az, hogy jó nap? Kívánjuk egymásnak, de mit kívánunk voltaképpen? -Adjon Isten, jó napot! – köszöntött rá a hegyi vándor a pásztorokra, mikor leért a csúcs melletti menedékházból az alpesi legelőhöz. -Fogadj\’ Isten … Olvass tovább

Egy különleges tanfolyam

Maga a helyszín is olyan volt, hogy komoly fáradságot jelentett odajutni. A tanfolyamot egy kolostorban tartották, amelyik mélyen eldugva bent volt a magas hegyek között, és semmilyen mai, modern eszközzel nem lehetett megközelíteni, nemcsak terepjáróval nem, de repülővel vagy helikopterrel sem. Vonattal el lehetett menni a hegyek lábához, és az ottani kis faluban lehetett bérelni … Olvass tovább

Téli világ: Tizenkettedik történet

A hegyek között a Felvidéken januárban mindig van hó, ritkán mondhatja egy vándor, hogy őt meglepetésként érte. Nem is mondott volna ilyet a szegény öreg drótostót, aki egy háromhetes vándorútja után igyekezett hazafelé. Nehezen ment már a járás, de még bírta valahogy, és bár az asszonya marasztalta, hogy ne menjen már , majd csak kihúzzák … Olvass tovább

Csalódás és remény

Csalódások és remények váltakozása az egész élet, gondolta magában Judy zuhanyozás közben. Kevésbé volt elkeseredve, mint előzetesen gondolta volna önmagáról, vagy bárki, aki ismerte, gondolta volna őróla, pedig csak alig 10 nap telt el azóta, hogy szakítottak a párjával. Az ő számára váratlan volt, nagyon szerelmesnek érezte magát és szépnek azt a közel két évet, … Olvass tovább

Új remény: Hetedik történet

A LifeClub konszern két fő tulajdonosa, Ed és Dam – az ő kezükben volt a különféle részcégek kötvényeinek több, mint 80 százaléka – egy rövid találkozóra jöttek össze december 23-án, a karácsonyt megelőző délután. Nemcsak a világcég tulajdonosai voltak, de egyben a menedzserei is, akik általában maguk között döntötték el a fontosabb meghozni való döntéseket, … Olvass tovább