Emlékszobor 84. rész

-Három biztos vevőnek ígérkező fiatalabb férfi érdeklődött nálam– mondta Sárának. Abban maradtunk, hogy még gondolkoznak, de ha döntenek, ismét jelentkeznek. Úgyhogy a napokban rendeződik a vásár. Egyelőre befejezte, pontot tett a végére. Akkor senkit nem érdekelt, senkivel szót sem váltott. -Ez igaz – vágott bele hirtelen. Magam sem értem, és nem tudom megmagyarázni: miért ez … Olvass tovább

SZÁRNYALÁS SÖTÉTBEN

SZÁRNYALÁS SÖTÉTBEN szárnyaimat örököltem idejében tanultam repülni s arra tettem az életem hogy ha egyszer szükség lesz rám szárnyaimat előveszem tavaszt ígért minden virág nem gondoltam télre a virágok mind kinyíltak figyeltek a fényre a dolgomat elvégeztem amíg volt egy kicsi fényem napsugarak adták a fényt, könnyű volt repülni, de az égen felhők gyűltek úgy … Olvass tovább

Emlékszobor 83. rész

Benézett a kórterembe, s mondta, hogy megy a jegyirodába, megveszi a jegyeket hazafelé. Addig Bori mama türelmesen felöltöztette Józsit, s ahogy Botond visszaérkezett, elindultak az állomáshoz. A vonaton úgy látszott, hogy papa hangulata valamicskével jobb. Még beszélgetni is volt kedve. S így a kísérőknek sem tűnt olyan hosszúak az út. Otthon Gyöngy fogadta nagyon kedvesen. … Olvass tovább

EMLÉKSZOBOR 82. rész

Katinka látta ezt, és nem zavarta kérdéseivel. Elmondja ő, ha megnyugszik. A kéttagú Bíró család gondosan csomagolt. Nagy részét Sára elvégezte, Péterrel csak a nehezebb bútordarabokat mozgatták meg. Azok közül csak a legjobb állapotban lévőket jelölték szállításra. A vevőjük érdeklődött, hogy mindent elvisznek-e? Mert, amire nem lenne szükségük, azt ő szívesen megtartja. A megjelölt időre … Olvass tovább

TALÁN MESE

TALÁN MESE (Makáma) Ezt a mesét neked küldöm, gyönyörűséges asszonyom. Átgondoltam, és most ide le is írtam: megmegmarad az utódoknak. A mese valóság, mint az élet, úgy írom le ide néked. Úgy mondom el, ahogy tudom, mesélni ez jó alkalom. Így beszélt a szegénylegény. Nem tudta, hogy miért szegény? Nem szégyellte szegénységét, szinte kicsi gyerek … Olvass tovább

Emlékszobor 81.

Ezzel érkezett a munkahelyére, ahol az igazgató várta. „Jó reggelt, Kálmán. Ne csodálkozz, hogy ilyen korán kint állok a kapuban! Veled szeretnék beszélni. Gyere most be hozzám, és elmondom: mit akarok kezdeményezni. Ilona – szólította a titkárnőt. Készítsen két kávét, hozzon vizet és két poharat, meg valami rágni valót”! Aztán elkezdődött a tárgyalás. „Egy kicsit … Olvass tovább

VÁRÓTEREM

Váróterem Nagycsütörtök? – Dsida testvér, a vonatom mindjárt beér, az állomásnál vársz reám?- vagy váróterem lesz tanyám? Büdös, párás, gőzös terem, nem lesz nyugodt az éjelem, aludni nem is akarok, hallgatok – a szomszéd hortyog. Alig pislognak a lámpák, hogy az alvót ne zavarják, megszokom a sötétséget, fényben úsztam már eleget. Azért ez a váróterem: … Olvass tovább

EMLÉKSZOBOR 80.

Ezzel érkezett a munkahelyére, ahol az igazgató várta. „Jó reggelt, Kálmán. Ne csodálkozz, hogy ilyen korán kint állok a kapuban! Veled szeretnék beszélni. Gyere most be hozzám, és elmondom: mit akarok kezdeményezni. Ilona – szólította a titkárnőt. Készítsen két kávét, hozzon vizet és két poharat, meg valami rágni valót”! Aztán elkezdődött a tárgyalás. „Egy kicsit … Olvass tovább

EMLÉKSZOBOR 79. rész

Elvira nem hagyta, hogy sokat töprengjen. Megölelte, és finom, lírai hangján a fülébe súgta: „Apuka vagy, férjem, drága”. Levente kiugrott az ágyból, kiment a nappaliba, és egy üveg pezsgővel tért vissza. „Koccintsunk máris ennek a hírnek az örömére! Most csak ez az ital van itthon, ami az eseményhez méltó, és egy kicsit illik is hozzá”. … Olvass tovább

ÁRADÁS

Áradás Csendesen csobogó víz az életem, medréből nem tér ki soha, tiszta meg hideg is, szomjadat is oltja. A zabolátlan áradást azért mindig várom, nincsen annál fenségesebb: az volt ifjúságom.

EMLÉÉKSZOBOR 78. rész

Akkornemtudta, mit mondhatna ennél többet. Elvira nem hagyta, hogy sokat töprengjen. Megölelte, és finom, lírai hangján a fülébe súgta: „Apuka vagy, férjem, drága”. Levente kiugrott az ágyból, kiment a nappaliba, és egy üveg pezsgővel tért vissza. „Koccintsunk máris ennek a hírnek az örömére!Most csak ez az ital van itthon, ami az eseményhez méltó, és egy … Olvass tovább

Emlékszobor 77.

Pedig akkor is azzal köszöntötte. „Az én kicsi feleségemnél nincs a világon szebb asszony”. Most nem tudta, mit mondhatna ennél többet. Elvira nem hagyta, hogy sokat töprengjen. Megölelte, és finom, lírai hangján a fülébe súgta: „Apuka vagy, férjem, drága”. Levente kiugrott az ágyból, kiment a nappaliba, és egy üveg pezsgővel tért vissza. „Koccintsunk máris ennek … Olvass tovább

EMLÉKSZOBOR 76. rész

Levente a gyárról faggatta Botondot. Olyan válaszokat kapott, melyekből megértette, hogy barátja gazdának érzi magát. És nagyon jó gazda volt. Mióta ő vezette a műhelyt, kétszeresére emelkedett a termelés úgy, hogy nem többet, hanem jobban dolgoztak. Józsi papa szótlanul kísérte őket. Levert és szomorú volt: senki nem tudta, miért? Ott a fiúunoka, akit annyira várt, … Olvass tovább

EMLÉKSZOBOR 75.

“Akkor fog bekövetkezni, mikor annyira kilátástalan a beteg állapota, hogy lemondanak róla”. Az orvos erre azt mondta, hogy lemondásnak nem lehet nevezni. „Ellátjuk gyógyszerrel, csillapítókkal. Ennél többet most nem tudunk tenni”. Kálmán megköszönte az addigi munkájukat. Nem tudott semmit hozzáfűzni ahhoz, amit az orvos közölt vele. Benézett a kórterembe, s mondta, hogy megy a jegyirodába, … Olvass tovább

ÖRÖKSÉG

ÖRÖKSÉG Szárnyaimat örököltem, idejében megtanítottak repülni. Az életem arra tettem, hogy ha egyszer szükség lesz rám, szárnyaimat előveszem. Tavaszt ígért minden virág, nem gondoltam akkor télre. A virágok mind kinyíltak, figyeltek a fényre. A dolgomat elvégeztem, Amíg volt egy kicsi fényem. Napsugarak adták a fényt könnyű volt repülni, de az égen felhők gyűltek, úgy kellett … Olvass tovább

EMLÉKLSZOBOR 74.

A vonaton úgy látszott, hogy papa hangulata valamicskével jobb. Még beszélgetni is volt kedve. S így a kísérőknek sem tűnt olyan hosszúak az út. Otthon Katinka fogadta nagyon kedvesen. „Itt, a szerettei között fog lábra állni, papa. A szeretet mindent gyógyít”. „Talán az is, hogy te annyira bízol a javulásban” – tette hozzá papa. A … Olvass tovább

Emlékszobor 73.

Bori mama otthon főzte az ebédet. Azon gondolkozott, hogy, ha hazaér Katinka, el kellene menniük László papával Pálffy doktorhoz. Akarta tudni, hogy romlott-e, vagy javult a férje állapota? Még az is jó volna, ha azt mondaná, hogy egyelőre megállapodott. Azt örömmel tapasztalta a reggeli lázméréskor, hogy a hőmérő elfogadható számot mutatott. Katinka nem maradt el … Olvass tovább

EMLÉKSZOBOR 72..

Kálmán elment, s ő összeszedte magát, s mindennel rendben volt, mikor Katinka felébredt. „Nekem is fontos intéznivalóm van ma délelőtt. Magammal kell vinnem a gyereket. Nincs, kire hagynom.” „Nekem lenne időm, hogy elmenjek veled. Az én dolgom ráér. Kezdhetem, miután visszajövünk – ajánlotta Péter a segítségét. Katinka elfogadta. Felöltöztette a babát, és elindult a fodrászatba. … Olvass tovább

Emlékszobor 71.

A kedves hírrel azonnal rohant az anyjához. Jolán asszony nem mondott neki semmit. Kivett a fiókból egy doboz cukorkát., az asztali vázában három szál piros szegfűt talált (mindig kellett valamilyen virág legyen a vázájában!), s a hirtelen készített kis csomaggal ment be a kismamához. Megölelte, s mindkét arcát megcsókolta, és azt mondta -Úgy érzem, boldogabb … Olvass tovább

Hiszek

HISZEK Adósságom le van tudva De senki nem beszél róla Szegény voltam, gazdag lettem. Ágyban fekszem nagybetegen. Az emberben ma is hiszek Amíg el nem szenderedek. Ül mellettem egy hű asszony, Vállalja, hogy elgondozzon. Barátaim hitelesek Nekem mindig azok lesznek. Megnyugszom az anyaföldben Végül mindenki ott pihen. Sopron, 2023. 03. 10.