Semjéni Liliána Lendületesen forog, mélyülő tölcséralakot vájva a vízbe. A tempó gyorsul, egyre gyorsabb és gyorsabb. Fémes hangot hallatva szédül a kanál, csapódik a pohár szélének. A víztölcsér alja hosszan húzódik a mélybe. Körötte cukorszemek körtáncot járnak. Háborogva örvénylik, morajlik tovább, egyre nagyobb hullámokat vetve. Kéz remeg, szívverés felgyorsul, vérnyomás felszökik, szem becsukódik. Kiönt? Majdnem. Elengedtem a … Olvass tovább
Egy idős nő ült le lassú mozdulatokkal a park egyik padjára. Megigazította a táskáját maga mellett. Nem mintha félt volna, hogy valaki felkapja és elszalad vele, hanem csak úgy, megszokásból. Ebben a kis városban ritkán történt rablás fényes nappal. A nő a nap felé fordította ráncokkal mélyen barázdált arcát és behunyt szemmel mosolyogva mélyedt gondolataiba. … Olvass tovább
Manupuláció Szemöldököd majdnem összeér. Közötte két vonal. Vonalzó nélkül húzták, mégis párhuzamos. A harag volt. Fel sem merült, szóba sem jött. Csak képzelted. Mégis valósnak hiszed, és követeled. A harag lejjebb ereszkedik, torzzá festi arcodat. Felhúzott orral megvető pillantást lövellsz. Karba fonva nézel a Csalódásodra. Csalódás vagyok számodra. Büntetsz. Rosszul érzem magam. Rám nehezedik. Majdnem … Olvass tovább
Manipuláció Szemöldököd majdnem összeér. Közötte két vonal. Vonalzó nélkül húzták, Mégis párhuzamos. A harag volt. Fel sem merült, szóba sem jött, Csak képzelted. Mégis valósnak hiszed, és követeled. A harag lejjebb ereszkedik, torzzá festi arcodat. Felhúzott orral Megvető pillantást lövellsz. Karba fonva nézel a Csalódásodra. Csalódás vagyok számodra. Büntetsz. Rosszul érzem magam. Rám nehezedik. Majdnem … Olvass tovább
A mikrohullámú sütő csengetett egyet. Emma összerezzent. Felnézett, majd kivett belőle egy tányér Bácskai rizses húst. Megkereste a villáját az evőeszköz szárítóban, és bevonult a szobájába. A kicsi, de máskor otthonos helyiség most üres volt. Berendezése három ágyból, három íróasztalból és három nagyobb szekrényből állt. Csak Emma ágyán hevert néhány holmi és egy kézitáska. A … Olvass tovább
Édeskevés Most idegenek vagyunk. Gondolataid ráncaidba írod. Szemed köré, szád szögletébe, ajkad hullámaiba, arcod gödreibe. Folyékonyan olvasom vonásaid. Szemed tengeréből merítem szavaid. Tisztán értem mozdulataid. Most idegenek vagyunk. A mágnes két pólusa. Te keleten, én nyugaton. Közöttünk a fizika, a kémia, a sűrített energia. Összeköt a több száz éves múlt. Ha megcsókolsz, viszonzom. Már nem … Olvass tovább
Pillanatnyi egész? Tekinteted tükrében látom magam. Meghökkenve méregetsz, vállad érné százötven centim. Rosszul látod? Egy tinédzser alkatú nővel ráztál az előbb kezet. Tekinteted tükrében látom magam. Dohányfüstös valóság fújja arcod. Látásod csalhat, szemed törlöd. Ráncaim mélyéről olvasod: az „átkosban” születtem. Tekinteted tükrében látom magam. Sörmámoros fátyollal takart elméd kétkedve hiszi, pedig látja: negyvenkét kilósan is … Olvass tovább
A márkakereskedés parkolójában egy két év körüli városi, „szaladgálós” autó állt. Csomagterében két felnivel felszerelt gumiabroncs pihent, a hátsó ülés félig lehajtott részén pedig a másik kettő. Kis idő elteltével egy negyvenes nő lépett az autó mellé kezében mobilt tartva: – Kész a kocsi. Megyek haza, és kiszedem a kerekeket. – Jó – válaszolta egy … Olvass tovább