Nárcisz és Psyche

Elválaszthatatlan volt a két gyerek, Nárcisz, a fiú és Psyche, a kislány. Félárva gyermekként nem törődött velük különösebben senki, ha elvégezték a feladatukat, csatangolhattak kedvükre. Szomszédok voltak, összeért a két kis kert, nem volt szükségük a modern technika semmilyen vívmányára, hogy összetalálkozzanak, beszélgessenek. Kiszaladtak a faluból, el a kiserdőbe vagy le a patak partjához, és … Olvass tovább

Évszakok: Hatodik történet

Az évszakok és az elemek, ritkán tudatosan, de mégis mindig összekötődnek. Melyik évszak kié, melyik elemé, ugye, ez buta kérdés. Händel vagy Vivaldi megdöbbenve néznének, ha hallanák. Ugyan már, mondanák. Az elemek mindenkié és minden évszaké. Legjobb mindig olyankor, ha összhangra találnak, vagy mondhatnám úgyis, kordában tartják egymást. Mert ha a nyár csak a fényé, … Olvass tovább

Tanítási óra 2119

2119-t mutat a naptár. Tanítóként vagy modernebb kifejezéssel élve instruktőrként dolgozom már két éve. Több munkát vállaltam, mint az átlag, mert nemcsak napi egy órát adok, hanem naponta kettőt: egyet délelőtt, egyet pedig délután. Ráadásul ez a tanítási óra is a régmúltból való kifejezés, a valóságnak jobban megfelel a mai neve, az, hogy gyakorlási egység. … Olvass tovább

Álarc: Kilencedik történet

A velencei karnevál sok évszázadon át egyfajta különlegességnek számított a karneválok sorozatában, szinte külön fogalmat jelentett a civilizáció történetében. Sokan igyekeztek ellátogatni Velencébe a karnevál idején, legalább egyszer az életükben. Így volt ez ebben az évben is. Nagy tömeg kavargott vidám tarkabarkaságban, elfeledve a mindennapjaikat. A más évekhez képest szokatlanul enyhe időben még több helyen … Olvass tovább

Felfordul a világ

Trudi és Abdullah csak állami esküvőt tartottak, és az sem járt túl nagy ünnepléssel. Mind a ketten idevándoroltnak számítottak Bécsben. Trudi egy kis felső-ausztriai faluban volt gyerek, Abdullah pedig Jordániában. A szüleik ott éltek továbbra is, ahol egykor ő maguk. Ők Bécsben találkoztak össze, egy kávéházban, ahol Trudi dolgozott, Abdullah pedig egyszer betévedt. Abdullah még … Olvass tovább

Napló: Tizenharmadik történet

Miért írnak az emberek naplót? Hasonló okokból gyakran, mint manapság az emberek blogot írnak: vannak gondolataik, melyeket szívesen elmondanának valakinek, mindenkinek, de ilyen vagy olyan okok miatt nincs kinek. Idős embereknél könnyű belátni ezt, akik egyedül élnek, gyakran nincs kivel beszéljenek. Vagy ha időnként van is, mert találkoznak gyerekekkel, unokákkal, azok többnyire nem a nagymama-nagypapa … Olvass tovább

Új év, régi élet

Monológ szilveszter éjfél előtt Szilveszter napja van ma. Szeretik azt mondogatni ilyenkor az emberek, hogy 'új év, éj élet'. Mintha nagy elhatározással új életet kezdenének. Én ebben nem hiszek. Pusztán a naptárnak nincs ilyen varázslatos hatása senkire. Mindenki folytatja január elsején ott, ahol december 31-dikén abbahagyta. Nem is akarnám másképp. Mit kívánhatnék magamnak újat, ki … Olvass tovább

Új év, új élet: Ötödik történet

Aman Szenegálban látta meg a napvilágot, egy nagy parasztcsaládban, amely évszázadok óta ugyanazon a földön élt. Diola volt az anyanyelve, és ugyanez volt a népnek a neve is, ahonnan származott. A törzsüket elkerülte az iszlámosítás, keresztények voltak és maradtak. Sokan beszéltek többé-kevésbé elfogadhatóan franciául, mert a területük sokáig francia fennhatóság és befolyás alatt állt. Franciaország … Olvass tovább

Vándorlás az élet

Szerettem mindig dúdolni a zuhany alatt, s ha éppen nem énekelek semmit, akkor gyakran különféle verssorok szaladnak a fejembe, s makacsul benneragadnak egész napra. Most is ez történt, nem értettem miért, de egy előző napi vers fészkelte be magát a gondolataim közé: Peregrinatio est vita Örök vándorlás Az élet, hiszen így szép, Rácsodálkozás Újra minden … Olvass tovább

Ünnepi fények: Hetedik történet

A csillagok fénye borította be az égboltot, világos, szinte teljesen szélmentes, gyönyörű éjszaka volt. A Csendes óceán jóformán sohasem volt csendes, most mégis nyugodtnak lehetett mondani. Néhány aprócska, ember által nem háborgatott kis sziget szakította csak meg a végtelen vizet. A szigeteken a sziklákon vándormadarak voltak vendégek, akik hosszú útjaik során el-eltöltöttek itt egy rövid … Olvass tovább

Álom-Világ: Tizenharmadik történet

Kicsi lélek messziről érkezett ebbe a világba. Hol járt, merre járt előtte, azt senki sem tudta, éppen úgy, mint azt sem, hogy mi a célja. Miért jött ide? Minek? Hívta valaki? Szerencséjére nem találkozott semmilyen hivatali lélekkel, úgyhogy senki nem tette fel neki ezeket a kérdéseket, őt magát pedig nem foglalkoztatták. Sok minden más kötötte … Olvass tovább

Halottak napja jó néhány ezer évvel ezelőtt

Mexikóban vagyunk egy indián sátorban a Halottak Napja ünnepe előtti napon. Odakint nagy a készülődés az ünnepre, mindent virágokkal díszítenek fel. A sátorban a sámán fogadja Gyors Nyílt, a Törzsfőnököt. Sámán: Hallgatlak, Gyors Nyíl. Törzsfőnök: Elégedetlenek hangjait hallani, Nagy Varázsló. Sámán: Mindig mozgatja a lombokat a szél. Törzsfőnök: Több ez most annál. Vissza akarják állítani … Olvass tovább

Az élet folyama

Az élet folyama megfoghatatlan, szavakba nem fogható áradat. Születünk, és meghalunk, utunk szétválaszt egyesekkel és összeköt másokkal. Rosina egy hegyek közötti kis faluban nőtt fel, a Pireneusokban. Természetes volt, hogy ha tovább akar tanulni, egyetemen akar tanulni, akkor muszáj elmennie a szülőfalujából. De az már nem volt természetes, hogy mindjárt egy más világot is választott: … Olvass tovább

Egy esős nap története: Hatodik történet

Kora reggel, mikor futni indultam, bosszankodva léptem ki a házunk kapuján. Szakadt az eső, olyannyira, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy kihagyom a futást. De tele voltam az utóbbi napokból megoldatlan, végiggondolásra váró problémákkal, és a futás gyakran segített abban, hogy nyugodtan mérlegeljek. Így felvettem a vízhatlannak hirdetett és eddig már több próbát kiállt … Olvass tovább

Igazoltatás

Hé, álljon meg! Nem hallotta, hogy fütyültem? Dehogynem. Maga pirosban rohant át az úttesten! Na és? Nem szabad? No, ne szórakozzon velem! Nem ismeri a KRESZ-t? Nem. Ki az? Honnan került maga ide? A Szíriuszról. Aha, szóval szír! Migráns? Az micsoda? Ne játssza nekem a semmit se tudót! Van valamilyen papírja? Nincs. Hogy került ide? … Olvass tovább

Őszi levelek: Hatodik történet

Szeptember első vasárnapján. Látod, kedvesem, ez a nyár is végetér lassan és én még mindig itt vagyok. Pedig Te már tíz éve elmentél. Meg lehet szokni az egyedüllétet? Megszoktam. Talán még meg is szerettem, pedig akkor, tíz évvel ezelőtt, azt hittem, hogy ezt nem élem túl. Lent voltam tegnap a kis házban megint, magamban is … Olvass tovább

A lovag: Harmadik történet

1. Nara ébren töltötte az egész éjszakát. Nem mintha nem lett volna fáradt, de mégsem tudott elaludni. Tegnap, mikor elfogták, már sejtette, hogy milyen sors vár rá. Boszorkány, boszorkány, kiabálták, mielőtt belökték ebbe a fészerbe. Vajon hány volt a kiabálók között, akiket egyszer ő gyógyított meg? Sok lehetett, hiszen nem volt már jó ideje senki … Olvass tovább

Zsákutca

A Területi Lehallgatási Felügyelethez egy újabb igénylés érkezett, amely így szólt: Azonnali hatállyal kérjük megfigyelni a Nekeresd község Fő utca 25. számú ház lakosait. Jelentés hetente a Központba, váratlan esemény esetén azonnal. Nekeresd község minden fontossága ellenére annyira fontos még nem volt, hogy a Megfigyelőszolgálatnak külön támaszpontja lett volna ott. A falut úgy nevezett halódó … Olvass tovább