Pituk Laura A 11. főbűn Miért bűn boldognak lenni, Ha ez az érzés tud felemelni Egy helyről mely\’ mély s rideg, Ahol minden szavam oly\’ hideg. Fájdalmasan gondolok rá, Ha csak egy napon is át, Hogy mennyit szenvedtem, S most mennyit kinlódok e szerepben Mit most is játszok.. Játszom, hogy egy gondom se legyen, hogy az életem … Olvass tovább
Az éjszakai csoda Kis szobámban pihenve, Ablakomon kinézve Meglátom a csillagot, Mely\’ a szívembe beragyog, Mi oly\’ apró, s kevés, Mert e világba élni oly\’ nehéz. Egyedül nézve az éjszaka csodáját Felkeltve bennem a félelem uralmát. De hevesen kutattam az értelem után S rájöttem, hogy lesz még nap a ma után.
Halott madár Száll az égen egy madár… Nézi a fát, nézi a tájt, nézi: A sok embert, kik elzavarják… A sok embert, kik elzárják… A sok embert, kik elmarkolják… Az életét… Mit senki se vehet el, de Ők mégis megteszik… Ők mégis elveszik… Megverik, kinevetik, de a madár csak repül… A végtelenségbe, hol már a … Olvass tovább
A címtelen vers A félelem… Mely´ lassan megemészt…felfal…élve megkínoz… Nem mindenkit ugyanúgy… Van ember, ´kit lassan, gyötrelmesen…fájdalmasan… Van ember, ´kit gyorsan, s mégis oly´ szörnyen botrányosan… Ember kínzás…Ez a neve… Előbb vagy utóbb majd az örületbe kerget… Zsákutca… Sarokba szorítva… Nem lesz visszaút… Nem lesz segítség… Nem lesz semmi…Csak könyörtelenség… Várni fogsz majd a segítségre… … Olvass tovább
TE.. TE vagy az, kinél szabadságot találtam. TE vagy az, kire oly´ sok évig vártam. TE vagy az, a mi népünk hazája. S TE vagy az, kinek szívünkben zászlaja. TE vagy az, kit úgy védünk. TE vagy az, kitől nem félünk. TE vagy az, kinek hála még élünk. S TE vagy az, kit a szívünkbe … Olvass tovább
Jó anyám! Köszönöm neked, hogy létezel, kérlek, NE nézd azt a sok hibát még ha sokat is vétkezel, mert a fiad s a két lányod imád. Szerinted mi a világon a legszebb dolog? Válaszod Taj Mahal, de… a te nyomodba sosem érhet, mert a TE anyai gyönyöröd túlságosan ragyog. Hidd el, hisz´ te vagy az, … Olvass tovább
Sorozatos hibák… Mosollyal sétálsz a folyosón… Vele… Az élet nincs is oly´ sok hazugsággal tele. El sem tudod képzelni, hogy mennyire boldog vagy, s reméled, hogy téged soha el nem hagy. Csendesen, s lassan minden romokban hever. Ez fokozatosan téged a földre teper… Csak azt várod, hogy legyen ennek vége, hogy ne ez legyen a … Olvass tovább
Sikítasz csendben Az az érzés, Melytől nehezebb a légzés…. Mikor a világ ellened S nincs senki melletted. Mikor már mindent leszarsz, Még azt is, hogy élsz-e vagy halsz… Minden egyre jobban fáj, Míg azt nem mondod „ÁLLJ!” Hirtelen a kedved jobb lesz… …aztán megint felébredsz. Újra elfog az az érzés, Melytől még mindig nehezebb a … Olvass tovább
Magányos játék… Egy játék, Melyben oly\’ mélyre ásnék. Talán játszanám szabályosan, De egyedül vagyok… magányosan. Szétesik a lelkem. Vagy már az sincs, csak a testem? Sajnos hallom minden egyes szavad, De hallgatni lehetetlen, mint nyáron hordani a havat. Kérlek… Mond… Mire van ez a játék? Melytől olyan, mintha semmit se látnék… A teljes sötétben egyedül, … Olvass tovább