Fehér ZsoltKitárta az ajtót, s az arcába nevetett a nyíláson távozó, meghitt szeretet. Szavak nélkül, félve nézett utána, ahogy eltűnik sietve a sivár világba`. Szomorú démonok szálltak az égen, elűztek mindent, mi ott élt már régen. Szórták a bánatot a színes világra, míg imáknak ezreit küldték a homályba. Elporladt minden, mi ki akart nőni, s a … Olvass tovább
Néha éjjel a Hold velem nevet, Máskor bánatában sír, Könnye ébreszti a csillagfényeket, Arcára szökik egy enyhe pír. Szeme sarkán szíve fénye csillan, Ma éjjel csak nekem dalol, Bánatunk az éj sötétjébe illan, S bátorítón ő belém karol. Lelkünk együtt száll odafenn az égen, A fájdalom bársonyfellegén, S ahogy ragyogó csillagjait nézem, Egyre csak eltörpülök … Olvass tovább
Ülök egy kis padon, s nézem a tájat, Az elsuhanó galambot, az őszülő fákat, Ahogy a szél fodrozza a kis patak vizét, A domboldalon szökkenő, magányos őzikét. Két szemem merengve néz a határra, A távolban álló, ódon faházra, Ahogy a Nap játszik a hegyeknek bércén, Az őszülő fáknak legszebb vidékén. Templomnak harangja töri a csendet, … Olvass tovább
Mesélj nekem, kérlek, a boldogságról, Meséld el, hogy az élet mitől szép, Hazudj egy megálmodott világról, Hazudj egy tündérszép mesét! Mesélj nekem most az álmaidról, Meséld el, hogy neked mi a menedék, Hazudj a régmúlt vágyaidról, Hazudd, hogy az élet mitől szép! Mesélj nekem a végtelen szeretetről, Meséld el, hogyan karol fel, Hazudj egy kitalált … Olvass tovább
Járatlan még az út, amin egymagamban megyek, Körülvesznek zöld mezők s magasra nyúlt hegyek, A Nap kacsint délcegen, s átölel a világ, Szívem, bár romokban, de porai közt virág. Láncra vert lelkemet esőcseppek mossák, Az alkonyat rám nevet s rajtam hagyja mocskát, Tekintenék előre, csakhogy semmit sem látok, Szellemek dobnak rám vasból vert rácsot. Elbuktam … Olvass tovább
Sejtelmes hangok súgnak a szélben, Átkarol egy érzés becézve, Szemem előtt a vágyak filmje pereg, A képkocka, mintha a múltból idézne. Szélhámos most az idő, Mely rejtekből csap le a sóhajokra, S nem ad esélyt a feledésre, Csak kacag, miközben pereg a homokóra. Szeszélyes az út, mi a múltból lép elő, Hol a jelent egykoron … Olvass tovább
Szíved húrjától peng a gitárom, Melyre lelkem írt kottát, s könnyem dalol, Dalomban a szívem eléd kitárom, S minden egyes akkor egy csókot rabol. Szemed tükrében olvadnak napjaim, Vágyamban ölelve lobog a tűz, Kottáim izzanak a pillanat lapjain, Őrjít a szerelem, s egyre csak fűz. Mosolyod csábít, ringat a szélben, Ajkadon koppan lelkem dallama, Gitárom … Olvass tovább
Mit ér? Mit ér egy hang egyedül, árván? Mit ér a csend a semmi szárnyán? Mit ér, hogy fáj, ha nem érted, mért? Mit ér hát, mondd, mit ér a lét? Mit ér a múlt, ha semmibe vész? Mit ér a szem, ha máshova néz? Mit ér az érzés, ha nem jön ki már? Mit … Olvass tovább