Vizkeleti ErzsébetEgy ráncos kézben pillangó pihen, szárnyán a nyár emléke rezzen. Fölötte csöpp kéz félőn nyúl érte, mint az est sötétjéért hajnal fénye. Kis keze szelíden érinti a szárnyat, mintha tudná, örök ez a pillanat. S mégis múlandó, mint maga az idő, mint a ráncos kéz, az emléket őrző. Nem szólnak, most az idő mesél, hol … Olvass tovább
1. Arany napfény száll, levelek közt táncot jár, csendben átölel. 2. Napfény simogat, reggel ébred a világ – nem múló remény. 3. Napfény a fákon, mint aranyló csipke hull – álmokat ringat. 4. Éltető napfény, rügy fakad az ág hegyén – élet újra hív. 5. Szikrázó napfény, kedvünket visszahozó, tápláló forrás.
Egész időmben mentem én, mint aki célba tart. És azt hittem, hogy odakinn van minden, fény, szabadság, part. De jött egy nap, nem szólt senki, nem hívott semmi hang sem külvilág, sem más beszéd sem dicsőség vagy átok. Csak észrevettem, ott van ő, az ablak, hol magam is vagyok. Most nyílt ki. Nem csattanva, nem … Olvass tovább
Ablakot pucolni csak látszólag unalmas dolog. Margó néni szerint ez különösen igaz a földszinti 2-es lakásban, ahol ő lakik már harmincöt éve. Innen ugyanis mindent látni. Évenként elérkezik a tavasz és vele együtt a nagytakarítások ideje. Margó néni ezúttal is hozzálátott a munkához a szokásos vödörrel és az elnyűtt kendővel, és akkor még nem sejtette, … Olvass tovább
El kell mondanom, ó, fáj, hogy hallgat a világ, s megannyi lélek hordja némán a bánatát. Könyvekből töltekezem, betűkből, sorokból, gyertyaként világítanak ki otthonomból. Nem dicsőségért, nem tapsért írok verseket, hanem, hogy szavaim elérjék a szíveket. Ki olvas, ne legyen többé magára hagyva, vers is lehet menedék, sorsok igaz társa. Meg kell találnom azt, mit … Olvass tovább
Ablakon nézek ki nem csak üveg, egy határvonal. Kint a világ zajos, bent meg egy gondolat ural. Néha csak nézem, ahogy az élet elgurul az utcán. Egy kutya szalad, valaki kacag, más meg elmegy örökre csak úgy, talán az égi mezőkbe. De van, hogy én vagyok az ablak. Át lehet rajtam látni, de nem biztos, … Olvass tovább
Egy üvegkeret, négyszög alakú csend, kint zajlik az élet, megreked itt bent. Az ablak csak egy tárgy, mondjátok folyton, de maga a fény szomorkás napokon. Általa látom a napfényt, a nyarat olyan, mintha ledöntené a falat. És néha úgy érzem, eggyé válok vele ablak két oldallal, nézek ki és be. Mert lehetünk ablak, ha nyitva … Olvass tovább
Vizkeleti Erzsébet Európa szép városai 3. – Bologna A Krisztus előtt az 5. században az etruszkok által alapított Bologna, népességét tekintve a hetedik legnagyobb olasz város. A város Emilia-Romagna régió székhelye a Pó-síkságon. Tegyünk egy nagy sétát ebben a gazdag múlttal rendelkező gyönyörű városban! A három „becenév” városa – Bolognának három híres beceneve van, és … Olvass tovább
Fehér szárny suhan az ágon, olajág ring csönd-virágon. Egyetlen madár, ki még hisz, és álmokat hord, reményt visz. A Föld remeg, túl sok a seb, háborúk zajától szenved. Az ember mind tehetetlen s ki tehetne, azt mondja nem. Néma szóval, erős hittel galamb repül lendülettel. Üzenetét ki érti meg? Legyen béke, ó, emberek! Nem késő, … Olvass tovább
A férfi és a kutya A nagyváros utcája elhagyatott volt a délutáni szürkületben. Csupán az utca végéről, a magas épületek között szűrődött be a ködszerű fény, amely jól megvilágította a csomagján ülő fiatal férfit. A férfi ruházata pontosan tükrözte az időjárás nyújtotta hangulatot. A hószállingózás nem kegyes a hajléktalanokkal, sem a kóbor állatokkal. A férfival … Olvass tovább
Kedves Juli barátnőm! Már az év elején elhatároztam, hogy idén igazi nyarat csinálok magamnak. Nem olyan „ülünk a ventilátor előtt és isszuk a hideg vizet vagy langyos szódát” típusút, hanem olyat, amire még télen is emlékezni fogok, amikor a radiátor mellett horgolom a sokadik sálat az unokáknak, akik egyébként már egyáltalán nem hordanak sálat. A … Olvass tovább
Ma is olyan a nap, amikor a fény csak a falig jut. Valahol a reggel is félúton maradt, a kávé hidegen néz vissza rám. Nem történik semmi. A szobám hallgat, a szavak messze elkerülnek. Kint az ég szürke vatta, úgy borul rám, mint egy régi, dohos kabát. És akkor… mintha valaki megtörné a csöndet, egy … Olvass tovább
Titok Egy szó, egy mondat, egy név, mit nem ejtek ki senki előtt sem. Egy árnyék az arc mögött, nem hazugság, csak másik igazság, minek jobb sötétség között. Sóhajtás párna mélyén, tintafolt egy meg nem írt levélben. Ám kérdés felém fordul, válasz nem kint, hanem bennem mordul, mint gyűrött kabátban a múlt. Mennyi titok él … Olvass tovább
A barátság számomra nem harsány ünnep, inkább halk jelenlét. Nem kérkedik, nem követel, csak ott van, mint a fény, ami beoson a redőny résein, amikor már nem is számítottunk rá. Van, hogy messziről indul, idegen szemek találkozásából, egy véletlen gesztusból, s mégis gyökeret ver. Nem a hasonlóság tartja össze, hanem a kölcsönös elfogadás. Az a … Olvass tovább
Van olyan csend, mi belülről éget, némaság fájó titkokat rejthet. Lélek sarkaiban törött üveg, fáj a mozdulat, fáj a vérző heg. A szavak elszáradt falevelek, elsodorják őket gyenge szelek. Hiába kiáltok, hang bent reked, ha nem mondom is, kéne érezned! Hűvös hallgatás, nem jön üzenet, szerelem lángja nem küld jeleket. Barát is hátat fordít hirtelen, … Olvass tovább
Megszólalt telefonom ismert dallama és rám köszönt a barátnőm vidám hangja. „Szomorú nap van, süssünk együtt valamit!” „Rendben” mondtam „akkor majd várlak nálam itt”. El is kezdtük a munkát nagy lendülettel, elűzzük az esőt egy finom sütivel! Kikaptuk a tálat, liszt, tojás meg minden recept is megvolt, valahol egy füzetben. „Emlékszel még, mikor kirándulni mentünk?” … Olvass tovább
Az igazi barátság nem kérdez okokat, nem mér szavakat, nem számol napokat. Csak van, mint eső után föld illata, mint régi mesékben a király lánya. Nem a zajos időkben születik meg, inkább csönd köti össze a szíveket, ahol válasz lehet már egy pillantás, jelenléted olyan, mint a hitvallás. Ilyen barátság volt veled. Nem tudtuk, mikor … Olvass tovább
Dani, egy nyolc éves kisfiú, akinek a magatartásában erőteljes autisztikus vonásokat fedeztek fel a pszichiáterek, egy kisvárosban élt a szüleivel. Egyedüli gyerek volt a családban. A szülők nem mertek másik gyereket is vállalni, mert Dani nagyon furcsán viselkedett és sokat sírt, dührohamok kísérték a mindennapjaikat. A szülők tehetetleneknek bizonyultak és nem tudták, mi lehet a … Olvass tovább
Vizkeleti Erzsébet Szép városok Európában 2. – Firenze Olaszországban járni egy latin szakosnak, aki rajong az ókori civilizációért és általában a régmúltból ránk maradt emlékekért, csodálatos dolog. Mindig ámulatba ejt a múlt és jelen összhangja, amilyen harmóniában összeolvad a régi és az új. Ez alkalommal Firenzében nézünk szét, amely valóban megérdemli a La Bella/A Szép … Olvass tovább
A nap lassan ébred, arany fénye éget, megrezzen a tenger, a szél is árnyat vet. Homokba süppedő mezítlábas léptek, messziről halk dallam, hívnak az emlékek. A parton a hullám játékosan táncol, kavicsot görgetve, halkan súgva dúdol. Bőrömön a napfény csókot hagy, majd ölel, Ismerős hang csendül, nevetés csilingel. Emlékszel még? Forró homokon táncoltunk, arany szálakat … Olvass tovább