Linkne Vamosi Krisztina

Hullámok ringatnak a semmibe Kezed hajam fürtjein simít A pillanat el repít Szemem le hunyva elmém vár Sötétben érintésed mi reám száll Nem kell se jövő se múlt Kezedben jelenem gyúlt Legyen ez mi örök Ne lássam már a fényt Vezessen kezed Békém el ért

Szakadt rongyom hordom Darabjaibol vérzik lelkem Feketében ragyog minden mi egykor szép volt Hasadok ezer darab, hullok szerte előtted Sírod láttán bennem minden meg remeg Nem kérdezek El ragadott lélek El siettél és én üresen maradtam nélküled Érzem hiányod amíg élek Vissza jár kísérteni a fájdalom Aztán valami ki simít és emlékekkel dédelget Hangod, arcod, … Olvass tovább

Haza hív a szív Haza hív az elme Rejtekemben eltemetve Annyi érzés, annyi elnyomott szó kapocs Ezernyi kis szilánk mi össze állt Vibrálva hullott szét, mint tükör Most kis szilankjainak hajlatában alig ismert arcom tündököl Rég múlt, elveszett, újra fel lelt Önmagam Újra én ki én voltam

Mindig és soha Mindenhol és sehol Bőségesen és szóratlan virágzol édesem Piros puha testedben elveszem Szemem káprázatod csillag fényén megpihen Illattalan vagy még is andalító, minden reggelen bársonyos Napnak minden nyugvó sugarában Ha majd egyszer fejem le hull s testem meg pihen, öleld akkor sírom édesen Szebb vagy nekem mint bármely rózsa, egyetlenem Piros szirmod … Olvass tovább

Oda fut hova szíve húzza Kezedet el nem engedi Veled van bármi bántja bűvölt lelked rejtekét Két testvér lelkük össze ért Sodorja őket szél, le rohanja ezer veszély Keze még sem enged el El nem botolsz Ha érzed terhed nehéz, lábad gyenge, fel emel ő s óv örök szeretetben Hálás arcodon, szemedben tükre csodás testvérnek … Olvass tovább

Hazug az arc Rimánkodik régen Nehezen nyel még több fájdalmat el Takar a kéz Ne lásd mi emészt! Hazug az arc Szeme elvezet, szava el sodor Ne tudja senki lelke miért lakol! Ne tudja senki mit tagad! Pedig valamit rejteget Hazug arcára maszkot kopott lélek darabokból rakott Ne lássa senki, hogyan s mi volt! Mossák … Olvass tovább

Szürke köd fonja körbe elmém Csiszol és vág belőlem falatokat Mire észlelem bennem gyorsan halad Félelem koronázza fejem Reszketek , szorongatom s el nem engedem Bánt s nem is kell mégis bennem él suttog fülembe s bukasomrol regél Ki foszt, el ragad, egy össze tört szilánkoktól fájó sajgó testet hagy Fel emelem tekintetem, s látok … Olvass tovább

Szeretve lenni, szeretni Szemekbe nézni, őszintén nevetni Hópelyhet hagyni hullani Kézben fel nem olvasztani Fehérben látni a tájat, bele rajzolni földjére angyalkákat Hallani kacaját földre született kis angyalkának és érezni milyen édesanyjának lenni, karba venni, kezét fogni és rá nevetni. Add meg élet mit szívből vár a szív, add meg mi mindent fény árban andalít.

Álmos a Hold és vele álmosodok el én is. Nem alszol mellettem, de egy égre tekint fel szemünk. Várom már a holnapot, hogy mesélj nekem. El mondd mit éreztél oda bent, mit hozott az eső minden cseppje, mivel gazdagodott szíved vele. El mondom majd merre jártam és este, hogy éreztem hiányod súlyát. Tudom csak szösszenet … Olvass tovább

Mielőtt lehunyom szemem, halámat elrebegem. Hála érte, hogy nagy viharok idején van ki félt és óvja kezem. Nem enged hullanom se nappalon se éljen, akár csillag hull alá az égen. Hálám lehelem, hogy ma is le csukhatom szemem s tudom, hogy mindez reggel ébredésemmel ért el. Hála, hogy mellettem állnak s a széllel el nem … Olvass tovább

Olyan buta, de szeretem. Ő a részem. Elhiszi, hogy megtartja a vékony ág. Aztán huppan és gurul tovább. Lepkét reptet hátamra tetoválva. Apró panda ő, de életem fő szabálya. Hinni abban, ami lehetetlen. Hinni abban még ha nem tart is meg az ág, csak gurulni tovább. Újra fel kell mászni, bízni megtart, így az élen … Olvass tovább

Mint egy baromfi úgy kotorgatok. Nap mint nap magammal szembe szállok. A világomban önmagammal harcba lépek, kaparni nem könnyű, főleg ha gyenge a lélek. Eredmény annyi látszik csupán, hogy bár nyomott vagyok, gyógyszerekkel megharcolok, kaparok, hogy jussak előre. Senki nem látja milyen nehéz az egész, de kapirgálni sosem kevés, mert céllal teli minden egyes cselekvés.