Linkne Vamosi Krisztina Szürke köd fonja körbe elmém Csiszol és vág belőlem falatokat Mire észlelem bennem gyorsan halad Félelem koronázza fejem Reszketek , szorongatom s el nem engedem Bánt s nem is kell mégis bennem él suttog fülembe s bukasomrol regél Ki foszt, el ragad, egy össze tört szilánkoktól fájó sajgó testet hagy Fel emelem tekintetem, s látok … Olvass tovább
Nehéz a szivem Nehéz a szó Elfolytom itt bent mi ki nem mondható Harcom az árral alig hallható Nem látja más csak égen a csillag és Hold mi hozzám oly jó Nehéz az est Érzem kissé pihenek Nehezebb a reggel Újra meg talál a valóság mit álmom este rabolt el Nyugalmam pillér, lassan omlik össze … Olvass tovább
Ott a toronyban szép és békés minden nem úgy mint itt lenn. Nézem a szemét, elnyűtt arcát, fájó tekintetét. Keresem lelkét. Keresem őt és rá jövök meg törte őt az év minden napja, az érzés, hogy nem ő uralja Teste más, nem ő akarta. A műtét előtt volt valami halvány foganatja. Most látom, hogy én … Olvass tovább
Mindig mikor felnézek látom el homályosodni a képet El andalog egy egy felleg és mély szürke és fekete a kékre rálelnek Elrabolják fényét a koszos lesz az égi dicső kékség Bőröm puha és hideg csípi Könnye égnek s érzem megannyi szerettemnek, akiket ellopott az élet Puttonyába tette, emléket elszerette és szívembe esőcseppein át vegyítette Tudom … Olvass tovább
Szeretve lenni, szeretni Szemekbe nézni, őszintén nevetni Hópelyhet hagyni hullani Kézben fel nem olvasztani Fehérben látni a tájat, bele rajzolni földjére angyalkákat Hallani kacaját földre született kis angyalkának és érezni milyen édesanyjának lenni, karba venni, kezét fogni és rá nevetni. Add meg élet mit szívből vár a szív, add meg mi mindent fény árban andalít.
Amit én látok és amit te látsz Őszi esős nap délutánján sétáltunk párommal útban az orvos felé. Hűvös volt, rideg volt hozzánk az ég és még is volt pozitív tartalom a napunkban, egy kiállítás , pontosabban kettő. Az első a szüretet mutatta be és az ősz ezzel járó fáradalmait és örömeit képekben , foltvarrásokban vagy … Olvass tovább
Amit én látok és amit te látsz Őszi esős nap délutánján sétáltunk párommal útban az orvos felé. Hűvös volt, rideg volt hozzánk az ég és még is volt pozitív tartalom a napunkban, egy kiállítás , pontosabban kettő. Az első a szüretet mutatta be és az ősz ezzel járó fáradalmait és örömeit képekben , foltvarrásokban vagy … Olvass tovább
Álmos a Hold és vele álmosodok el én is. Nem alszol mellettem, de egy égre tekint fel szemünk. Várom már a holnapot, hogy mesélj nekem. El mondd mit éreztél oda bent, mit hozott az eső minden cseppje, mivel gazdagodott szíved vele. El mondom majd merre jártam és este, hogy éreztem hiányod súlyát. Tudom csak szösszenet … Olvass tovább
Mielőtt lehunyom szemem, halámat elrebegem. Hála érte, hogy nagy viharok idején van ki félt és óvja kezem. Nem enged hullanom se nappalon se éljen, akár csillag hull alá az égen. Hálám lehelem, hogy ma is le csukhatom szemem s tudom, hogy mindez reggel ébredésemmel ért el. Hála, hogy mellettem állnak s a széllel el nem … Olvass tovább
Olyan buta, de szeretem. Ő a részem. Elhiszi, hogy megtartja a vékony ág. Aztán huppan és gurul tovább. Lepkét reptet hátamra tetoválva. Apró panda ő, de életem fő szabálya. Hinni abban, ami lehetetlen. Hinni abban még ha nem tart is meg az ág, csak gurulni tovább. Újra fel kell mászni, bízni megtart, így az élen … Olvass tovább
Mint egy baromfi úgy kotorgatok. Nap mint nap magammal szembe szállok. A világomban önmagammal harcba lépek, kaparni nem könnyű, főleg ha gyenge a lélek. Eredmény annyi látszik csupán, hogy bár nyomott vagyok, gyógyszerekkel megharcolok, kaparok, hogy jussak előre. Senki nem látja milyen nehéz az egész, de kapirgálni sosem kevés, mert céllal teli minden egyes cselekvés.
Horgony vagy számomra életemnek tengerén. Biztos kötés, amelyből tudom hullám nem sodorhat el. Helyem lett így a nyugodt kékségben. Vihar ha tép, szél ha fúj, tenger haragja ha tombol, akkor is tudom nem sodródom, mert te fogod karom, te rögzíted hajóm. Puha habokban botolhatok csak meg Puha ölelő karokban, nyugodhatom csak meg Melletted érzem megnyugszik … Olvass tovább
Láttam elcsigázott arcod A heti munka csúnya kis gödröcskényi nyomot hagyott Tudtam fáradt vagy Még is ott álltam előtted Gondolataidat addig a pillanatig csak szőtted Át adtam hát a kis díszes dobozt, nevednapjára szánt ajádékkal Fel tűnt még egy torta, gyönyörű kerek , tejszínes díszített forma Láttam szemed fáradtságából valami új virágzott Örömnek könnye szinte … Olvass tovább
Baktattunk egymás mellett Két megfáradt lélek Munkanapok hosszúságában mentünk előre Kis bevásárlás a haza utat meg előzte Biciglid hangtalan kísért Madarak éneke, akár a fény körbe font és akkor egy őszinte szó fülbe osont Annyit mondtál immáron érted, hogy egymásért kell élnünk Azt kell néznünk, ami a másiknak jó Jövőnket így írjuk le Az utolsó … Olvass tovább
Törött szárnyú madár vagyok Lelkem hozzád meg tér Te vagy a Fény Horgony a hajón, mi tartja Bástyám vagy, oltalmad kifogyhatatlan alapja nyugodt szívemnek Szeretlek minden gondolattal Szeretlek öleléssel, csókkal, szóval Légy bástyám míg élek, Légy minden, ami éltet Kérlek.
Galád módra zengi fenn fák himnuszát a galád madár s hogy miért mondom én? E jelzőben bent fogan, hogy irigylem mily csodára képes mind és sovárgom, hogy miért csak hallom, de nem látom, mert magasságra termett mind és én alant haladva hallgatom. Náluk magasban van e hatalom. Hatalom embernek szíve felett, mikor hangjuk érzésekkel tölti … Olvass tovább
Szánj rám egy percet a mai napon. Fontos, hiszen ünnepe ez életednek. Számoljuk ki hányszor szántál rám egy percet, ha kértem, ha meg sem tudtam fogalmazni, ha sírtam s öröm könnyek vagy szomorú cseppek estek. Szántál rám 15.112.800 percet. Te ezzel a csodás nappal kezdted és én eddig a napig általad éltem ennyi percet. Számoljuk … Olvass tovább
Mondd, hova lép, ki égtelen haragjában tör fel? Mondd, hova áll, ki sose tudta merre jár? Mondd kit ölel, kit sose font körbe kar? Mondd, kit szeret, kinek szíve hűvösebb a télnél, sem melengetne meg? Mondd és én tudni fogom, volt e esély, hogy valaha a e sok kimondott szó valaha célba ér. Mondd mert … Olvass tovább
Örök a kör mit rajzolok Amit szépen lassan válladra írok Örök az ölelés mi körbe fon Magányom szerte foszlik, mert te itt vagy angyalom Örök az apró ránc, amit tudjuk követ majd egy halom Örök az idő, ami egyszer majd át sétál rajtunk mint kis gyermek a havon Örök a hó, ami most tájat be … Olvass tovább
Mikor a falak összeomlanának, biztos bástyája vagy e várnak. Mikor a reggel utolér, estére várva téged újra magam mellé remél. Gondolatom vagy, reményem, a vér lüktető ereimben, dobbanás, minden rezgés a szívemben. Érted kel fel és nyugszik válladon remegő lelkem. Csoda vagy a sötétségben. Fényár, ami utat mutat. Utolsó leheletig akarom, hogy így legyen. Melletted … Olvass tovább