Bujdosó lelkünknek
Bujdosó lelkünknek Erdők sűrűjének pazar,- mély,- hűscsendjén zöldbe borult rétek ringató kebelén álomarcú mezők színpompa ablakán esti szellő szárnyán pihegő, kóbor vágy. Bujdosó lelkünknek hontalanságában fájdalmak tomboló éhségmagányában felsír éji dalnak lelket tépő hangja világot ölelő szeretet himnusza. Gondfellegek szárnyán hontalanul, árván kutatjuk helyünket nagyvilág határán ismeretlen tájak bizonytalan szálán lehajtjuk fejünket reményt nyújtó vállán. … Olvass tovább