Napkelte

Anikó forgolódott egy kicsit, aztán kinyitotta a szemét. Kint már világosodik. Hát persze, azért ébredt fel, mert az este nem eresztette le a redőnyt és világosban nem tud aludni. Mellette férje, Péter még javában szuszogott. Őt semmi nem zavarja alvásközben, akár ágyút is elsüthetnének a füle mellett, arra sem ébredne fel. Felkelt hát, hogy besötétítsen. … Olvass tovább

Az ember, ha más

Péter próbált a szerepére koncentrálni, de egyelőre az is elég lett volna, ha végre képes megszólalni. Mivel azonban ehhez a művelethez levegőre van szükség, kínos csend volt a színpadon. Aztán végre sikerült folytatnia a szövegét. A rendező látta a próbákon, hogy mi folyik a színpadon, de nem szólt kollégája erőszakos fellépéséért. Sőt, azt mondta Iván … Olvass tovább

Szép Margitka

György nagyságos,- mert így hívták a faluban -még midig kissé másnaposan szédelgett elő a szobájából. Tulajdonképpen elégedett volt, mert megint kitűnő üzletet kötött Pesten. Csak azután felkereste Lolát, a Folies Caprice-ban, ahol két napig egyfolytában élvezte a művésznő magán számát. Ezután vett neki egy vastag aranykarkötőt, ami csupán egy hízott marha árába került. Nyakláncot nem … Olvass tovább

Örvény

A híd roncsain ülve kétségbeesetten kapaszkodom. Ujjaim elfehéredtek, hányingerem van, annyira szédülök. Alattam a Duna feneketlen mélysége örvénylik. Ahogy lenézek, valósággal húz magához. Most érzem milyen törékeny az élet. Egy rossz mozdulat és zuhanok. Egyenesen bele abba a forgó, mocskos hidegségbe. Ez a halál marka. Én szóltam az egyik katonának, aki őrségben volt, hogy tériszonyom … Olvass tovább

Új remény: Nyolcadik történet

Az ember azt hiszi, mindent tud a világról, hiszen a tudósok már mindent felfedeztek. Mindennapi életünk során számokkal pontosan meghatározható helyzetünk térben és időben. Erre való a négy dimenzió. Csakhogy a negyedik dimenzió nem olyan egyszerű dolog, amit könnyedén kifejezhetünk holmi számokkal. Elmondom hát az időről, ami túlmutat perceken vagy éveken. A vén Időnek három … Olvass tovább

Tisztán látni

Zsófika az édesanyja mellet fekszik és egyenletesen szuszog. Már elaludt, de Adrien nem bír elszakadni mellőle. Szíve minden szeretetével öleli magához. Halkan suttogja:- csak Te vagy nekem, kincsem. Amikor Adrien elköltözött otthonról várandós volt, a hatodik hónapban járt. Döntését sokszor végig gondolta azóta, de soha egy pillanatra sem bánta meg. Karácsony szenteste van. Zsófikával feldíszítették … Olvass tovább

Idegenben

Idegenben Elsős lettem. Nehéz dolog beilleszkedni, ha az ember nem ismer senkit; pedig már eltelt egy hónap. Az első napon a tanító néni mindenkit felállított és be kellett mutatkozni. Nekem azt mondta:- ti nem vagytok idevalósiak ugye? (Nos, nem volt nehéz kikövetkeztetni, hiszen mindenki Szekszárdon született, csak én nem, mert én Zalaegerszegen születtem.) Engem a … Olvass tovább