Tetemrehívás

(barkochba sorozat) Tárgy? Nem. Személy? Hmm… nem. Mi az, hogy 'hmm..nem'? Valamilyen személyhez kötődő fogalom? Igen. Ünnep? Nem. Egy személyhez kötődő fogalom? Igen. Egy adott személyhez? Hmm…nem. Mi az, hogy 'hmm..nem'? Kötődhetne bárkihez, de egy személlyel kapcsolatban közismert ez a fogalom? Igen. Valamilyen irodalmi vagy művészeti alkotás, esetleg film miatt? Igen. A fogalomnak úgy van … Olvass tovább

Nyaralunk: Hetedik történet

Voltál szervízben a kocsival? Igen. Minden rendben? Igen. A kocsi papírjaival is? Igen. Vettél tartalék hűtőládát? Nem. Margit kérdően néz a férjére, Pistára, hogy miért nem, de a válasz csak egy vállrándítás, mintha azt mondaná, hogy \’nem mondtad\’. Margit folytatja tovább a kérdéseit: A gyerekeknek én pakoljak be? Igen. Hazahoztátok Tercsi óvodai papucsát? Igen. Az … Olvass tovább

A szobor

Az öreg szobrász behúzódott a hevesen tűző déli nap elől a barlang belsejébe, ahol jóleső hűvös volt a legnagyobb forróságban is. Szerette ezt a helyet, sokkal több időt töltött már itt, mint a házában. Nemcsak azért, mert itt volt a leghűvösebb a melegben, hanem azért, mert ez a barlang volt a műhelye, ezt választotta ki … Olvass tovább

Egyszer volt: Második történet

Minden héten kétszer Nagyi ment Buciért az óvodába, és együtt sétáltak haza oda, ahol Buci a szüleivel és a nemrég érkezett Babával lakott. Mikor jó idő volt, és szépen sütött a nap, bementek útközben a parkba a kis halastóhoz. Az óvodából hazainduláskor általában Buci mesélt, kérdés nélkül is elmondta, mi minden történt aznap az óvodában. … Olvass tovább

A halálom utáni napon

Mi lesz a halálom utáni napon? Mi lenne? Majdnem minden ugyanolyan lesz, mint előtte. Járnak a városban a buszok, a villamosok, az emberek a dolguk után sietnek, a koldusok egy kis pénzt kérnek. A gyerekek örömmel jönnek ki az iskolából a tanítás után, és a szomszéd öregasszony örül, ha haza tudta vonszolni a bevásárlás után … Olvass tovább

Ünnepi fények: Ötödik történet

Jutta és Kornél friss házasok voltak, és az általános szokással ellentétben nem hosszú együttélés, hanem néhány hónapos ismeretség után házasodtak össze. Ez volt az első karácsony, amit együtt töltöttek. Úgy tervezték, hogy Szenteste napján kettesben ünnepelnek otthon, azután karácsony első napján meglátogatják Jutta szüleit, második nap pedig leutaznak vidékre Kornél szüleivel karácsonyozni. Ez ugyan kissé … Olvass tovább

A felnőttkor határán

1. valamikor 3000 évvel ezelőtt Egyszer volt, hol nem volt, régen volt. Nem a mai világban történt. Egy szigeten, amely olyan nagy volt, hogy a lakói úgy érezték, az az egész világ. A király születésnapjára készülődött az egész sziget. Uralkodásának sokadik évfordulójával esett egybe ez a nap, és külön emelte az azévi ünnepségek jelentőségét, hogy … Olvass tovább

Fekete-fehér: Második történet

Négy hónapja vagyok kinevezett bíró, a hosszú tanuló és gyakorló évek után végre elkezdődött az igazi munka. Az ítélkezés. Mikor annak idején a jogi egyetemi tanulmányaim elején megkérdezték, hogy melyik funkciót találom a legnehezebbnek, az ügyészt, a védőt vagy a bírót, azt feleltem, hogy a bíró funkcióját. Egy döntést egy másik ember sorsáról, ami igazságos … Olvass tovább

Várakozó évek: Második történet

Töprengések az időről és az életről Várakozó évek. Micsoda buta cím, gondolhatja az Olvasó első ránézésre. Micsoda dolog az, hogy az évek várakoznak? Az évek rohannak, vagy lassan cammognak, vagy feledésbe merülnek, de várakoznak? Talán azt kellene inkább mondani, hogy várakozással telt évek? Nem. Várakozó évek. Valahol túl az életen, ahol az ember nem viseli … Olvass tovább

Egy boldog sziget

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sziget. Egy boldog sziget. Mitől boldog egy sziget? Talán attól, ha ő is, és valamennyi lakója is boldog, boldogok a növények, a fák, az állatok és az emberek. Boldogok, mert nem ismernek háborút, nem ismernek pusztítást, békében élnek a környezetükkel és önmagukkal. Lehet, hogy úgy is nevezték … Olvass tovább

A láthatatlan üzenete

Vannak, akik nem hiszik, hogy Isten üzenni tud az egyes embernek. De én azt hiszem, hogy ők is kaptak már üzenetet, csak nem értették meg. Erről szól ez a kis történet. Történt egyszer valamikor napjainkban, hogy egy hetvenéves öregasszony, Juci néni, befizetett egy társasutazásra. Nem nagyon messze, valahová a világ másik felére, csak itt Európában, … Olvass tovább

Az üzenet: Harmadik történet

Ducunt volentem fata, nolentem trahunt. Az egész világot fel lehetne fogni úgy, hogy nem áll másból csak üzenetekből. A régiek, a természetben élő emberek tudták ezt: nekik üzentek a madarak, üzenetet hordoztak a természet változásai, minden, ami körbevette őket, az üzenetet jelentett a számukra. A ma embere, a civilizáció embere, a városi ember messze került … Olvass tovább

Vihar: Harmadik történet

Az utolsó vihar Oly sok mindent megőrzött az emlékezetem, de azt hogy hogyan kezdődött a vihar, azt nem. Valószínűleg sokkal előbb elkezdődött már, semmint azt bárki ember észlelte volna. A mélyben? Vagy a magasságokban? Isteni vagy evilági erők gyülekezésével? Én nem tudom, és ezért nem is lesz már soha ember, aki ezt valaha is kiderítheti. … Olvass tovább

A csúcson: Hetedik történet

Nem szoktam rendszeresen naplót vezetni. Tíz évvel ezelőtt írtam le egyszer hosszabban, amit magamról és az életről gondolok, és most másodszor is nekilátok. Huszonnégy éves vagyok, holnap lesz húsz éve, hogy egy balesetben elvesztettem a szüleim. Nagybátyámék vettek magukhoz, és neveltek fel. Nagybátyám evangelikus pap, így lehetett családja, és van is egy fiúk, aki már … Olvass tovább

Leon története

Leon egy ötéves kisfiú. Kicsi élete eddigi legnagyobb eseményét – a születésén kívül, természetesen – 2017 junius 19-dikén élte át. Alig várta már délután anyát, hogy megjöjjön érte az óvodához. Ugyan szeretette odajárni, de ilyenkor, a nyár elején sok mindent szívesen csinált otthon is. Hiszen ott volt az egész domboldal, ott voltak az udvarukban az … Olvass tovább

Útkeresők – Kilencedik történet

A sikeres érettségi után következett ez a közös nyaralás Görögországban. Az egész osztály résztvett rajta, egyfajta búcsúút, hiszen most következik az élet, vagy ahogy néha mondták a nagybetűs Élet. Szerencsére senki szüleinek nem okozott problémát, hogy az utat kifizesse, bár az iskola felajánlotta, hogy ahol gond lenne, ott besegítenek. Alfonznak bizony problémát jelentett, de ezt … Olvass tovább

Belépő Meseországba

Eredetileg a folyóhoz készültünk lemenni, fürödni és labdázni. Ilyen meleg nyári napokon majdnem minden napot ezzel töltöttünk. Örültünk a szabadságnak, a nyárnak, a gimnáziumnak még az emléke is messzeszállt. Hatan voltunk fiúk és hatan voltak a lányok is, de ez a paritás véletlen volt, egyszerűen így alakult. Volt még néhány haverunk, akik hozzánk tartoztak, de … Olvass tovább

Ház a hegyekben

Lassan harminc éve, hogy nem jártam ott fent a régi háznál. Mikor az Öreg meghalt, kiadtam a völgyben lévő kisváros turistairodájának bérletbe. Úgy gondolták, jól ki tudják majd adni egy éjszakás turistáknak, a hegyeken kirándulóknak, akik nem nagy komfortra vágynak, csak két hosszabb menetelés között egy viszonylag kényelmes szállásra. Nem tudom, hogy jött be az … Olvass tovább

Ünnepi mesék: Ötödik történet

Egy karácsonytól újévig tartó hét krónikája 2004. december 22. A párom ma elrepült a szüleivel valahová Indonéziába. Ugyan mondták többször a nyaralóhely nevét, de nem vagyok benne biztos, hogy jól sikerült megjegyeznem azt a furcsa nevet. Banda Aceh. Még csak alig több, mint egy éve élünk együtt. A tavalyi karácsonyt még természetes volt, hogy külön … Olvass tovább

A védőoltás

Mély istenhitben nőttem fel. És mindannak ellenére, amit a világban tapasztaltam, a hitem megmaradt. Templom nélkül, egyház nélkül, dogmák nélkül. A hit Istenben, a gyermeki hit a jóban, amely végül, akármilyen messze is van ez a végül, mindig győzedelmeskedik. Zárkózott, befelé forduló gyerekként könnyen ment a tanulás. A könyvek között gyakran jobban éreztem magam, mint … Olvass tovább