Linkne Vamosi Krisztina Haza hív a szív Haza hív az elme Rejtekemben eltemetve Annyi érzés, annyi elnyomott szó kapocs Ezernyi kis szilánk mi össze állt Vibrálva hullott szét, mint tükör Most kis szilankjainak hajlatában alig ismert arcom tündököl Rég múlt, elveszett, újra fel lelt Önmagam Újra én ki én voltam
Mindig és soha Mindenhol és sehol Bőségesen és szóratlan virágzol édesem Piros puha testedben elveszem Szemem káprázatod csillag fényén megpihen Illattalan vagy még is andalító, minden reggelen bársonyos Napnak minden nyugvó sugarában Ha majd egyszer fejem le hull s testem meg pihen, öleld akkor sírom édesen Szebb vagy nekem mint bármely rózsa, egyetlenem Piros szirmod … Olvass tovább
El nehezül a szív Fájón fel tekint Annyi veszteség mint megannyi szál virág mit el ért az aszáj Lelkéből őket nem táplálja semmi már Pihenni tér, valami többet jót remél Hajt még fejet boldogan, álmodik, de az talán most el nem illan.
Oda fut hova szíve húzza Kezedet el nem engedi Veled van bármi bántja bűvölt lelked rejtekét Két testvér lelkük össze ért Sodorja őket szél, le rohanja ezer veszély Keze még sem enged el El nem botolsz Ha érzed terhed nehéz, lábad gyenge, fel emel ő s óv örök szeretetben Hálás arcodon, szemedben tükre csodás testvérnek … Olvass tovább
Hazug az arc Rimánkodik régen Nehezen nyel még több fájdalmat el Takar a kéz Ne lásd mi emészt! Hazug az arc Szeme elvezet, szava el sodor Ne tudja senki lelke miért lakol! Ne tudja senki mit tagad! Pedig valamit rejteget Hazug arcára maszkot kopott lélek darabokból rakott Ne lássa senki, hogyan s mi volt! Mossák … Olvass tovább
Szürke köd fonja körbe elmém Csiszol és vág belőlem falatokat Mire észlelem bennem gyorsan halad Félelem koronázza fejem Reszketek , szorongatom s el nem engedem Bánt s nem is kell mégis bennem él suttog fülembe s bukasomrol regél Ki foszt, el ragad, egy össze tört szilánkoktól fájó sajgó testet hagy Fel emelem tekintetem, s látok … Olvass tovább
Nehéz a szivem Nehéz a szó Elfolytom itt bent mi ki nem mondható Harcom az árral alig hallható Nem látja más csak égen a csillag és Hold mi hozzám oly jó Nehéz az est Érzem kissé pihenek Nehezebb a reggel Újra meg talál a valóság mit álmom este rabolt el Nyugalmam pillér, lassan omlik össze … Olvass tovább
Ott a toronyban szép és békés minden nem úgy mint itt lenn. Nézem a szemét, elnyűtt arcát, fájó tekintetét. Keresem lelkét. Keresem őt és rá jövök meg törte őt az év minden napja, az érzés, hogy nem ő uralja Teste más, nem ő akarta. A műtét előtt volt valami halvány foganatja. Most látom, hogy én … Olvass tovább
Mindig mikor felnézek látom el homályosodni a képet El andalog egy egy felleg és mély szürke és fekete a kékre rálelnek Elrabolják fényét a koszos lesz az égi dicső kékség Bőröm puha és hideg csípi Könnye égnek s érzem megannyi szerettemnek, akiket ellopott az élet Puttonyába tette, emléket elszerette és szívembe esőcseppein át vegyítette Tudom … Olvass tovább
Szeretve lenni, szeretni Szemekbe nézni, őszintén nevetni Hópelyhet hagyni hullani Kézben fel nem olvasztani Fehérben látni a tájat, bele rajzolni földjére angyalkákat Hallani kacaját földre született kis angyalkának és érezni milyen édesanyjának lenni, karba venni, kezét fogni és rá nevetni. Add meg élet mit szívből vár a szív, add meg mi mindent fény árban andalít.
Amit én látok és amit te látsz Őszi esős nap délutánján sétáltunk párommal útban az orvos felé. Hűvös volt, rideg volt hozzánk az ég és még is volt pozitív tartalom a napunkban, egy kiállítás , pontosabban kettő. Az első a szüretet mutatta be és az ősz ezzel járó fáradalmait és örömeit képekben , foltvarrásokban vagy … Olvass tovább
Amit én látok és amit te látsz Őszi esős nap délutánján sétáltunk párommal útban az orvos felé. Hűvös volt, rideg volt hozzánk az ég és még is volt pozitív tartalom a napunkban, egy kiállítás , pontosabban kettő. Az első a szüretet mutatta be és az ősz ezzel járó fáradalmait és örömeit képekben , foltvarrásokban vagy … Olvass tovább
Álmos a Hold és vele álmosodok el én is. Nem alszol mellettem, de egy égre tekint fel szemünk. Várom már a holnapot, hogy mesélj nekem. El mondd mit éreztél oda bent, mit hozott az eső minden cseppje, mivel gazdagodott szíved vele. El mondom majd merre jártam és este, hogy éreztem hiányod súlyát. Tudom csak szösszenet … Olvass tovább
Mielőtt lehunyom szemem, halámat elrebegem. Hála érte, hogy nagy viharok idején van ki félt és óvja kezem. Nem enged hullanom se nappalon se éljen, akár csillag hull alá az égen. Hálám lehelem, hogy ma is le csukhatom szemem s tudom, hogy mindez reggel ébredésemmel ért el. Hála, hogy mellettem állnak s a széllel el nem … Olvass tovább
Olyan buta, de szeretem. Ő a részem. Elhiszi, hogy megtartja a vékony ág. Aztán huppan és gurul tovább. Lepkét reptet hátamra tetoválva. Apró panda ő, de életem fő szabálya. Hinni abban, ami lehetetlen. Hinni abban még ha nem tart is meg az ág, csak gurulni tovább. Újra fel kell mászni, bízni megtart, így az élen … Olvass tovább
Mint egy baromfi úgy kotorgatok. Nap mint nap magammal szembe szállok. A világomban önmagammal harcba lépek, kaparni nem könnyű, főleg ha gyenge a lélek. Eredmény annyi látszik csupán, hogy bár nyomott vagyok, gyógyszerekkel megharcolok, kaparok, hogy jussak előre. Senki nem látja milyen nehéz az egész, de kapirgálni sosem kevés, mert céllal teli minden egyes cselekvés.
Horgony vagy számomra életemnek tengerén. Biztos kötés, amelyből tudom hullám nem sodorhat el. Helyem lett így a nyugodt kékségben. Vihar ha tép, szél ha fúj, tenger haragja ha tombol, akkor is tudom nem sodródom, mert te fogod karom, te rögzíted hajóm. Puha habokban botolhatok csak meg Puha ölelő karokban, nyugodhatom csak meg Melletted érzem megnyugszik … Olvass tovább
Láttam elcsigázott arcod A heti munka csúnya kis gödröcskényi nyomot hagyott Tudtam fáradt vagy Még is ott álltam előtted Gondolataidat addig a pillanatig csak szőtted Át adtam hát a kis díszes dobozt, nevednapjára szánt ajádékkal Fel tűnt még egy torta, gyönyörű kerek , tejszínes díszített forma Láttam szemed fáradtságából valami új virágzott Örömnek könnye szinte … Olvass tovább
Baktattunk egymás mellett Két megfáradt lélek Munkanapok hosszúságában mentünk előre Kis bevásárlás a haza utat meg előzte Biciglid hangtalan kísért Madarak éneke, akár a fény körbe font és akkor egy őszinte szó fülbe osont Annyit mondtál immáron érted, hogy egymásért kell élnünk Azt kell néznünk, ami a másiknak jó Jövőnket így írjuk le Az utolsó … Olvass tovább
Törött szárnyú madár vagyok Lelkem hozzád meg tér Te vagy a Fény Horgony a hajón, mi tartja Bástyám vagy, oltalmad kifogyhatatlan alapja nyugodt szívemnek Szeretlek minden gondolattal Szeretlek öleléssel, csókkal, szóval Légy bástyám míg élek, Légy minden, ami éltet Kérlek.